Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-07 / 23. szám
2 4t 2009- június 7. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - 5MÓZ 6,4-7.14-15 Legyen a titok mindenkié! Oratio oecumenica [Lelkész:] Szentháromság egy igaz Isten! Hálaadó szívvel állunk meg színed előtt akkor, amikor háromságod titkát ünnepelhetjük, melyet egyszülött Fiad által kinyilatkoztattál az ember számára. A legnagyobbat adtad nekünk, szeretetedet, önmagad lényegét, mely szent Fiad megváltása által nyilvánvalóvá lett a világ számára. Az ebben való hit és remény legyen a mi erőnk, amikor hozzád imádkozunk. [Lektor:] Add, hogy nyitott legyen szívünk, a lelkünk és az értelmünk igéd meghallására. Kérünk, növeld hitünket, erősítsd reménységünket, és tedd teljessé szeretetünket, hogy felismerjük: te vagy az egyetlen és igaz Isten. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, bátorítsd lelkünket, hogy mindazt, amit hallunk rólad, tovább tudjuk adni családunkban, szeretteink, barátaink között. Kérünk, őrizd az evangélium tanítását szívünkben, hogy lelkünk mindig éber legyen arra, ami tőled származik. Adj kellő bölcsességet és értelmet, hogy amit kaptunk a keresztség szentségében, azt a Szentlélek megvilágosító ereje által elfogadjuk, befogadjuk, és élni tudjunk általa akaratod szerint. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Add, hogy nemzetünk lelkileg újjászülessen. Ébredjen fel a hit világosságára, és cselekedje annak igazságát. Éreztesd üdvözítő kegyelmedet népünkkel, hogy csak az egyedül igazat, téged kövessen és szolgáljon, ne azt, ami kárhozatba dönt. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Erősítsd a szolgálatban János, Péter, Tamás püspökünket, a lelkészeket; tedd készségessé az ige hallgatóit a hallásra és az abból fakadó cselekvésre. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Védj bennünket a bajtól, a betegségtől, a szenvedésben légy erőnk és kősziklánk, hogy lelkünk erősebb legyen a fájdalomnál. Vigasztaló szereteted gyógyítsa beteg testvéreinket, és erősítse az őket ápolókat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Szentháromság egy igaz Isten! A te képmásodra teremtettél minket. Add, hogy ez kiteljesedjen földi vándorpályánkon mindannyiunk üdvösségére az Úr Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mi dolog az, hogy erőnkön felüli dolgokon töprengünk, Isten ígéreteit és parancsait, amelyeket pedig igéjével s csodáival erősített meg, nem tudjuk hittel megragadni?!” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Hogyan értelmezhetjük a ránk köszöntő vasárnapot? Teológiai összegzés? Liturgikus szükségszerűség? Egyáltalán: van-e valami különleges jelentősége Szentháromság ünnepének? Amúgy is valami folyamatos hanyatlás figyelhető meg az egyházi év ünnepei során, karácsonytól pünkösdig egyre súlytalanodnak az ünnepek: szükséges még egy vasárnapot külön ünneppé tennünk, mikor a többi ünnep erejét is fogyni érezzük? Nem alkalmazkodhatunk a körülmények elszürkítő mivoltához, nem igazíthatjuk értékrendünket az értékeket visszájukra fordító gondolatokhoz. Ünnepként kell megélnünk egy, a gyülekezeten kívüli világ számára a többitől semmiben nem különböző vasárnapot. Ünnepelnünk kell azt, hogy a legnagyobb titok, az Isten titkának jelenléte számunkra mindennapi valóság. Nem azért adatott nekünk, hogy maradéktalanul megfejtsük, hanem hogy megfoghatatlan nagysága és kimeríthetetlen mélysége minden dolgunkat felülmúlja, és minden fogyatkozásunkat korrigálja. Advent elejétől mindig igyekszünk a szeretet, az igazság, a hatalom átfoghatatlan teljességéből egy-egy töredéket megérteni, átélni, hinni. A várakozás csendje, a találkozás öröme, a bűn fájdalma vagy az élet diadalának ujjongása mindig rádöbbent, mennyire Istenre szorulunk. Szentháromság ünnepén egy fokozhatatlan pillanatba sűrűsödik mindaz, amit eddig átélhettünk. Nem tudjuk kimondani, nem tudjuk megragadni, de itt van velünk és értünk. „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Senki mástól nem kaphattunk volna életet, csak tőle. Senki más nem A Szentháromság egy örök Isten dicséretét, a doxológiát (görög szó: dicsőségmondás) a 4. század hitvitái óta a keresztények hitvallásként énekelték. Legtöbb régi magyar