Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. június 28. m 13 A férfiak hite a változó világban Harmadik férfikonferencia Piliscsabán ► Az idei férfikonferenciára június 19-21. között - a korábbiakhoz hasonlóan - Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban került sor. A résztvevők legtöbbje a Dunántúlról érkezett, ahol már számos helyen alakultak férfikörök... E sorok írója Gál 5,2 alapján tartott nyitóáhítatában elmondta, hogy bár a látszat szerint az emberiség a demokrácia terjedésével egyre nagyobb szabadságban él, mégis egy újfajta szolgaság, a pénzvilág és az ellenőrzött társadalom rabsága felé halad. A hívő ember számára csak egyféle szabadság létezik, amikor is Krisztusban szabaddá válik mindattól, ami őt befolyásolja. A konferencia első előadója Balczó András olimpiai bajnok volt. Van kiút a válságból címmel tett bizonyságot arról, hogy egész életében megtapasztalta Isten segítségét. Kezdetben azt gondolta, hogy a siker fogja boldoggá tenni, de ez nem következett be - mondta. Később felfigyelt arra, hogy amikor a sikert már közel érezte, akkor kicsúszott a kezéből. Akkor lehet nyerni, ha nem görcsösen akarunk valamit. Aggodalommal tölti el a magyarság tragikus helyzete, mert rossz úton járunk. A politikai fordulat sem hozhat általános javulást, ha a lelkekben nem történik változás, ha nem lesz kellő számú megtért, becsületesen élő és dolgozó magyar ember - szögezte le. Az előadást élénk eszmecsere, sőt vita követte, mivel a jelenlévők véleménye megoszlott abban a tekintetben, hogy kik a felelősek a kialakult helyzetért. Ezután került sor Baranka György szintén nagy érdeklődéssel várt vetített képes előadására: Motorral az Ararát hegyéig. A nagytarcsai lelkész mintegy nyolcezer kilométeres utat tett meg egyedül, sokszor veszélyes körülmények között, hogy felkereshesse azokat a helyeket, ahol a bibliai ősatyák jártak. Útja során megtapasztalhatta a török vendégszeretetet, és találkozott ottani keresztényekkel is. Este a veszprémi férfikor mutatkozott be. Vezetője, Lóczi Tibor nem ismeretlen olvasóink számára. Nemrégiben az Evangélikus Élet is írt ötletes kezdeményezésükről, az időbankról. A szombathelyi férfikor sokrétű munkáját és színes életét a kör vezetője, Tóth Sándor mutatta be - számtalan képpel illusztrálva. A szombat délelőtti fő előadást Hit és természettudomány, avagy az eredet kérdése és az úgynevezett ősrobbanás címmel Weltler Rezső, a győri szeretetház nyugalmazott igazgatója tartotta. Korunk nagy fizikusainak, csillagászainak és teológusainak ismerőjeként arról beszélt, hogy talán nincs is olyan nagy ellentét a hit és a természettudomány között. Sziporkázó előadásában többek között elmondta, hogy Einstein levélben ismerte el George Henri Lemaitre katolikus teológus és fizikus elméletét, mely szerint a világegyetem szupersűrű anyaga egyetlen atom bomlásának hatására robbant fel, és távolodik azóta is minden irányba. (Az előadás befejező mondatait lásd keretes írásunkban.) A továbbiakban a jelenlévők megismerkedhettek egy, a férfiak vallásos életét elemző németországi felmérés eredményeivel. Ezzel összefüggésben eszmét cseréltek a férfikörök tevékenységéről és a felnőttképzés különböző egyházi kezdeményezéseiről. Áhítattal szolgált még Bojtos Attila sárbogárdi gyülekezeti munkatárs és Schermann Gábor tatabányai lelkész. Mivel az esősre fordult időjárás miatt a kirándulás elmaradt, a tervezett túra szervezője, Kézdy Péter helyi lelkész - mintegy kárpótlásként - A mások élete című német filmet hozta el vetítésre, amely a hajdani Német Demokratikus Köztársaságban működő ügynök életének megváltozásáról szólt. A vasárnap reggel tartott kiértékelés és az istentisztelet után a résztvevők hitben megerősödve, az új kérdésekre és kihívásokra felvértezve indulhattak haza. B Koháry Ferenc Résziét Weltítf Rezső előadásából „Amennyire látom, jelenleg az evangélikus teológia zászlóshajója - főként külföldön - & gyakorlati teológia, köszönhetően annak, hogy hajlandó tanulni rokon tudományoktól (pszichológia, szociálpszichológia, szociológia stb.). De vajon elképzelhető-e hasonló dogmatikánknak a természettudományokhoz való