Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-14 / 24. szám
FÓKUSZ 6 2009. június 14. Evangélikus Élet MEGJELENT A CREDO KÜLÖNSZÁMA Élő kövek egyháza - Az evangélikus megújulás stratégiája A Credo evangélikus műhely különszáma azzal a céllal jelent meg, hogy az egyházunk fejlesztését célzó munka eddigi dokumentumait nyomtatásban hozzáférhetővé tegye. Olvasható benne a tervezett stratégia első vitaanyaga, illetve az ehhez érkezett hozzászólások. A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet szerkesztője dr. Fabiny Tamás, Prőhle Gergely és Bogdányi Gábor. A püspök és az országos felügyelő a bevezetőben a következőképpen vall az ügy fontosságáról: „Egyházunk vezetése, felismerve a hosszú távú és országosan összehangolt egyházfejlesztés szükségességét, 2007 tavaszán kezdeményezte az evangélikus stratégia kidolgozását. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának döntése alapján egy munkacsoport készítette el a stratégia tervezetét, melybe a legfontosabb fejlesztési szempontok kerültek. Egyéves munkánk eredményét 2008 nyarán, a Szélrózsa találkozón hoztuk nyilvánosságra, s ezzel elindult a stratégiatervezet vitája. Az internetről letölthető anyag azonban mindeddig nem jelent meg nyomtatásban - ennek a hiánynak a pótlására nyújt alkalmat a Credo tematikus száma. Szeretnénk a lehetőséget megragadni és a vitaanyagon túl egy csokorra való véleményt, reflexiót is közreadni. Felkérésünkre sokan tollat ragadtak, lelkészek és nem lelkészek, ismert értelmiségiek, hogy nézeteiket megosszák velünk a stratégiatervezet kapcsán. Sokszínű képet láthatunk-olvashatunk, hiszen teológusok és szociológusok, egyházban élők és világi rokonszervezők véleménye egyaránt megjelenik lapunk hasábjain. A stratégia vitájában fontosnak tartjuk, hogy minél több szempont megjelenjen. Reméljük, sokak számára meggyőző bizonyíték a Credóban bemutatott anyag sokszínűsége. Természetesen ezzel korántsem zárult le a vita: bárki közreadhatja véleményét a stratégia honlapján (http://strategia.lutheran.hu) vagy a később szervezendő rendezvényeken. Adja Isten, hogy a vita mozgósítsa evangélikus egyházunkat, és az »élő kövek« egyházának felépüléséhez vezessen.” 89. gyásznap Trianon dunaújvárosi emlékezete Egy tiszteletbeli magyar Beszélgetés Bryan Cartledge volt nagykövettel Trianon tragédiájáról már tizedik alkalommal hirdettek meg nemzeti zarándoklatot az idei gyásznapon a Dunakanyar festői településére. A szervezők kezdettől ügyeltek arra, hogy lehetőleg valamennyi magyarországi keresztény felekezet képviseltesse magát a délelőtti ökumenikus istentiszteleten. A Magyarországi Evangélikus Egyház színeiben rendre Smidéliusz Zoltán volt püspökhelyettes és Szeverényi János országos missziói lelkész (képünkön) közvetíti az evangéliumot az emelkedett szabadtéri együttléten, de volt már közreműködője az istentiszteletramjában kiemelten az evangélikus templomban tartott hálaadó istentisztelet, melyen - Tóth Attila helyi lelkész liturgiái szolgálata mellett - Gregersen-Labossa György szombathelyi lelkész hirdette Isten igéjét. Ezután a múzeumban a költő nevét viselő szombathelyi evangélikus általános iskola diákjai adóztak Reményik Sándor emlékének. A várpalotai Trianon Múzeum tehát Reményik Sándor-emlékszobával bővült, amelyet - úgy gondoljuk - egyszer már csak ezért is minden magyar evangélikusnak látnia kell. ■ T. Pintér Károly Június 4-én felemelő templomi együttlét és ünnepség keretében emlékeztek