Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-17 / 20. szám
8 * 2009- május 17. ROGATE VASÁRNAPJA Evangélikus Élet Imádság hazánkért ■ Széll Bulcsú Imádság vasárnapja van. Rogate. Imádkozzatok... Szoktunk-e imádkozni azzal a hittel, hogy biztosan meghallgatja az Úr? Hogy nem a négy falnak beszélünk. Hogy erő van az imában. Hogy Istenünk ajándékai érkeznek általa a földre, amelynek nagy szüksége van arra, hogy többet kapjon, mint amit saját maga elérhet. Hogy többet és jobbat kapjon, mint amit elgondol, hogy szüksége lenne rá. Most legyen példánk Magyarország és az érte mondott ima. Nem tudom, hányán imádkoznak Magyarországért. Tízezren, százezren, tízmillióan - esetleg tizenötmillióan? Téma-e még a hazáért való imádság? Vagy a kör szűkebbre záródott? Azért a családért, a család tagjaiért még imádkozunk. Vagy már csak önmagunkért? A kérő imádságban valamit szeretnénk kapni Istentől, a hálaadó imában megköszönjük, amit kaptunk, a dicsőítésben pedig egyszerűen magasztaljuk Istent, azért, aki ő. Mert jó a közelében lenni, hozzá tartozni. Jó élni és vele az örök cél felé haladni. Most a kérő imádságról beszéljünk. Mert azzal kezdődik minden, hogy Istenhez fordulunk. A hazánkért is. És biztos, hogy ha jobb a hazának, akkor jobb lesz nekünk is. Mégis sokan az egyéni haszonért föláldozzák a nemzet nyereségét. Inkább az ő helyzete javuljon egymillióval, még ha ezáltal az ország veszít is tízmilliárdot... De hát nem pénzen mérjük a hazát: erkölcsön, tudáson, hiten, polgári életmódon. És ezzel kapcsolatosak lehetnek az érte mondott imáink is. Sokan mondják: már nem tudok semmit tenni, de még egyet igen: imádkozom. Ez is jó. De tisztában vagyunk-e az imádság működésével és erejével? Hogy az nem az utolsó kell, hogy legyen, hanem lehet az első is? Isten elé vinni a hazát, amikor még nincs nagyobb baj. Hogy óvja ezután is. Nem akkor kellene csupán imádkozni, amikor minden összedőlt, hanem mielőtt a rossz megtörténne, vagy mielőtt valami elkezdődik, valamit elkezdünk. Hatalmas eszköz az imádság a hívő kezében. A legkisebb imádság is (amikor Urunk kezébe helyezzük a dolgokat) nagyobb hatású, mint a legnagyobb emberi cselekedet. És Isten legkisebb cselekedete is nagyobb, mint a legnagyobb emberi tett. Sok dolgunk között el ne felejtsük Luther mondását: „Ma nagyon sok dolgom van, többet imádkozom.” Sajnos mi ezt sokszor fordítva gyakoroljuk: ha valami elmaradhat, az az imádság. De fogalmazzunk így: Elmaradhat-e, hogy Isten kezébe tegyem dolgaimat? Hogy az Ő vezetését és segítségét kérjem? Hogy többre jussunk, mint a saját legnagyobb erőfeszítésünkkel? Hogy örök értékek teremjenek életünk nyomán? így már világosan látjuk: nehéz időkben is, amilyenben hazánk és a világ most van, van értelme, sőt súlya a kitartó imádságnak. Isten idején válaszol, idején cselekszik. De a maga módján és mégis bizonyosan. Imádkozzunk hát, vigyük az Úr királyi széke elé hazánk sorsát, az erkölcsi szükséget, a lelki tisztaságot és tisztánlátást, a gazdasági rendet, történelmünk és nagyjaink megbecsülését, önállóságunk megmaradását - és a lelki ébredést. Erre van szüksége népünknek, hogy megmaradjon, és boldog legyen. „Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” - int Jézus a kérő özvegy példázatában. Hűséges imádkozókat keres Isten. És erre van szüksége magyar hazánknak is. Akik először imádkoznak, aztán cselekednek. Hazánkért, a világért, mindenért és mindenkiért. Az egyik gyülekezetben az év elején cédulákat osztottak szét, rajta a tagok neveivel. Mindenki vállalta, hogy egy évig imádkozni fog azért, akit kihúzott. Egy fiatalasszony csalódottan látta, hogy az ő nevét egy ötéves kislány húzta ki: „Mit tud ez rólam? Mit tud ő velem kapcsolatban imádkozni?! Kár, hogy nem más húzta ki a nevemet.” Aztán egy hónap múlva a gyermek édesanyja odament hozzá, és azt mondta: „Képzeld, a kislányom esténként megáll az ágya mellett, a menny felé tekint, széttárja a kezét, és átszellemült hangon így imádkozik: Évike, Évike.” Ekkor az asszony megdöbbent. „Hát lehet ennél komolyabb imádsága valakinek