Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-07 / 23. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2009. június 7. » 9 Egyházkerület 2009. évi díjazottjai Tessedik-díjasok Győri János Sámuel, az év lelkésze Győri János Sámuel 1950. augusztus 29-én született Nagytarcsán Győri Já­nos és Gáncs Mária harmadik gyer­mekeként. Teológiai látását, kreati­vitását és a lelki ébredés és ébresztés iránti fogékonyságát édesapja, illet­ve közvetve a nagyapa, Gáncs Aladár hiteles életpéldájából merítette. 1965-ben megszervezte a Her­­mons együttest, Magyarország első keresztyén könnyűzenei csoportját. Oklevelet szerzett a fóti Kántorkép­ző Intézetben. A nagytarcsai ifjúsági kör vezeté­se mellett sok gyülekezetben tartott hitébresztő koncerteket a Hermons együttessel. A hazai evangélikus könnyűzene megteremtőinek egyike. Teológiai tanulmányait befejezve a kiskőrösi gyülekezetbe került se­­gédlelkészi szolgálatra. Itt ismerke­dett meg feleségével, Opauszki Má­ria Mártával. Négy gyermekük szü­letett. i975:ben Békéscsabára került. El­ső önálló szolgálati helye 1981-től 1991-ig Ősagárd-Felsőpetény-Nóg­­rád. A mozgalmas szolgálatok mel­lett mindhárom helyen vezethette az imaterem és a parókia építését. Ős­­agárdon évente három ifjúsági talál­kozót szervezett. Itt indult be a filmes szemináriumok sorozata és az első ökumenikus könnyűzenei találko­zót követően a Jubál fesztivál. 1988- ban tudományos tanulmányt készí­tett az egyházi szemléltetés bibliai, teológiai, egyháztörténeti alapjairól, majd megszervezte a Zákeus Média­­centrumot (ZMC). 1991-ben a Pest­­erzsébeti Evangélikus Egyházköz­ség megválasztotta lelkészének. Az­óta a ZMC igazgatója, a Protestáns Média Alapítvány titkára. Jantos Istvánná, az év pedagógusa Jantos Istvánná az orosházi Tán­csics Mihály Gimnáziumban érettsé­gizett 1967-ben, majd a Szarvasi Óvónőképző Intézetben szerzett pe­dagógus-oklevelet. Hat évig óvónő­ként dolgozott. Közben munka mel­lett ének szakos diplomát szerzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1976-tól két külterületi általános is­kolában ének szakos tanárként dol­gozott. A Kodály-módszer szerint ta­nítva igyekezett megszerettetni az éneklést és a népdalt a gyermekekkel. 1982-től tíz éven át a szentetornyai is­kola igazgatóhelyettese volt. Mind­két iskolában szívügyének tekintet­te a hátrányokkal küzdő gyermekek gondozását. 1992-ben az újraszerveződő oros­házi evangélikus iskola vezetőjének választották. Új megbízatásával összefüggésben előbb közoktatási vezetőként tanult eredményesen, és kapott diplomát, majd Debrecen­ben pedagógia szakon szerzett egye­temi végzettséget. Vezetőként irányította az iskola külső-belső megújulását, az építke­zést fizikai és lelki értelemben egy­aránt. Az igazgatónő pedagógiai hit­vallása a hátrányos, illetve halmozot­tan hátrányos helyzetű gyermekek­nek biztosítani az egyenlő esélyeket, segíteni a felzárkózásukat, továbbta­nulásukat. Jantos Istvánné munkásságát az evangélikus egyház Péterfy Sándor oktatási díjjal ismerte el, melyet 2003 őszén vehetett át. 2008-ban Orosháza Város Önkormányzata a város oktatásügyében, kulturális éle­tében szerzett érdemeit az „Oroshá­za városért” kitüntetés adományozá­sával köszönte meg. Bakay Péter, az év diakónusa Bakay Péter 1958. november 20-án született Kecskeméten. Itt érettségi­zett a piarista gimnáziumban. Teo­lógiai tanulmányainak befejezése után a békéscsabai gyülekezetben hat éven keresztül szolgált segédlelkész­ként. Ekkor családi életében bekövet­kezett törés miatt befejezte gyüleke­zeti lelkész i szolgálatát. Másfél évig Békéscsabán fogyatékosotthonban dolgozott, majd három évig otta­ni családsegítőbeit. E munkakörében feladata volt a békéscsabai hajlékta­lanszálló életre hívása. A gyülekezet­ben segédlelkészi státusának megszű­nése után is tovább folytatta a fiata­lok közti munkát. 2003 őszétől egy éven át a gyime­­si csángó pásztorok között élt kisboj­­tárként. Ez az időszak sok tekintet­ben gazdagította életét. A Gyimesek­­ből hazatérve újságkihordóként és bádogos segédmunkásként kereste kenyerét, míg rá nem talált mostani feladata. 2005 decemberétől Sárszentlő­­rincen az evangélikus gyülekezet és a gyülekezet által létrehozott Zsivora György Népfőiskolái Alapítvány ke­retében végez a faluban és a környé­ken cigányok között sokrétű munkát. Több helyszínen tart cigány-biblia­­órát heti rendszerességgel, nehezen tanuló és hátránnyal küzdő gyerekek számára tanulást segítő, hitébresztő, közösségi élményeket nyújtó foglal­kozásokat szervez. Személyes kapcso­latokat létesít, igyekszik újra és újra felkeresni a faluban lakó cigány csa­ládokat, lehetőség szerint alkalmi megsegítésükre forrást keres. Időközben megbízást kapott az or­szágos egyháztól, hogy mint cigány­missziós referens egyházunkban na­gyobb színtéren is ismertesse és ko­ordinálja a cigányok között folytatott munkát. Ordass-és Prónay-díjasok \ Ferenczy Zoltán Ferenczy Zoltán 1919. december 17- én született Mezőberényben. A Fa­sori Evangélikus Gimnázium diákja­ként nagy hatással volt rá vallástaná­ra, Sólyom Jenő. Gimnáziumi évei alatt a Magyar Evangéliumi Diákszö­vetség táboraiban töltötte a nyarakat Tahiban. Ebben az időben vált min­dennapi olvasmányává a Biblia. A soproni teológiai fakultáson 1938-ban kezdte meg tanulmánya­it. Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé 1942-ben. Segédlelkész volt Cegléden, Budavárban, Kelen­­földön, és a Fébé diakonisszaegye­sületben. 1948-49-ben Svédország­ban ösztöndíjasként tanulmányoz­hatta a skandináv teológiát. Haza­térve újra több gyülekezetben se­gédlelkész, majd Rákoskeresztúrra került, ahol másodlelkészi szolgála­tot végzett a rákoshegyi filiában egészen 1986-ban történt nyugdíj­ba vonulásáig. Szinte nincs olyan munkaága egyházunknak, amelyben ne tevé­kenykedett volna. A Vasárnapi isko­lai vezető című lap társszerkesztő­je, a Fébé igazgatótanácsának tagja, az Iszákosmentő Szolgálat elnöke, a fóti kántorképzőben és a népfőisko­lán tartott előadásokat. 1958-ban kiadta az Új szív című konfirmáci­ós kátét, mellyel első díjat nyert az országos pályázaton. Részt vett az énekeskönyv és az Agenda szer­kesztésében. Lelkészi szolgálatában mindvégig hűséges társa volt felesé­ge, Fazekas Erzsébet, akivel 1952-ben kötött házasságot. Három gyerme­kük született, mindegyikük teológi­át végzett. Nyugdíjas éveiben sem tétlen. Fo­kozatosan romló látása ellenére több száz oldalon írja meg visszaemléke­zéseit, Marschalkó Gyula közremű­ködésével megszervezik a nyugdíjas lelkészek levelező imakörét. Koszorús Oszkár Koszorús Oszkár Orosházán született 1942-ben. Szentetornyán végezte az általános iskolát, 1954-ben konfir­mált. Édesapját 1956-ban Orosházá­ra hívták meg lelkésznek, közel ne­gyed századig esperesi tisztséget is betöltött. A helyi Táncsics Mihály Gimnázi­umban érettségizett 1960-ban, majd Szegeden könyvtárosképzőt végzett, illetve Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szer­zett könyvtárosi oklevelet. 