Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
4 41 2009- május 24. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Tényfeltárásról döntött a református zsinat »KELLEMES VOLT NÁLATOK... NAGYON TETSZIK MAGYARORSZÁG...« Utat találni egymás felé Interjú az Olaszországi Evangélikus Egyház lelkészi vezetőjével A Magyarországi Református Egyház zsinata múlt csütörtökön Budapesten hozott határozatban kérte fel jogi és teológiai bizottságát, hogy az őszi ülésszakra tegyen javaslatot a tényfeltáró bizottság személyi összetételére. A zsinaton mintegy négy órán keresztül tárgyaltak a jogi és a teológiai bizottság előterjesztéséről, amely hangsúlyozta, hogy a múlt feltárásához elengedhetetlen a történészi kutatómunka, a jogi következmények megfogalmazása és a teológiai-etikailelkigondozói értékelés szempontjainak együttes mérlegelése. A teológiai bizottság tagja, Fazakas Sándor kitért arra, hogy a történeti kutatás állapítsa meg, ki mennyire működött együtt az állambiztonsági szervekkel, és tárja fel a rendszer működésének mechanizmusait. Előterjesztésük szerint az érintettség megállapítását egyházi jogi következményeknek kell követniük, de „figyelembe kell venni a bűnvallás és bűnbocsánat, valamint a kegyelem és kiengesztelődés elveit is”. Fazakas Sándor hangsúlyozta: „A bűnös szembesüljön tettének súlyával és következményeivel, de számolhasson a megbocsátás valóságával, emberi méltóságának tiszteletben tartásával”, a pártállam idején megfigyelt személy pedig „ne követelje magának az elégtétel érvényesítésének jogát” A bizottság álláspontját ismertetve Fazakas Sándor kiemelte: a „bűnvallás” istentiszteleti keretek között menjen végbe az érintettség bizonyítása után. Szerintük az egyháznak biztosítania kell „a tárgyilagos, érzelmektől mentes, szakmai szempontok által meghatározott párbeszéd” egyéb fórumait is, ahol állambiztonsági alkalmazott és az általa megfigyelt találkozhat. Javaslatuk alapján előadásokat, képzéseket kell szervezni s a gyülekezeteket így felkészíteni a múlttal való szembesülésre és arra, hogy az ügynökkérdés miatt megingott bizalom az adott közösségben helyreálljon. A jogi bizottság nevében előterjesztett dokumentum úgy fogalmaz: „Határozottan különbséget kell tenni a mentő szándékú, »magyarázó«, általánosságban szóló, gyakran semmitmondó és a kifejezetten ártó vagy ártó szándékú jelentések között.” Emellett szükséges beszerezni a tartótisztek vallomásait, amelyeket „egyeztetni kell a szenvedő kortársak emlékezéseivel” A református zsinaton meghívott előadóként felszólalt Zinner Tibor történész, aki rámutatott: a mintegy száztízezer beszervezési dossziéból ma mindössze 5472-t őriznek levéltárban, a 15 182 munkadossziéból pedig mintegy nyolcezret vett át az erre szakosodott közgyűjtemény. Az egyes fontosabb helyszínek megfigyelését rögzítő objektumdossziék esetében jobb a helyzet, kétezret ugyan megsemmisítettek, de így is megmaradt negyvenhét százalékuk. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője vendégelőadóként a zsinaton elmondta: „Súlyos különbségek vannak az egyes szereplők között”, ezért fontos, hogy „reálisan látó, ütni nem akaró történészek végezzék a munkát”. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügynököket beszervezők, „a jelentések megrendelői - sok esetben demokratikus legitimációval - ma is a közélet részei” pedig nekik ebben a történetben nagyobb a felelősségük, mint azoknak, akik számukra jelentettek. ► Egyházunk vendége volt a napokban Holger Milkau esperes (ahogyan hazájában nevezik: dékán), az Olaszországi Evangélikus Egyház lelkészi vezetője. Amint arról az Égtájoló rovatban lapunk is beszámolt, látogatásának előzménye Ittzés János elnök-püspök 2008 tavaszán Szicíliában, illetve dr. Fabiny Tamás püspök 2009 tavaszán Rómában tett vizitje volt. Találkozásunkra a fasori evangélikus gimnáziumban kerítettünk sort. Milkau esperes ugyanis meghívást kapott egyházunk zsinatának ülésére - akárcsak bő két hete Fabiny püspök Rómában az olaszhoni lutheránusokéra. A vendég felszólalt, köszöntőt mondott, és ismertette egyháza történetét, utalva az olasz és a magyar evangélikusság történetében fellelhető közös szálakra.