és számos, ma is énekelt gyülekezeti énekünk - leginkább a himnusz eredetűek - utolsó versszakában találkozhatunk vele. Idézhetjük például egyik r6. századi, prédikáció utáni énekünket (Mennynek és földnek nemes teremtője): „Dicsőség neked, kegyes Atya Isten, / És uralkodó, áldott Fiú Isten, / A vigasztaló Szentlélek Istennel, / Örökké amen.” A Szentháromság magasztalását istentiszteleti liturgiánkban - a leggyakrabban használt énekesverses rendben is - a bevezető zsoltár (introitus) után énekeljük. A jól ismert elsőből idézhetjük: „Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! / Téged áldjon szív és lélek, / Téged, dicső Szentháromság, / Dicsérjen az egész világ!” (EÉ 279,4) A Szent vagy örökké, Atya Úristen, a magas mennyekben (GyLK 817) tulajdonképpen négy versszakosra kibővített doxológia. Az első versszak fordult volna olyan szeretettel lázadón engedetlenné, hitetlenné váló gyermekeihez, hozzánk, emberekhez, csak ő. Senki más nem lett volna képes arra, hogy a történelem egy bizonyos pontján létrehozza a nagy találkozást, és megadja az embernek a legnagyobb csodát, hogy találkozzon az Istennel. Senki más nem tudott volna akkora szeretettel lenni, hogy személyválogatás nélkül minden embert magához öleljen az áldozat megtisztító fájdalmában. Senki más nem lett volna hatalmasabb a halálnál, és senki más nem lett volna olyan erős, hogy ezredéveken át megtartsa a teremtő szót, a megmozdító, megfordító igét: azt, ami ma is utolér bennünket. Őróla finomodott a kép a háromság egységének kimondásával, őhozzá közelítettünk mind nagyobb igyekezettel korról korra újrafogalmazott hitvallásainkkal. Az élet teremtése, a bűnös megváltása, az ige máig ható aktivitása olyan pontjai hitünknek, ahol leginkább rádöbbenünk: egyedül az Úr a mi Istenünk. Isten teljességét hinni, teljességében lenni azonban nem pusztán áhítat, nem csak passzív szemlélődés. A teremtő, megváltó, megszentelő Úrral való találkozás olyan válaszra indítja az embert, amely nem más, mint az igazi szeretet válasza. „Szeresd azért az Urat...” - mondja igénk. A feltéden, tökéletes szeretet megszólító szavára, megmozdító erejére nem lehet gyűlölettel válaszolni. Isten titkával találkozni olyan titokzatos elkötelezést ébreszt az emberben, melynek titokzatossága a megmagyarázhatatlanságban rejlik. Mert a szeretet cselekedete gyakran megmagyarázhatatlan. Megmagyaa teremtő és megtartó Atya Isten dicsérete, a második a megváltó Jézus Krisztusé, a harmadik pedig az Atyával és Fiúval egylényegű, tanító és vigasztaló Szentléleké. Az Atya-Fiú- Szentlélek egységét erősíti, fogja össze a versszakok elején álló szóismétlés: „Szent” amely egyben a Sanctusokra is emlékeztet. rázhatatlan ragaszkodni egy olyan hatalomhoz, amelynek léte, ereje sokszor nemlétként és gyengeségként nyilvánul meg. Megmagyarázhatatlan a másik emberhez kapcsoló kötelék. Megmagyarázhatatlan, hogy miért érzi üresnek, esetlennek, értelmetlennek az ember a létezést - mégoly tökéletes körülmények között is -, ha elszakadtak a szeretetkötelékek. Átélni az Isten teljességének ember számára átélhető részét: lét egy végeérhetetlen szeretetfolyam áramlatában. Az élet, a megújulás, a növekedés napról napra tapasztalt ajándéka a teljes ember Istenhez fordulását adja: nem tőlünk függ, hanem kegyelem. Megélt kegyelem, nekünk adott kegyelem. Ezért tehát „beszélj azokról”! Szentháromság ünnepe nem szabad, hogy elnémítson. Nem bújhatunk el amögé, hogy az egyház és a teológia történetének évszázadai, évezredei alatt könyvtárakra rúgó mennyiséget jegyeztek fel azokból az emberi gondolatokból, amelyek a Szentháromság titkát próbálták megfejteni. Szentháromság ünnepe nem a szabályosra csiszolt tan csillogásának ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy az Isten teljessége az ember teljességéért lett érthető szó, fogható test, megújító Lélek. A minden diadalmas tettében és apró rezdülésében ugyanazon Úr azt akarja, hogy mindannyian az ő teljességének részesei legyünk. Szavaink csetlő-botló szavak? Mondatainkat, gondolatainkat kiforgatják? Igen, sokszor így van. De ha a tökéletes megengedi, hogy tökéletességéhez képest leginkább csak lelkesülten dadogjunk róla, akkor meg kell tennünk szégyenkezés nélkül, A