Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-14 / 24. szám
4 41 2009- június 14. KERESZTUTAK Evangélikus Élet SAJTÓKÖZLEMÉNY A tisztább Bakonyért Álom Magyarföldön Interjú egy templomépítő „polgármestersztárral” ► A Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség az Új Magyarországfejlesztési terv környezet és energia operatív program keretében 9 838 385 forint egyszeri, vissza nem térítendő támogatást nyert el a KEOP-4.1.0-2009- 0015 jelű, A tisztább Bakonyért - A Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség templomának, esperesi hivatalának és imaházánakfűtési rekonstrukciója című pályázatán. A három épületet érintő teljes beruházás illeszkedik a gyülekezet 2003- ban elfogadott középtávú fejlesztési tervéhez, és érinti a nyolcszáz fő befogadására alkalmas templomot, az imaházat, az esperesi és lelkészi hivatalt. A műemlék templomba két, harminc kilowatt energia előállítására alkalmas föld-víz típusú hőszivattyút építenek be. A hivatali épület négy darab vákuumcsöves napkollektort kap, ezek „rásegítenek" a fűtésre, valamint ellátják az épületet használati meleg vízzel. Az imaházban központi fűtés kiépítésére kerül sor. Ezzel egyidejűleg az imaház fűtését biztosító kazán a gyülekezet telkén megépítendő A színpadon a Vujicsics együttes „Megőrizni, megmutatni református zenei kincsünket, kultúránkat a jelen és az utókor számára” - fogalmazták meg újra a szervezők a június 5-7. között megrendezett hatodik fesztivál célját. Budapest-Ferencvárosnak a Ráday és a Kinizsi utca által határolt részén, a „Kultuccában” zsoltárok, tradicionális egyóvodának és a tornaszobának az alapfűtését is képes lesz ellátni. A beruházás összköltsége megközelíti a huszonötmillió forintot. A munkát a Magyarországi Evangélikus Egyház Presbitériuma - a vonatkozó pályázati szabályrendeletnek megfelelően - 6 676 668 forinttal támogatta a gyülekezeti önrész kiegészítéséhez. A gyülekezet tényleges önrészét hívek és magáncégek adományaiból fedezik. A beruházás megkezdésének időpontja 2009. június 15., befejezése 2009. augusztus 31. Megtérülési mutatója várhatóan tizenöt év. Az egyházközség ezzel a beruházással óvja környezetét, optimalizálja költségeit, valamint reméli, hogy e programmal a fejlesztési terveiben szereplő, ám hat év óta húzódó óvodaépítés megvalósításához is jelentős lépéseket tett. Köszönet a meghallgatott imádságokért, a támogatásokért és az elvégzett munkákért! „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáit tedd maradandóvá, kezeink munkáit tedd maradandóvá!” (Zsolt 90,17) 2009. június 8. ■ Szarka István esperes, a Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség lelkésze házi énekek, kórusművek, hangszeres darabok mellett népzenei és mai modern zenei előadások is láthatók-hallhatók voltak. Kálvin János születésének ötszázadik évfordulójához kötődően több, a reformátorra emlékező programmal is várták az érdeklődőket. ■ Lukács Gabi felvétele ► Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színművésszel egy páratlan, nemes kezdeményezése kapcsán volt módom találkozni. Ökumenikus fatemplomot épít az Őrség egyik festői szépségű kis falujában. A Nemzeti Színház művésze, aki az idei évadban hét darabban játszik, de a mozivászonról, tévéjátékokból is jól ismert művész - népszerűségét Magyarföld s az említett templom építése érdekében veti latba...