Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. június 7- 11 Pünkösdi gondolatok az ige fényében Pál apostol az Apostolok cselekedetei 19,2-ben megkérdezi az efezusbeli hívektől: „Kaptatok-e Szentleiket, amikor hívőkké lettetek?" Azok így feleltek: „Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek’.' A Szentlélekkel kapcsolatos ismereteink nekünk, ma élőknek is hiányosak lehetnek, talán azért, mert nem forgatjuk eleget a Bibliát. Mivel az írás a Szentiélektől ihletett, annak értéséhez a megvilágosító utat ez az ige mutatja, amely sok mindent elárul abból, amit Isten jónak látott számunkra megmutatni. Mindnyájunk számára sorsdöntő lehetne a Szentlélek munkájának jó ismerete. A Szentlélek titok. Halandó ész nem hatolhat Isten titkaiba. A kijelentés igaz, és hinnünk kell. Mit mond 5MÓZ 29,29? „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink..” A Szentlélek életadó. Megdöbbentő és el nem felejthető idézet: „Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná, elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba’.’ (Jób 34,14-15) A Szentlélek újjászül. „...ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát!’ (Jn 3,3) A Szentlélek munkálkodik a szívben. „Tiszta szívet teremts bennem, oh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12) Amíg az ember a Szentlélek munkája által szembefordítható saját bűnös tetteivel, addig semmilyen bűn nem lehet megbocsáthatatlan, akár tudatosan, akár tudadanul követte is el. Mert „Isten a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, és a megrepedt nádszálat nem töri el” (Ézs 42,3). Áldott és irgalmas a mi Istenünk! Szentlélekre van szükségünk imádkozáskor is. „...segít a lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodással’.’ (Róm 8,26) A 138. zsoltár 3. verse pedig így szól: „Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt’.’ Isten életünkben való örök jelenléte is a Szentlélek által valósul meg: „Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hova fussak?”{Zsolt 139,7) Ezek az igék teszik világossá és ismertetik meg velünk a Szentlélek munkáját. A lélek gyümölcse. Pál apostol üzenetével a lehető legszemléletesebben tárul elénk: „... szeretet, öröm, békesség türelem, szívesség jóság hűség szelídség önmegtartóztatás’.’ (Gál 5,22) Azt is írja Pál: „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz’.’ (íKor 12,4) Ha hiányzik belőlünk az Isten élő lelki jelenléte, a Szentlélek-nélküliség állapota vesz körül bennünket: erőtlenné, békétlenné, örömtelenné, szeretet nélkülivé válunk. Pál apostol, amikor megtelt Szentlélekkel, határozottan kijelentette: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus’.’ Ez a pünkösd lényege. Kérjük a Szentleiket, s megkapjuk! ■ Tóth Márta Az elveszett megtaláltatott B-né Anikó vagyok, s talán legegyszerűbben egy evangéliumi énekkel tudok bemutatkozni: „Fáradtan, bűnbe veszve jártam az életet, de megtalált a Pásztor, s nyájához vezetett.” Harmincegy éves koromig Istentől elszakadva éltem, csak léteztem. Nem voltam istentagadó, de Jézust egyáltalán nem ismertem. Katolikus családban születtem, elsőáldozó is voltam, de ezután semmilyen kapcsolatot nem ápoltam sem az egyházzal, sem Istennel Ha azonban baj vett körül, imádkoztam a gyermekkoromban tanult imákat. Fiatalon mentem férjhez, vidékről városba kerültem, egy fiúgyermekem született, akiben sok örömöt találtam, jó munkahelyem volt, „kiváló dolgozó” voltam, jó férjem volt, nem italos, szép kényelmes lakásunk volt; végül is minden adott volt egy normális világi élethez, de valami vagy Valaki hiányzott az életemből. Ez a belső üresség, szeretet utáni éhség, a bűn terhe, aggodalmaskodásom stb. beteggé tett. Nyolc évig jártam különböző orvosokhoz, akik semmi komoly megfogható betegséget nem találtak nálam, ennek ellenére mindig kaptam egy táska gyógyszert. Még természetgyógyászhoz is elmentem, de semmi nem hozott gyógyulást. Megszűnt a munkahelyem, új helyre kerültem. Itt az egyik munkatársnőm beszélni kezdett a Bibliáról, Istenről, Jézusról, Pál apostolról, a bűnről stb. Érdeklődve hallgattam. Szeretettel hívogatott templomba is (katolikus volt), de én mindig kitaláltam valamit, hogy ne tudjak elmenni. Egyik alkalommal, mikor hívott, már kifogytam a kifogásokból, és azt találtam mondani, hogy ha elmegyek templomba, akkor „abba a templomba megyek” - és az evangélikus templomra mutattam. Ezt azzal magyaráztam, hogy e mellett sokat fohászkodtam, amikor a gyermekemet vittem a kórházba. Ez persze nem volt igaz, csak hirtelen találtam ki, és arról se volt fogalmam, milyen templom az. A munkatársnőm erre azt mondta: oké. Nem volt mese, megbeszéltük, hogy találkozunk a templom előtt vasárnap délelőtt. Bementünk, nem volt énekeskönyvünk sem, én úgy ültem ott, mint egy turista. Ekkor kezdődött az életemben a fordulópont. A templom csendje, az orgona zenéje, az ige, a prédikációhallgatás nagy hatással volt rám. Az igehirdetés alapigéje Pál apostol efezusbeliekhez írt levele 2. rész 8. vers volt: „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez’.’ Arról szólt, hogy a hit Isten ajándéka, amit nem lehet pénzért megvásárolni, örökölni, elajándékozni vagy ráerőszakolni senkire sem; csak egyedül Isten ajándékozhatja az embernek. Úgy hallgattam az igét, hogy munkatársam szerint még levegőt sem vettem. Olyan voltam, mint egy kiszáradt szivacs, és szívtam magamba az éltető vizet. Mikor kimentem a templomból, leírhatatlan öröm, békesség volt bennem. Úgy éreztem, mintha elhúzták volna előlem a sötétítőfüggönyt. Boldog voltam, hogy hiszek, és ez a hit Isten kegyelmi ájándéka számomra. Tehát megragadott a kegyelem. Házamentem, a férjem nem értette örömöm okát, meg is kérdezte gunyorosan: Kivel találkoztál? Akkor igazán még én sem tudtam. Korábban azt gondoltam, egyszer elmegyek, eleget teszek a munkatársnőmnek, és kész. De nem így lett: hétfőn már alig vártam, hogy újra vasárnap legyen, és mehessek a templomba. Nagy ellenállásba ütköztem, férjem egyáltalán nem örült neki, de én mentem. Vettem Bibliát, kaptam könyveket, az első kettő - a Rólad van szó és a Szenvedéssel formál a mester - sokat segítettek. Az istentiszteletek igehirdetései és a Biblia olvasása során szép lassan az Úr megmutatta nekem bűnös, elveszett voltomat. Addig mindig azt hittem, hogy jó vagyok, nincs bűnöm, de be kellett látnom, hogy szinte minden parancsolat ellen vétkeztem. Azonban az Úr csodálatos jósága nem hagyott a bűnben vergődnöm, hanem megmutatta a megbánás helyét, a keresztet, ahol helyettem, miattam és érettem is szenvedett Jézus Krisztus. Megvallottam, megbántam, elsirattam, átadtam a bűneim lélekben a kereszt alatt. Elfogadtam a bűnbocsánat örömét. Az életem 180 fokot fordult. Teljesen megváltoztam, másképp gon* dolkodtam, új ember lettem. Mert aki Krisztusban van, új teremtés az: a régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Éltem most már nem én, hanem élt bennem a Krisztus; ma is. Betegségeim megszűntek, nem kerestem már gyógyulást az orvosoknál, mert az Áldott Orvos meggyógyított, bűneim terhétől megszabadított. Öröm és békesség költözött a szívembe. Férjem is észrevette a változást, többek között abban, hogy már nem voltam olyan érzékeny, panaszkodó, nyafogó. Nagy harcba keveredtem a családommal, mert ők nem értették a megtérésem. Férjem ellenezte a templomba járásomat, testvéreim kinevettek, anyósomék elutasították; sok-sok harc, de hála az Úrnak azóta, hogy 19 éve megtértem, ő őriz engem. Nem ismertem még azt a kifejezést, hogy bizonyságtétel vagy misszió, de már rendületlenül végeztem ezt a szolgálatot: ahol csak lehetett, beszéltem megtérésemről, Isten nagy szeretetéről Jézus Krisztusban. Családomban, ismerőseim között sokan elindultak felé. A 19 év alatt sok minden történt, sok harc, kétségbeesés, öröm, bukás, megpróbáltatás; de a túláradó kegyelem mindig megőrzött és felemelt. Első karácsonyi igém: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek” (Fii 4,4-7) Valamint sokat kaptam a íPt 1,8-9-ből is -.„...a kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek, elérvén hitetek célját, telketek üdvösségét” Bizonyságtételem záró igéjeként pedig íjn 5,11-12-t választottam: „És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban’.’ Kívánom, hogy akik még nem ismerték meg Jézus Krisztust mint megváltót, és nem részesültek a bűnbocsánat örömében, valamint az örök élet reménységében, őket is ragadja meg az érthetetlen Kegyelem. ■ B-né Anikó Forrás: „Vak voltam, most látok...” - Evangélikusok vallomásai. (Élő Víz Füzetek 4.) Szerk. Bálint Józsefné, Hulej Enikő, Szeverényi János. Kiadta az Evangélikus Missziói Központ és a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói bizottsága. Budapest, 2009. A Lélek kiáradása ma Az átlagosnál többen voltak a templomban, mert pünkösd volt. Sokan jöttek, mert szerettek volna valami mást hallani, mint a hétköznapokban. Elegük volt a panaszból, a nehéz idők emlegetéséből, a gazdasági válságból, a félelemkeltésből, a bizonytalan jövőben valósuló szép álmokból. Szerettek volna valami olyat hallani, ami megragadja őket, ami segít rajtuk, ami felszabadítja őket. Emberünk küszködött a lelkész igehirdetésével, aki a bibliai eseményekről beszélt, hangja betöltötte az egész templomot, ahol ültek. De a gondolatai