Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
14 2009. január 11. IMAHÉT Evangélikus Élet Ökumenikus helyzet Koreában Egy nemzet ötezer éves története Korea, amelyet Dankun alapított Kr. e. 2333-ban, ötezer éven keresztül egységes nemzetként maradt fenn. Bár az első kétezer évben komoly fenyegetettséggel kellett szembenéznie Kína részéről, Korea egy nemzetként őrizte meg méltóságát és szabadságát. A Kr. e. 1. század és a Kr. u. 7. század közötti időszakban több dinasztia is uralkodott. A Kokuryeo, a Pakikje és a Shilla dinasztia alkotta a koreai királyság három korszakát. Északon a Balhae dinasztiát követte a Koryo dinasztia a 10. században és a Chosun dinasztia a 14. században. Mind ez idő alatt Korea nemcsak egységes nemzetként maradt meg, de nagy kulturális fejlődésen is keresztülment. 1897-ben alapították meg a koreai birodalmat. Ezzel új korszak vette kezdetét a koreai történelemben. 1910-től 1945-ig Koreát a japánok tartották megszállás alatt. A koreaiak azonban soha sem vesztették el reménységüket, és sohasem adták fel a küzdelmet, hogy visszaszerezzék szabadságukat. Erőfeszítéseik és küzdelmük végül a japán megszállás alóli felszabaduláshoz vezetett 1945- ben, a II. világháború végén. Ez a történet jól tükrözi Korea sorsát. Mivel geopolitikai értelemben nagyon fontos helyen fekszik, sok támadást és beavatkozást kellett elszenvednie a nagy világhatalmaktól. Koreának a különböző ideológiák belső konfliktusaival is meg kellett küzdenie. Sokéves ideológiai harc ért véget a kommunizmuson alapuló Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakításával Korea északi részén, valamint a demokrácián és szabadságon alapuló Koreai Köztársaság megalapításával délen. Ezek az ősi ideológiákat elnyomó ideológiák - a kommunizmus és a demokrácia - pedig a koreai háború (1950-1953) tragédiájához vezettek, amelyben nagyon sokan vesztették életüket. 1953-ban aláírták a fegyverszünetet, és az Észak- és DéDKorea közti határ a demilitarizált zónával együtt a koreai történelem tragédiájának látható jelképévé vált. A háború és az azt követő időszak által szétszakított családok száma akár tízmillió is lehet. Nemrégen ezek a családok korlátozott találkozási lehetőséget kaptak, de a legtöbben még azt sem tudják, vajon az észak-déli osztóvonal túloldalán élő családtagjaik élnek-e, vagy sem. Ezen családok fájdalma minden koreai szívében ott él. Mély seb ez a nemzet identitásán és büszkeségén. Észak és dél kiengesztelődése és együttműködése 1972. július 4-én a Koreai-félsziget történelmi fordulóponthoz érkezett. E nap közös nyilatkozata megváltoztatta a konfliktusos és ellenséges légkört, csökkentette a kölcsönös gyalázkodást, előmozdította a nemzeti egyesítést, és ez irányba kezdeményezett tárgyalásokat és gyakorlati erőfeszítéseket. Az Egyházak Világtanácsa és a római katolikus egyház is nagy érdeklődéssel és segítőkészséggel fordult a béke megteremtése és a feszült viszony enyhítése felé. 1988-ban a Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsának közgyűlése kihirdette „a koreai egyházak nyilatkozatát a nemzet egyesítéséről és a békéről”. A Koreai Katolikus Püspökök Konferenciája létrehozta a Nemzeti Megbékélés Bizottságát. Ezen bátorító események után számos egyház jött létre Észak- Koreában, amelyek ma is szolgálnak. Ilyen előzmények után a Nobel-díjas Kim Dedzsung - a Koreai Köztársaság korábbi elnöke - csúcstalálkozót szervezett Észak-Korea vezetőjével, Kim Dzsongillel, Ezen a találkozón adták ki azt a közös nyilatkozatot 2000. július 15-én, amely megerősítette a dél-koreai kormányt az észak irányában gyakorolt úgynevezett napsütéses politikájában. A demilitarizált zónában uralkodó helyzet azonban még mindig az észak és dél közötti feszültséget mutatja. A Koreai-félszigeten való béke érdekében tett erőfeszítések - amelyeket a hatpárti tárgyalásokon részt vevő országok moderáltak - a különböző