Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-04 / 1. szám

6 -m 2009. január 4. FÓKUSZ Evangélikus Élet 2009 a csillagászat nemzetközi éve Lelkész, csillagász, helytörténész, mineralógus A kétszázötven éve született Genersich Keresztély emlékezete AZ UNIVERZUM BENNE ÉLSZ, FEDEZD FEL! + + A CSILLAGASZAT NEMZETKÖZI EVE 2009 A napóráktól kezdve a kvadránsokon át a Jákob-botig a 17. századot megelő­zően is számtalan csillagászati eszközt használtak a Nap járásának és az égi­testek mozgásának a megfigyelésére. A távcső feltalálása - a közvélekedés­sel ellentétben - németalföldi, holland származású szemüvegkészítő opti­kusmestereknek volt köszönhető. A csillagászat igazi forradalmát azonban - Nikolaus Kopernikusz heliocentri­kus világképének magyarázatával, va­lamint 1609-ben tett első távcsöves megfigyelésével - az itáliai tudós, Galileo Galilei indította útjára. Ő pil­lantotta meg elsőként a Hold krátere­it, a Nap foltjait és a Jupiter holdjait. E jeles esemény kerek, 400. évfor­dulója adja az apropóját az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által meghirdetett, a csillagászat nem­zetközi éve 2009 elnevezésű ese­ménysorozatnak. A programot az asztronómusok szakmai világszervezete, a Nemzetkö­zi Csillagászati Unió és a UNESCO kezdeményezte, a határozattervezetet Galilei szülőhazája, Olaszország nyúj­totta be, és az ENSZ 2007. december 19-i 62. közgyűlése hagyta jóvá. A nemzetközi év alapgondolata, hogy eseményeivel elsősorban nem a csillagászokat célozza meg. Az egye­temes emberiséget, a Föld bolygó lakóit kívánja megszólítani, egyrészt emlékeztetve mindenkit a tudomá­nyos és technikai fejlődés szempont­jából mérföldkőnek számító ese­ményre, másrészt - nemzetközi jel­legénél fogva - erősítve az egyes nemzetek közti kapcsolatot, a csilla­gászat minden ember számára meg­mutatkozó szépsége és egyetemessé­ge révén felülemelkedve a meglevő et­nikai és politikai megosztottságon. A szervezők nemzetközi prog­ramokat hirdetnek meg, az egyes nemzeti szervezőbizottságok pedig a saját országaik szintjén rendeznek eseményeket. A magyarországi szer­vezőbizottság elnöke Oláh Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Űrfizikai Bizottságának elnöke, az MTA Kon­­koly-Thege Miklós Csillagászati Ku­tatóintézetének munkatársa. A ha­zai események koordinálásában a kutatóintézet munkatársai mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékének, a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Csil­lagvizsgáló Intézetének (Baja), a szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumnak, a debreceni Napfizikai Obszervatóriumnak, a Szegedi Csillagvizsgálónak, a Ma­gyar Csillagászati Egyesületnek és a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat Budapesti Planetáriumának szakemberei vállalnak főszerepet. A 2009. esztendőt végigkísérő, az egész országot behálózó, várhatóan igen érdekes és értékes természettu­dományos ismeretterjesztő progra­mok időpontjairól és helyszíneiről a csillagászat nemzetközi éve 2009 ma­gyarországi hivatalos internetes por­tálján, a http://www.csillagaszat- 2009.elte.hu/címen lehet tájékozódni. ■ - REZSABEK -A természet megismerésének vágya, illetve az egyes tudományágak műve­léséhez való érzék, úgy tűnik, gyak­ran családon belül, akár nemzedék­ről nemzedékre is öröklődhet - mint számos magyar tudósdinasztia tagjai, így a kétszázötven esztendeje szüle­tett Genersich Keresztély és a Gener­sich família esetében is jól látható. Jómódú lutheránus cipszer ke­reskedő, Genersich Keresztély és Royko Anna Zsuzsanna gyermeke­ként 1759. január 4-én született Kés­márkon. (Keresztnevét a szlovák nyelvű források Krisnánként említik, a német és egyéb idegen nyelvű for­rásokban pedig Christianként szere­pel.) Északi szomszédaink német nemzetiségéről és magyar állam­­polgárságáról általában megfeledkez­ve szlovákként emlékeznek meg ró­la, viszont életművét a másik két nemzethez képest sokkal inkább magukénak érzik. Petzval Ottó Boldizsár 1809. január 6-án a felvidéki