Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. június 7- !► 13 Vasi visszatekintés Május 15-17* - Alsósági tavaszi napok A hagyományos tavaszi rendezvényen kiállítás mutatta be az Alsósági Evangélikus Nőegylet kézimunkáit is. Vasárnap este a volt pannonhalmi bencés diákokból alakult budapesti Szent Márton kamarakórus hangversenye zárta a programsorozatot. Május 17. - Vasi hálaadó nap Idén másodszor rendezte meg a Vasi Evangélikus Egyházmegye ezt az egész napos, megyei szintű evangélikus találkozót. Két évvel ezelőtt Kőszeg volt a vendéglátó, idén Celldömölk. A közös istentiszteleten több mint nyolcszáz hívő vett részt. A perselypénzt, amely megközelítette a háromszázezer forintot (!), a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat céljaira gyűjtötték. Az istentisztelet után sátrakban mutatkoztak be a gyülekezetek. Sütöttek, főztek, innivalóval kínálták a látogatókat, illetve bemutatták jellegzetes tárgyaikat, az általuk készített kézimunkákat. Délután a kemenesaljai citerazenekar, majd a répcelaki Ümmögő együttes szórakoztatta a közönséget. A nap méltó befejezése volt Banka Nagy Gabriella Vajdaságból származó színművész előadása, aki - többek között - Babits Jónás könyve és Jónás imája című költeményét tolmácsolta. Május 23. -Ezeréves megyék ünnepe 1009-ben készült az a dokumentum, amely szerint Szent István király megalapította Zala, Veszprém, Fejér és Pest megyét. Ennek millenniumára gyűlt össze a négy megye népe. A nap programja ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A kezdő liturgiát Steinbach /ozse/dunántúli református püspök végezte, igét hirdetett Bilyozta: a Liturgiái Bizottság elsősorban arra törekedett, hogy az úrvacsora újra szerves része legyen az ünnepi istentiszteletnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ősi liturgikus elemek az ellenreformáció hatásaként tűntek el istentiszteleti rendünkből, pedig Luther elve az volt, hogy mindazt meg kell tartani az idők folyamán kialakult liturgiából, ami nem ellenkezik a Szentírással. Időközben azonban a puritán hatás is jelentősen megnyirbálta az egyébként is nagyon leegyszerűsödött rendet. Az előadást követő beszélgetés során a presbiterek arról szóltak, hogy Kemenesalja történelmi hátterével nehéz megszabadulni a „katolikus” szó kirekesztő értelmétől, ezért okoz nehézséget azoknak az elemeknek az elfogadása, amelyek a római katolikusokkal való közös örökségből kerültek vissza a megújított liturgikus rendbe. A fehér asztal mellett kötetlenül folytatott beszélgetés alkalmat adott a személyes kérdések, vélemények, észrevételek megtárgyalására. A fórum célja nem az volt, hogy a presbiterek döntésre jussanak a megújult liturgikus rend használatáról, de mindenképpen segített abban, hogy elgondolkodjunk jelenlegi istentiszteleti életünkről, valamint a felkínált lehetőségekről. ■ Összeállította: Vető István kádi László, Hajmáskér és Sóly református lelkésze. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Vető István püspökhelyettes mondott imádságot. Az Apostoli hitvallást Korzenszky Richárd tihanyi perjel vezette, majd dr. Márfi Gyula veszprémi érsek zárta az istentiszteletet. Az ünnepi közgyűlésen dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök mondott beszédet. Az 1009-ben kelt sólyi oklevelet Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója mutatta be. Ezután a négy megyei közgyűlési elnök - dr. Balogh Ibolya (Fejér), dr. Szűcs Lajos (Pest), Manninger Jenő (Zala) és Lasztovicza Jenő (Veszprém) - mondott köszöntőt. A közgyűlés után a templomban emlékdobozt helyeztek el, a ligetben pedig emlékfát ültettek. Május 24. - Alsósági fórum a liturgiáról A megújuló liturgia lehetőségeiről tartott gyülekezeti fórumot május 24- én, vasárnap az Alsósági Evangélikus Egyházközség. A többnyire presbiterekből álló hallgatóság előtt Véghelyi Antal lelkész, teológiai referens, a Liturgiái Bizottság tagja ismertette az új Liturgikus könyv elkészítésének okait, előzményeit és folyamatát. Az Evangélikus Élet rovatvezetője történelmi áttekintést adott a Raffay-Prőhleagenda kialakulásának egyes fázisairól, és rámutatott azokra az okokra, amelyek evangélikus liturgiánk elszíntelenedéséhez vezettek. Kiemelte az úrvacsora perifériára szorulásának veszélyeit, és hangsúHIRDETÉS Határnyitás ’89 Nem egészen egy hónap van hátra