versszakok szimmetrikusan két részre bomlanak, amely az Isten és az ember közötti kölcsönös kapcsolatot jelzi: a „mi” nevében mondott hitvalló dicsőítés után a gyülekezet megnevezi, elfogadja Isten ajándékait. Atyaisten: „Ki teremtettél és megtartottál e nyomorult testben.” Jézus Krisztus: „Kivel megváltál, hogy testünk miatt lelkünk el ne vesszen.” Szentlélek: „Aki vigasztal, és tanít minket az örök életre.” Metrikailag is két hosszú, tizenhat szótagos verssorra bomlanak az egyes versszakok. A negyedik strófa összefoglalóan hirdeti a Szentháromság, egy Istenség örök voltát. Az ének először 1602-ben jelent m gr: m. P Szent vagy ö - rök - ké, A - tya Úr - is - ten,-4-a ma-gas mennyek - ben, Ki te-rem-tet-tél 1’-^ £ £ és meg-tar-tot - tál e nyo-mo-rult test - ben. 2. Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus, kit értünk bocsátál, Kivel megváltál, hogy testünk miatt lelkünk el ne vesszen. 3. Szent a Szentlélek, ki az Atyával egy és a Fiúval, Aki vigasztal, és tanít minket az örök életre. 4. Szentség, dicsőség, légyen tisztesség a Szentháromságnak, Ki uralkodik egy Isténségben most és mindörökké. HITVALLÁS ÉS DICSŐÍTÉS Szent vagy örökké, Atya Úristen, a magas mennyekben ► Ezen a héten ismét sikerült úgy szerkeszteni rovatunkat, hogy az ünnep és a választott ének tematikája egybeessék. Az ismeretlen szerző műve valószínűleg a 16. században keletkezett. Az istentisztelet központi énekeként (graduálénekként) énekelhetjük Szentháromság vasárnapján, de más ünnepeken is. A VASÁRNAP IGÉJE bátran. A gyermekek bátorságával, a gyermeki hit konokságával, hogy mindenki megérthesse, hogy a világ legnagyobb titkának részese lehet: a felérhetetlen Magasság lehajolt az emberhez, hogy magához emelje. Izráel fiai Egyiptom istenei közül Kánaán kusza bálványimádó kultuszai közé igyekeznek. Előttük az Úr tűz- és felhőoszlopban, amely hamarosan emlékké, régmúlt idők titokzatos jelévé válik. „Ne kövessetek más isteneket!” A felszólítás aligha szólalhatna meg aktuálisabban, mint éppen a mi korunkban. Titokgyártó és titokfürkésző, az ég alatt csodát váró kort élünk. A teremtő Isten vallási jelenséggé válik, tűnő-múló jelenségek pedig megistenülnek. Szentháromság ünnepén tekintetünk a teljességre szegeződik, az ünnep lelkűnkbe itatja az egyetlent, a tökéletest. Nem szabad hát csak összefoglaló lezárást, az egyházi félév summáját látnunk benne. Isten minden titka egy olyan szintézisben éri el tetőpontját, amely csak ahhoz fogható, mintha a mennyei Jeruzsálem kapuján egy pillanatra belátnánk a jövő falai közé. Bepillantunk, hogy még jobban vágyakozzunk elérni oda, és még jobban akarjunk sokakat magunkkal vinni. ■ Ördög Endre Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük neked, hogy bár mérhetetlenül nagyobb vagy nálunk, megadod, hogy lássunk, értsünk, higgyünk. Add, hogy teljességed titka ne kétségeket ébresszen! Adj hitet, hogy teremtő, megváltó, megszentelő müved részeseként a tieidnek valljuk magunkat. Ámen. CANTATE meg nyomtatásban, kotta nélkül, Újfalvi Imre debreceni énekeskönyvében. Népszerűségét jelzi, hogy a 18. század végéig számos protestáns kéziratos és nyomtatott énekeskönyvben megtalálható, így például az Új zengedező mennyei karban is. A dallamot először az r744-es kolozsvári énekeskönyvben jegyezték le, esetlegesnek tűnő ritmussal; az 1774-es debreceni énekeskönyv verziója viszont magán viseli a metrikus énekek jellegzetességeit. Schulek Tibor és Sulyok Imre a Régi magyar istenes énekek című gyűjteményben (RMIÉ 58), Csomasz Tóth Kálmán pedig a református énekeskönyvben (RÉ 24a) páros ütemű, de különböző ritmusú változatot közöl. A GyLK hármas lüktetésbe rendezi a dallamot, hasonlóan a Ne hagyj elesnem, felséges Isten kezdetű énekhez (EÉ 79): ez a kottakép a szerkesztők reménysége szerint jobban elősegíti a szövegszerű éneklést. A két hosszú sor három-három kisebb egységre oszlik, 5, 5, 6 szótagszámmal. Az eol dallam a skála hangjain lépegetve emelkedik a kvintig, majd fokozatosan, az alsó váltóhangot érintve ér vissza az alaphangra: mindez hozzájárul a strófa kiegyensúlyozottságához, jól énekelhetőségéhez. Érdemes megtanulnunk, mert ezzel az értékes régi magyar énekek repertoárját bővíthetjük! ■ H. Hubert Gabriella
