Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-07 / 23. szám

8 -m 2009- június 7-MELLÉKLET Evangélikus Élet ► Sokan úgy vélik, hogy az egyház történetét, életét vezetői, püspökei határozzák meg. Pedig az egyház, mint Krisztus teste, tagjaiban él és szolgál a világban. Mindezt illusztrálja a Déli Egyházkerület idén kitünte­tett hűségérmeseinek, Tessedik-, Ordass- és Prónay-díjasainak színes tablója. Nem emberek dicsőségtáb­láját állítottuk össze, hanem az egyház Urának adunk hálát ezekért a testvéreinkért, akik a legkülönbö­zőbb területeken hirdetik és építik szóval és tettel, egész életükkel Isten országát. Közös Urunk, Gazdánk és Munkaadónk éltesse, tartsa meg őket a további szolgálatban is. ■ Gáncs Péter püspök Az egyházkerület hűségérmesei évében. Lelki fejlődését a gyülekezet­szervező és templomépítő Sokoray Károly lelkész alapozta meg. 1945-ben beiratkozott a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, egy évvel később pe­dig Ordass Lajos püspök és Kékén András lelkész vezetésével konfir­mált a Deák téri gyülekezetben. Egy gyenesdiási konferencián Ferenczy Zoltán igehirdetéseinek hatására ju­tott élő hitre; ezt követően a konferen­ciák lelkes látogatója lett. Érettségi után az ELTE fizikus szakán szerzett oklevelet, majd a Magyar Televízió műszaki munkatársaként dolgozott 1999-ig. Tizenhét éven keresztül a fej­lesztésekért felelős igazgatóhelyette­si munkakörben tevékenykedett. Munkáját 1993-ban a Magyar Köztár­saság Érdemkeresztjével ismerték el. A pestszentlőrinci gyülekezetben Havasi Kálmán lelkész szolgálatának idején presbiteri, illetve felügyelői tisztséget vállalt. Ebben az időben történt meg a templom renoválása, műszaki felújítása, az új parókia és a vendégház felépítése. Felügyelőként sokat tett azért, hogy a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munka megfe­lelő feltételek mellett folyhasson, szükség esetén bibliaórák megtartá­sával is részt vállalt a szolgálatból. A közegyházi életben is aktívan vett részt: 1998-tól egy cikluson át tagja volt a Deák Téri Evangélikus Gimná­zium igazgatótanácsának, 2000-től pedig a Pesti Egyházmegye másod­­felügyelőjeként tevékenykedett. Az egyházi sajtóban megjelent írásaival a hitélet tisztulásáért száll síkra. Janecskó János Janecskó János Csanádalbertiben született 1927-ben. Az elemi iskolát szülőfalujában, polgári iskoláit Tót­komlóson végezte. Tanítóképzőbe Kiskunfélegyházára járt. 1947-ben mint helyettes kántortanító Tót­komlóson kezdte pedagógiai pálya­futását. Telekgerendáson tanárként dolgozik, [majd az önálló községgé vált település iskolájának igazgatója. Általános tanulmányi félügyekvi956- tól az eleki általános iskola igazgató­ja. Itt alapítja meg áz ország első ta­nyasi kollégiumát. 1965-ben gimná­ziumot szervez Eleken. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium igazgatója. Kollégái és diákjai tisztelettel és sze­retettel emlékeznek rá, humánus, tisztességes és becsületes tanárként és vezetőként tartják számon. A nehéz történelmi időszakban is kitartott hite mellett, és így válhatott munká­ja áldássá a körülötte élők számára. Nyolc éven keresztül - az akkori kántor halálától felesége haláláig - a gyulai gyülekezet kántora volt. Két lánya és két unokája van. Gyulán élő lánya és unokái is aktív tagjai a gyülekezetnek. Három ciklu-Drobina Ferencné Drobina Ferencné Suba Mária 1923. június 4-én született Csengődön, Suba György és Kurucz Zsuzsanna hithű evangélikus szülők elsőszü­lött gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, itt ment férj­hez, és azóta is itt él. Házasságukból két leánygyermek született: Klára ma a szegedi gyülekezet aktív tagja, volt presbitere, Erzsébet lánya pedig evan­gélikus lelkész Surdon. Összesen öt unokája és két dédunokája van. Fér­je halála óta egyedül él. Az önállóvá lett csengődi gyüleke­zet első lelkészének, Bándi Istvánnak a kérésére mintegy tizenkét évesen kezdett segíteni a lelkészcsaládnak a háztartási munkákban. E szolgálaton keresztül került közelebb a gyüleke­zeti élethez és legfőképpen Istenhez. Évekkel később Zoltán László lelkész kérte fel - felismerve képességeit - gyermek-istentiszteletek és bibliakör vezetésére. Hitéletére nagy hatással voltak a piliscsabai konferenciák, ahol Isten igéjén keresztül biztatást és megerősítést kapott: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előt­ted!” (íKir 19,8) Mindig azt a munkát, illetve szol­gálatot végezte, amelyre éppen szük­ség volt a gyülekezetben. Évtizedeken át pénztáros volt, de harangozott, templomot takarított, és ha kellett, a lelkészeket is helyettesítette. Sok minden őrzi a templomban is keze nyomát, áldozatkészségét. 1995-ben életkora és egészségi ál­lapota miatt szolgálatát - a rá jellem­ző szeretettel - fiatalabbaknak adta át, de ma is példakép az egész gyü­lekezet számára. Bár több Mária ne­vű tagja is van az egyházközségnelc, ő lett mindenki „Mariska nénije”. Horváth Miklós Horváth Miklós 1932. november 28- án született, a pestszentlőrinci evan­gélikus templom felszentelésének son keresztül a gyülekezet presbite­re volt, jelenleg tiszteletbeli presbi­ter. 2007-ben Gyula város önkor­mányzata a település díszpolgárává választotta. Az elmúlt években élete stációinak monográfiáit írta meg, nem hallgat­va el az „átkos kor” pusztító hatását sem. Fő művének a Békés megyei evangélikusok életét bemutató mun­káját tekinti. Meng Jánosné Meng Jánosné Schwarz Katalin 1921. május 13-án született Ráckozáron. Három testvérével együtt itt is nőtt fel. 1933-ban negyvenhét társával együtt konfirmált, 1938. február 17-én házas­ságot kötött Meng Jánossal. Egy fiú­gyermekük született, aki alig töltöt­te be harmadik életévét, amikor a fi­atal édesanyát „málenkij robotra” vitték a Szovjetunióba: Groznijban és az Uraiban végzett munkaszolgálatot. Saját bevallása szerint Isten vigaszta­ló szava segített túlélnie a megpróbál­tatásokat. 1948. július 26-án érkezett haza. Távollétében gyermekét férjé­nek szülei nevelték, mivel az édesapa is hadifogságba került, és csak 1950- ben térhetett vissza családjához. Gyermekük súlyos betegsége miatt kezdett dolgozni, hogy a szanatóriu­mot és az orvosi kezeléseket ki tudják fizetni. Kőművesek mellett volt „zu­­lager” majd kitanulta a villamossági szakmát, és Komlón dolgozott. Anyó­sát ápolta betegsége idején, 1965-ben megszületett unokájukat öt hónapos korától férjével együtt ő nevelte. Férjét, aki tizenhárom éven át volt gondnoka a gyülekezetnek, mun­kájában is mindig segítette és támo­gatta. Ilyen módon maga is igazi bi­zonyságtevője, missziót végző tagja lett a gyülekezetnek. Gyermekkorá­ból hozott zeneszeretetét és énektu­dását ma is kamatoztatja a gyüleke­zet kis kórusában, fiatalokat megszé­gyenítő módon támogatja közösségét lelki és anyagi értelemben egyaránt. Hatvanévesen azért tanult meg har­­móniumozni, hogy az istentisztele­tek liturgikus énekeit kísérni tudja. Munkaszeretetét és aktivitását beteg­ségei ellenére mind a mai napig megőrizte. Régi Zoltánná Régi Zoltánné Láhm Zsuzsannna 1949-ben született Pakson. Két felnőtt fiú édesanyja és egy 13 éves fiúgyer­mek nagymamája. Evangélikus csa­ládban nevelkedett, és mivel a temp­lom mellett laktak, szülei természe­tes módon és rendszeresen segítet­tek a gyülekezetben. Ezt a szolgála­tot később ő maga is magáénak érez­te és hűségesen végezte. Tizenöt éve dolgozik az egyház­­községnél munkatársként és segí­tőként. A pénztárosi teendők elvég­A Déli zése mellett sok más feladatot is el­vállal: ha éppen arra van szükség, ki­cseréli az oltárterítőt, vagy kitakarít­ja a gyülekezeti helyiségeket. A gyü­lekezet tulajdonában és kezelésében lévő egyházi temető adminisztráci­óját és nyilvántartását vezeti. A gyü­lekezet tagjait - ha kérik - személye­sen keresi fel otthonukban a befize­tendő egyházfenntartói járulék vagy adomány átvétele céljából. 2006-tól, mióta a paksi gyülekezet esperesi székhely, egyházmegyei pénztáros, illetve tagja a megyei számvevőszéknek. Az esperes tá­vollétében hivatali ügyeletet vállal, szükség esetén megtartja a gyer­mekalkalmakat. Rendszeres látoga­tója az istentiszteleteknek, hűséges segítőként vesz részt bibliaórákon, szeretetvendégségeken és egyéb gyü­lekezeti rendezvényeken. Gyülekezetimunkatárs-képző tan­folyamot végzett Piliscsabán, hogy az idősek gondozásában szakszerű se­gítséget nyújthasson lelkészének. Az idősek otthonában havonta tartott is­tentiszteleteken rendszeresen részt vesz, az intézmény lakóival elbe­szélgetve pótolhatatlan segítő szolgá­latot végez. Neve a városban sokak számára egybeforrt a paksi gyüleke­zettel és az evangélikus egyházzal. Dr. Sárkány Angyal Dr. Tóth Györgynédr. Sárkány Angyal 1928. augusztus 12-én Budapesten született, de szinte azonnal Szar­vasra került, és itt nevelkedett egyet­len gyermekként lelkileg kiegyensú­lyozott, szeretetteli családi közösség­ben. Középiskolai tanulmányait a helyi Evangélikus Vajda Péter Gim­náziumban végezte. Diplomát a Sze­gedi Orvostudományi Egyetemen szerzett 1952-ben. Időközben 1951. május 31-én házas­ságot kötött Tóth György szigorló orvostanhallgatóval. 55 éven át volt társa, segítője, megértő támasza fér­jének, négy gyermekük édesapjának. 1952-től 1954-ig a Szeged-Rókusi Kórház gyakornoka, majd a Szegedi Textilművek üzemi orvosa lett. Tíz év után hazahívták szülőföldjére, és húsz éven át Örménykút és Kardos község körzeti orvosaként dolgozott. Csodálni való hűséggel látta el az ak­kor még óriási tanyavilággal rendel­kező körzet lakosságát. 1984-ben tör­tént nyugdíjazása után elvállalta a vá­ros ügyeleti szolgálatának ellátását. Sohasem maradt számára csupán tananyag a hittanórákon hallott ta­nítás. A középiskolás években a KIÉ helyi csoportjának aktív tagja lett. Részt vett a Szarvason szolgáló Túr­mezei Erzsébet által vezetett bibliai közösségben, majd az egyetemi évek alatt a Szegedi Luther Szövetség munkájába kapcsolódott be. 1984- ben beköltözve Szarvasra a Szar­­vas-Ótemplomi Evangélikus Egy­házközség aktív tagja, majd presbi­tere lett. Munkatársként dolgozott az Evangélikus Iszákosmentő Szolgálat­nál. Az ószőlői-középhalmi volt ta­nyai iskola missziói, konferenciai központtá alakításában fáradhatatla­nul tevékenykedett. Aktív tagja a Kék Kereszt mozgalomnak. Tószegi Gyuláné Tószegi Gyuláné Hudák Erzsébet Pitvaroson született 1930. május 27- én. Itt keresztelték, és itt is konfir­mált. Az egyházhoz való kapcsolatát inspektor édesapjától és presbiter nagyapjától örökölte, bátyja is kán­tortanító volt. 1960-tól a termelőszövetkezet tag­ja lett, közben elvégezte a mező­­gazdasági technikumot és a könyve­lői szakot. Nyugdíjba vonulásáig a té­­esz irodájában dolgozott. A szlovák hagyományok őrzője az egyházban és a társadalomban egy­aránt. A hatvanas években kezdte gyűjteni a régi pitvarosi használati tár­gyakat, bútorokat. így jött létre házá­ban a pitvarosi szlovák tisztaszoba-, konyha- és kamrarészlet, mely mint hagyományos szlovák magángyűj­temény egyedülálló az országban. Huszonöt éve a helybeli szlovák klub vezetője. Kirándulásokat szervez, szlovákiai ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal tart kapcsolatot. Megalakulása óta tagja a Tótkom­­lósi Evangélikus Szeretetotthon igaz­gatótanácsának. A kilencvenes évek­től koncentráltan kapcsolódott be a gyülekezeti életbe. Több mint húsz éve felügyelője a Pitvarosi Evangélikus Egyházközségnek. Szívügyének te­kinti az igen rossz állapotban lévő templom rendbehozatalát. Ebben az ügyben, segítséget kérve, kiterjedt levelezést folytatott a Déli Egyházke­rület püspökével, felügyelőjével, espe­reseivel, a pozsonyi püspökséggel, még a Lutheránus Világszövetség egyik kanadai és amerikai püspökével is, akiket otthonában látott vendégül. A gyülekezetért, az egyházért és a templomért fáradtságot nem ismer­ve munkálkodik.

Next

/
Thumbnails
Contents