Dunaújvárosban a trianoni békediktátum tragédiájának 89. évfordulójára. A helyi evangélikus gyülekezet hívására sokak jöttek el arra az áhítatra, melyen Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója tartott - személyes hangvételű - előadást. A templomból a templomkertben lévő trianoni emlékműhöz vonult a gyülekezet - azzal a zászlóval, amelyet a Nemzeti Érzelmű Motorosok hoztak magukkal a református templom elől. A motoros menet a református istenháza tornyában pontban délután fél ötkor, a békediktátum aláírásának időpontjában megkondult harangok szavára kezdte meg vonulását a városon keresztül. Az evangélikus templomkertben maroknyi földkupacokat is elhelyeztek nemzeti színű szalaggal átkötve. Ezeket zsebkendőkbe csomagolva hozták az elcsatolt országrészekből. A koszorúzás után az emlékmű tövében először emelkedhetett a magasba a régi címeres zászló. ► Talán a vasárnapi európai parlamenti választás közelsége is szerepet játszott abban, hogy a kereknek éppenséggel nem mondható évforduló ellenére keresztény közösségek is szokatlanul sok helyütt emlékeztek meg múlt hét végén az 1920. június 4- én aláírt trianoni békediktátűmről. Evangélikus egyházunk két jelentős társadalmi megemlékezésen is képviseltette magát. Zebegényben, a Kálvária-hegyen álló kápolnában nem csak évente egyszer, de - 2001. június 4-e óta - minden délután pontban fél ötkor megkondul a nemzeti emlékezés harangja. A harangot öntető alapítvány és a Hegyvidéki Trianon Társaság szervezésében azonban valójában- Egy ilyen fontos könyv után milyen végső összegzést lehet megvonni?- A politikusoknak, államférfiaknak soha nem szabad elfeledkezniük arról, hogy amit fél óra alatt eldöntenek, annak a hatása is csak rövid ideig fog tartani. 1920-ban nem jól cselekedtek a győztesek, sok hibás döntést hoztak, de ezeket megoldanék Karl Josef Räuber érsek, apostoli nuncius, Tőkés László Király-hágó melléki református püspök és a testvéregyházak számos más lelkészi vezetője. A világi megszólalók sorában idén - többek között - Koltay Gábor filmrendező és a példásan „önkormányzott” Zebegény - evangélikus - polgármestere, Sinkó Vilmosné köszöntötte a népes gyülekezetei. * * # „Ezt minden magyar embernek egyszer látnia kell!” -hirdeti magát a várpalotai Trianon Múzeum. A magyarság talán legnagyobb traumáját 2004 óta dokumentáló intézményben múlt szombaton újabb emlékszobák nyíltak. Ezek egyike Reményik Sándor evangélikus költő életművét mutatja be. Ezért is szerepelhetett a trianoni évforduló alkalmából rendezett emlékünnepély hivatalos prog► A világtörténelemben is párját ritkítja a ránk mért első világháborús ítélet. Nem volt nálunk szétszaggatottabb, megcsonkítottabb ország. Nem élt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a békediktátum: egyik a Szüleit, másik a testvérét, harmadik a vőlegényét veszítette el. Volt, aki a házát, földjét, mindenét. Reményik Sándor költő acélgyűrűt készíttetett magának, és belevésette: „1920. június 4” hogy a nap minden percében érezze az égő fájdalmat. Sir Bryan Cartledge angol történész 1980-83 között volt nálunk nagykövet. Mikor nyugdíjba ment egy oxfordi kollégium éléről, hét évet szánt az életéből arra, hogy megírja Magyarország történetét. Hazájában történelmünk avatott ismerőjeként tartják számon, ezért is kérték fel őt a trianoni békeszerződés hátterének, alkuinak feltárására. Könyve - Trianon egy angol szemével - a londoni Haus Publishing Ltd által megjelentetett sorozat számára készült. Harminckét kötetből áll az a sorozat, amelynek a Bryan Cartledge által írt darabja az idei könyvhétre jelent meg magyarul az Officina Kiadó gondozásában. A trianoni évforduló napján „bemutatkozott” kötet elsősorban azzal foglalkozik, hogy milyen szerepet játszottak a konferencián részt vevő államok, és a döntések milyen hatással voltak az érintett országokra. A szerzőt az évforduló estéjén a zsúfolt Litea könyvesboltban kérdeztem munkájáról és régi emlékeiről.