Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009. január 11. *• 15 A posztókereskedő fia Születésnapot ünnepiünk. Január 12-én született Assisi Szent Ferenc. Legalábbis egyes magyar források szerint; mások szeptemberi születésnapról tudnak. Az sem biztos, hogy Giovanni Bernardone, a dúsgazdag posztókereskedő fia 1181-ben vagy 1182-ben látta-e meg a napvilágot. Kereknek éppen nem mondható ez a 827. vagy 828. évforduló. Ám akinek a természet védelme szívügye, annak minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy megemlékezzen Ferenc testvérről! A katolikus kereskedők is védőszentjüknek tartják, de inkább csak a pályaelhagyó kereskedők patrónusa lehet. A szegények és a szociális munkások után 1980-ban a környezetvédőknek is hivatalos védelmezője lett. Nagy szükségünk van határozottságának és szelídségének példájára. Életét most nem elevenítem fel, a Naphimnuszból nem idézek, de gondolok rá, mikor néhány szót az assisi folyamatról írok. A világ egyik legnagyobb természetvédelmi szervezete, a pandamackós címerállatáról ismert WWF (World Wide Fund, Természetvédelmi Világalap) 1986-ban alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepelte. Ennek előkészítéseként felkérték a buddhista, a keresztény, a hindu, a zsidó és az iszlám vallás jelentős képviselőit, hogy nyilatkozatban fogalmazzák meg, mi a viszonyuk a természet védelméhez. A hívekhez küldött üzenetek másképp fogalmaznak, de mind az ötből egyértelműen kiderül, hogy hitükből következik a természet védelme. A nyilatkozatokra az Assisi Szent Ferenc-bazilikában tartott közös szertartás keretében a vallási vezetők ünnepélyesen áldásukat adták, és azóta is gyakran hivatkoznak rájuk. Természetesen az utóbbi évtizedekben az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség is rendszeresen foglalkozik a teremtett világ megőrzésének témájával. 2008-ban a baj sokkal nagyobb, mint 2007-ben volt, és egész biztos, hogy 2009-ben bolygónkon többen fogják saját bőrükön érezni a környe-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit zeti válság jeleit, mint tavaly. A kérdés csak az, hogy mikor leszünk hajlandók a probléma súlyosságával arányos lépéseket tenni. Komolyan gondolom, hogy a nyilatkozatok nagyon fontosak, de már nem elegendők. Hajózni muszáj, de nem mindegy, hogyan. Az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat 2008. októberi nyilatkozatában Meyer-Abich német filozófust idézi. Szerinte eddig az ipari civilizáció korszakában éltünk, de ha életben akarunk maradni, ezt a környezetbarát civilizáció korának kell felváltania. Az ipari civilizáció olyan, mint egy hatalmas tankhajó. Az acélmonstrum mozgatásához rengeteg energiára van szükség. Persze óriási mennyiségű kőolajat tud szállítani, de nagyon nehéz kormányozni és lefékezni, és ahogy a tankhajók katasztrófája mutatja, nagy a szennyezés kockázata is. A kívánatos környezetbarát civilizáció olyan, mint egy kis vitorlás hajó. Könnyű, jól kormányozható, szél formájában a napenergia hajtja. Szállítási kapacitása persze sokkal kisebb, mint a tankhajóé, de hát miért is szállítana óriási mennyiségű olajat? Nem hagy piszkos foltokat maga után az óceánban, és katasztrófával sem fenyegeti a természetet. Kevés anyagfelhasználással járó termelés és életvitel, szerény méretek, összhang a teremtés rendjével - erre kell törekednünk. A Magyarországi Evangélikus Egyház is sok éve keresi a teremtett világ megőrzésével kapcsolatos mondanivalóját. Ennek egyik legújabb örvendetes megnyilvánulása, hogy az Északi Egyházkerület honlapjának bal alsó sarkában megjelent a Zöldtemplom rovat. Egyelőre az oldal címében még benne van a „különlegességek” szó, de ez biztos változni fog, és a többi egyházkerületnek is hasonlóan tartalmas zöldoldala lesz. Megtalálhatók itt Béres Tamás ökoteológiai művei, egyházi dokumentumok, elérhetők környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi egyházi oldalak és hazai zöldszervezetek. Külön öröm, hogy olvashatunk tanácsokat a zöld lelkészi hivatalok kialakításához, és - figyelem - egy ilyen pontot is találtam: „ÖKO-Evangélikus gyülekezetek”. Ha rákattintunk, ezt olvashatjuk: „Hamarosan azokról a gyülekezeteinkről és lelkészi hivatalokról adunk itt felvilágosítást, melyek élen járnak a környezettudatos életvitelükkel.” Egyelőre a lista nulla elemből áll, de