Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-17 / 20. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. május 17. *• 7 Egyházkerületi kórustalálkozó A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kerületi kórustalálkozó helyszíne az idén Nemescsó volt. A kilencedik alkalommal megrendezett együttléten a székesfehérvári, a harkai, a téti, a kaposvári, a veszprémi, valamint a házigazda nemescsói gyülekezet énekkara mutatkozott be. A kórusok szolgáltak énekükkel a délelőtti istentisztelet liturgiájában is, majd délután bemutatták műsorukat. Érdekes színfoltja volt a találkozónak, hogy azon a helyi gyülekezet alapítványának iskolájában - az Ács Mihály Alapfokú Művészetoktatási Intézményben - tanuló növendékek is felléptek. Ebben az esztendőben a zsűri a székesfehérvári kórusnak ítélte oda a Weltler Jenő-emlékplakettet. ■ Menyes Gyűlafelvétele Magyarságképünk torzulása A magyarságkép torzulása bennünk és a nagyvilágban - ez volt a címe Andrásfalvy Bertalan előadásának, amely május 8-án nyitotta meg a Luther Otthon - Szakkollégium nyolcadik szakkollégiumi konferenciáját. A péntek esti nyitó előadást követően szombaton és vasárnap a Luther Otthon végzős hallgatói tartottak referátumokat kutatásaik, diplomamunkájuk témájából. A magyar nép régóta önértékelési problémákkal küzd - emelte ki előadásában Andrásfalvy Bertalan. Nem becsüljük meg saját értékeinket, mindig mástól várunk megoldást az önálló gondolkodás helyett, és leértékeljük saját érdemeinket. Mindehhez hozzájárul egy olyan történelemszemlélet és történelemtanítás, amely sok esetben ellentmond a történelmi tényeknek. Az előadó történelmi példákon keresztül mutatta be, hogyan alakult ki az a negatív magyarságkép, amely döntően meghatározza a honfoglalástól a mai napig a magyarokról alkotott véleményt a környező népek körében és bennünk. A magyar nép mindig toleráns volt másokkal szemben, néha túlságosan is - jegyezte meg az egykori oktatási miniszter. A történelem tanúsága szerint a magyar nép soha nem követett el népirtást, és a Habsburgok megjelenéséig vallási tolerancia jellemezte az embereket. Ennek ellenére nem vagyunk bűntelenek, sem mártírok - emelte ki a professzor. Ami velünk történik, azért mi vagyunk a felelősek. Példaként említette, hogy Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd trónért folyó harcaiban több magyar esett el, mint Mohácsnál. A19. században Nyugaton kialakuló negatív magyarságkép létrehozásában (amely Trianonhoz vezetett) pedig magyarországi tudósok vállaltak főszerepet, amikor a magyarokat sokkal negatívabban festették le, mint a valóság. Az értékek eltékozlásaként említette a vízrendezések esetét. A mai napig sikerként bemutatott és tanított eseménysor milliókat tett koldussá, jelentős károkat okozott a biodiverzitásban, és létrehozott egy olyan földbirtokrendszert, amely később csak további konfliktusokat okozott. Mindezek elvezettek a mai állapotig, az emberek többségében torzult magyarságkép él. A folyamatok 1990 után sem változtak igazán. Mindenkit el kell, hogy gondolkodtasson az a tény, hogy ma Magyarországon kevesebben járnak hittanoktatásra, mint Rákosi vagy Kádár idején. Önvizsgálatra és önkritikára van szükség - zárta előadását Andrásfalvy Bertalan. ■ Hajdú András - Barthel-Rúzsa Zsolt Időnként nem árt egy kis ajnározás Beszélgetés Baksai József festőművésszel ^ Mivel képei, grafikái egyre ismertebbek, Baksai József neve is egyre jobban cseng mind itthon, mind külföldön. Az érett korba lépett grafikus, festőművész a képzőművészeti egyetem elvégzése után Párizsban, Luxemburgban, majd Velencében tökéletesítette tudását. Különleges technikával előállított, plasztikus képeit nemcsak a kortárs művészek, a művészettörténészek és a kritikusok ismerik el, hanem a gyűjtők és a nagyközönség is. Ezt a számtalan elismerés és a 2001-ben megkapott Munkácsy-díj is bizonyítja. Termékeny művész. Alkotásai a világ számtalan országában megtalálhatók, és galériáknak, aukcióknak, sőt néhány művészeti múzeumnak is megbecsült darabjai. A Szentendrén élő Baksai József az alkotás mellett gondot fordít az utánpótlás nevelésére is, hiszen vezető tanára és egyben igazgatója egy Óbudán működő képzőművészeti tanintézménynek. Lelkes híve az egészséges életmódnak, a test és lélek harmóniáját hirdető életvitelnek, de szívesen foglalkozik mitológiával, ókortörténettel is.- Mindig is festészettel, művészettel szeretett volna foglalkozni?- Nem egészen. Gyermekkoromban erdész akartam lenni, ám mivel csak Budapesttől távol lett volna lehetőség ezt tanulni, a szüleim - szerencsére - lebeszéltek róla. Viszont tizennégy éves koromtól már jártam rajzszakkörbe. Makacs ember vagyok, s mikor elhatároztam, hogy ebbe az irányba megyek, nagyon törekedtem rá, hogy elérjem a céljaimat. De tűrőképességre is szükségem volt, hiszen amikor - felnőttként - végre felvettek az egyetemre, egyedül maradtam a pici gyermekemmel. Nem volt más lehetőség, mint hogy elmentem hajnalban újságot kihordani, nappal tanultam, este pedig elláttam, neveltem a gyermeket.