területeken való együttműködésben gyümölcsöt hoztak. Szép példái ennek az együttműködésnek a civil szférában, a kultúra, a sport, a vallás, a művészetek, a tudomány és a gazdasági élet területén megvalósuló csereprogramok. Akadályok az egységhez vezető úton A Koreai-félszigeten a béke és kiengesztelődés elérése érdekében tett sokféle erőfeszítés ellenére megmaradtak a konfliktusok, a megosztottság és a szembenállás mély gyökerei. Ahhoz, hogy a békés újraegyesítés létrejöhessen, északnak és délnek olyan kérdésekkel kell szembenéznie, mint a liberalizmus és a szocializmus szembenállása, a szegénység és a jómód közötti szakadék vagy a szabad vallásgyakorlás, illetve annak akadályozása. Ott van a fal észak és dél népei közt, s úgy tűnik, nagyon nehéz lerombolni. Az egyesítés vágya és reménye azonban mindkét oldalon él, s az e reményt kifejező éneket ugyanúgy éneklik mindkét oldalon: „Úri Ui Sowon Eun Tongil”... Minden koreai - noha sokféle különbözőséggel és konfliktussal kell szembenézniük - reménykedik a békés és megbékélt egyesítésben a Koreai-félszigeten. Keresztényként is reméljük és várjuk azt a napot, amikor Isten a megosztott feleket újra összehozza, hogy együtt dicsérhessük őt, és hálát adjunk a megbékélésért és az új teremtésért. Az ökumené helyzete Koreában A koreai katolikus közösséget Lee Sung-Hun - az első megkeresztelt katolikus - alapította 1784-ben, aki elterjesztette a keresztény tanokat honfitársai között. A protestantizmus az 1880-as években jelent meg. 1919- ben a koreai keresztények más vallások - a buddhizmus, a taoizmus, a hagyományos vallások - képviselőivel is együttműködtek, hogy ellenálljanak a japán hatalomnak Korea függetlensége érdekében. A koreai ökumenikus mozgalom története nyomon követhető a II. vatikáni zsinat lelkületéig és javaslatáig, különösen is az ökumenizmusról szóló dekrétumig, amely hangsúlyozta minden keresztény erőfeszítésének fontosságát az egységért. Az egyházközi dialógusban részt vevő egyházak a Koreai Ortodox Metropolis, a Koreai Katolikus Püspökök Konferenciája, a Koreai Evangélikus/Lutheránus Egyház és a Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsa, amelynek tagegyházai a következők: a Koreai Presbiteriánus Egyház, a Koreai Metodista Egyház, a Presbiteriánus Egyház a Koreai Köztársaságban, a Koreai Üdvhadsereg, a Koreai Anglikán Egyház, a Koreai Evangéliumi Egyház, Isten Koreai Gyülekezete. A Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsa és a Koreai Római Katolikus Egyház felváltva adott otthont a keresztény egységért tartott imahetek közös szolgálatainak a korai 1970-es évektől kezdve. Ez a közös imádság tette lehetővé a keresztények számára, hogy együtt imádkozzanak és dolgozzanak, hogy fejlesszék az ökumenikus mozgalmat Koreában. 1977- ben protestáns és katolikus bibliatudósok befejezték a közös bibliafordítást, így Korea történetében először minden egyházban ugyanazt a Bibliát olvashatják. Jelenleg a koreai ökumenikus mozgalom a különböző csoportok számára szervezett közös programokból áll. A különféle felekezetek munkatársai, a teológusok, a teológiai hallgatók és a felekezetek moderátorai vesznek részt rajtuk. 2000 óta teológusok egy tanulmányi csoportja a házigazdája az ökumenikus fórumnak. E fórum teológiai kérdésekkel foglalkozik, s ezzel munkálja a protestáns és a katolikus egyházak közötti kölcsönös megértést. Ezenfelül a teológushallgatók egy csoportja olyan programokat szervez - szemináriumok, sportrendezvények -, amelyekkel erősíthetik a különböző egyházak tagjai közötti barátságot. A felekezetek moderátorai rendszeresen találkoznak fehérasztal mellett, hogy így is szorgalmazzák egymás megértését, erősítsék barátságukat, és hasznos eszmecserét folytassanak. A keresztény egység Ázsiában - e témáról rendeztek szemináriumot 2006 júliusában, amely emlékezetes alkalom volt a koreai ökumenikus mozgalom történetében. Walter Kasper bíboros volt a házigazda. Ázsiai ökumenikus vezetőket hívtak meg erre az alkalomra, hogy megvitassák a keresztény egység megvalósításának különböző elgondolásait. 