viszonyulásában? Van némi reménységem, amit egy primitív példával szeretnék érzékeltetni. Korunk legnagyobb paradigmaváltása kétségkívül az internet elterjedése. Mármost képzeljünk el egy teológiára készülő evangélikus fiatalt - a jövő potenciális dogmatikaprofesszorát -, amint a világhálón a Hubble teleszkóp lélegzetelállító felvételeit nézegeti. Olyan lehetetlen, hogy ezek hatása többet lendít elhatározásán, mint a templomban az x + i-edik prédikáció a szeretetről? Max Planck, a kvantumelmélet atyja még nem használta a paradigmaváltás szót, de pontosan erről beszélt egy alkalommal. Szerinte a nagy tudományos felfedezések nem úgy lesznek elfogadottá, hogy híveik fokozatosan meggyőzik a kételkedőket, hanem úgy, hogy az utóbbiak lassan kihalnak. S gyanítom, hogy Planck gondolata érvényes házunk tájára is: lehetséges, hogy lesz dogmatikai paradigmaváltás egyházunkban - ha igen, akkor azt már az új generáció fogja véghezvinni.” Baranka György stílusosan motorkerékpáron érkezett... HIRDETÉS Az Evangélikus Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentő Misszió gyógyító csendeshetet tart a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezet Középhalmi Missziójában július 13-tól 17-ig. A hét igéje: „Kérdezősködjetek az ősi ösvény után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok telketeknek.’’ (Jer 6,16) Szeretettel hívjuk lelki gyógyulást, megerősödést kereső, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszióban érintett testvéreinket. Lelkész testvéreinket kérjük, biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy részt vehessenek az alkalmon, szükség esetén családtaggal együtt. A részvételi díj személyenként: 7500 Ft. A rászorulókat lehetőség szerint támogatjuk. Hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát és jegyzetfüzetet. Érdeklődni és jelentkezni lehet július 9-ig dr. Sárkány Angyal orvosnál (20/824-6669) és Selmeczi Lajos lelkésznél (34/383-819 és 20/824-3011). Az étkezés biztosítása miatt kérjük az érdeklődőket, hogy tartsák be a jelentkezési határidőt. A presbiterek országos találkozója elé Az első országos evangélikus presbiteri találkozóra (Pestszentimre, 2009. szeptember 12., szombat) a szervezők lelkészi állásonként négy presbiter és a felügyelő jelentkezését várják. A lelkészek részvétele fakultatív. (A szervezés az esperesi hivatalokon keresztül történt.) Mit várok az evangélikus presbiterek országos találkozójától? A címbéli kérdésre a válaszom röviden: azt, hogy mi, evangélikus presbiterek találkozzunk az egész országból és az egész Kárpát-medencéből. Mivel az elmúlt években magam is részese voltam az országos találkozóknak (a székesfehérvárinak részben előkészítője is), úgy gondolom és tapasztalom, hogy ezek az egész országból hívogató alkalmak ténylegesen a rég nem látott testvérekkel való találkozás örömét nyújtják a részvevőknek. Most egyházunk gyülekezeti vezetőinek szól a meghívás, akik egy közös szolgálatban Isten munkatársainak mondhatjuk magunkat. Persze én sem gondolom azt, hogy presbiterként egy kiválasztott kaszt tagjai lennénk, csupán azt, hogy különösen is nagy a felelősségünk a gyülekezeti munkában. És persze azt sem gondolom, hogy csak a presbiterekre méretett ez a feladat. Mi talán abban különbözünk, hogy - a minden keresztényre bízatott küldetés mellett - szolgálatunkat a nyilvánosság előtt vállaltuk, annak végzésére választással megerősített megbízást kaptunk. Tisztában vagyok vele, hogy minden egyes presbiterséghez különböző út vezet, és különböző elhívások, megszólítások alapján kerültünk ebbe a szolgálatba, így felkészültségünk is nagyon különböző. Tudom, hogy több gyülekezetben folyik valamilyen szolgálatra felkészítő munka, képzés. Várom, hogy ezek az országos találkozón is bemutatásra kerüljenek, ezekből ötleteket kapjunk. Ha például tudatos munkával keresnénk szolgatársainkat, utódainkat a gyülekezet közösségében, akkor talán nem fordulhatna elő az, aminek az egyik gyülekezetben járva voltam fültanúja. Presbiterekkel beszélgetve az egyik középkorú gyülekezeti tag elmondta, hogy őt most választották meg „felügyelőnek”. Visszakérdeztem, nem értettem-e félre, mert történetesen