- A történet évekre nyúlik vissza. Magamban inkább álomfolyamatnak nevezem. Az Őrségben, a Zala megyei Magyarföldön találtam második otthonomra, és építettem évekkel ezelőtt egy kis faházat. Az igazi álom 2000-ben kezdődött, mikor felépült a falunkban az őrségi építkezési formára és hagyományra jellemző fa harangláb. Kalákában készült: a falu apraja-nagyja építette. Régen falu és falu között ez volt az információáramlás eszköze, s szerettük volna méltó körülmények közé helyezni. Miután ez a menedékháznak is felfogható, csodálatos erőtér felépült, geológus barátommal, akivel a munkák nagy részét végeztük, arról beszélgettünk, hogyan lehet ezt továbbvinni - engem, aki színészként a kimondott szóval a lelkekben tudok valamit alkotni, lenyűgözött, hogy az ember kétkezi munkájának látható eredménye van. Az álom, az ötlet mintegy magától „jött”, s elindult egy hosszú kálvária, ami végül is nem szegte a kedvünket, sőt inkább ambicionált.- Kálvária? Ez most igen negatívan hangzik! Külső vagy belső akadályokra gondol? .- Mindkettő adódott. Sok ellenérzéssel szembesültünk, ám ez nem keserített el. A területszerzés sem volt egyszerű: a falu legmagasabb pontján van a régi temető, mellette a fennsík. De az utóbbi magántulajdonban volt, s a hazai tulajdonjogviszonyok következtében a közös, osztatlan terület megvásárlása, majd kimérése rettentő sok ügyintézéssel járt. 2001- re lett meg a földterület, de bizony csak 2008 nyarára lehetett elindítani a tulajdonképpeni tervezést. Sokáig hadakoztam magammal, hogy „majd megváltoztatom az embereket, majd én meggyőzöm őket, hogy jó, ha történik valami, jó a megőrzése annak, ami elveszőben van” De aztán mikorra képes lettem megbékülni azzal, hogy nem fogom tudni megváltoztatni az embereket - beindultak a dolgok. És jöttek sorban a lehetőségek. 2006-tól polgármestere is vagyok a falunak, így már hivatalosan is felelősséget vállalok a megmaradásáért, a templomért. Az álom tehát túlnőtt minket, s immár önálló életet él. Bennünk kellett megérnie, de ha nem lenne hitünk, bele sem fogtunk volna. Nem is „engedné” a templom felépíteni magát, ha nem lenne elég hitünk hozzá. A fontos dolgok megszülik önmagukat, ha igazán belülről akarjuk!- Hány lelkes is a falu?- Harmincnégy bejelentett lakosa van, jómagam vagyok az egyik. Igen, ezen sokan mosolyognak.- Hogyan tudja mindezeket összeegyeztetni a Nemzeti Színház művészeként? Hiszen színpadi, tévés munkái a fővároshoz kötik...- Nehezen. De ezt vállaltam, és a választás előtt el is mondtam, hogy keveset leszek ott. Sokszor csak telefonon tudom „távirányítani” a falut. Van, hogy reggel megyek, és az esti előadásra már vissza is kell jönnöm Budapestre. Nyáron jobb a helyzet: az építkezés elkezdésétől szerencsére már folyamatosan lent leszek.- Kápolna megmentéséért már rendeztek koncertet, de templomot tudtommal még nem épített ismert, népszerű művész. Hogy fogadta tervét a civil és a művésztársadalom?- Létrehoztuk a Magyarföld Faluért Alapítványt, van egy honlapunk is, ezen keresztül fogadjuk az adományokat. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam: nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítettek nekünk. Megható dolog: borítékban kaptam egy levelet, benne ezer forinttal. Nyugdíjas néni küldte, ő így tudott hozzájárulni. Ez év január 8-án egy gálaesten a barátaim, közel ötven művész, ingyen léptek fel a templomépítés támogatására rendezett esten a Nemzeti Színház színpadán. Sokszor álmodoztam - talán túl naivan is -, hogy majd jön egy nagyobb pénzösszeg, ami mágnesként vonzza a többit. És így történt! A Volksbank jelentős támogatást adott. Környékbeli vállalkozók hívtak, fafeldolgozó, fatelep-tulajdonos, asztalos, ács... felajánlanak az idejükből, a munkájukból. Ceglédről, szülővárosomból is jönnek majd dolgozni. Csodálatos, hogy milyen erőket mozgatott meg ez a terv!- Pünkösd vasárnapján - szimbolikusan is a megfelelő ünnepet: a Lélek kiáradását választva - került sor az alapkőletételre. Jól mondom, van ilyen egyáltalán egy fatemplom esetében?