Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. január 4. !► 5 Énekóra hegedűre, nagybőgőre és gardonra ► A Muzsikás együttes rendhagyó énekórával járja - a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (Mól Nyrt.) támogatásával - az országot. Beszélgetésünknek az adta az apropóját, hogy adventben ellátogattak a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba is, és közös zenélésre invitálták a diákseregletet. Akkor még nem tudhattuk, hogy a néhány nappal később átadott Prima Primissima Díj 2008. évi kitüntetettjeit is tisztelhetjük bennük... Tudom, hogy a tizenévesek többsége nem magyar népzenével simítja ki az idegeit, és gyanítom, hogy többségüktől távol áll ennek a muzsikának a hangzásvilága. Ezért kicsit szorongtam attól, vajon hogyan fogadják majd ezt a világhírű együttest, vajon a zenészek képesek lesznek-e megszólítani a gyerekeket. Aztán ahogy elkezdődött az óra, megnyugodtam. Úgy éreztem, lassú olvadás zajlik. Sipos Mihály, az énekóra vezetője egyenként bemutatta a zenekar hangszereit; megszólaltatták a nagybőgőt, a gardont, a hegedűt és a furulyát. A „bemutatkozás” végén a gyerekek vastapssal jutalmazták a muzsikát, és alig akarták elengedni a zenészeket. Kicsöngetés után Sipos Mihállyal beszélgettem.- Mi készteti Önöket arra, hogy rendhagyó énekórákkal járják az országot?- Azt tapasztaltuk, hogy a tananyagcsökkentés jegyében elsősorban az énekórák számát apasztották az utóbbi időben. Jártam olyan iskolában is, ahol az első négy osztályban egyáltalán nem énekeltek a diákok, a második négy osztályban pedig zeneszerzők életrajzát tanították nekik. Holott ostobaság azt hinni, hogy az ének- vagy hangszertanulás elveszi az energiát a többi tantárgy tanulásától. Saját diákköri tapasztalataim is erre rímelnek. Kodály-módszerrel tanító zeneiskolába jártam, ahol hét énekóránk volt egy héten, kétszer jártunk karénekre és egyszer zenekarra. Ennek ellenére a fővárosi és kerületi versenyeken is rendre szép eredményeket értünk el matematikából, történelemből, irodalomból, nyelvtanból. Számomra akkor derült ki, hogy a zenét nem lehet túlzásba vinni. A muzsikálás olyan állapotot teremt, amelyben a lélek hallatlanul fogékonnyá válik, és nagyon gyorsan megjegyzi, amit meg kell tanulnia. Ezek a megfontolások késztettek minket arra, hogy elkezdjük járni az országot, és a legeldugottabb kis faluba is elvigyük az élő magyar népzenét. Körülbelül négyezer iskola van az országban az általánostól a szakiskolákon át a gimnáziumokig. Kiszámoltuk, hogy ha évente legalább ötven intézménybe ellátogatunk, akkor nyolc év alatt a gyerekek tíz százalékához jutunk el.- Milyen tapasztalatokat szereztek?- Amikor elkezdődik az énekóránk, első feladatunk az, hogy megragadjuk a gyerekek figyelmét. Az első percekben a fejük még tele van az előző órák eseményeivel, rá kell hangolódniuk a zenére. Elmeséljük, megmutatjuk, hogyan alakult ki a magyar népzene, hogyan hat az emberre. Lassan elkezdenek kinyílni, odafigyelni, a végére már egészen felszabadulnak, énekelnek, csujogatnak, és lelkesen tapsolnak.- Úgy tudom, hogy az együttes a hetvenes évek óta működik...- Valóban, akkoriban igen pezsgő népzenei élet zajlott Magyarországon. A Bartók Táncegyüttesben táncoltunk, ez volt az első olyan formáció, amely a néptáncot kötött koreográfián kívül, szabad táncként is járta. 1972-ben ellátogattunk az erdélyi Szék községbe is, ahol meghívtak minket egy bálba. Itt ismerkedtem meg ifjabb Csoóri Sándorral. Összebarátkoztunk, és szeptemberben a Bartók együttesben találkoztunk újra - mindkettőnk nagy örömére. Később Hamar Dániel is odakerült bőgősnek, és így hárman alapítottuk az együttest. Később csatlakozott hozzánk Éri Péter, aki azóta is tagja a Muzsikásnak, illetve Sebestyén Márta, akivel aztán évtizedekig együtt dolgoztunk.- Honnan merítik a zenei anyagukat?