Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. június 28. » ii Majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek... Nevem Borbás Zoltán, Nyíregyházán élek. Bibliai értelemben hitetlen családban nőttem fel, mindenki élte a maga életét, így teltek a napok, hónapok, évek. Gyerekkoromban két esemény volt, amely Isten létezésére irányította a figyelmemet. Az egyik úgy ötéves koromban lehetett, amikor nagymamám imádkozni tanított, a másik pedig körülbelül nyolc évvel később történt, amikor azt a tanácsot adta, hogy ha életem során mindenki elhagyna, akiben bíztam, Istenhez akkor is fordulhatok. Ezek az események akkor nem sokat jelentettek, de az emlékezetemben megmaradtak, és évekkel később, a szükséges pillanatban elém jöttek. Erre alapozva szeretném biztatni azokat a szülőket, nagyszülőket, akik úgy látják, hiába fáradoznak a gyerekek Jézushoz vezetésén, hogy munkájuk mégsem hiábavaló. Az én példám is bizonyítja, van értelme, legfeljebb a gyümölcs csak jóval később érik be. Az általános iskola befejezését követően 1981-ben Budapestre kerültem tanulni, majd dolgozni. A kollégiumban többször beszélgettem egy olyan „furcsa” kollégistatársammal, aki bibliaórákra járt, megálltam utcai evangélizációknál, nyáron, a Balaton melletti szakmai gyakorlat alatt elmentem a Jézus élete című film vetítésére és az azt követő beszélgetésre. Utólag úgy látom, hogy Isten is keresett engem, és én is kerestem őt. 1989-ben Győrbe kerültem, ahol az egyik évfolyamtársam hívott el az általa vezetett MEKDSZ-összejövetelre, majd Biatorbágyra és gyülekezetbe. Új világ tárult ki előttem, néhány család életét közelebbről is megismerve olyan szeretetet tapasztaltam, amely sem a mi családunkban, sem pedig az általam eddig ismert családokban nem volt jellemző. Mint a szivacs a vizet, úgy szívtam magamba az új ismereteket. Szinte minden hétre jutott egy új felismerés: „Jé, ez is meg van írva a Bibliában!” Kezdetben a sok új ismeret mellett ez az érthetetlen szeretet volt számomra vonzó. Istentiszteleteken, biblia-, ifjúsági órákon és csendesnapokon sokat hallottam Jézus Krisztusról és a bűnről, de ezek lényegét akkor még nem értettem. Jóval később egy, a karácsonyi történetről szóló igehirdetésben hangzott el az, hogy ahogyan a napkeleti bölcsek az ajándékaikat letették Jézus lába elé, és mentek tovább az útjukon terheiktől megszabadulva, úgy mi is letehetjük terheinket, bűneinket Jézus lába elé. Mint ahogyan a vakon született ember a Jézussal való találkozás után „elkezdett látni” úgy láttam meg én is az igehirdetés alatt a saját bűneimet, és tettem le azokat imádságban Jézus lába elé. Azóta többen többször kérdeztek tőlem olyan dolgokat, amelyekre nem tudtam a választ, mások pedig arra kértek, győzzem meg őket arról, hogy Isten létezik. Ilyenkor a következőt szoktam válaszolni: Én nem tudok és nem is akarok másokat meggyőzni. Azt tudom „csak” elmondani, hogy vak voltam, és most látok. Jézus nélkül az életemnek sem volt értelme, viszont a vele való találkozást követően teljesen megváltozott. Más lett az életem célja, irányítója, Ura. Átrendeződött a gondolkodásom, időbeosztásom. Ahogy Zákeus élete megváltozott, miután találkozott Jézussal, úgy az én életem is; és ahogyan a szerecsen komornyik ment tovább az ő útján örömmel, miután Fülöp Jézushoz vezette, úgy én is ilyen örömmel megyek tovább immár nem a széles, hanem a keskeny úton. Az előbb úgy fogalmaztam: azt tudom csak elmondani. Helyesbítek: ezt csak én és azok tudják elmondani, akik már átélték. Nem szívesen szerepelek. Amiért mégis elfogadtam ezt a felkérést, az éppen az, hogy bizonyságot tenni, ezeket elmondani más nem tudja, csak az, aki már átélte. Szeretnék biztatni mindenkit: ha lehetőségünk adódik, tegyünk bizonyságot, ne szégyelljük az Úr Jézust! Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy ha a világ nem szégyelli magát a sok bűn, káromkodás, lopás, csalás, korrupció, ital, kábítószer stb. miatt, mi miért szégyelljük a tisztát, Krisztust? Később, ahogy a Bibliát fokozatosan megismertem, egyre több kedves igém lett. Azt olvassuk:- Sámuelről, hogy semmit az Úr igéiből a földre esni nem hagyott.- Dánielről, hogy eltökélte az ő szívében, nem fertőzteti meg magát.