tudtam, hogy még mindig egy idős szolgatársam tölti be ezt a tisztséget. (Ezek után nem tudom, milyen felkérés vagy felkészítés után került ez a testvérünk a tisztségviselők közé.) Szerintem hamis és sokszor csak lustaságunkat palástoló indok az, hogy örüljünk, ha egy tisztség betöltésére találunk olyan személyt, aki idejét, energiáját hajlandó odaszánni. Igenis a mi feladatunk megkeresni, megtalálni, felkérni és a felkészülésben segíteni azokat, akiket Isten megajándékozott a gyülekezeti tagság vállalásának készségével. Biztos van némi részigazság abban a mondásban is, hogy „akinek az Isten hivatalt ád, észt is ad hozzá”, de én azt tapasztalom, hogy ahol ilyen reménységgel töltetnek be egy hivatalt, ott sok a hályogkovács. Az említetteken túl azt is várom az evangélikus presbiterek országos találkozójától, hogy a sok mendemonda, amely egyházunk helyzetéről kering, reális helyzetértékeléssé artikulálódjon. Lehet, hogy nem lesz olyan rózsás a kép, mint mikor egy országos találkozón egy-egy gyülekezet bemutatta jól működő énekkarát, ifjúsági csoportját - mintegy ezzel is ösztönözve a többieket hasonlók alakítására. De mi van ott, ahol ezek létrehozására nincs meg a felkészült munkatárs, nincs helyben lakó lelkész, és egyáltalán: fogy a gyülekezet? Talán az Élő kövek egyháza című stratégiánk erre is ad megoldási javaslatot, de ne feledjük, hogy ez a szépen formálódó stratégia is csak légvár marad, ha mi nem teszünk a megvalósulásáért. Az egyház a gyülekezetekben és a gyülekezetek családjaiban él! Ha mi, tisztségviselők a magunk helyén nem végezzük el feladatainkat, sem az országos egyház, sem az egyházmegye, de még maga az esperes és a püspök sem fog helyettünk elvégezni semmit! Amellett, hogy munkatársként nem kevés feladat hárul ránk, kétségtelen, hogy az egyház reprezentánsai is vagyunk. Bármennyire lelkészközpontú is evangélikus egyházunk, a „világ fiai” nemcsak rajtuk keresztül ítélik meg az egyházat, hanem rajtunk keresztül is, akik közöttük élünk. És bár lehet, hogy ránk nincs kiragasztva a hal vagy a kereszt matrica, mint autóinkra, de egy kisebb közösségben nincs is erre szükség ahhoz, hogy tudják, hova tartozunk. Nem mintha most egy „keresztény illemtant” kellene megfogalmaznunk, de jó lenne, ha a világban való jártasságunk, az ott vállalt szerepünk is „megtalpalást” nyerhetne a szeptemberi találkozón: mikor milyen etikai, erkölcsi kérdésekben kell megszólalnunk? Milyen megbízatást, közszereplést vállalhatunk? Szóval a találkozás és a tanulás iránti várakozással tekintek pestszentimrei összejövetelünk elé. Remélem, hogy nagyon kevés lesz azon gyülekezetek száma, ahonnan senki sem tud eljönni, és akik ott lesznek, azoknak lesz mit hazavinniük a presbitertársaiknak. Bevallom őszintén, régóta hallok a református testvéreinknél megalakult presbiterszövetségről, azonban igen keveset tudok róla. Nagy a várakozás bennem, hogy jobban megismerhessük, miben is sikerül többet nyújtaniuk a szolgálat tekintetében. Talán nem előítélet, ha azt mondom: nem biztos, hogy a szervezet hiánya az, ami a munkánk hatékonyságát gátolja. Ha valaki meg akarta találni az összefogásban rejlő lehetőségeket, az eddig is megtehette. Tudomásom szerint több egyházmegyében működik - a fejér-komáromihoz hasonlóan - a felügyelők tanácskozó testületé. Ha úgy látjuk, hogy a bejegyzett szervezet valóban több lehetőséget ad a szolgálat hatékonyságának növelésére, ne halogassuk a megalakítását. Azonban ne feledjük, elsősorban nem a mi erőlködéseink építik egyházunkat és gyülekezeteinket. Mi az ehhez való erőt és Lelket kérhetjük, ha a hajlandóság megvan bennünk, de hiába fáradnak az építők, ha az Úr maga nem építi a házat. Kedves Presbiter Testvérek! Társak a szolgálatban! Gyűljünk össze szeptember 12-én egy jó hangulatú, valódi találkozásokkal teli napon. Amelyen a jó hangulatot nemcsak a rég nem látott szolgatársak jelenléte adja, hanem az egyházunk Urába vetett reménység, őbelé, aki munkatársul hívott el bennünket, és megajándékozott az egyházban a vele való közösséggel. g Mészáros Tamás, a Csákvári Evangélikus Egyházközség és a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelője
