Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-17 / 20. szám

io -m 2009. május 17.

FÓKUSZ

Evangélikus Élet

Imádkozni arany

KÖSZÖNTJÜK AZ EGYSÉGES MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYOZÓ ZSINATÁT!

Történelmi lépés előtt a magyar reformátusság

ty Folytatás a 9. oldalról

Egy imapélda

A kispróféták alapján írt imái közül az egyik a külső szegénység és a belső gazdagság viszonyáról szól: „Mindenható Isten! Te alászálltál miközénk, s arról is gondoskodsz, amire nekünk ebben a földi életben szükségünk van, és ami hasznos. Kérünk Téged, engedd meg, hogy mindenben Rád hagyatkozzunk. Add reánk áldásodat, hogy semmiféle kényszerítést vagy erőszakot ne kövessünk el senkivel szemben, sőt még ennek a gondolatától is távol tartsuk magunkat, így hadd tanuljuk meg ezen a világon elhordozni a szegénységet, mégpedig úgy, hogy közben belső békénk és megnyugvásunk el ne vesszen, sőt inkább abban a lelki gazdagságban növekedjék, amit Te az evangéliumban kínálsz nekünk...”

Hogyan és hol?

Kálvin józanságra int, és óvva óv a sokbeszédűségtől az imában: „A szüntelen való imádkozásnak továbbá semmi köze sincs a sokbeszédűséghez, amelyet nekünk Krisztus is megtiltott (Mt 6,7). Ő ugyanis nem tiltja meg azt, hogy hosszasan, gyakran vagy nagy buzgósággal imádkozzunk, de azt igenis megtiltja, hogy abban bizakodjunk, miszerint mi kicsikarhatunk valamit Istentől, bőbeszédűséggel tömve tele az Ő füleit, mintha emberi módon kellene Őt valamire megnyernünk.” (Inst III 20,29)

A „Hol imádkozzunk?” kérdésére igazából az Ige alapján ez Kálvin válasza: mivel az imádság célja az Istenhez emelkedés akár hálaadásban, akár segélykérésben, ezért annak igazi helye a szívben-lélekben van. Mennyei Mesterünk is azt parancsolta meg nekünk, hogy belső szobánkban beszélgessünk ővele (Mt 6,6). Ezzel Jézus nem arra utalt - folytatja érvelését Kálvin hogy más helyen ne lehetne imádkozni (templomban, nyilvános helyeken), „hanem azt mutatta meg, hogy az imádság valami rejtett dolog, amely leginkább a szívben lakozik, másrészről pedig a szívnek minden zavaró gondtól távol lévő nyugalmát követeli meg” (Inst III 20,29).

Azért, hogy az egyház közös imái nehogy megvetés tárgyaivá legyenek, Isten „hajdanta kiváló mondásokkal ékesítette fel, különösképpen amikor a templomot az imádság házának nevezte. Ezzel ugyanis azt is kijelentette Isten, hogy az imádság az Ő tiszteletének legfőbb része, és hogy a templom zászló gyanánt állíttatott fel azért, hogy a hívek abban közakarattal gyakorolják magukat az imádságban” (Inst III 20,29).

Láthatjuk tehát, hogy Kálvinnak mind az egyéni, mind a nyilvános, közakarattal gyakorolt imára vonatkozó gondolatai ötszáz év után is szerfelett aktuálisak, mit sem veszítettek érvényükből, mert az Igére, nem pedig emberi vélekedésre támaszkodnak.

Mikor, mit?

Nem mindig egyformák a körülmények, amelyek imára késztetnek vagy akár kényszeríthetnek minket.

Hogyan is fogalmaz Kálvin? „Ha valaki azt hozná fel, hogy nem mindig egyforma szükség kényszerít minket az imádkozásra, ezt én is elismerem. S éppen ezt a különbséget nagyon szépen adja elő Jakab, midőn így szól: »Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék! Öröme van valakinek? Énekléssel dicsérje Istent!« Tehát maga az általános emberi érzés hozza magával, hogy Isten, mivel túlságosan is restek

vagyunk, amint a dolog kívánja, erősebben indítson minket a buzgó imádságra... Minél jobban szorongatnak minket a bajok, a csapások, a félelmek és a kísértések másféle nemei, annál szabadabb utunk nyílik az Istenhez, mintha csak Ő maga hívna minket magához.” (Inst III 20,7)

De mi van azokkal, akik nem tudnak imádkozni? Isten gondviselése azt jelenti, hogy ő nyitva tartja szemét, s felhozza napját jókra és gonoszokra egyaránt. „Ébren vannak tehát Istennek szemei, hogy a vakoknak az ő szükségükben segítségükre jöjjön! Viszont Ő hallani akarja sóhajtásainkat, hogy irántunk való szeretetét még jobban bebizonyítsa. Igaz mind a kettő, hogy .nem szunnyad és nem alszik az Izrael őrizője (Zsolt 121,4).” (Inst III 20,3)

Kálvin felhívja annak döntő fontosságára is a figyelmet, hogy az ajkak imája és az élet imája összhangba kell hogy kerüljön bennünk! A Zsolt 148-ról 1554. szeptember 30- án tartott igehirdetésében így fogalmazott: „Amikor ajkunkat az Ő dicséretére nyitjuk, akkor egész életünknek kell választ adnia, s életünknek az ajkak imádásával kell egyesülnie!”