- A Kodály és Bartók által elindított és számos tudós által folytatott gyűjtés hatalmas archívumot hozott létre. Mi is innen jutottunk először felvételekhez. Később természetesen sokat jelentettek a falusiakkal való személyes találkozások, akik az életük természetes részeként - amikor annak ideje volt - táncoltak, daloltak. Rengeteget utaztunk, prímásokkal, énekesekkel, táncosokkal beszélgettünk. Nekem megvan az az óriási előnyöm, hogy mivel klasszikus zenét tanultam tizenegy évig, le tudom jegyezni a hallott dallamokat. A gyűjtéseinket leadtuk a Magyar Tudományos Akadémián, a Hagyományok Házában pedig bárki hozzáférhet ezekhez. A hetvenes-nyolcvanas években például munkásszállásokra jártam gyűjteni, mert ott lakott a vidékről felkerült legszegényebb réteg, amely még őrizte a régi énekeket. Ha valaki gondosabban végigjárja a Miskolc, Eger feletti falvakat, még most is találhat prímásokat, ragyogó énekeseket.- Hogyan állnak össze a Muzsikáslemezek?- A zenésznek mindig az volt a dolga a hagyományos kultúrákban, hogy kiszolgálja a közösséget. Azt kell zenélni, amit a megrendelő hallani akar. Nekünk is össze kell hangolni azt, amit mi szeretünk játszani, azzal, amire éppen fogadókészség van. Az első lemezünk például egy körkép volt a Kárpát-medencei magyarság zenéjéről. Később azon kezdtünk el gondolkozni, hogyan lehet rekonstruálni azt a csodálatos zenei világot, amit a Kárpát-medencében élő zsidóság teremtett. Mivel a zsidó zenészek jó része elpusztult a második világháború alatt, nekünk kellett elvégeznünk a gyűjtést. Olyan cigány és magyar zenészeket kerestünk meg, akik még együtt játszottak ezekkel az emberekkel, és ismerték, őrizték a zenéjüket. Belőlük varázsoltuk elő és az adott környék muzsikálási stílusában szólaltattuk meg Sebestyén Mártával a Szól a kakas már című lemezünket. A további két lemezünkkel arra kerestük a választ, hogy a beat- és a rockzene hogyan viszonyul a népzenéhez. Azt próbáltuk bemutatni, hogy a modern és a népzene energiafelfogása mennyire közel áll egymáshoz. Ha innen nézzük, a lemez hangzásvilága tisztán népzene, ha onnan nézzük, igen közel áll a kor rockzenéjéhez. Tulajdonképpen minden lemezünk arra próbált válaszolni, hogy az adott korban mire jó a népzene. Igyekeztünk megmutatni, hogy a népzene nem rekvizitum, hanem az életünk szerves része lehet, ha műveljük, használjuk.- Külföldön is nagyon respektálják a Muzsikás zenéjét. A világ nagy, híres koncerttermeiben lépnek fel, sőt 2008-ban Európából elsőként a Muzsikás együttes kapta meg a világzenei vásár - World Music Expo - nagydíját, a Womex-díjat.- Nagyon büszkék vagyunk erre a kitüntetésre. Ezt olyan népzenészeknek adták eddig, akik saját népük zenéjét terjesztik bel- és külföldön egyaránt. Világhírű együttesek, énekesek kapták meg előttünk. És valóban, mi is felléptünk az utóbbi időben külföldön: klasszikus zenei közönség előtt adtunk olyan koncerteket, amelyeken egymás mellett jelent meg az autentikus gyűjtés és a műzene. Az volt a célunk, hogy a Kodály- és Bartók-művek és a hozzájuk hangulatban kötődő népzenei dallamok egymáshoz illesztve jelenjenek meg. A komolyzenei művek tételei között muzsikáltunk: abból a zenei anyagból indultunk ki, amit a tétel éppen befejezett, és a játékunk végén visszavezettük a hallgatót ugyanarra a pontra, ahonnan elindultunk. Bartók fejében egymás mellett létezett ez a kétféle zene, és teljes egységet alkotott. Tehát jogos megközelítése ez a Bartók-műveknek, és értékelte is a közönsége, sőt komoly zenei szaklapokban is igen elismerő kritikát kaptunk. ■ Jánosi Valéria Sipos Mihály (balra) a Deák téri gimnázium dísztermének pódiumán hangszerbemutatót tart Hamar Dániellel AGAPE - felebaráti szeretet a globális világban A HÓNAP KÖNYVI LUTHER Az Egyházak Világtanácsa (EVT) 2006-ban a brazíliai Porto Allegre városában tartott