a magyar, az osztrák és a bajor evangélikus egyház, valamint a Leuenbergi Egyházközösség által szervezett Határnyitás ’89 szimpózium időpontjáig. Lassan tisztázódik a résztvevők száma, a megszólalók - és talán nem túlzás: történelmi személyiségek - névsora. Ahogyan az Evangélikus Élet május 24-i számában már említettük, Németh Miklós volt miniszterelnök mellett jelen lesz Oplatka András egyetemi tanár, újságíró, Balog Zoltán parlamenti bizottsági elnök, református lelkipásztor, Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, dr. Hannelore Reiner osztrák egyházfőtanácsos, Thomas Wipf, a Leuenbergi Egyházközösség (GEKE) elnöke, valamint magyar, osztrák és német szemtanúk. Bár a bajor jelentkezési határidő már lejárt, magyarok számára még mindig adott a lehetőség, hogy amíg a szállások be nem telnek, fogadjuk a jelentkezéseket a hatarnyitas89@lutheran.hu e-mail címen vagy a Soproni Evangélikus Egyházközség telefonszámán: 99/322-657, végső esetben azonban egyházunk külügyi osztályán is, az 1/266- 5532 telefonszámon. A részvételi díj a korábbiakhoz képest lefelé módosult: 3500 Ft/éj, amelyet a helyszínen kell befizetni. Ez tartalmazza a szállást, két reggelit, a pénteki vacsorát és a szombati ebédet. Az útiköltséget közös kisbuszos vagy nagybuszos utazás esetén egyházunk megtéríti. A szimpózium programja a következő: Július 3., péntek * 17.00: Megérkezés a szálláshelyekre (Sopron Hotel, apartmanok, Szent Pál Kollégium) ♦ 18.00: Vacsora a regisztrált vendégeknek ♦ 20.00: A magyar evangélikus egyház, a Leuenbergi Egyházközösség (GEKE) és Sopron város képviselőinek köszöntője: Ittzés János elnök-püspök, dr. Michael Bünker osztrák püspök, a GEKE főtitkára, dr. Fodor Tamás polgármester • Ezt követően: filmvetítés a ’89-es soproni eseményekről: Páneurópai piknik ’89 - Határtalan történet. Közben dr. Fabiny Tamás püspök beszélget a film készítőjével, dr. Kárpáti György orvossal. ♦ Záróimádság: Ittzés János. Helyszín: Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar (Sopron, Erzsébet u. 9.) Július 4szombat 9.00: Áhítat a soproni evangélikus templomban (Templom u. - Bünker János Rajnárd köz 2.) ♦ 10.00: „Eljutni a határig”- Multimediális esemény a Liszt Ferenc konferencia-központban. Moderátor: Walter Reiss és Kelemen Dorottya. Közben zenei betétek és filmrészletek; a beszélgetés résztvevői: Németh Miklós volt miniszterelnök, dr. Hannelore Reiner egyházfőtanácsos, Balog Zoltán országgyűlési képviselő, református lelkipásztor, Oplatka András egyetemi tanár, újságíró, Prőhle Gergely országos felügyelő, szemtanúk. Helyszín: Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ (Liszt Ferenc u. 1.) • 11.30: Kiállítás nyílik korabeli dokumentumokról, majd beszélgetés szemtanúkkal (ugyancsak a konferencia-központban) ♦ 12.30: Közös ebéd a helyszínen ♦ 15.00: Választható programok: osztrák gyülekezetek zenés programjai Lépesfalván, Locsmándon, Ágfalván; soproni városnéző túrák; hajózás a Fertő tavon ♦ Egyéni vacsora • 20.00: Zenei est a Lutheránia kórus és zenekar közreműködésével a soproni evangélikus templomban; ezután beszélgetés a Berzsenyi-líceum udvarán (Sopron, Széchenyi tér 11.) Július 5., vasárnap • 8.30: Indulás Sopronpusztára, a páneurópai piknik helyszínére, buszjáratok a Petőfi térről indulnak ♦ 10.00: Ünnepi istentisztelet Sopronpusztán élő tévéközvetítéssel. Igét hirdet dr. Johannes Friedrich bajor püspök. Díszvendégek köszöntése, agapé és búcsúzás. Tisztségre avatottan A presbiteri vezetésről - baptista szemmel ■ Háló Gyula Presbiteri vezetés vagy csoportos vezetés? A Szentírás nem csoportos vezetést tanít, hanem a Szentlélek vezetését. Ezen nem változtat az a tény, hogy ma kötelező a vezetői csoport létrehozása egy közösség irányítására. A csoportos vezetés önmagában gond is lehet, míg az egyszemélyes vezetés előny is lehet: „Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet’.’ (Péld 28,2) Természetesen ez fordítva is igaz: az egyszemélyes vezetés autokráciához is vezethet, míg a csoportos vezetés megadhatja a Szentlélek akaratának tiszta felismerését. A presbiteri vezetés tehát nem csoportra utal, hanem az életvitel minőségére. Ki alkalmas? A Szentlélek nem presbitériumot hív el presbitereknek, hanem személyeket. Ezért az elsődleges cél nem vezetői csoport létrehozása, hanem annak megvizsgálása, hogy vannake „Lélekkel és bölcsességgel telt" (ApCsel 6,3) testvérek. „Ha van olyan” (Tit 1,6), akkor kell felavatni. Természetesen ha nincs olyan, akkor nem kell csak azért avatni, hogy legyenek avatottjaink. Az alkalmasság nem pusztán az avatás pillanatában szükséges, hanem az egész szolgálat során. A gyülekezet túlzott hangsúlya a véleményformálásban Ma nagy a hajlandóság arra, hogy az alkalmasságon az elfogadottságot és a gyülekezetvezetés képességét (a kormányzás ajándékát) értsék. Az alkalmasság nem csupán a gyülekezeti forgolódásból derül ki. Ha megfigyeljük Pál apostol feltételeit (Tim és Tit), akkor kiderül, hogy az alapvető hangsúlyt a személy jellemére helyezte, nem pedig a képességére, képzettségére. A korabeli gyülekezet az avatandót három életterületen vizsgálta: gyülekezet, család, környezet. A magánéletnek - azon belül a családi életnek - a gyülekezet előtt ismertnek kellett lennie. Emellett adtak a kívülállók véleményére is, vagyis hogy a nem hívő környezet (szomszéd, munkatárs, főnök-beosztott, falu-, városbeli stb.) hogyan minősíti az avatandó életét. Ma - amikor az evangéliumi gyülekezetek is erősen kultuszközösséggé váltak - nagyon vigyázni kell, hogy ne csupán a gyülekezeti véleményekre és megítélésre építsük az avatandók kiválasztását, hanem valóságos ismeretekkel rendelkezzünk a jelöltek családi és társadalmi (hétköznapi) életéről. A képzettség veszélybe kerülhet Az alapos teológiai, misszió- és egyháztörténeti, gyülekezet- és egyházszervezeti képzettség nyilván nem feltétele a presbiteri kiválasztásnak. Viszont a képzettségre való törekvés, az ismeretek pótlása elengedhetetlen ahhoz, hogy az avatandó a felavatása után méltón szolgáljon a testvérek és az emberek között. Természetesen már az avatás előtt is egyértelműen látni kell, hogy „tanításra alkalmas” (tanulni akar és tanítani tud), hogy „ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez”, azért, hogy „képes legyen az egészséges tanítással buzdítani”, hogy „képes legyen az ellenszegülőket meggyőzni”. Ezekre nem az avatás teszi alkalmassá, hanem már annak előtte annak kell lennie. A lelkipásztor is presbiter A lelkipásztori elhívást először a gyülekezetben, majd a teológián vizsgáljuk meg, aztán a tanulási időszak végén, végül a felavatás előtt. Miért történik így? Mert a lelkipásztor is presbiter. Egyértelmű, hogy a többi presbitert is hasonló alapossággal kell kiválasztani! Gócpontok Ma a vezetési módszereknek (vezetéstudomány, kommunikáció, menedzsment, tárgyalástechnika stb.) olyan széles körű alkalmazása folyik, hogy könnyen átszivárog Krisztus gyülekezetébe is a manipuláció gyakorlata. Magyar baptista történelmünk mutatja, hogy közösségünk lelkialkatából veszélyek is származhatnak. Ismerős előttünk mind máig az alkoholista, az uralomra törő, a karrierista, a becsvágyó presbiterek problémája: a nem lelkipásztor presbiter sok esetben már rég alkalmatlan a szolgálatra, de kirobbanthatatlanul terhelődik a gyülekezetre. Ennek megoldását nehezítheti, ha rokonság szempontjából vagy gazdaságilag erősen beágyazódott a gyülekezetbe. A zavart fokozza az a tény, hogy ma már némely gyülekezet a presbitereinek megvizsgálásakor nem fogad el külső tesfvéreket (egyházkerületi tanácsot, presbiteri tanácsot, misszióbizottságot, egyházvezetést, szomszéd lelkipásztorokat), miközben a felavatott az egész közösség presbitere lesz. Javaslat Minden avatott testvér tegye mérlegre családi és társadalmi életét: példás és jó hírű-e? Erre a családtagok, a szomszédok, a munkatársak, a falu- vagy városbeliek tudnak reálisan válaszolni. Az avantandó kérdezze meg őket! De vizsgálja meg ezt a gyülekezet is! Mert lehet-e presbiter az, akinek családtagja nem tudja becsülni őt, vagy akit környezete nem is ismer? Akinek nincs híre a településén, annak lehet-e jó híre, s arról lehet-e jó vélemény? Jó, ha a gyülekezet óvakodik azoktól a „szolgálatra” és „tisztségekre” aspiráló testvérektől, akikről a gyülekezeten kívül nincs referencia. Példaképek Csak azok presbiterek - a szó eredeti értelmében -, akik példaképei a nyájnak (íPt 5,3) a gyülekezeten belül és kívül egyaránt, mert a presbiterség elsődlegesen nem feladat, nem tisztség, hanem minőség (példakép). A szerző baptista lelkipásztor, Békehírnök című testvérlapunk felelős szerkesztője Honlap: www.evangelikus.hu