- Esperes úr, nagyon jó érzés tudni, hogy Itáliában is élnek evangélikusok... A lutheránus hívek a katolicizmus fellegvárában, Róma és a Vatikán „árnyékában” is jelen vannak tehát, ha kis számban is, de tevékenyen és lelkesen. Bemutatná néhány mondatban egyházát?- Az olasz evangélikusság gyökerei a 16. századra, vagyis a reformáció idejére nyúlnak vissza. Legrégebbi, velencei gyülekezetünket kalmárok alapították. Innen később más itáliai városokba is elvitték a protestáns eszméket: Triesztben, Nápolyban, Rómában, Bolzanóban, Milánóban, sőt Szicíliában is vannak évszázados múltú gyülekezeteink, csakúgy, mint „fiatalok” 20. századi születésűek. A német-svájci hittérítő hullámnak köszönhető számos gyülekezetünk s az egyház maga is kétnyelvű: német-olasz. Talán nem kell hangsúlyoznom, milyen nehéz feladat volt gyökeret eresztenünk a katolikus többségű Olaszországban. Ismerjük, milyen „üldözöttnek” lenni, de mi ezt a helyzetet elfogadva szerveztük meg éppen hatvan évvel ezelőtt itáliai egyházunkat - betűszóval CELI, illetve ELKI - hivatalosan is közösséggé.-Érdekes, hogy „csak” hatvan éve, hiszen - ahogyan említette - Luther tanai már közvetlenül a reformáció után befogadásra találtak Itália földjén...- Korábban azonban csak önálló gyülekezetek voltak. A második világháború után érett meg a helyzet arra, hogy egységes egyházzá szerveződjenek.- Miben lát esperes úr hasonlóságot, illetve különbséget egyházaink között? Arra gondolok, hogy mindkettő katolikus többségű országban, számarányát tekintve kisebbségi egyházként létezik, és végzi szolgálatát. Milyen tapasztalatokkal tudjuk egymást segíteni, gazdagítani?- A számarányok lényegesen jobbak Magyarországon, hiszen Önök háromszázezren vannak, mi pedig csak hétezren... Ezenkívül Magyarországon a protestáns egyházak ereje - a reformátusokkal kiegészülve - lényegesen nagyobb, mint Olaszországban, ahol igen „extrém kisebbségben” élünk. Nálunk konkordátum mondja ki, hogy a katolikus az államvallás, és ez - úgymond - „elnyomott pozícióba” helyez bennünket. Tudom az Önök egyháztörténelméből, hogy Magyarországon a protestáns egyházak össze tudtak fogni a katolikus többséggel szemben, Itáliában ez lehetetlen. Fontos, hogy a magyar evangélikus egyház felismerje, milyen súlya van annak, hogy társadalmi kérdésekben megnyilvánulhat. Élnie kell ezzel a lehetőséggel, hiszen nálunk például a „véleményt” mindig csak a katolicizmus állásfoglalása jelenti. A nevelés, az oktatás is ilyen nagy lehetőség. Ahol most vagyunk, a fasori evangélikus gimnáziumban magam is szembesülök azzal, hogy milyen értékeket tud az egyházuk létrehozni az oktatás-nevelés terén. Délután pedig a lelkészképző intézetbe, a teológiára megyek...- A két egyház vezetői testvéregyházi kapcsolatok kiépítésén fáradoznak, kölcsönös látogatásaiknak ez az elsőrendű céljuk. Reményei szerint a kapcsolatépítés milyen területekre fog kiterjedni?- Úgy vélem, kisebbségi egyházakként nyitnunk kell egymás felé, hiszen az általános olasz vélekedés ellenére- mely szerint a kisebbség egyfajta magába zárkózó elitet jelenthet - szükséges közeledni és párbeszédet folytatni egymással. A nemzetközi szervezetek - a Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa, az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága- eddig is segítettek minket ebben, de fontos, hogy közvetlenül is megtaláljuk az utat egymás felé. A teológián a diákcsereprogram felelősével, dr. Korányi Andrással fogok tárgyalni. Mi az ökumenikus Aíelanchthon Központban kínálunk egyéves tanulmányi lehetőséget magyar diákok számára Rómában. Szeretnénk szorosabbra fűzni a szálakat a pr-marketing, a média, a kommunikáció területén is, hiszen nagyon jól tudjuk, milyen fontos „eladni” magunkat, megismertetni magunkat a világgal - tudatni, hogy létezünk. Ahogyan Pál apostol is tette az Areopágoszon (ApCsel 17), szólnunk kell a nyilvánosság előtt arról az Istenről, aki egyikünktől sincs messze...