is? Mint az Úr előtt hordozni egy kedves személyt, őrá bízni jóban-rosszban egyaránt gyermeki hittel?!” Magát megalázva fordult az Úrhoz, a bocsánatát kérve. És ezután azért az emberért, akinek a nevét ő húzta, még bensőségesebben, konkrétabban tudott imádkozni. Hazánkért is így imádkozzunk. Ahogy Erkel és Katona József mutatja be a Bánk bánban a hazaszeretetét: „Hazám, hazám, te mindenem...” Most, Radnóti évében hangsúlyos az ő üzenete is: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám...” - Imádkozol érte? Az alábbi imádságok és idézetek Madocsai Miklós Imádságmozaik I. című könyvéből valók. (A kötet ajánlója a 11. oldalon olvasható.) Rogate Ó, Szeretet, Te vagy meghitt alkonyati fényem. Ha egyszer életem estéje elérkezik, engedj szelíden nyugovóra térnem, és megtalálnom azt a békességet, amit szeretteidnek készítettél. Végtelen jóságoddal takard el gyarlóságomat és szegény életem minden hiányosságát, hogy lelkem üdvözítő szeretetedben elrejtőzve megvigasztalódjék. Most azért Neked ajánlom életemet és lelkemet. Add, hogy Benned békességben megpihenhessek. Ámen. ■ Helftai Nagy Gertrud (13. század) Legyen naponta néhány perced magányos csöndre. Egyszerűen és természetesen beszélj Istennel, és mondd el neki mindazt, ami szíveden van. Nincs szükség arra, hogy különleges módon fogalmazd meg mondanivalódat. Szólítsd meg Istent saját szavaiddal, biztosan megért. ■ Theodor Bővet (20. század) Imádkozzunk minél többet, ha tehetjük, de sohasem azzal az önelégült érzéssel, hogy most jól kiimádkoztam magam. Isten mindig többet érdemel, mint amennyit mi nyújthatunk neki. Viszont ha a világ zúduló bajaiban és életünkforgatagában egy-egy imatöredéket tudunk csak magunkból kicsiholni, higgyük el: ez a kevés sem kevés. A legegyszerűbb szó is az isteni kegyelem mélységeivel hozhat kapcsolatba bennünket. A Szentlélek Isten tegye beszédessé a kővé keményedéit imákat. ■ Bellon Gellert (20. század) Oratio oecumenica Mindenható Istenünk! Hálát adunk, hogy mindig és mindenhol megszólíthatunk. Hallgass meg minket most is, mikor gyülekezetünk közösségében imádkozunk hozzád. Adj őszinte szavakat és bízó reménységet, hogy meghallgatsz minket. Imádkozunk azokért, akik nem tudnak megszólalni. Az egész teremtett világért, környezetünkért és az elkövetkező generációkért, hogy ne vegyük el életlehetőségeiket. Imádkozunk azokért, akik nem akarnak megszólítani téged. Emberekért, akik elvesztették hitüket, akik nem ismernek téged, akik túl magabiztosak ahhoz, hogy hozzád forduljanak. Ébressz bennük vágyat, hogy megszólítsanak. Imádkozunk azokért, akik első imádságaikat mondják gyermeki őszinteséggel. Gyermekekért, akik családi körben vagy iskolában összekulcsolják kezüket, és a hozzád vezető szavakat keresik. Szülőkért, nagyszülőkért és tanárokért, akik imádkozni tanítanak. Óvd meg a felnövekvő generációt, hogy hozzád hűségesen élhesse életét. Imádkozunk mindenkiért, aki ma a terített asztal mellett hálát ad neked. Add, hogy ne felejtsük, mindenünk tőled kapott ajándék, ami felelősségre hív. Minden szükséget szenvedő, a bizonytalan mindennapi kenyérért aggódó emberért könyörgünk, jusson számukra munka és kenyér. Imádkozunk azokért, akik egyedül vannak. Adj számukra társakat, akikkel megoszthatják életüket. Egyházadért imádkozunk. Legyen a hozzád forduló emberek lelki hajléka, a bizalom, a hit és a remény közössége. Köss össze minket az imádságban. Hallgasd meg minden imádkozó ember őszinte fohászát, bárhol a világon, bármilyen nyelven vagy vallásban szólít meg téged. Tedd az egész emberiséget szeretetben hozzád forduló közösséggé. Add, hogy egymásért és ne egymás ellen szóljunk hozzád. Imádkozunk azokért, akik életük végén feléd fordulnak. Légy ott azokkal, akik hozzád készülnek. Adj nekik és családtagjaiknak élő reménységet. Hálás emlékezettel állunk meg most, mikor azokra gondolunk, akik előrementek közülünk. Egyesíts minket egykor az örök élet fényében, hogy minden szavunk, amely most csak töredékes reménység és bizonytalan keresés, a te teljességedben találjon választ. Ámen.