elkalandoztak, szeme körbepásztázott. Megakadt egy-egy hajviseleten vagy a divatos ruhákon, és eltűnődött: mi történne, ha váratlanul pénzt kapna, ha a gyereke éltanuló lehetne, ha az egészsége jobb lenne, ha a munkahelye biztosabb volna... A legutolsó munkahelyi összetűzés is eszébe jutott... Ekkor történt, hogy az ige váratlanul megragadta: egy példa, egy történet, egy váratlan szófordulat (?), s újra tudott az igehirdetésre figyelni, mintha hozzá szólna. Egyszerre érezte az erőt, amely a Jézusról szóló igehirdetésbőlfelé áradt, amely örömmel töltötte el, és felszabadította a mindennaposgondok alól. Most észrevette az oltáron a piros pünkösdi rózsákat, és meghallotta az éltető tavaszi esőt. Másként látta a saját életét is. Ekkor értette meg a Szentlélek csodáját. Most érkezett el hozzá is a pünkösdi éltető, megújító erő. Más hangon és megújult, teljes szívvel tudta a befejező éneket énekelni. Bizony létezik a Lélek kiáradása 2009-ben is. Tapasztalhatjuk. ■ Missura Tibor HETI ÚTRAVALÓ Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3) Szentháromság hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a teremtő, megváltó és megszentelő Isten imádására hívnak. „Hárman vannak, kik a mennyben bizonyságot tesznek: Atya, Ige és'Szentlélek, s e három egyetlenegy lényeg.” (GyLK 674) Szent és „örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait: kifürkészhetetlen az ő bölcsessége!” (Ézs 40,28; LK) De mit jelent a Szentháromság-ismeret? „Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük. Aki tehát üdvözülni akar, az így vélekedjék a Szentháromságról.” (Athanasius hitvallása) Luther szerint „a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból s ördög hatalmából megigazulásra, örök életre, Isten országába segítse” Jézus válasza ez Nikodémus kérdésére: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába’.’ „Újonnan kell születnetek’.’ Az újonnan, felülről való születést Isten végzi, igéje és Szentlelke által. És az Emberfiának azért kellett felemeltetnie a keresztre, „hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Jn 3,5.7.15). Pál a háromszor szent Isten bölcsességét dicsőíti: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké’.’ (Róm 11,36) Az emberek által előállított, néma bálványok hiábavalók. „De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” (Jer 10,10) Mi pedig az ő tanúi vagyunk s kiválasztott szolgái; higgyünk benne! „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. (...) én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek!” (Ézs 43,11-13) Az örök Vagyok mindenkor létező s nem ismeretlen Isten, mert „mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”! Mi a különbség a vallásos és a hívő között? Akik ismeretlenül tisztelik Istent, mert még nem tértek meg hozzá - látszhatnak nagyon vallásos embereknek! Pál beszédének - amelyet Athénben, az Areopágoszon mondott - kevés eredménye volt: végig sem hallgatták szavait Jézus és a halottak feltámadásáról! Kigúnyolták; „néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett” (ApCsel 17,28.34). Ez Isten igéjének a sorsa (lásd a magvető példázatát). Pál leveleiben felfedezhetjük a Szentháromságról szóló tanítást (lásd 2Kor 13,13); s a keresztények egységének ez az alapja: „...egy a Lélek..., egy az Úr, egy az Istene és A tyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben’.’ (Ef 4,4-6) Az Úr „Jézus hangosan felkiáltott: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!« És ezt mondva meghalt’.’ (Lk 23,46) A vele egylényegű Fiú mindenkori követőit így kéri: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.. ’.’ Ha nevében bármit, „az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (Jn 14,11 s íjn 5,14). „Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön-örökké élek!” (EÉ 251,9) ■ Garai András HIRDETÉS „Vak voltam, most látok” Evangélikusok vallomásai - Élő Víz Füzetek 4. Mindenki körülményeihez, temperamentumához mérten tapasztalja meg Isten munkáját. A személyes tapasztalat teszi hitelessé a keresztény meggyőződés tételeit: aki értem meghalt, velem él. A gyűjtemény huszonhárom bizonyságtételt tartalmaz. Legyen bátorító azok számára, akik elbizonytalanodtak, iránymutató a homályban tapogatózóknak, s nyújtsa a láthatatlan közösség élményét azoknak, akik magányosan járnak a hit útján - hogy a jövő nemzedék is Istenbe vesse bizodalmát! Ára: 500 Ft. Megrendelhető a kiadónál: Evangélikus Missziói Központ, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Tel.: 1/400-3057 (munkanapokon 8 és 13 óra között); e-mail: evmis@lutheran.hu. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.) is.