nagygyűlésén fogadta el azt a nyilatkozatot és felhívást, melyet 2008 adventján vehettünk kézbe magyarul. Közben hatalmas változás történt a világban. „Istenünk, kegyelmedből változtasd meg a világot!” - szólt a nyilatkozat liturgikus refrénje, és a világ megváltozott. Évtizedek óta a legnagyobb válságról szólnak a hírek. Gazdasági rendszerünk krízisét mára mindenki a saját bőrén érezheti. Az EVT 1998. évi hararei nagygyűlését alapos előkészítő és egyeztető munka követte, melynek eredményeként fogalmazta meg a közgazdászokból és teológusokból álló csoport a dokumentumot. Angol nyelvű címének kezdőbetűit összeolvasva egy mozaikszót kapunk, amely az egész dokumentum központi üzenetét hordozza: AGAPE. Magyarul a cím Alternatívglobalizáció a népekért és a Földért. Az agapé, a felebaráti szeretet radikalitása hatja át az egész szöveget. Szokatlanul határozott hangvétele bizonyára új lesz a magyar olvasó számára. Kemény kritikát fogalmaz meg a globalizálódott neoliberális gazdasági és pénzügyi rendszerrel szemben a szegények és elnyomottak érdekeire koncentrálva. Komoly önkritikára szólítja fel a gazdagokat és a pénzügyi rendszer meghatározó intézményeit. Eredményes példákat mutat az ellenállásra a kiszolgáltatott országok és csoportok számára. Különös figyelmet szentel az AGAPE nyilatkozat a leginkább elhallgattatott csoportoknak: őslakosoknak, gyerekeknek, nőknek. Világunk alapvető strukturális bűnein vezet végig: az adósságcsapdától az ökológiai krízisen, a kizsákmányoló kereskedelmi struktúrákon, a közszolgáltatások privatizációján keresztül a mezőgazdaság szempontjaiig. Keresztény hitünk alapján határozott bizonyságtételre hív a szenvedő emberek mellett, az elembertelenítő struktúrák és szervezetek démoni erejével szemben. Fásult és cinizmusba hajló világunkban, ahol nyugati egyházaink is elveszítették a kiáltó szó evangéliumi erejét, felrázó ez a kötet. A nyugati gazdaság rendszerében élő olvasót mégsem elégítik ki maradéktalanul a megfogalmazott válaszok. A nagyon határozott kritika mellett a remélt alternatív út nem bontakozik ki teljességében. A hatvanas éveket idéző lelkesedés valós alternatívaként kérdéses, mégis kiindulópont lehet ez a határozott állásfoglalás a téma végiggondolására. Ezt segítik a bővebb forrásokra való folyamatos hivatkozások. A könyv a Luther Kiadó - szociáletikai és ökumenikus vonatkozású - Eszmecsere sorozatának ötödik köteteként valódi eszmecserére indít. Közérthető nyelvezete és a fordítónak a témában kevéssé járatos olvasót segítő megjegyzései alkalmassá teszik a kiadványt arra, hogy széle<##»♦ sebb körben, például gyülekezeti alkalmakon is megvitassák. Négy tanulmány zárja a kötetet: olvashatók a fordítónak, Gömböcz Elvirának az anyaghoz fűzött jegyzetei; Nagypál Szabolcs az ökumené történetében helyezi el a dokumentumot, Jávor Benedek a civil mozgalmak részéről értékeli, míg Szabó Lajos a gyülekezeti életben való alkalmazásáról ír. A Luther Kiadó és a Védegylet közös gondozásában megjelent kiadvánnyal olyan könyvet vehetünk kézbe, mely kitűnő vitaindító korunk legégetőbb problémájának végiggondolására. ■ Szabó B. András Alternatív globalizáció a népekért és a Földért - AGAPE. Az Egyházak Világtanácsának dokumentuma és kísérő tanulmányok. Szerkesztette Gömböcz Elvira. Luther Kiadó - Védegylet, Budapest, 2008. Ára 980 forint. Protestáns antológia Az Evangélikus Élet több állandó szerzőjének írását is tartalmazó kötet Budapesten kiadónk Üllői úti könyvesboltjában, illetve a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban is kapható, de előfizetőink - utánvéttel - közvetlenül szerkesztőségünktől is megrendelhetik (1085 Budapest, Üllői út 24.; telefon: 1/317-1108, 20/824-5519). Szerkesztette: Faggyas Sándor és T. Pintér Károly Protestáns Újságírók Szövetsége Budapest, 2008 (218 oldal) Ára 2500 forint