Szepesbélán született Petzval János Frigyes és Kreutzman Zsuzsanna fiaként, lutheránus csa­ládban. Apja Morvaföldről szárma­zó tanítócsalád sarja volt, evangéli­kus elemi iskolai kántortanítóként, karnagyként és zeneszerzőként mű­ködött, találmányok fűződnek a ne­véhez, de dolgozott városi földmérő­ként is. Cipszer származású feleségé­től, a szepesbélai tanító lányától, Kreutzman Zsuzsannától hét gyer­meke született. A család nevével találkozhatunk Petzvál formában is is, Ottó kereszt­neve a szlovák forrásokban Petrol Baltazár, a német és angol hivatko­zásokban Otto. A család tipikus kö­zép-európai beágyazottságára jól jel­lemző, hogy az apai ági felmenők morvaországi kapcsolódása miatt a csehek, Ottó és József felvidéki szü­letése miatt a szlovákok, az anyai ág cipszer gyökerei miatt a németek, Jó-Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a szepességi németek­nél megszokott módon a magyar nyelv elsajátítása végett Debrecenben taníttatták. Szűkebb pátriájába visszatérve Felsősajón, az ottani lel­késznél folytatta tanulmányait, a ré­gió harmadik nyelvével, a szlovákkal pedig Felsőszalókon ismerkedett. Aztán ismét Késmárkon, majd Po­zsonyban képezte magát. 1778-ban beiratkozott a jénai egye­temre, majd a göttingeni, illetve az ut­­rechti univerzitást látogatta. 1784-ben tért vissza szülőhazájába. Először a sajógömöri gimnáziumnak lett taná­ra. Utána Késmárkra hívták. 1786- ban egyrészt az ottani evangélikus lí­ceumnak lett konrektora - többek között teológiát, egyházi jogot, homi­­letikát, filozófiát oktatott -, másrészt 1789-től a város gyülekezetének lel­­készi posztját is betöltötte. Hivatali beosztásai mellett nem­zsef bécsi működése miatt pedig az osztrákok is magukénak vallják a Petzvalokat, akik közül Józsefről köztudott, hogy mindig is magyarnak vallotta magát. Petzval Ottó gimnáziumi tanulmá­nyait Lőcsén végezte, majd bölcsésze­ti ismereteit Kassán szerezte. Kezdet­ben orvosnak készült, de bátyja ha­tására 1828-tól a pesti egyetem Mér­nökképző Intézetében tanult, és 1835-ben mérnöki oklevelet szer­zett. 1840-ben a bölcsészdoktori cí­met is elnyerte. A kitűnő előadókészséggel rendel­kező fiatalember a tanári pályát vá­lasztotta. 1835-től a Mérnökképző In­tézet vízépítéstani korrepetitora, 1837-től 1846-ig helyettes oktatója; 1851-től 1857-ig a József Ipartanoda (mely egyesült a Mérnökképző Inté­zettel) mértani és vízépítéstani he­lyettes tanára. 1839-től egészen 1883- ig az egyetem felsőbb mennyiségta­­ni tanszékének oktatója, 1848-ban csak szülővárosa polgári és egyházi vonatkozású helytörténetével, ha­nem az egész Szepesség múltjával is behatóan foglalkozott, illetve publi­kált ezzel kapcsolatosan. Genersich Keresztélyt a természet­­tudományok lelkes híveként és mű­­velőjeként is számon tartják. Több­ször bejárta a Tátra hegységet, kutat­ta és több kötetben leírta földrajzi és természetrajzi jellegzetességeit. Mi­­neralógusként jelentős ásványgyűj­teményt tudhatott magáénak, a jénai mineralógiai társaság levelező tagjá­nak választotta. Mind a sajógömöri középiskolában, mind a késmárki líceumban a fizika oktatása is rá há­rult. Ezekre vonatkozóan több kéz­irat is fennmaradt, így megtudhatjuk, hogy a fizikai földrajz, a testek álta­lános tulajdonságainak leírása, a me­chanika, a statika, a hidrosztatika, az akusztika és az elektromosságtan mellett csillagászati kérdésekkel is foglalkozott (meteorokkal, égites­tek holdjaival). * £ * A Genersich családtagok közül Mi­hállyal találkozunk 1720-ban mint a késmárki líceum egyik fizikai témá­jú dolgozatát eredetiből másoló ta­nárral. Genersich Keresztély öccse, János (1761-1823) történész, irodal­már, a késmárki líceum rektora és a bécsi protestáns teológiai intézet professzora; másik testvére, Sámuel (1768-1844) késmárki gyógyító, Lő­cse város főorvosa és botanikus volt. János fia, az iíjabbik Genersich János keresett ügyvédként, Deák Ferenc barátjaként ismert. János unokája, mechanikát és mértant is tanít. 