- Az angol kiadást márciusban mutatták be a Londoni Magyar Kulturális Központban - feleli mosolyogva. - Az országos bemutató visszhangját nehéz megjósolni, remélem, sok ember megismeri történelmük nagy tragédiáját, és nem bánt senkit.- Az adatok mindennél többet mondanak...- A trianoni békeszerződés egyharmadára - 282 000 négyzetkilométerről 93 ooo-re - csökkentette Magyarország területét. A lakosság létszáma több mint a felével fogyatkozott: 18,2 millióról 7,9 millióra. Csak a Romániának átadott terület nagyobb volt, mint a megmaradt csonka rész. Több mint hárommillió magyar került idegen fennhatóság alá. Magyarország elvesztette minden só-, arany-, ezüst-, réz-, higany- és mangánkészletét és olajkútjai zömét is. Fenyőerdeinek 97%-át, bükk- és más lombhullató erdeinek 87%-át, tölgyeinek 68%-át vették el, minden hegyi legelőjével együtt. Jól fejlett feldolgozóipara számára csak egy kevés gabona maradt. Mindent egybevetve Magyarország az 1914 előtti nemzeti vagyonának csak 38%-ával rendelkezett! hazájához hű államférfi, aki mindkét diktatúrának útjában állt. Szinte hajtóvadászat folyt ellene a Gestapo részéről, és szovjet börtönkórházban halt meg.- Magyarországon ma is óvatosan kezelik Trianon problémáját.- Ezért is próbáltam összefoglaló munkát írni. Önök, magyarok keveset tudnak az előzményekről, ezeket én részletesen megrajzoltam. A különböző delegációk felépítéséről és nézetéről, a nem szűnő magyarellenes propagandáról. Múltba tekintő kritikával kell nézni Trianont. Persze könnyű ma okosnak lenni - akkor nagyon nehéz volt. Hiba, hogy Önök mindent Trianonra vezetnek vissza. Iszonyúan nehéz, majdnem lehetetlen, de mégis meg kell találni a remény szavát!- Milyennek látja a magyarokat?- A magyarok hajlanak arra, hogy igaznak higgyék azt, amire vágyakoznak. Ez azért van, mert történelmük nagy fordulópontjain hihetetlennek Sir Bryan Cartledge könyvei magyar fordítójával, Bánki Veronikával ni valószínűleg csak az Európai Unió határain belül lehet. Magyarország már tagja, a szomszédos országoknak is csaknem mindegyike. Az unió nagy hangsúlyt fektet az emberi jogokra, remélhetőleg meg fogja védeni a határon túli kisebbségeket is.- A világtörténeti események sodrában felvillan két magyar politikus portréja...- Mindkettőnek az élete szimbolikus jelentőségű. Károlyi Mihály hiszékeny, naiv vezető volt, aki tűrte, hogy a válságos napokban az erőszakos kommunista gépezet letiporja az országot. Bethlen István tűnt, hogy a helyzet még rosszabb lehet. De amikor ez bekövetkezett, mindig túlélték, és talpra álltak.- Beszélgetésünknek azt a címet adom: Egy tiszteletbeli magyar.- Nagyon megtisztelő, amit mond. És jólesett a köszönet a könyveimért. Nagyon meglepett az őszinte érdeklődés, a sok ember ebben a különös hangulatú szalonban. Remélem, ha legközelebb Magyarországra jövök, nem ilyen fájdalmas dolgokról lesz szó. A nemzet újjászületéséről fog beszámolni tehetséges és lelkes fordítóm, Bánki Veronika. ■ Fenyvesi Félix Lajos