1971-ig Orosházán könyvtáros volt, ezt kö­vetően húsz esztendeig könyves­boltvezető, 1992-től magánkönyves­boltja van. Evangélikus hitét gyermekkorától folyamatosan gyakorolja, rendszeres templomba járó volt egész életében, fiatal korától egyházi tisztségviselő. 1969-től orosházi, 1983-tól egyház­­megyei presbiter, 1989-től nem lelké­szi jegyző, 1993-tól főjegyző, 1999-től egyházmegyei felügyelő. Vállalt tisztségét hűségesen betölt­ve figyelemmel kíséri az egyházme­gyéhez tartozó gyülekezetek életét, az óvodák, iskolák, diakóniai intézmé­nyek munkáját, legjobb tudása sze­rint őrködik az evangélikus közössé­gek belső békéje felett. Az utóbbi négy évtizedben körül­belül kétszáz helyi egyháztörténeti írása látott napvilágot, a 16. évfolya­mában járó Orosházi Harangszó ál­landó munkatársa. 1998-tól 2001-ig zsinati küldött volt, jelenleg tagja az Orosházi Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, valamint a Szarvas-Ótemplomi Szeretetszol­gálat igazgatótanácsának és az Orszá­gos Gyűjteményi Tanácsnak. Felesége, Kovács Hajnalka szintén presbiter, az egyházközség jegyzője, a nyugdíjas-egyesület vezetője, óvo­dapedagógusként az orosházi evan­gélikus óvodából ment nyugdíjba. Trajtler Gábor Trajtler Gábor 1929-ben született. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd 1952-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1976-ig állt gyülekezeti lelkészi szolgálatban Cin­­kotán, majd a Deák téren. A zenei szakiskolában zeneszerzést tanult, majd a Zeneakadémián az or­gona szakot végezte el. 1959-ben a Deák téri templom orgonistájának hívták. 1985 óta szervezi a főváros ze­neéletének immár szerves részévé vált Deák téri orgonazenés áhítatso­rozatot. 1976-ban országos zeneigazgatói megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Evangélikus énekeskönyv szer­kesztése. Részt vett az 1986-os Agen­da és a 2007-es Evangélikus istentisz­telet - Liturgikus könyv szerkeszté­sében. A rendszeres oktatás mellett 1994-ig igazgatta a Kántorképző In­tézetet. 1967-től 2004-ig tanított az Evangélikus Hittudományi Egyete­men. Munkájának gyümölcse az egyházzenei tanszék megalakulása 1992-ben. Trajtler Gábor itthon és külföldön nagyra becsült orgonaművész. Hatá­rainkon túli koncertjeivel a magyar kultúra külföldi megismertetését is szolgálja. Játéka szólistaként és Luthe­­ránia énekkar kísérőjeként is több le­mez- és egy DVD-felvételen hallható. Trajtler Gábor elismert orgona­szakértő is. Negyvenöt orgona épült a tervei szerint. Orgonaismeret című jegyzete az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem mellett az orgonista-, egyházzenész- és hangszerészképzés­­ben is tananyag. Pályáját minden területen elmé­lyült szakmai igényesség és áldoza­tos helytállás jellemzi. Tevékenysége a lutheri tradícióban gyökerező és azt a jelenben igényesen gazdagító egy­­házzenészi, tanári és művészi mun­ka példája.

Next

/
Thumbnails
Contents