Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-28 / 26. szám
io •« 2009. június 28. FÓKUSZ Evangélikus Élet A köz véleménye és a közvélemény-kutatás Tárki: a tradicionális vallásosság csökken, a megtörök száma mégis nő ■ Dr. Békefy Lajos Különös közvélemény-kutatásokra lettem figyelmes húsvét előtt, miközben tallóztam az európai és tengerentúli (egyházi és nem egyházi) hírforrások között. Valóságos felüdülés volt ez számomra, főként ha a hazai felmérések politikai, tematikai monotóniájával vetem össze a fellelt témákat. Úgy éreztem, mintha homoksivatagbeli kínlódás után tikkadtan a zöldellő oázisba érkeznék. Nem pártok és politikusok zuhanó vagy emelkedő szimpátiamutatóiról, nem a gazdasági és a pénzügyi válság gyomorszorító adatairól kaptam információt. Az osztrák, a svájci, a holland, a német és az amerikai közvélemény-kutató intézetek ugyanis - válság ide vagy oda - arra kérdeztek rá, s arról gyűjtöttek adatokat, ami ott és akkor valóban foglalkoztatta a köz véleményét, s ami akár az ünnepre történő ráhangolásnak is minősülhetne. Az volt a benyomásom, hogy alig pár száz kilométerrel nyugatabbra mintha ismét másképpen járna az óra, más időszámítás lenne, másképpen görbülne a téridő, s valójában nem kilométerek és évek, hanem növekvő fényévek állanának közöttünk... Nézzünk egy-két konkrét példát! Ausztriában, Linzben nagypénteken hozta nyilvánosságra a Piaci és Szociális Elemzések Intézete (IMAS) annak a felmérésnek az eredményét, amelyet Húsvét a szokások és a hit között címmel készítettek. Ebből kiderül, hogy az osztrákoknak közel ötven százaléka hisz Istenben. „Egyházkritika és evolúcióelméleti viták ellenére az elmúlt években a keresztyén hit kijelentései érintetlenek maradtak” - olvasható a számok értelmezéséről írt kommentárban. Ugyanakkor az is látható, hogy ugyancsak mintegy ötven százalék a húsvétot szép szokások ünnepének tartja. A megkérdezettek 42 százaléka viszont hisz a csodákban, 34 százalékuk meggyőződése az, hogy van halál utáni élet. 28 százalék szerint Jézus Krisztus Isten Fia, aki feltámadott a halálból. Megint csak érdemes arra figyelni, hogy mi foglalkoztatta nemcsak a köz véleményét, hanem a közvélemény-kutatókat is. Nyilván azért ezek a válaszok, mert az ünnep volt a legfőbb aktualitás. Senki nem gondolja talán, hogy ezek a tartalmak attól igazak, mert ilyen felmérés született! De azért születhetett ilyen felmérés, mert a kutatók arra kérdeztek rá, ami már eleve - így vagy úgy - benne élt a közvéleményben, s tényleges köz(ös) vélemény. Svájcban, a világ egyik legfejlettebb demokráciájában és jóléti államában még meglepőbb eredményt hozott egy új felmérés. A Bertellsmann Alapítvány által készített Vallási monitor 2008 adatai ebben a sok tekintetben és méltán drága országban azt mutatják, hogy a svájciak nyolcvan százaléka vallásos! A schweitzer-illustrierte, eh által húsvét előtt közzétett értékelő cikk címe ez: „Prominens személyek imádkoznak” A cikk megfogalmazása szerint például politikusok és a világhírű szívsebész, a tizennégyszeres műugróbajnoknő meg a tv-moderátor és mások is követik a helvét nemzeti himnusz felszólítását 2008/2009-ben is: „Imádkozz, szabad svájci, imádkozz!” Megtudhatjuk, hogy a demokrácia alpesi országában a lakosság hatvan százaléka tartja fontosnak és szükségesnek az imádkozást, a szövetségi parlamentben ugyanúgy, mint a lélek belső imakamrácskájában, a precíz és steril laboratóriumban meg az alpesi legelők pásztorai között. És ezt is le kell írnom: a parlamentben három (!) főállású imádkozó személy van! Lehet azon