Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-14 / 24. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. június 14. ► 3 KÉT KIS EURÓPAI GYÜLEKEZET TALÁLKOZÁSA Rákosszentmihály evangélikusainak ünnepén Lelki erőgyűjtés Pápán Rákosszentmihály község neve csak a múlt század első éveiben került a térképekre. Gazdálkodás folyt a Pest városától keletre eső területen, amelyet Szentmihálypusztának vagy Pusztaszentmihálynak neveztek. Ahogy Pest jelentősége erősödött, ahogy a város egyre inkább iparosodott, egyre többen települtek ide. 1902-től jelenik meg Rákosszentmihály neve. , Az idetelepült evangélikusokat hosszú ideig a Cinkotai Evangélikus Egyházközség pásztorolta. 1911 pünkösdjén szerveződtek fiókegyházközséggé, és 1921-ben nevezték ki hitoktató lelkészükké e sorok írójának oáncorvtóf 'T'ÁEli QrrfiJ/fíc AAibi Ah\i+ To_ uvauocip'jaLj xi/wí uvt/n''''- uimufj'i/. 10 tentiszteleteiket a központi iskola egyik tantermében tartották, miközben erősödött a saját templom utáni vágyuk. Alapot létesítettek, ám az ebben összegyűlt pénz sajnos értékét vesztette: a 37 ezer korona az átváltáskor 3 ezer pengőre olvadt. Ám a gyülekezet lelkesedését ez sem törte meg: tovább gyűjtöttek. Közelebb érezhették álmuk megvalósítását, amikor a gyülekezet felügyelőjének katolikus özvegye - férje szándékát követve - a község központjában fekvő két ingatlanukat végrendeletileg az egyházközségre hagyta. Sándy Gyula műegyetemi tanár a tizennyolcadik templomtervét készítette el a számukra. 1933 augusztusában kezdték el a templom építését, és 1934. június 17- én szentelhette fel Isten házát Rákosszentmihályon D. Raffay Sándor bányakerületi püspök. A helyi gyülekezet Szentháromság vasárnapján ünnepelte ennek hetvenötödik évfordulóját. A hálaadásban részt vett a németországi Hürth város evangélikus gyülekezetének küldöttsége is. Ebben a Köln melletti testvérgyülekezetben szolgált ugyanis lelkészként a most már nyugdíjban lévő Glatz József, aki gyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte. Tizennyolc németországi testvér jött el, hogy együtt örüljön a jubiláló gyülekezettel. A hálaadó istentiszteleten lelkészük, Helmut Werner hirdette az igét a vasárnap evangéliuma alapján. Nikodémust állította a közösség elé, akinek istenkeresése példaként szolgált a templomépítő gyülekezetnek. Szólt a Szentlékek munkájáról is, aki megerősítette a közösséget. Az istentisztelet szolgálatában részt vett a Kölcsey Ferenc Általános Iskola gyermekkara is - magyar és német nyelvű énekekkel köszöntve a gyülekezetét. A gyermek-bibliakörös apróságok - Börönte Márta lelkész vezetésével - bemutatták az összejöveteleiken minden alkalommal használt „szeretetkocka-gurítást”... A német vendégek ajándékot is hoztak, egy körülbelül fél méter magas, súlyos márványkeresztet, amelyet korábbi - „alábányászás miatt” lebontott - templomukból menekítettek meg. Kérték, hogy vigyázzanak rá a rákosszentmihályiak, őrködvén azon, hogy a hit megmaradjon. A vendégek számára gazdag programot szerveztek: jártak a Domonyvölgyben, megnézték a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnáziumot, ismerkedtek a fővárossal, és sokat voltak együtt szállásadóikkal is, hogy erősödjön a személyes kötődés és barátság. (A rákosszentmihályiak csoportja már járt Hürthben.) Bensőséges, baráti, testvéri közösségben ünnepelt tehát együtt a két gyülekezet június 7-én, az európai parlamenti választás vasárnapján erősítve az európai evangélikusok testvériségét is. ■ TSZM ► Folytatás az 1. oldalról Délután a tési Széllelbélelt női énekegyüttes, valamint a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola mutatkozott be az ebéd után is kitartók előtt. Az idei találkozó a malomsoki gyülekezet kórusának műsorával zárult. Határon túli gyülekezetekből is érkeztek vendégek a rendezvényre: a lovászpatonai egyházközséget testvérkapcsolat fűzi a szlovéniai Domonkosfa és Pártosfalva gyülekezeteihez, a testvérek idei viszontlátogatását pedig éppen erre a vasárnapra időzítették. így mintegy ötven fővel a határon túli magyar lutheránus gyülekezet is képviseltette magát a Veszprém megyei evangélikusok találkozóján. ■ Menyes Gyula A fórumbeszélgetés résztvevői (balról jobbra): Polgárdi Sándor, Prőhle Gergely, Ittzés János, Kákay István Dezső, T. Pintér Károly, Holger Mánké és Szabó György Pódiumon az egyházmegye lelkészei - előtérben a téti fúvósok A Lélek népe ÉGTÁJOLÓ (t> A pünkösd igazi, legnagyobb csodája az, amit az apostolok cselekedeteiről írott könyv második fejezetében olvasunk az első keresztényekről: „Mindazokpedig akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt’.’ Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban. Sőt ha a veretes Károlit olvassuk, már a fejezet első versét így fordítja a nagy teológus: „Mikor pedig a pünkösd napja eljött volna, valánk mindnyájan egy akarattal együtt’.’ A csoda, hogy az első pünkösd tanúi, akikről tudjuk, hogy sokan voltak és nagyon sokfélék, akiket nyelvek, hagyományok, szokások, világnézetek, vallások, netán politikai törekvések, vágyak és álmok választottak el, a megdöbbentő, zavarba ejtő csoda folytán „együtt voltak, egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal”. Ebből a heterogén, mozaikszerű, sokszínű, arctalan tömegből egy nép lesz, egy család, egy közösség. És a csoda azzal folyatódik, hogy „az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetei az üdvözülőkkel”. Az utóbbi időben eléggé sokat zsörtölődtem, méltatlankodtam írásaimban, igehirdetéseimben arról, hogy mai világunkban mennyire megkopott ezeknek a kifejezéseknek a jelentése és jelentősége, hogy: együtt, egy akarattal, egy szívvel, egy lélekkel. Gyakran ezek nem mások, mint üresen csengő retorikai közhelyek. Közhelyek, amelyekkel jobb híján politikusaink igyekeznek mozgósítani bennünket, „választókat” egy-egy általuk kitűzött „nagy és nemes cél” érdekében, ha másra nem is, akkor „jól szavazni” Felfokozott kampányidőben hallom a visszatérő slágereket: „összefogás” „egységben az erő” „közös út”, „ez együtt menni fog” - és a hasonló varázsigéket. Ugyanők prózaibb pillanataikban józanítanak ki, magyarázván a bizonyítványt, hogy ma már más a világ, mint egykor, mások a körülmények, más a filozófia, mások az emberek, mások a törekvések. S ha még mindig nem értettük meg, akkor tovább is mondják, hogy tulajdonképpen félreértés volt - van, mert ők sem úgy értették, ahogy mondták, meg nem is úgy gondolták, ahogy mi értettük, meg egyébként is ideje leszállni a magasabb régiókból a földre. Ismerjük a mai, „trendi” felfogást, amely banálisán leegyszerűsítve ennyi: te vagy a fontos önmagadnak, a te vágyad, álmod, óhajod, törekvésed viszi előre a világot, ez az érdek, ezt diktálja a „józan ész" ez az igazi, az egyetlen felhajtó erő, csodák pedig nincsenek, se Isten, se embertárs, semmi, ami ezt gátolná. S hogy milyen elöl vagyunk, azt ebből a mai mélységből igen jól láthatjuk, mesés és ígéretes a panoráma, siker és győzelem kövezi utunkat. Én ennek ellenére hiszek a csodákban, igaz, nem az emberiben. Mert csodák, aprók is, nagyok is, ma is vannak; történnek, csak lelki szemek és érző szív kellenek hozzá, hogy meglássuk, megérezzük őket. Isten Lelke ma is zavarba ejtő, megrázó, sokszor drámai módon viszi végbe személyes és közösségi életünkben a csodát. Valami ilyen megrázó, megdöbbentő volt számomra a mostani pünkösdi ünnepkör csodája. Valami olyasmi történt ezen az ünnepen, ami azt bizonyította, hogy amit az emberi önzés és ostobaság elront, szétszakít, rossz mederbe terel, azt Isten szeretete mindig, minden körülmények között helyreállítja. Ez a pünkösd értette meg velem, hogy nekünk, magyaroknak valahogy szükségünk volt erre a mélységélményre, erre az anyagi, lelki, erkölcsi mélyrepülésre, a krízis okozta kínokra, melyekbe leginkább saját hibáink miatt jutottunk, hogy végre nézzünk szét, kezdjük el látni, vegyük már észre, hogy mekkora szükségünk van Istenre és egymásra. Különleges élmény kerítette hatalmába mindazokat, akik pünkösd táján ott voltak Debrecenben, Csíksomlyón, Pürkerecen, az ország templomaiban, kegyhelyein, a legkisebb imaházakban is. Éreztük, tapasztaltuk, hogy százezrek, milliók egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal együtt voltunk. Akik ezt látták, átélték, részesei voltak-voltunk ezeknek az eseményeknek, elmondhatjuk, hogy Isten Lelke ma is csodát tett velünk, az erőnek, a szeretetnek, a józanságnak Lelke néppé, családdá, egységgé ötvözte újra és újra azt, amit szétverni, szétzilálni próbált az emberi erőszak és önzés. Tudjuk, hogy egyedül ő képes ebben a bábeli zűrzavarban, széthúzásban rendet teremteni, a dolgokat helyreállítani. Pünkösd legszebb üzenete ma minden kereső, kérdező, látni akaró ember számára, hogy Lélekkel telik meg azoknak az élete és munkája, akik egy akarattal vannak. Ambrus Attila írta a Brassói Lapok vezércikkében: „A hét végén Csíksomlyón ünnepel együtt a magyar katolikusság, és a búcsún - mint minden évben — ott lesznek az evangélikusok, a reformátusok, az unitáriusok, más neoprotestáns felekezetűek is, újra kinyilvánítva a debreceni találkozó jelmondatát: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! A magyar egység megerősítése mindenekelőtt lelki folyamat. A 20. század sok-sok lélekölő eseménye, lélekmérgező manipulációja után a magyar egyházak együttműködése lehet az összefogás kovásza.” Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület A SZERZŐ FE.LVÉTELEI