- Esperes úr nagyszerű kiejtéssel „beszél” magyarul... Hol tanulta? Megismételné, kérem, mondatait, amelyekkel a zsinat résztvevőit anyanyelvükön köszöntötte?- Nos, a tudásom természetesen az útikönyvből származik... (nevet) Egy pillanat, már keresem is a jegyzeteimben: „Jó napot kívánok. Nagyon tetszik Magyarország. Sokáig szeretnék maradni. Nagyon kellemes volt nálatok. Köszönöm szépen”- Köszönöm szépen én is...! ■ Kőháti Dóra H MTI HIRDETÉS A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség Egyházunk múltja a „gyógyító emlékezés”jegyében című fórumsorozatának harmadik alkalmát május 25-én, hétfőn 18 órakor tartják a Budapest V, Deák tér 4. szám alatti gyülekezeti teremben. Téma: Forradalom és megtorlás 1956-1958. Ordass Lajos második püspöki korszaka. Előadók: dr. Boleratzky Lóránd, dr. Böröcz Enikő, dr. Hafenscher Károly. Moderátor: dr. Harmati Béla. A vonatkozó évekről történeti-egyháztörténeti áttekintést adunk kézbe. Várjuk a kérdéseket és hozzászólásokat! Minden érdeklődőt szeretettel vár az egyházközség elnöksége! A negyedik alkalom június 15-én, hétfőn 18 órakor lesz. Téma: 1958-1987 - „Modus vivendi” - Káldy Zoltán püspöksége. A kezek evangéliuma Diakóniai munkatársak találkozója a Déli Egyházkerületben ^ Első ízben rendezett diakóniai munkatársak számára egész napos találkozót a Déli Egyházkerület. Több mint hatvanan gyülekeztek össze május 16-án a Szarvas-Otemplomi Evangélikus Egyházközség imaházában. Lázár Zsolt igazgató lelkész nyitóáhítatát követően Gáncs Péter püspök köszöntötte a szeretetszolgálatban dolgozó és a kerület különböző pontjairól érkezett munkatársakat. A lelkészi vezető szavaiból kiderült: régi hiányt szeretne pótolni a kerület azzal, hogy a diakónia területén dolgozók számára rendez találkozót. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül a hirdetett és a befogadott evangéliumnak az a gyümölcse, amely mint „kezek evangéliuma” válik megtapasztalhatóvá segítő szolgálatként az egyházmegyékben működő intézményekben és az egyes gyülekezetekben. A nap délelőttjén a résztvevők először Smidéliusz András előadását hallgatták meg. A püspöki titkár bibliatanulmányában arra a kérdésre kereste a választ Mt 25,31-46 és Lk 10,25-41 alapján, hogy vajon mitől lesz a szociális munka keresztény szeretetszolgálattá. A segítő és a segített kapcsolata - melyről a szociális munkával összefüggésben beszélhetünk - a keresztény szeretetszolgálat értelmében háromszöggé bővül. Ennek három csúcsán Krisztus, illetve az ő szeretetére egyaránt rászoruló segítő és segítséget váró ember helyezkedik el - hangsúlyozta az előadó. A gondolatébresztő után - a nap té- 2 májához, illetve a Sztehlo-évhez kapcsolódva - Szabóné Mátrai Marianö na püspökhelyettes beszélgetett D. Ke- 2 veházi László nyugalmazott evangélikus lelkésszel, egyháztörténésszel, a valamikori gyermekváros, Gaudiopolis első miniszterelnökével. A dialógus során az egész életét mindig másokért áldozó, ugyanakkor „beskatulyázhatatlan” Sztehlo Gábor alakja bontakozott ki a hallgatóság előtt. A délutáni csoportmunka és az azt kiértékelő-összefoglaló fórum tovább mélyítette az addig elhangzottakat. Az oldott hangulatú programot követően a Szarvas-Otemplomi Szeretetotthon lakóival találkozhattak az ottmaradók, majd - mintegy záróakkordként - az otthon udvarán került sor ünnepélyes májusfaállításra. A fa ágaira azok a kártyák kerültek, melyekre előzőleg diakóniai szolgálatukkal kapcsolatos gondolataikat írták fel a résztvevők. ■ S. A. Szabóné Mátrai Marianna és D. Keveházi László
