Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-31 / 22. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. május 31. » 9 200Q Luther a piacon Ahogy az ember belevetette magát a lehetőségek piacának színes kavalkádjába, és standtól standig járt, az lehetett az érzése, hogy nincs az életnek olyan területe, amelyet az itt kiállító hétszáztizennyolc egyházi és civil szervezet valamelyikének küldetése, feladata ne fedne le. Éppen ezért volt különleges felfedezni a sokféle gyermek- és ifjúsági munkás, diakóniai és természetvédelmi kiállítóhely között a Protestáns Egyház - Wittenberg és a wittenbergi Luther Társaság közös standját, amely Luther Márton arcképét ábrázoló plakátjaival már messziről felhívta magára a figyelmet. S hogy miért érdemes őket kiemelni a többi közül? Mert az általános bemutatkozás mellett egy rendkívüli témában szavaztatták az arra járókat: hogyan ünnepeljük 2017-ben a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulóját? A véleményüket megosztani kívánók Luther-rózsás bélyegzővel ellátott parafa korongokat dobhattak a számukra legmegfelelőbb válasszal ellátott zacskókba. A végeredmény még nem áll rendelkezésünkre, de álljanak itt a kérdések. Hol kellene ünnepelni az évfordulót: Wittenbergben és a reformáció eseményeihez kötődő többi városban; a nagyvárosokban; a saját gyülekezetben? Hogyan kellene ünnepelni: templomi rendezvényekkel (istentiszteletek, ünnepségek, különféle képzési lehetőségek); missziós tevékenységgel, hogy új tagokat lehessen elérni és ezzel erősíteni az egyházat; össztársadalmi eseményként a kultúra és a politika részvételével; egyáltalán sehogy, mert Jézus Krisztusra kell fordítani a figyelmet. Mi legyen a 2017-es megemlékezésnek a súlypontja: Luther Márton személye és tanrendszere; a reformáció kezdete és hatása; Luther kritikája a római katolikus búcsúval kapcsolatban; mit jelent ma evangélikusnak lenni; új reformáció az evangélikus egyházban; megbékélés a katolikus egyházzal. ■ - bodazs -Szavazatgyűjtő zacskók a wittenbergiek standjánál Magyar „muzsikuslány” Brémában ► A Kirchentag bő félezer oldalas programfüzetében a közreműködők névsorát böngészve egyszer csak ismerős hangzású néven akad meg a rendezvény magyar résztvevőjének szeme. Várakozásteljesen lapoz a megadott oldalra. És igen, jól sejtette: valóban honfitársra bukkant a „rengetegben” Később kiderül, nem is csak egyre. Az idei brémai német evangélikus egyházi napokon Eisenbarth Kriszta és Falvay Dóra bibliodráma-foglalkozást tartott az érdeklődőknek, Harcsa Veronika dzsesszénekes pedig - Gyémánt Bálint gitárkísérete mellett - többek között Margót Käßman hannoveri püspök bibliatanulmányának és Martti Ahtisaari korábbi finn államfő, béke Nobeldíjas politikus előadásának közönségét bűvölte el dalaival. A külföldön is egyre ismertebb, fiatal művésszel ez utóbbi fellépése után beszélgettünk.- Silke Lechner (a rendezvény programigazgatója - a szerk.) keresett meg azzal a kérdéssel, hogy - a finn-magyar nyelvrokonság apropóján - nem adnék-e zenei keretet Martti Ahtisaari előadásának. Emlékeztem korábbról a hölgyre; két vagy három évvel ezelőtt az interneten keresztül kért tőlem egy cédét. Tetszhetett neki, valószínűleg ezért jutottam most eszébe...- Az említett előadás témája a politika és a szabadság kapcsolata volt. Ön olyan műfajt képvisel, amely részben ez utóbbira épül...