töprengeni, okoskodni, netán cinikus ürességnek és irigységnek hangot adni legújabb kori magyar szokás szerint, hogy mitől ez a kiugró adat. Azért három, mert a hivatalos nyelveket, a németet, a franciát és az olaszt képviselik-e ők vagy éppen a protestánsokat, a katolikusokat s valami harmadik irányt? Netán a Szentháromságra utalna ez, vagy más misztikus jelentést takar? Tény, ami tény: ez a közvéleménykutatási adat az ötszáz éve született hitújító Kálvin országában alpesi sziklaszilárdsággal és kőkemény egyértelműséggel támasztja alá hit és politika, hitélet és közélet, ima és munka, profit és felelősség, gazdaság és igazságosság, jólét és szolidaritás, pénz és morál, keresztyénség és kultúra, magasrendű lelki élet és tudományos csúcskutatás nemzetmegtartó egységét és prosperáló összhatását. S ezen is érdemes lenne elgondolkodni! Bár a holland NAW-Plus intézet által készített felmérés eredménye ennek ellentmondani látszik azzal, hogy a tulipánok országa egykori többségi református lakói leszármazottainak „alig ötvenöt százaléka tudta, miről szól húsvét” de mit nem adnék azért, ha megtudhatnám végre, hogy ez az „alig” mit is takar honfitársaink, egyháztagjaink gondolkodásában, szívében, itt a Kárpát-medencében! Mennyi is és mi is lenne nálunk ez az „alig” ha születnének ilyen gyors és hiteles felmérések arról, mit hisz a magyar lakosság, milyen istenképe van, miért imádkozik, s egyáltalán milyen képzetei vannak egy-egy ünnep lényegéről? Barack Obama hazájában, az USA-ban a megkérdezettek 78 százaléka viszont jól és pontosan tudta, hogy húsvét a feltámadott Jézus Krisztus ünnepe, s nem tévesztette össze a keresztre feszítést a feltámadással. Az, hogy az egyik amerikai közvélemény-kutató intézet szerint a lakosság 63 százaléka tervezte, hogy a húsvéti ünnepkörben templomba megy - a katolikusoknál még magasabb volt e hányad, 73 százalék körül mozgott -, olyan tudományos alapossággal elkészített húsvéti örömhír volt, amelyet az intézet igazgatója természetes egyszerűséggel így indokolt: „Az amerikaiakban, kérem, protestánsokban és katolikusokban egyaránt, mély gyökerei vannak ennek az ünnepkörnek is.” Lám, ez is Amerika! Igazi húsvéti ajándék volt számomra az, amiről ezek a közvélemény-kutató intézetek Európában és az USA-ban hírt és számot adtak. Vajon mikor érkezünk el mi oda - s elérkezünk-e -, hogy hazánkban legalább évente egy ünnep előtt hitelt érdemlő információt kaphassunk arról, mi él a hazai közvéleményben, közgondolkodásban mindarról, ami legalább annyira vagy talán még fontosabb, mint egy-egy párt vagy politikus népszerűtlenségi vagy népszerűségi mutatója? Jó lenne egyszer már saját magunk és nemzetünk, egyházaink jól felfogott érdekében legalább ünnepeinkkor túllépni a távlattalanságon és csőlátáson. Ez is ünnep lenne, s nem is akármilyen, amelyre a számok, statisztikák, előrejelzések világában nagyon is rászorulunk... A hagyományos, szokásszerűen gyakorolt vallásosság a szekularizáció miatt a rendszerváltás óta csökken Magyarországon, a megtérők, a hitet személyesen megélők aránya viszont nő a társadalomban - áll a Tárkinak a Magyar Távirati Irodához a közelmúltban eljuttatott közleményében. A kutatóintézet az 1991-es, 1998-as és 2008-as felmérések összevetéséből arra következtetett, hogy a vizsgált időszakban a népesség egyre kisebb aránya tartozott azok közé, akik „életük folyamán mindig is hívők voltak” s enyhén növekedett a sosem hívők népességen belüli aránya is. Másrészt azonban azt is megállapították, hogy a hit kérdése a lakosság egyre nagyobb hányada számára valóban dilemma: a hitüket elhagyók stagnáló aránya mellett 7 százalékról 12 százalékra nőtt azok aránya, akik korábban ugyan nem voltak hívők, a kérdezéskor viszont vallásosnak mondták magukat. Ezzel párhuzamosan növekedett azok tábora is, akik a kérdésre nem tudtak vagy nem akartak válaszolni. A Tárki arra is kitért, hogy amíg 1991-ben a hívők összességének csak nyolcada, 2008-ban már negyede vallotta magát újonnan megtérőnek, illetve 15 százalékról 20 százalékra nőtt azoknak az aránya, „akiknek volt olyan fordulópont az életükben, amikor új és személyes kapcsolatuk alakult ki a vallással” A vallásosság ma kevésbé életkorfüggő a rendszerváltás időszakához képest; akkor a fiatalok voltak a legvallástalanabbak, ez a mai ifjúságra már nem feltétlenül igaz - állapította meg kutatása nyomán a Tárki a Magyar Távirati Irodához április 18- án eljuttatott összegzésében. Az intézet elemzése szerint 1991- ben a „sosem hívők” aránya a fiatalabb generációk körében 36 százalékot tett ki, a középkorúaknái ennél magasabb volt. A „mindig is hívők” aránya viszont a fiatalabb generációk felé haladva megfeleződött. Tavaly a 38 év alatti generáció körében az előbbiek aránya 31 százalék, az utóbbiaké 34 százalék volt. Mint írták, a sosem hívők aránya a férfiak körében mindig is magasabb volt, és a rendszerváltás óta növekedett is: 26-ról 33 százalékra. A nők körében a szekularizáció kevésbé és a férfiakhoz képest megkésve éreztette a hatását, a sosem hívők aránya mindvégig 15 százalék körül alakult, a mindig is hívőké pedig 60-ról 45 százalékra csökkent. Az iskolázatlanok és a diplomások körében változatlanul kisebb a sosem hívők és magasabb a mindig is hívők aránya, mint a szakmunkás végzettségűek és az érettségivel rendelkezők között - jegyezték meg. Az összegzés készítői a rendszerváltás előtti „szekularizációs nyomás státusfüggőségére” vezetik vissza, hogy 2008-ban csak az 55 év felettiek körében volt megfigyelhető: a magasabb végzettségűek felé haladva trendszerűen csökken a vallásosak részaránya. 1991-ben még azt állapították meg, hogy a hitüket elhagyók aránya az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezőktől a diplomásokig haladva 4-ről 18 százalékra nőtt, 2008-ban ilyen összefüggés már nem volt tapasztalható. A felmérést a Tárki a nemzetközi társadalmi felmérés program (International Social Survey Programme, ISSP) vallásosság modulja 1991-es és 2008-as programjának keretében végezte. N MTI Közvélemény-kutatás a Biblia évéről ► A Magyar Bibliatársulat kezdeményezésére a katolikus, a református és az evangélikus egyház a 2008. esztendőt a Biblia évének nyilvánította. A Forsense intézet 2009. februári közvélemény-kutatásában ezer főt kérdezett meg a Biblia éve eseménysorozatról. A megkérdezettek többsége (56 százalék) hallott arról, hogy egy kezdeményezés alapján 2008 a Biblia éve volt Magyarországon. A becslési hibát is figyelembe véve ez a felnőtt lakosságon belül körülbelül 4,2-4,7 millió embert jelent. Nemcsak olyan csoportok hallottak az átlagosnál nagyobb arányban az eseménysorozatról, amelyekre a vallásosság is nagyobb arányban jellemző - a nők 59 százaléka, a 60 évesnél idősebbek 63 százaléka hallott a Biblia évéről -, hanem a diplomások (69 százalék) és a magas egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartásokban élők (69 százalék) körében is átlag feletti volt az ismertsége. Ugyanakkor a szintén magasabb vallásosságot mutató falun élők körében átlag alatti (50 százalék) volt a tájékozottság; ez az eseménysorozattal kapcsolatos információáramlás egyenetlenségére utal. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy míg a dél- és közép-dunántúli régióban átlag alatti volt a tájékozottság (46-47 százalék), addig a Dél-Alföldön a megkérdezettek 64 százaléka hallott arról, hogy az elmúlt esztendő a Biblia éve volt. A vizsgálatból kiderül, hogy a megkérdezettek 17 százalékát kitevő, magukat az egyház tanítása szerint vallásosnak tartók nagy része (közel 80 százalékuk) hallott a rendezvénysorozatról, de a nem vallásosak körében is 43 százalékos volt a tájékozottság. A felekezethez tartozás ugyanakkor nem mutat összefüggést az ismertséggel, a programban részt vevő három nagy felekezethez tartozók egyformán 55-56 százalékban szereztek tudomást róla. Ugyanez a helyzet, ha csak az egyház tanítása szerint vallásosakat hasonlítjuk össze: a katolikusok és a reformátusok esetében 79, illetve 78 százalék volt az ismertsége a programsorozatnak. (Az evangélikusok esetében túl alacsony volt a mintaesetszám a becsléshez.) Tehát úgy tűnik, a történelmi keresztény egyházak összefogása olyan értelemben mindenképp sikeresnek bizonyult, hogy kiegyensúlyozott volt a tájékoztatás felekezeti szinten. Arra a kérdésre, hogy honnan hallottak a Biblia évéről, a kérdezettek átlagosan két forrást említettek. A válaszadók - tehát akik hallottak az eseménysorozatról - 43 százaléka említette a televíziót mint forrást, 31 százalék a templomot, vallási közösséget, 30 százalék pedig valamely újságot. Emellett viszonylag sokan említették a rokonokat, barátokat, ismerősöket (21 százalék), valamint a rádiót is (20 százalék). A nagyobb településen élők válaszaiban gyakrabban fordult elő a rádió és az újságok, falun pedig jellemzőbb volt a vallási közösségben való tájékozódás. A televízió a legidősebbek között, míg az internet a legfiatalabbak körében volt az egyik leggyakoribb információs forrás. Érdekes különbség mutatkozik a két legnagyobb felekezet hívei között: míg a katolikusok jóval nagyobb arányban szereztek tudomást a Biblia évéről egyházközségükben, vallási közösségükben (36 százalék), mint a reformátusok (21 százalék), addig utóbbiakra inkább jellemző az internet (15 százalék), mint a katolikusokra (8 százalék). Ez arra utal közvetve - amit a felmérés adatai is alátámasztanak -, hogy a reformátusok körében nagyobb arányt képviselnek a fiatalok a Biblia éve eseménysorozatot ismerők közt, mint a katolikusok esetében. Az egyház tanítása szerint vallásosak 71 százaléka említette információforrásként a templomot, vallási közösséget, de az ő esetükben sem elhanyagolható információs csatorna a televízió (29 százalék) vagy az újságok (17 százalék). A rendezvénysorozat legalább egy eseményén 15 százalék vett részt azok közül, akik halottak arról, hogy az elmúlt esztendő a Biblia éve volt. A teljes felnőtt népességre vetítve ez mintegy 8 százalékot jelent, ami 510 ezer és 770 ezer közötti résztvevői létszámra enged következtetni. Két olyan programtípus volt, amelyet a mintába került összes megkérdezett 3-3 százaléka említett: ezek az előadások és a felolvasások. Emellett 2 százalék említette, hogy kiállításon vett részt. Akik ellátogattak a Biblia éve valamely eseményére, azok is csak ritkán említettek egynél több programtípust. Az egyház tanítása szerint vallásosak 23 százaléka vett részt saját bevallása szerint legalább egy eseményen, míg a maguk módján vallásosak esetében 6 százalékos volt a részvételi arány. A két legnagyobb felekezet között ezen a téren sem tapasztalni szignifikáns eltérést, a katolikusok 6, a reformátusok 7 százaléka vett részt legalább egy eseményen. H Forrás: Forsense