nem használom ki az ironizálásra nyíló lehetőséget. Első kézből tudom, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyek komolyan keresik, hogy mit tehetnének környezetük védelméért. A kelenföldi egyházközség hírlevelében Joób Máté lelkész felkérésére elindítottuk A gyülekezet zöldítése című sorozatot, amelynek már eredményei is vannak. A gyülekezeti alkalmak többségén a résztvevők pillepalackos ásványvíz helyett kancsóból üvegpohárba töltött finom csapvizet isznak, és megkezdődött a gyülekezeti komposztálás. Az Evangélikus Élet Üzenet az Ararátról rovata hat év alatt a környezet- és természetvédelem, a társadalmi problémák és a fenntarthatóság nagyon sok kérdésével foglalkozott, és az életmódra vonatkozó tanácsokban sem volt hiány. A következő hetekben szeretnénk megmutatni, hogy egy-egy súlyos környezetvédelmi probléma megoldásáért mit tehetnek a gyülekezetek. Meggyőződésünk, hogy ha kevesebb szemetet termelnek, és kevesebb energiát fogyasztanak, támogatják a környezetbarát közlekedési módokat, és megtanítják a gyerekeket az élővilág sokféleségének védelmére, annak a gyülekezeti tagok gondolkodásában és háztartásában is pozitív hatása lesz. ■ Gadó György Pál ERŐS VÁRAK A nógrádi vár EVÉL&LEVÉL Örömteli és „gyászos” karácsony „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek Karácsony két napját vidéken töltve két ünnepi istentiszteletről szeretnék tudósítani. Karácsony első napján egy kis faluból, a másodikon a szomszédságában lévő városból. A Jézus születését és a megváltással új korszakot hirdető, örömteli prédikációk harmonikus összhangban voltak az Útmutatóban advent 4. vasárnapját is felölelő ünnepkör vezérigéivel: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”, „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”, „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” vagy „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.” Tiszta örömhír, csupa kegyelem- és dicsőségtudósítás! Az igehirdetés is különös örömpátosszal volt teli mindkét helyen. A kis faluban karácsony első napjának istentiszteletét a gyülekezet és a kórus alternatim énekléssel - az egyes versszakokat a gyülekezet és a négyszólamú kórus felváltva énekelve - tette még örömtelibbé, felemelőbbé. A kórus tagjai, akik tudomásom szerint szenteste is szolgáltak, a gyülekezettel együtt sugárzó örömmel énekeltek. A kántor a kiemelt ünnepnek és az énekeknek megfelelő orgonaműveket, hangszíneket választott a kis orgonán. A közösségépítés zenei módja! A karácsony varázsát növelő, felemelő érzés. Pedig a kántornak értesülésem szerint nincs is oklevele. A városban egyenhangszínek, csak hangnemre egyeztetett - az énekektől, az ünnepkörtől hátborzongatóan idegen -, színvonaltalan kaptafadarabok, a komolyzene híd alatti lakodalmas muzsikájának színvonalát idéző irtózat ütötték hátba az embert. Az úrvacsoraosztás alatt olyannyira gyászos sablonmuzsikák sorát hallhattuk komor, sötét hangszínekkel, mintha valami gyászistentiszteleten vettünk volna részt. A kórus hiányát - ha egyáltalán van - meg sem említeném, ha nem olyan helyről lenne szó, ahol az egyházzenét egykor neves zeneszerzők, orgonisták és kántorok fémjelezték, ahol az egyházi muzsikának különös tradíciója volt. A karácsony varázsát homályosító, lehangoló érzés! Pedig a kántor - értesülésem szerint - kántori oklevéllel is rendelkezik! „Örüljetekaz Úrban...!Ismét mondom: örüljetek”, de ne ez utóbbi példának, hanem Jézus születésének, a megváltó kegyelem és üdvösség hírének, valamint a szomszédos falu példájának. Micsoda kontraszt! Milyen igényesség és igénytelenség! Mily örömteli és gyászos muzsika! Micsoda odafigyelés és közönyösség! Lehet, hogy csak lázálomszerű vízió volt, vagy tényleg csak álmodtam?! Örülnék, ha így lett volna! Ismét mondom: örülnék! N. N. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bázel) negyvenéves fennállását ünnepli. A 2009. április 27. és május 2. között az ausztriai St. Georgen am Längsee (Karintia) festői konferencia-központjában tartandó találkozón Az alapítók öröksége: egy független magyar szellemi műhely címmel előadások, kerekasztal-beszélgetések, munkacsoportok emlékeznek a szabadegyetem alapítóira és négy évtizedes működését meghatározó személyiségeire. Arra a kérdésre, hogy mi a jövője ennek a független szellemi műhelynek, egy fontos kerekasztal próbál válaszolni Balog Zoltán református lelkész, Deák Ernő történész, a Bécsi Napló főszerkesztője, Masát András nyelvészprofesszor és Puskás-Vajda Zsuzsa antropológus részvételével, Nagy Ildikó pozsonyi újságíró vezetésével. A szabadegyetem az ökumené szolgálatában témát Bállá Bálint (evangélikus) szociológus, Boór János (római katolikus) filozófus, valamint Szent-Iványi Ilona unitárius, Varga Pál és Kuti József református lelkészek vitatják meg. Reggeli áhítatok, hangversenyek, irodalmi és filmest, kirándulás és ökumenikus istentisztelet egészítik ki az ötnapos gazdag programot. Érdeklődés, jelentkezés (március 6-ig): Deák Péter, Bellerivestr. 59,8008 Zürich; tel.: 044-383-85-37; e-mail: peter.deak@zh.ref.ch. Akárcsak az ember, a települések is születnek, majd elpusztulnak, és ha sorsuk kedvezően alakul, feltámadnak. Gondoljunk csak az oszmán hódítás során elnéptelenedett, majd újra benépesülő alföldi falvak sokaságára. Egyes települések fénye pedig megkopik, korábbi súlyukhoz képest jelentéktelenné válnak. így járt a történelmi Magyarország több vármegyei székhelye, egykori ispánsági-megyei központból napjainkra csekély jelentőségű, bár történelmi szempontból fontos falucskává zsugorodván: Zemplén, Bács vagy éppen Nógrád. Előbbiek ráadásul a Trianonban meghúzott határ mögé szorultak, végleg elveszve a magyarság számára. Nógrád azonban dacol az idővel, büszke vára védő karként óvja a települést. Immáron több mint ezer esztendeje, hiszen első erődítése honfoglalás kori eredetű. 1138-ban aztán királyi ispánsági székhellyé vált, 1199- től pedig a mindenkori váci püspök birtokolta. Ma is álló, nagy alapterületű, szabálytalan alaprajzú kővára a tatárjárást megelőzően épült. 1450-ben a portyázó huszitákkal szemben erősítették meg, jelentős bővítésére Mátyás király uralkodásának idején, Báthory Miklós püspök szolgálatának időszakában került sor. Bejáratát kettős kapu, vasrács, felvonóhíd, farkasverem védte, ágyúi itt, valamint bástyáinak lőrésein céloztak az ellenségre. A török időkben a felvidéki végvárrendszer részeként jelentős katonai jelentőséggel bírt. A hadihBM szerencse rendszeres fordultával hosszabb-rövidebb ideig a három részre szakadt állam valamennyi országrészét szolgálta, hiszen hol a Habsburg uralta, kvázi független királyi Magyarország, hol a török hűbéres, de a magyar szellemiség és kultúra megtartásában fontos szerepet játszó Erdélyi Fejedelemség, hol a haza egyharmadát sarcoló törökök csapatai birtokolták. Változó urai ennek ellenére rendszeresen karbantartották, többször bővítették. Pusztulása 1685-ben következett be, amikor - romjaiban is látványos - tornyának lőporraktára egy villámcsapás következtében felrobbant, majd a törökök lerombolták, és kivonultak falai közül. Hadászati szerepet ezután már nem játszott. Folyamatos régészeti feltárásainak és rekonstrukciójának eredményeképp a várrom napjainkban látványos turistacélpont. Egyik emléktáblájának üzenete szerint az erődítményt 1832. július 10-én felkereste gróf Széchenyi István is. ■ Rezsabek Nándor HIRDETÉS_________________________________________________________________________;_____________ Meghívó konferenciákra A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ két gazdag tartalmú konferenciára hív az év első hónapjában. Hatalom-politika-közélet az Ószövetségben Január 23-25. (péntek-vasárnap) Előadók: dr. Jutta Hausmann, dr. Kőszeghy Miklós, dr. Varga Gyöngyi Néhány téma: A király is csak ember; Kinek a kezébe kerüljön a hatalom? A próféták politikai prédikációi; Erőszak - legitim eszköz a politikai életben? Ti vagytok a föld sója... Részvételi díj: 8500 Ft Luther-konferencia Január 30-31. (péntek-szombat) A tavalyi nagy érdeklődés után immár második alkalommal rendezzük meg, Teológia nem csak teológusoknak alcímmel. Ez évi téma: Mondogatjuk, de értjük-e? Előadások: A hit által való megigazulás - dr. Reuss András; A kettős kormányzásról - Véghelyi Antal; Luther és Mária (Luther Magnificatmagyarázata) - Fehér Károly; A Római levélhez írt kommentár - Weitler Sándor. A konferencia háziasszonya Isó Dorottya. Részvételi díj: 6000 Ft Jelentkezni levélben vagy e-mailben lehet a 8253 Révfülöp, Füredi út 1. vagy a revfulop@lutheran.hu címen. Érdeklődni lehet a 20/770-3829-es flottás telefonon.............................