- Az életemben nagyon sok szabadság van most, és ezt a zenének köszönhetem. Egyrészt azért, mert a személyes érzéseimről és élményeimről énekelhetek, másrészt azért, mert a munkámon belüli sokszínűség - párhuzamosan több zenekarnak is tagja vagyok, több projektben is részt veszek - lehetővé teszi, hogy ne unjam meg, amit csinálok, és adott esetben „menekülési” útvonalat is kínál.- A szabadsággal a béke is együtt jár?- Az éneklés és a dalszerzés számomra egyfajta terápia. Ha bármiféle intenzív érzelem ér - akár feszültség, fájdalom vagy öröm -, akkor azt megpróbálom kiírni, kiénekelni magamból, és ettől nagyobb lesz bennem a béke. A színpadon levés és az életforma, ami vele jár, alapjáraton meglehetősen zaklatott. Tudatosan igyekszem megtalálni azokat a nyugvópontokat, békeszigeteket, amelyek ellensúlyozzák ezt.- Esetleg valamilyen egyházi kötődés révén?- Nem neveltek vallásosan a szüleim, és nem vagyok templomba járó ember, de amikor felkértek az itteni szereplésre, és kicsit utánanéztem, milyen rendezvényről is lenne szó, akkor az első gondolatom az volt, milyen csodálatos, hogy több tízezer ember azért vesz részt rajta, hogy néhány napon keresztül lelki, hitbéli dolgokról beszélgessen. Az én munkámhoz is kell egyfajta mély lelkiség, és bár én ezt nem a vallásból merítem, mégis nagyon örülök, hogy itt lehetek, és ilyen közösségnek énekelhetek. ■ - vitális -Telt házas pódiumbeszélgetés a vásárközpont egyik csarnokában - ülőalkalmatosságként a korábban már jól bevált, Kirchentag-logóval ellátott, újrahasznosítható papírszékek szolgáltak Egyházzenei koncert Bréma óvárosának egyik templomában Hajó, ha jó Aki nem járt Sevillában, nem látott még csodát - tartotta a középkori spanyol mondás, utalva arra, hogy az amerikai gyarmatokról befolyó hatalmas vagyon miként virágoztatta fel az andalúziai városokat. Mindeközben észak szorgos fiai is hajóra szálltak, és az ő munkálkodásuk egyik gyümölcse lett Bréma. A kis Hanza-város történelme egyik legnagyobb kihívásával nézett szembe az elmúlt héten: több mint százezerfőből álló sereg lepte el az utcáit. És Bréma igencsak nyögte az első megmérettetést, amelyben a gyertyafényes megnyitó után volt része. Bár a német szervezésről általában jókat lehet mondani, aznap este a mindössze néhány peronból álló pályaudvarra az a feladat várt, hogy pár tízezernyi Kirchentag-látogatót segítsen hazajutni a környező településekre. És a germán precizitás ácsozata megreccsent. .. A nagy kavarodásból egyetlen pillanatra emlékszem jól, amikor sajtóbelépőnket lengetve futunk a rendőrkordonon kívül ragadt kollégánkért, hogy őt is engedjék be az állomásra. Aztán a következő napokon már jól állta a kisváros a „ támadást”. Az első nap túlélésének kellemes érzésével párhuzamosan érezhetően csökkent a teher a rendfenntartókon. Az utolsó estén meg vidám fiatalok rohantak az egyik peronra, hogy tornamutatványokra vegyék rá a vágány túlsó oldalán heringként összepréselt embereket, akik a másik könyökével az oldalukban is önfeledten nevettek és hullámoztak tíz percen keresztül. Az ilyen fiatalok töretlen jókedve vitte előre a Kirchentag hajóját. Terelték az embereket, és mosolyogtak mindeközben, nem esett nehezükre egy kedves gesztus, még az igen fárasztó napok végén sem. És természetes volt így az is, hogy a záró istentisztelet után a kijáratot felügyelő cserkész odavetette nekünk, hogy aztán legyen jó utunk hazafelé... Mi azért csodát láttunk a minap Brémában. ■ Nagy Bence Gyerekek által díszített árbocok a Weser folyó egyik hídján