Kálvin teológiájának és életének kutatója, Eberhard Busch a reformátor gondolatai nyomán így fogalmaz könyvében: „Nemcsak »potya« kegyelem van, hanem »potya« imádság is. Ez az, amikor valaki saját felelősségét az imában áthárítja Istenre. Istentől várja el azt, ami pogány énjének tetszésére van. Másrészt ott van az a szélsőség is, hogy valaki munkamániásán dolgozik, s nem imádkozik.” (E. Busch: Reformiert - Profil einer Konfession, 121)

Mindkét szélsőséget, tehát a felelősség áthárítását Istenre meg az imát nélkülöző munkaőrületet is kerülni kell. A középkori, de a reformáció által átvett jelmondat ebben is a józan utat mutatja: „Orando et laborando” - „Imádkozva és dolgozva” s nem fordítva vagy egyiket kiiktatva töltsük be földi küldetésünket.

Az észak-svájci református egyházak 2005-ben kampányt folytattak Kálvin szellemében a nyilvánosságban. Sokféle módon publikált gondolataikat ezzel a szlogennel tárták a nyilvánosság elé: „Hallgatni ezüst - imádkozni arany” Igen, ezt az aranynál is értékesebb szemléletet, magatartásmódot, egyházi és hívő kiállást hagyta ránk Kálvin. Nem térünk ki a világ gondjai elől, nem fordítunk hátat neki, hanem Isten színe előtt keressük imában, igemegértésben, igemegélésben, szóban és tettben felelősségünk konkrét formáit.

Egy imapélda

Ez 1,24-hez csatlakozva Kálvin így fogalmazza meg imáját: „Mindenható Isten! Messze vagyunk Tőled zarándokúinkon. Ezért azt szeretnéd, hogy mi mindennek ellenére Igéd tanítását követve a helyes utat vá, lasszuk, s azon maradjunk, hogy aztán végül erről le nem térve eljussunk Tehozzád. Kérünk arra, hogy hit által láttasd meg velünk, ami rejtve még, hogy egyedül Rajtad csüngve s egyedül a Te előrelátásodra hagyatkozva szilárdan higgyük, hogy gondoskodsz életünkről és üdvösségünkről, aminek következtében mi valóban biztonságban érezzük magunkat. Mert még ha a legádázabb vihar is tör ránk, mi akkor is teljes nyugalomban maradunk, míg végül az örök és lelki nyugalomhoz eljutunk, amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztus által. Ámen."

■ Dr. Békefy Lajos

► A Kárpát-medencei református egyházak egyesülésének öt évvel ezelőtt megszületett gondolata mára valósággá érett. Az egységes Magyar Református Egyház alkotmányának május 22-ei, debreceni aláírásáról a közszolgálati televízió több műsora is tudósít.

Az öt évvel ezelőtt megtartott népszavazás után a történelmi egyházak, ezen belül a református egyház különösen fontos feladatuknak tekintették az országhatárokkal elválasztott magyarság szellemi egyesítését. E munka eredménye, hogy az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és az anyaországi reformátusok vezetői 2009. május 22-én Debrecenben alkotmányozó zsinatra ülnek össze, és kézjegyükkel látják el az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát.

„2005-ben kimondtuk, hogy aki a magyar református egyházhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű, az tagja a közösségünknek” - méltatja az eseményt Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, majd hozzáteszi: „Az egyesülés gondolata felvetette a kérdést: mi leny Márkus Mihály nyugalmazott püspökkel, a Magyarországi Református Egyház Kálvin-bizottságának elnökével a Kálvin-év ünnepélyes debreceni megnyitója előtt beszélgettünk.- Kálvin végakaratával mennyire egyeztethető össze, hogy ünnepeljük őt?- A kálvini alapelvekből ugyan jól kirajzolódik, hogy egyedül Istené a dicsőség, de Isten választott szolgáit is megbecsülés és tisztelet illeti.- A katolikusok is így hivatkoznak a szentekre, és példaképül állítják őket a hívőknek. Kálvin is lehet példa a reformátusok számára?- Kálvin családi élete sajnos nem úgy alakult, hogy az nemzedékek számára példává válhatott volna. Ami az evangélikusoknál Luther Márton családi élete, az nálunk Buliinger Henrik zürichi lelkész és családja példája a sok gyermekkel, a mellettük folytatott lelkészi szolgálattal és a lelkészgyerekek gyülekezetbe illeszkedésével. Kálvinra jellemző az önfeláldozás, a hűség, az életen át tartó szívós munka, az Isten dicsőségéért mindenre képes személyiség - ez viszont feltétlenül követhető példa.- Mennyire kálvinisták a magyar reformátusok?- A 16. század teológiai fejlődése során a magyar reformátorok számos tényezőt vettek át más reformátoroktól is. Évtizedeken, évszázadokon át kimutatható volt Zwingli, Buliinger, de Luther és Melanchthon hatása is.

