Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-07 / 23. szám
12 -m 2009. június 7. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet A gyermekektől is lehet tanulni! Igaz mese képekkel a IV országos evangélikus gyermeknapról Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lelkes fiú, akit Bencének hívtak. Volt neki egy nővére, aki a Fanni névre hallgatott. Egy szép reggelen, nevezetesen május utolsó szombatjának reggelén, amikor a leghangosabb pilisi kiskakas a reggeli ébresztő kukorékolásába kezdett, Bence és Fanni hamar kiugrottak az ágyból, megmosakodtak és gyorsan felöltöztek, hogy aztán hamar elutazzanak Albertirsára, a negyedik országos evangélikus gyermeknapra. így tett ám sok-sok más kisfiú és kislány is szerte az országból. Még a kis Fruzsina is Albertiből, aki mindössze 3,5 hónapos volt. O sem akart hiányozni onnan, hiszen tudta: ott a helye a többi evangélikus kisgyermek közt. Úgy kétszázötvenen lehettek, akik vállalkoztak a kisebb-nagyobb útra. Jöttek Monorról, Albertiből, Menőéről, Budapestről, Győrből, és még sorolhatnám napestig, hogy honnan, honnan nem. Mindannyiuk igen bátor volt ám! Ugyanis nem szegte kedvüket a sok szürke felhő látványa az égen, sem az igen hűvös levegő, de még a nyakukba, arcukra hideg cseppekben hulló reggeli eső sem. Eljött a gyermeknapra sok felnőtt is, például Éva néni Menőéről, Ákos bácsi Budapestről és Zsuzsa néni is Bényéről. Ok mind-mind nagyon szeretik a gyermekeket, ezért is jöttek el Albertirsára. No és hát legfőképpen azért, hogy a programokon ők is részt vegyenek. Persze Gyuri bácsit sem hagyhatom ki, Pilisről. Bence és Fanni barátaink először a templomba mentek a többiekkel, ahol megismerhették az evangélikus egyház gyermekreferensét, Pál Mariettát - akit mindenki csak Maricának hív, és aki ezt az egész gyermeknapot szervezte - és Szmolár Attilát, az alberti gyülekezet lelkészét. Először ők köszöntötték a mosolygós csapatot. Itt elhangzott az az üzenet Lukács evangéliumából, amelyben a gyermek Jézus tanította a körülötte lévőket és a saját szüleit is. Igen, mennyi mindent lehet a szülőknek a gyermekeiktől tanulni! (Te tudnál valamit mondani, amit anya vagy apa éppen tőled tanult? Ha a Bibliában” téma köré csoportosult. Marica kihirdette a helyezettek nevét. Ezután az óriási gumivárakban lehetett ugrálni, igazi felszabadultságban. Ennek mindenki nagyon örült. A résztvevők átvonultak egy óriási nagy sátorba, ahol Fabiny Tamás püspök köszöntötte a gyermekeket egy szép verssel, Lujza kislánya kezét fogva. Buzdító szavakat hallhattak az egybegyűltek arról, hogy az egyházban igenis helyük van a gyermekeknek, így hát neked is, ugye tudod? Ha netalán még nem voltál gyermekhittanon vagy gyermek-istentiszteleten, kérd meg a szüléidét, egyszer, ha lesz idejük, menjetek el! Hogy átéljétek, van helyetek az evangélikus egyházban. Hogy ott igenis jó! És sokan mások is vannak ott, kisebbek és nagyobbak! Talán még barátokra is találsz ott! Mondd, ismered a Kolompos együttest? Talán kedveled is őket? Akkor egyetértünk, mert én is! Nagyon örült Bence és Fanni is, amikor felcsendültek a vidám népdalok, amikor közösen el lehetett mutogatni egy éneket, amikor gyermekek zenéltek a Kolompossal együtt, amikor egy fiúcska volt a karmestere az egész zenekarnak. Majd „tekeredett a kígyó” ment Hogy mit lehetett még csinálni? Egész nap lehetett lovaskocsikázni, lovashintózni. A helybeli lovas gazdák gyakran fordultak, így szinte mindenki feljutott vagy a kecskeméti festett hintóra, vagy a lovaskocsira. Volt, aki többször is utazott! így aztán meg lehetett ismerni egy kicsit a környéket, az alberti utcákat és házakat. Aztán lehetett még sokat játszani: kiflit enni madzagról kéz használata nélkül, nemezelni, kosarat fonni, korongozni, sárkányt eregetni! Összességében mindenki jól érezte magát. Néha ömlött az eső, de igazából ez senkit sem zavart. A nagy sátor mindenkit megvédett. Két kis barátunk, Bence és Fanni a nap végén azt kérték otthon a szüleiktől, hogy ha lesz jövőre is gyermeknap, hadd jöjjenek el újra ők is. Csak az a kár, hogy addig egy egész évet kell várni. ■ Balog Eszter nem, kérdezd csak meg őket bátran, ők biztos tudnak válaszolni a kérdésedre!) Képzeld, Attila lelkész bácsi elmelen gyermeki szeretet és az őszinte ség, amit egy-egy kisgyermek sugá roz. De ezt te úgyis tudod. (Most Iá tóm, picit mosolyogsz!) sélte, hogy ő mit tanult az egyik kisfiától. Elárulom, jól figyelj! Egy szép napon ezt kérdezte tőle kisfia: „Apa, te tudod, Isten hányszor pillant? Én tudom, eddig kétszer pillantott. Mert én ezt tanultam: Isten előtt ezer esztendő annyi, mint egy szempillantás. Tehát akkor már kétszer pillantott, Végül közös imádság zárta a templomi együttlétet. No, de mesélem tovább neked, mi is történt még aznap. Énekelt az alberti Campanella (azt jelenti: kis harang) kórus, csupa-csupa szép és tiszta hangú kisfiú és kislány csapata volt! Hepp Éva néni vezényelte őket. volt. Győrből érkezett diákok - a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanulói - mutatták be Testvérviszály - József és testvérei című darabjukat. Ők nyerték meg a március 7-ei bábversenyt, ezért jöttek el most a gyermeknapra, hogy mások is megláthassák az igényes bábokat és mozgatóik ügyességét. És amikor már mindenkinek korgott a gyomra, finom gulyáslevest kapott és lekváros buktát. Ebéd után néptánc volt, főleg a nagyobbaknak, és legvégül fúvós zene zárta a napot. mivel most 2009 van. Ez azt jelenti, hogy akkor még 991 esztendő kell ahhoz, hogy harmadjára is pillantson!” Ugye, aranyos kis történet? Hát igen, a gyermekek, köztük te is, ki tudnak találni nagyon okos dolgokat, amiken a felnőttek bizony el tudnak csodálkozni. És még azon is, mennyire szükséges a gyermeki hit, a feltétKedves és mosolygós volt, a gyermekek ezért is nagyon szerethették. A nagyobbak műanyag csövekkel is zenéltek, doboltak, fura hangjuk volt ezeknek a különböző színű és hosszúságú „hangszereknek”. Aztán a rajzpályázatra beérkezett képek kiállítása nyílt meg a tornateremben. Minden rajz a „Gyermekek Nagykanizsára, aztán pünkösdi királynőt is választottak. Ezután csudajót táncoltak, párválasztós-pörgős is volt ám! Bábelőadást is láthatott, aki ott