2006. július 23-án, a 19. metodista világtalálkozón (amelyet a dél-koreai Szöulban tartottak) a metodista egyház aláírta a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozatot, amelyet a Lutheránus Világszövetség és a római katolikus egyház 1999-ben írt alá Augsburgban. így ennek a keresztény egység szempontjából oly fontos eseménynek Korea adott otthont. A közös programok alatt felhalmozódott tapasztalatok és a kölcsönös bizalom alapján a koreai protestáns és katolikus egyházak vezetői ökumenikus zarándoklaton vettek részt I006 decemberében. Meglátogatták XVI. Benedek pápát a Vatikánban, az EVT főtitkárát Genfben és az ökumenikus pátriárkát Isztambulban. Rómában az egységtitkárság munkatársaival is találkoztak, Genfben pedig az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottságának munkatársaival. Ezen látogatások során álltak elő azzal a javaslattal, hogy a koreai keresztények készíthessék elő a 2009. évi imahét anyagát. A két ökumenikus testület pozitívan fogadta a javaslatot, és beleegyezett a koreai egyházak kezdeményezésébe. 2007. január 23-án a koreai egyházak a Chongju anglikán templomban tartottak közös imaheti alkalmat, és találkozót is szerveztek a protestáns és katolikus teológusok számára. Ezen két protestáns és három katolikus személyt jelöltek ki az előkészítő albizottságba. Az ő feladatuk volt, hogy előkészítsék az imahét anyagát. Az albizottság 2007 februárjában ülésezett először, és az Ez 37,15-23- ban olvasható próféciát választotta alapigeként, mely Izrael egyesítésének ígéretéről szól. A koreai egyházak számára ez az ezékieli szakasz felidézi a Koreai-félszigeten lévő helyzetet, mert az ő országuk az egyedüli megosztott ország a világon. Elhatározták, hogy minden felekezet ír egy-egy bibliai reflexiót és imádságot a nyolc nap valamelyikére. így elkezdődött a munka, amelynek gyümölcse az a füzet, amelyet az egész világon szétosztanak a 2009. évi imahét keretében. Befejezés A Koreai-félsziget jelenlegi állapota - amely megakadályozza, hogy a koreaiak a másik oldalon élő szüleikkel, gyerekeikkel, házastársukkal, barátaikkal kommunikáljanak - elfogadhatatlan, meg kell változtatni. Az észak-koreai helyzet, amely az embereknek nem engedi, hogy saját vallási hagyományaikat kövessék, jól mutatja azt az elnyomást, amely korlátozza az emberi lelkiismeretet. Ezek a konfrontációs helyzetek, ellentétek, konfliktusok, a vallási, faji, etnikai hátterű erőszak és háborúk azonban nem korlátozódnak a Koreai-félszigetre, hanem a világ sok pontján találkozhatunk velük. így egészen biztos, hogy a megosztottság és szenvedés koreai tapasztalata világszerte érthető a keresztények és a társadalmak számára. A keresztények Koreában együttműködnek az olyan világvallásokkal, mint a buddhizmus, a konfucianizmus, illetve az ősi vallások képviselőivel a közös jó érdekében, hogy hiteles békét hozzanak a Koreai-félszigetre. A tematika összeállításakor koreai testvéreink azt kérik a világ keresztényeitől, hogy a 2009. évi imahét során imádkozzanak az egység előmozdításáért, a béke építéséért Koreában. Ezek olyan feladatok, amelyek amúgy is hozzátartoznak a felelős keresztények életéhez világszerte. A remény ösztönzi ezt az imádságot. Azt, hogy a világ minden népe Isten népe legyen, Isten legyen az ő Istenük, továbbá a népek örömet és fejlődést tapasztaljanak. Ez az öröm akkor lesz a mienk, amikor véget érnek a konfliktusok és a megosztottság. A keresztényeknek türelmesen kell imádkozniuk, amíg az „új ég és új föld” el nem érkezik, és akkor így teljesül a prófétai jövendölés: „Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek’.’ (Ez 37,23) A Han folyó partja Dél-Korea fővárosában, Szöulban Az újraegyesítés phenjani emlékműve (Észak-Korea)