1843 és 1846 között, majd 1860-tól 1863- ig a bölcsészkar dékánja. Gimnáziu­mi, majd középiskolai tanfelügyelő, az országos középiskolai tanáregye­sület tiszteletbeli tagja; a „gőzkazá­nok és gőzgépek vizsgáló-bizottságá­nak szakértője” több műszaki talál­mány alkotója, kéttucatnyi magyar és német nyelvű szak- és tankönyv szerzője; jelentős a szerepe a magyar nyelvű matematikai szakkifejezések megalkotásában. Asztronómiai ismereteit Tittel Pál mellett a Gellért-hegyi csillag­­vizsgáló gyakornokaként sajátította el, de tanult Bécsben, Joseph Littrow mellett is. 1872 és 1883 között a tu­dományegyetemen a csillagászat he-Antal (1842-1918) kórboncnok, a Szent István Kórház főorvosa, a ko­lozsvári egyetem tanára, a budapes­ti tudományegyetem tanszékveze­tője, akadémikus. Antal gyermekei közül hárman is atyjuk pályáját vá­lasztották: Vilmos (1872-1916), aki ál­talános orvosként praktizált; az ifjab­­bik Antal (1876-1944), aki a hódme­zővásárhelyi kórház főorvosa, majd igazgatója volt; valamint Adél (1878- ?) aki szemorvosként dolgozott. A leszármazottak között kell meg­­emliteni az 1812-ben született lő­csei orvost, Jenőt; Gusztávot (1865- 1921), a Kolozsváron gyógyító orvost, egyetemi tanárt, gyermekmenhely­­igazgatót; Andort, a mátrai tüdősza­natóriumot 1932-ben megalapító igazgató főorvost, valamint az egyko­ri Magyarországi Kárpát Egyesület, illetve Magyar Turista Egylet kereté­ben a 19. század végén és a 20. szá­zad elején a Tátra hegyeit járó Ala­dárt, a kereskedő Emilt, a gyógysze­rész Józsefet és Károlyt, Sándort és a nagykereskedő Tivadart. * % % Genersich Keresztély 1825. március 9- én Késmárkon hunyt el. Emlékét a Tát­ra Tarpatak-völgyében található Hosszú-tó további elnevezései - Ge­­nersich-tó, Genersich See - őrzik. A Magyarországi Kárpát Egyesület 1902- ben a régi Tátra-kutatók emlékére a hegység látogatottabb pontjain feke­te márványból készült — azóta el­pusztult - emléktáblákat állított fel, Genersich Keresztélyét Barlangligeten felavatva. Emlékét mi is megőrizzük. ■ R.N. lyettes tanára, az akkori Mennyiség­­tani Földrajzi és Csillagászati Tan­szék tulajdonképpeni tanszékvezető­je, bár hivatalosan ez a poszt nem volt betöltve. Oktatóként elsősorban szférikus csillagászattal és égi mecha­nikával foglalkozott. Tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy működése alatt nőtt az asztro­nómiából vizsgázó diákok száma, és megszületett egy igen tehetséges új magyar csillagászgeneráció. Publiká­ciói közül meg kell említeni az 1875- ben az Akadémia által kiadott, A csil­lagászatelemei különös tekintettel a mathematikai földrajzra tanárje­löltek és magántanulók számára cí­mű, az oktatás magas színvonalát alapvetően meghatározó kötetét. 1858-ban lett a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendes tagja - szék­foglalóját a gőzgépek feltalálásáról és szerkezetéről tartotta. 1858-ban egy matematikai, 1865-ben pedig egy mechanikai művéért kapott akadémi­ai nagyjutalmat. 1877-ben Ferenc Jó­zsef a Vaskorona-rend III. osztályú jelvényével tüntette ki. Ugyanezen esztendőben a magyar tudományos irodalom és oktatás terén elért érde­meit elismerve a tudományegyetem bölcsészeti kara elismerésben ré­szesítette. A szerénységéről közismert polihisztor 1883-ban vonult nyugál­lományba, és még abban az eszten­dőben, augusztus 28-án Budapesten hunyt el. ■ Rezsabek Nándor Kétszáz esztendeje született Petzval Ottó ► Petzval József, az elsősorban a Petzval-objektívről híres matemati­kus, fizikus, mérnök és tanár a tudománytörténet nemzetközileg is elismert alakjai közé tartozik. Budapesten emléktáblája, Bécsben mellszobra áll; fővárosunkban, Szepesbélán, Bécsben és Braunsch­­weigben utca, a Holdon kráter viseli nevét. Hazánkban és Ausztri­ában emlékérmet adnak ki tiszteletére; felvidéki szülőháza emlék­múzeumként funkcionál. Mindezek árnyékában kevésbé ismert, de hasonlóan jelentős testvéröccse, a kétszáz esztendeje született polihisztor, Petzval Ottó mérnök, matematikus, csillagász és tanár munkássága.

Next

/
Thumbnails
Contents