Eleink ismerték Kálvin életművét, de egy sajátos magyar református rendszert gyúrtak össze, ami nem volt kizárólagosan kálvinista, és

ne, ha közös alkotmányunk lenne, amelyet minden egyház beillesztene saját jogrendjébe? Úgy, ahogyan a

A debreceni Nagytemplom

tagállamok is átveszik az Európai Unió jogrendjét.”

Az ünnepélyes aktust több évig tartó szakmai munka előzte meg. A

amiben megtaláljuk a különböző teológiai irányzatok közötti szálakat. A 19-20. század fordulóján volt egy nagy, úgynevezett történelmi kálvinista ébredés, ami Hollandiából indult, Svájcban is kisebb hullámokat vetett, és minket, magyar reformátusokat is átjárt, de nem lett belőle a teljes egyházat meghatározó rendszer. Mindazonáltal nálunk is megvan a szigorú kálvini kegyesség ága, de a különböző teológiai és kegyességi irányzatok mindig kölcsönösen tiszteletben tartották egymást egyházunkban.

Aztán vannak Kálvint vitató álláspontok is, sőt az előbb említett ébredést erős antikálvinista hullám előzte meg. Kálvin szándéka sem az volt, hogy az ő személyes teológiai álláspontját tegyük kizárólagossá. És mi sem mondhatjuk azt, hogy vele befejeződött volna a teológia. Ebben az értelemben soha nem voltunk kálvinisták, és valószínűleg nem is leszünk.

Generális Konvent munkacsoportjai egyházjogi, liturgiái, dogmatikai kérdésekben fogalmaztak meg egységes álláspontot.

Az egységesítés nem jelent uniformizálást, a határon túl élő reformátusok továbbra is megőrzik történelmi hagyományaikat, sajátosságaikon alapuló hitéleti autonómiájukat. A felvidéki reformátusok - tekintettel az államtól való anyagi függésükre és nagyszámú szlovák anyanyelvű hívükre - megfigyelőként vesznek részt a tanácskozáson és a ceremónián.

Május 22. egyben a hálaadás ünnepe, Debrecenbe több tízezer vendéget várnak. A Kárpát-medence református templomaiban egyszerre kondulnak meg a harangok, a cívisváros központján áthaladó menet pedig az összetartozást szimbolizálja.

■ Cs. Z.- Kik képviselik egyházunkban a szigorú kálvini kegyességet?- Nevesíteni nagyon nehéz lenne. Cikkekben, tanulmányokban lehet olvasni nagyon szigorú kálvini álláspontokat.- Említette, hogy lutheri vonások is megfigyelhetők az egyházunkban. Tudna erre példát mondani?- A reformáció első száz évében nem működött presbitérium Magyarországon, mert az egyházalkotmány tekintetében nem a presbiteri, hanem a konzisztoriális rendszer, a wittenbergi példa volt az erősebb. Volt ugyan egy vezető közösség, de ennek zömében lelkészek voltak a tagjai. Kálvin idejében Genf egy városállam, gyakorlatilag egy gyülekezet volt. Ezzel szemben a lutheri egyházalkotmány tartományi egyházzal számolt, ahol azonnal föl kellett építeni a belső egyházi szervezetet, és ezt a lelkészekre lehetett építeni. A magyar reformátorok ezt a példát hozták át, és csak ezután fejlődött ki fokozatosan a presbiteri rendszer.- Kálvin mely gondolatai lehetnek megszívlelendők a ma embere számára?- A kálvini alapelvek a mai viszonyok közt is jól alkalmazhatók. Ennek oka, hogy a reformátor magába gyűjtötte az ókori és a középkori teológia legjavát, és ezt egységes rendszerré gyúrta. Tehát ha hozzá nyúlunk vissza, nem rossz helyen keresgélünk. A keresztyén vallás rendszere című mű tele van ma is megszívlelhető teológiai, társadalompolitikai alapelvekkel, melyeket kreatív módon nyugodtan lehet a mai viszonyaink között is alkalmazni.

■ Kiss Sándor (Forrás: Reformátusok Lapja)

A Magyar Televízió kiemelt figyelmet fordít az egységes Magyar Református Egyház alkotmányának ünnepélyes aláírását övező ünnepségre. Május 22-én az Ablak é\ő adásban tudósít Debrecenből (16.00, mi), este Református egység címmel egyórás összeállítás foglalkozik a nap legfontosabb eseményeivel (19.30, m2). Az esti Híradó és a hétfő reggel jelentkező Kárpát expressz szintén beszámol az ünnepségről (május 25., 5.23, mi, m2: ismétlés 11.05, m2). A pünkösdvasárnapi Református magazin fő témája szintén a jeles naphoz kötődik.

A kálvini alapelvek ma is alkalmazhatók