- Nem, alapfát tettünk le. Szinte már tradíció: a haranglábat is így kezdtük, pünkösdkor. Azt az ünnepet „harangláb-reménylő” ünnepélynek neveztük, s talán mondhatom, áldás volt rajta. Azon a nyáron már avattuk is a haranglábat. Én nagyon bizakodó vagyok, hogy ez a templom is el fog készülni nyár végére. Hatvan fő befogadására lesz alkalmas. Ideális esetben augusztus 22-én lesz a szentelés. Amit még nem említettem, a felújított pajtaszínházat szintén pünkösdkor kezdtük, kérve a Szentlélek kiáradását. Nem véletlenül időzítettük az alapfaletételt most sem pünkösd vasárnapjára...- Művész úr, Ön most templomot épít. Milyen kapcsolatban áll a hittel, Istennel?- Mindig is volt valamilyen vonzódásom, hittem valami felsőbbrendű hatalomban, a rólunk gondoskodó szeretetben, noha nem kaptam vallásos nevelést. Amint felnőtt lettem, s a hitemért már magam voltam felelős, sokféle utat bejártam a hit keresésében, közöttük természetesen tévutak is voltak, hiszen nem volt meg a családi fogódzó. Nem szégyellem és nem bánom ezeket az utakat, mert különleges tapasztalásokkal jártak. Magamat vallásos embernek tartom. Katolikusnak kereszteltek, de nem gyakoroltuk a vallást. A templomépítés sem ebből fakadt. Nehéz megfogalmazni, hiszen nem tudom magamat egyetlen valláshoz sem kötni, nincsenek meg a belső hagyományaim, picit irigylem azokat a barátaimat, akik valamilyen közösséghez tartoznak. Hogy akkor miért nem teszek én is így? Nem tudok kielégítő választ adni. Kaptunk bizony kritikát is ezzel kapcsolatban: ne gondoljuk, hogy ez olyan könnyű dolog, hogy vesszük a bátorságot ahhoz, hogy templomot építsünk... Kinek engedi meg az Isten, hogy templomot építsen... Ezeken elgondolkodtam. De a támogató szándék több volt. Csak önmagát zárhatja ki valaki a templomépítésből és az ebből fakadó örömből. Adódott egy nagyszerű lehetőség az életünkben, hogy valamit megteremtsünk - s annak templom formája IpS7 TprriDlom íplpntésp Ipsz- Mit üzenhet Magyarföld falu története Magyarföldnek, az országnak?- Kikerülve a túl magasztos szavakat, a szimbolikus tartalmán túl: bár elcsépelt és sokszor hiteltelenné tett szó az összefogás, a közös gondolkodás, de ahogy magunkban igyekszünk létrehozni olyan lelki nyugvópontokat, ahol igyekszünk megnyugodni, erőt merítünk, ugyanúgy kell egy közösségnek is megtalálni azt a nyugvópontot, lelki feltöltődésre alkalmas helyet, ahol jó csöndben lenni. Ez az elsődleges célja ennek a templomnak. Valóban, van ennek egy különös jelentése is: Magyarföld nevű kis faluban épül fel egy ökumenikus fatemplom. Aki idejön, talán ihletet kap, hogy a maga környezetében, a maga lelkében is hasonlót tegyen.- Van-e még álma?- Egyelőre az, hogy ezt sikerrel végig tudjuk vinni. Most ez a legfontosabb, hiszen hosszú távon életben tartani, a szellemiségét működtetni igen nagy feladat lesz. Hiszem, hogy a hitélet meg fogja szervezni önmagát, és igazi lelki otthonává lesz a falunak. Ha évek múlva ez teljesül, elégedett leszek. ■ Kőháti Dóra Honlap: www.evangélikus.hu Nyugdíjaslelkész-találkozó A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén korábban szolgáló vagy jelenleg ott lakó nyugdíjas lelkészeket - házastársaikkal együtt -, valamint a lelkészözvegyeket ebben az esztendőben június 6-ra hívta meg testvéri találkozóra Ittzés János püspök. A győri egyházkerületi székházban tartott megbeszélésen a megjelent közel húsz idős szolgatárs tájékoztatást kapott egyházunk jelenlegi helyzetéről. A közös ebéd elfogyasztása után a nyugdíjas lelkipásztorok kötetlen beszélgetés keretében oszthatták meg örömeiket és nehézségeiket a püspökkel. ■ M. Gy. Református zenei fesztivál hatodszor a „Kultuccában” A templom kijelölt helye és az alapfa