- Képeit nézegetve, katalógusában tallózva laikusként is feltűnik, hogy a mitológia mellett különösen sokatfoglalkozik bibliai témák megjelenítésével. Miért?- A vallásról tudjuk, hogy milyen fontos volt az emberiség történelme folyamán. Számomra pedig - a vallásokon belüli ellentétek ellenére is - egy nagy egység az istenhit, amely a lelki tartalmon felül, erkölcsi tanítása révén képes arra, hogy kordában tartsa az embert, az emberiséget. Ebből az is következik, hogy a keresztény kultúra sem alakulhatott volna ki hit nélkül. Vagyis muszáj foglalkozni a gyökereinkkel, muszáj ébren tartani az eszmét, a gondolatot. A Biblia elengedhetetlen mű, és feltétlenül fontos.- Hogy látja a bibliai értékek, eszmeiségmai létjogosultságát, szerepét?- Ha nem lennének a Bibliában lefektetett erkölcsi fékek, valószínűleg - nem kell hozzá jósnak lenni, hogy ezt mondhassuk - elszabadulna a pokol. Éppen ezért nem lehet a Biblia tanítását nem elfogadni, amely kötöttségeket és tiltásokat is jelent. Az megint más kérdés, hogy ezt hogy magyarázták, magyarázzák félre, vagy vezettek, vezetnek meg ennek ellenére embereket, sőt tömegeket. Mint alkotó művészt viszont nemcsak a kereszténység, hanem minden más hit, vallás is érdekel, s talán ezért is van, hogy egy egész, nagy, átfogó egységnek látom ezt a világot.- S a hitbeli tartalom?- Döntés kérdése is. Én istenhívő vagyok, azonban ehhez illő megjegyeznem, hogy egyházi, felekezeti téren nem vagyok igazából elkötelezett.- Úgy véli tehát, hogy a Biblia képeinek, jeleneteinek, eszmeiségének vizuális megjelenítésével jobban ki tudja fejezni magát, közelebb tud kerülni a nézőhöz, művészetfogyasztóhoz? Nincs ebben ellentmondás?Hiszen egyre kevesebben ismerik, forgatják a Bibliát.- Európában, keresztény kultúrában nőttünk fel, ezért - azt gondoltam - közös kincsünk, mindenki számára érthető, amit az asztalra rakok. Azonban szép lassan kétségkívül rá kellett jönnöm, hogy időnként éppen az ellenkezőjét érem el, mint amit szerettem volna. Hiszen az emberek valóban távolodnak a hittől, így az ehhez vezető utat tartalmazó Bibliától is. S tapasztalatom szerint, amikor szembesülnek azzal, hogy nem értik a képeket, nem látnak neki serényen pótolni a hiányt, hanem érdektelenül otthagyják az egészet. De ez - nem szeretném, ha fellengzősségnek tűnne, amit most mondok - nem az én hibám, ezt nem nekem kell felróni. Tény, hogy túl sok a környezetünkben az ellenanyag. Vagyis hiába hallanak például a gyermekek szépről és jóról az iskolában, ha otthon, amikor bekapcsolják a tévét, ömlik rájuk a szenny és a borzalom.- Meg lehet festőművészként, az alkotásból élni?- Ha valaki a festészet díszítőművészet ágával foglalkozik, ami „ehetőbb”, esztétizálóbb, elfogadhatóbb, akkor igen. Azokat a képeket kapkodják, amelyek könnyen érthetők. Ha nehezebben értelmezhetőbb, ha magyarázni kell valamit, már nem szeretik annyira. Úgy tűnik, nem szívesen szembesülnek az emberek azzal, amit meg kell fejteni, amin gondolkodni kell. Azonban amikor valaki erre a pályára lép, el kell döntenie, hogy mit szeretne. Nálam eleve adva volt az irány. Egyrészt a saját utamat kezdtem járni, másrészt mindjárt az egyetem után tanítani kezdtem, majd amikor 1994-ben - egyebek mellett feleségem révén - létrejött egy új művészeti iskola, odakerültem. Másrészt meg - szomorú, de tény - ha másmilyen területen próbálkozik valaki, akkor sem könnyű elhelyezkednie, hiszen a mérnökök, jogászok vagy éppen a közgazdászok sem találnak egykönnyen jó állást. Az érvényesülés, megélhetés másik módja nálunk az alkalmazott grafikai munkák területe, hiszen erre most - a mindent elárasztó nyomtatványok, reklámok, szórólapok és katalógusok idején - hatalmas kereslet van. Azonban azt gondolom, most is igaz a krisztusi mondás: „Nem csak kenyérrel él az ember.”- Művészként mennyire tudta, tudja megőrizni a függetlenségét? Másként: mennyire kell munkájával kiszolgálnia a fizetőképes piacot?- Az ügy szeretetén kívül azért is vállaltam, vállalok tanítást, mert ennek segítségével tudtam, tudok független maradni. A legrosszabb az lenne, ha pusztán a képek eladásából kellene megélnem. Tanári munkám révén azonban biztosítva van a megélhetésünk, így azt festek, azt alkotok, amihez éppen kedvem van. Lelkiismeretemen kívül gyakorlatilag nem köt senki és semmi.- Munkája megbecsüléseként több díjat, elismerést is kapott. Mit jelentenek ezek Önnek?- Ha valaki éveken, évtizedeken keresztül meggyőződéssel csinál valamit, akkor azért időnként nem árt egy kis ajnározás. S ha ez olyankor érkezik, amikor az ember éppen kimerülőben van, akkor biztatásként hat, és „helyrerakja a lelket” S bár anyagi juttatás nem jár velük, erkölcsileg, szakmailag kétségtelenül sikert, elismerést jelentenek. ■ Gyarmati Gábor