- Jósiásról, hogy az Úr útjáról nem tért le sem jobbra, sem balra.- Fülöpről, hogy az igének erről a helyéről (egy Ézsaiás-idézetből) kündulva hirdette Jézust.- Nehémiásról, hogy sem ő, sem a legényei a nép fölött nem zsarnokoskodtak, a helytartónak járó kenyeret nem ették meg, de imádkozott Nehémiás az ő Istenéhez, és a néppel együtt erős szövetséget kötött az Úrral.- Józsuéról pedig azt, hogy ő és az ő háza népe az Úrnak szolgáltak. Szeretném, ha az én életemre is igazak lennének a fenti igék! Természetesen én sem vagyok tökéletes. Jelen bizonyságtétel terjedelme nem teszi lehetővé, hogy kitérjek arra, hány igét hagytam a földre esni, hányszor tértem le a keskeny útról jobbra vagy balra, álltam meg vagy fordultam vissza azon, hányszor sántikáltam kétfelé, milyen nehézségek, kísértések és bukások értek, és ennek ellenére hányszor nyúlt utánam, milyen módon segített fel, védett meg vagy vezetett az Úr. Miután Budapestről hazaköltöztem, gyülekezetei keresve több helyen megfordultam, azonban azt a szeretetet és testvéri közösséget, amelyről az előbb írtam, sehol nem tapasztaltam. Ezt ismerőseimnek megemlítve javasolták, hogy menjek el Nyírszőlősre, amely ugyan Nyíregyházától jó pár kilométerre található, de van ott egy evangéliumi lelkész, hallgassam meg őt is. Elmentem, meghallgattam, „ottragadtam" 2006-ban, a hatévenként esedékes általános tisztújításkor a gyülekezet felügyelővé (világi vezetőjévé) választott. Amikor a jelölési szakaszban megkérdezték, elvállalnám-e ezt a szolgálatot, visszakérdeztem: Pontosan mi is lenne a feladatom? A gyülekezetépítés — hangzott a válasz. A beiktatáson Jel 3,20 alapján azt mondtam: Amennyire rajtam áll, szeretném, ha a nyírszőlősi evangélikus gyülekezet olyan, az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben leírt, élő gyülekezet lenne, ahol a középpontban az Úr Jézus van; és ha azt nem én, nem a lelkész, nem a presbitérium, hanem ő vezetné, építené! Ami pedig rajtunk áll, ami a mi feladatunk, azt tegyük meg! Jó lenne, ha minél többen döntenének mellette, hívnák be őt az életükbe, árasztanák a Krisztus jó illatát, hogyha valaki bejön a gyülekezetbe, akkor ugyanazt a Jézustól jövő szeretetet tapasztalná, mint én, amikor először bekerültem egy élő gyülekezetbe. Szeretném, ha az ügyeket a presbitérium nem a kezébe venné, hanem Isten kezébe tenné! Szeretném, ha a presbitérium salamoni lelkülettel vezetné a gyülekezetét, azaz bátran elmondaná: Én, Uram, nem értek ehhez, alkalmatlan vagyok arra, hogy a te népedet igazgassam, szeretnék mindent a te kezedbe tenni, ehhez a feladathoz tőled bölcsességet kérni! Szeretném, ha a gyülekezet vezetése lelkileg folyamatosan „jól lenne” mert a vezetők lelkiállapota kihat az egész gyülekezetre, mint ahogyan Dávid bukása vagy Ákán bűne miatt nem csak ő, hanem Isten népe is szenvedett, és a nép életére kihatott az is, hogy éppen az Istentől elfordult Manassé vagy az Úr útján járó Jósiás, illetve Jósafát uralkodott. Szeretném, ha a gyülekezet szüntelenül imádkozna a vezetőiért, mert ha Isten ügye előremozdul, ott a sátán is aktív munkába kezd, amit a „saját bőrömön” tapasztalok, mert soha annyi próba, kísértés, támadás nem ért, mint amióta ezt a feladatot elvállaltam! Gyülekezetünkben sok lelki alkalom és szolgálati lehetőség van. Az istentiszteleteken a gyülekezeti tagok is részt vesznek a liturgiában, annak keretében a gyülekezet előtt rendszeresen bizonyságot tesznek arról, hogyan élték meg az elmúlt hetet, hogyan vezette őket Isten, milyen igéket olvastak, és az mit jelentett az ő mindennapi életükben.- Elindult Görögszálláson egy külterületi misszió.- Szeptemberben kezdődött az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) Bibliaiskolája, ahová a gyülekezetből ebben az évben 27- en iratkoztak be.- A fiatalok lelkesen szerkesztik és terjesztik az Érted?! című újságot; megalakították az EKG (Egyedül Krisztus Gazdagít) zenekart, amely gyülekezeti alkalmainkon az asszonykörrel együtt rendszeresen szolgál. Végezetül: akik személyesen találkoztak az Úr Jézussal, azoknak a megtérésemmel kapcsolatban nem sok újat mondtam, akik azonban még nem ismerik őt, azoknak azt kívánom, amit Pál mondott Agrippa királynak és Fesztusz római helytartónak: „Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. Pál pedig monda: »Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, nem csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva.«” (ApCsel 26,28-29; Károli-fordítás) Jézus a Te ajtód előtt is ott áll és kopogtat. Hívd be őt az életedbe! B Borbás Zoltán Forrás: „Vak voltam, most látok...” - Evangélikusok vallomásai. (Élő Víz Füzetek 4.) Szerk. Bálint Józsefné, Hulej Enikő, Szeverényi János. Kiadta az Evangélikus Missziói Központ és a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói bizottsága. Budapest, 2009. HETI ÜTRAVALÓ Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten bűnösöket hív - megtérésre. „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) „A te Szentlelked vezessen helyes úton!” (GyLK 774) - kérhetjük ezt szorongatott helyzetünkben. „Ez a Krisztus tiszte, műve és hivatala” - mondja vezérigénkről Luther. „Csupa vigasztalás a szava: Elítélt világba jövök. Én azonban felfüggesztem az ítéletet, hogy a kárhozottak üdvözüljenek.” A két elveszett fiú közül a fiatalabb, bűneit bánva, önként visszatért apja házába: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek’.’ Az idősebb fiút az apja kérlelte - miként gyermekeit mennyei Atyánk -, jöjjön be az ünnepi lakomára: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott’.’ (Lk 15,21.31-32) Jézus most minket hív; ne zárjuk ki önmagunkat az örök életből, a Bárány menyegzőjének vacsorájáról! Pál az Isten bűnösöket megmentő kegyelme első mintaképének tekinti magát, ám mi is lehetünk példákká! Mert „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak’.’ (íTim 1,15-16) Péter és Pál apostolok névünnepén Máté evangélista elhívásáról olvasunk, ám ma nekünk szól az Úr hívása: „Kövess engem!” De ránk „illik-e” Jézus indoklása? „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre’.’ (Lk 5,27.32) Az „oszlop” apostolok Urukat hirdették, „önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2Kor 4,5). Isten szolgájaként így könyörög Mózes bálványimádó népéért: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2MÓZ 32,31-32) „Akarsz-e meggyógyulni?” Urunk e kérdésére se keressünk kifogásokat, hogy az egészség elvesztésénél valami rosszabb: az örök élet elvesztése ne történjék meg velünk! Jézus ma is gyógyvíz nélkül gyógyít, akár a harmincnyolc éve beteget, csupán élő igéjével: „íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz..!1 (Jn 5,6.14) Mit is jelent a testvériség jézusi megélése a gyülekezetben? Ha vétkezik testvéred, három lépésben intsd meg: négyszemközt, többszemközt és végül sokszemközt! „Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt’.’ (Mt 18,17) Ma élünk-e a kötés és oldás Urunktól nyert eszközével közösségeinkben?! Júdás bűnvallását nem Jézusnak mondta el: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el’.’ (Mt 27,4) Nem találta a megbánás helyét. Akik eljutottak a keresztig, „nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,1-2). „Bűnösöknek Megváltója, / Jézus, lelkünk Megtartója! (...) Néked éljek, néked haljak!” (EÉ 382,1.6) Én is! g Garai András A világ különböző országaiban szolgáló tízezer koreai misszionárius közül ötvenen hazánkban munkálkodnak. Havi találkozójukon május 25-én Szeverényi János missziói lelkész tartott előadást a misszió és a velük való együttműködés lehetőségeiről. I Heung Sík felvétele HIRDETÉS_______________________________________________________________________________ „Vak voltam, most látok” Evangélikusok vallomásai - Élő Víz Füzetek 4. Mindenki körülményeihez, temperamentumához mérten tapasztalja meg Isten munkáját. A személyes tapasztalat teszi hitelessé a keresztény meggyőződés tételeit: aki értem meghalt, velem él. A gyűjtemény huszonhárom bizonyságtételt tartalmaz. Legyen bátorító azok számára, akik elbizonytalanodtak, iránymutató a homályban tapogatózóknak, s nyújtsa a láthatatlan közösség élményét azoknak, akik magányosan járnak a hit útján - hogy a jövő nemzedék is Istenbe vesse bizodalmát! Ára: 500 Ft. Megrendelhető a kiadónál: Evangélikus Missziói Központ, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Tel.: 1/400-3057 (munkanapokon 8 és 13 óra között); e-mail: evmis@lutheran.hu. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.) is.
