Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-10 / 19. szám
2 -m 2009. május 10. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE) - JEL 15,3-4 Egybecsengő szó Oratio oecumenica [Lelkész:] Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, szerető mennyei Atyánk. Jézus Krisztusban testvérünkké lettél, az örök élet nyitottságával és örömével ajándékoztál meg. Az ő nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. [Lektor:] Könyörgünk, Atyánk, hogy ebben a világban, ahol annyi bántó zaj, hamis hang, hazug beszéd hangzik el, szólhasson a téged dicsérő ének, a rólad tanúságot tevő igehirdetés, a bátorságot, örömöt és életet ajándékozó evangélium. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik csak panaszra nyithatják ki szájukat, vagy már panaszkodni sem tudnak, mert fásultan cipelik életük terheit. Te Fiadban megmutattad: szereted az embert, és fájnak neked is a terhei. Segíts, hogy a gondok, megpróbáltatások súlya alatt roskadózók meglássák: te ott vagy velük a terhek alatt. Ez adjon vigaszt, reménységet és erőt. Jézus Krisztusért kérünk... [Gy.:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, gyülekezetünkért. Igéd és szentségeid által arra hívtál el bennünket, hogy evangéliumod ajándékát megéljük mindennapjainkban. Segíts nekünk, hogy ebben az elhívatásban mindenki megtalálja azt a hangot, amelyen szólhat, énekelhet. Segíts megbecsülnünk a másikban kapott ajándékot. Ne engedd, hogy emberi hibáink, bűneink miatt hamisan szóljon egyházad hangja. Jézus Krisztusért kérünk... [Gy.:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azért is, hogy mindannyian úgy járhassunk ebben az életben, hogy minden kétség és fájdalom ellenére meg tudjunk maradni a benned való reménység bizonyosságában. Tölts el minket újra és újra a benned való örömmel, a benned való élet biztonságával. Segíts meghallanunk a te tiszta hangodat, segíts meghallanunk mások panaszát és segítségkérését. És kérünk, adj pékünk is tiszta hangot, téged dicsérő énekre induló lelket, a te vigaszodat, örömhíredet megélő életet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gy.:[ Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, szerető mennyei Atyánk. Hálát adunk neked, hogy egyházad éneke összecsendül az előrementek téged dicsérő énekével, és bennünket is vársz eljövendő országodban, ahol te leszel minden mindenekben örökkön-örökké. [Gy.:] Ámen. Díjat nyert a 72 óra kompromisszumok nélkül akció A három történelmi keresztény egyház által tavaly ősszel szervezett háromnapos szociáliskaritatív akció nyerte el a Szociális és Munkaügyi Minisztérium gyermek- és ifjúsági osztálya által meghirdetett „az év gyermek és ifjúsági mintaprojektje” címet. A pályázat célja olyan példaértékű projekteredményt felmutatni tudó minták kiválasztása volt, amelyek gyermekek és fiatalok aktív közösségi és közéleti szerepeinek elsajátításához és gyakorlásához járulnak hozzá. M EvÉlet-infó Cantate vasárnap a 98. zsoltár első verséről kapta nevét: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett!" A vasárnap témája eredetileg nem az éneklés, hanem a húsvéti öröm. Ez késztette a régi idők keresztényeit, hogy a 98. zsoltárt ezen a vasárnapon bevonulóénekként (introitus) énekeljék. A zsoltár ugyanis - a Liturgikus könyv fordításában - így folytatódik: „Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas Megváltó. Feltárta igazságát a nemzetek előtt, hűséggel és szeretettel emlékezett meg népéről. A világ népei mindenütt látták, hogy miként szabadítja meg őket. Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön, örvendjetek és vigadjatok zsoltárt zengve!” Az ószövetségi nép Isten korábbi szabadító tetteire gondolva énekelte ezt a zsoltárt. A keresztények azonban húsvét csodájában látták a bizonyítékát, hogy „az Úr hatalmas Megváltó”. A zsoltáros éneke egybecseng a Jelenések könyvének látomásában éneklők szavával: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid’.’ Még feltűnőbb ez az összhang, ha figyelembe vesszük a 98. zsoltárnak - az istentisztelet introitusában nem szereplő — utolsó két versét is: „Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön, ► Mai cikkünk kezdi azt a belső sorozatot, melyben bemutatjuk a Gyülekezeti liturgikus könyv legfontosabb strofikus gyülekezeti énekeit. Mivel feltételezzük, hogy nem mindenkinek van a keze ügyében ez a gyűjtemény, lehetőség szerint minden alkalommal közöljük az ének kottáját is. Elsőnek egy olyan éneket választottunk, mely egyesíti húsvét evangéliumát és az éneklésre való felszólítást. A Mind jöjjetek, örvendjetek, nagy vígan énekeljetek (GyLK 814) a 14. századi Resurrexit Dominus kanció nyomán keletkezett Wir wollen alle fröhlich sein (EG 100) fordítása, Dóka Zoltán (1929-2000) tollából. A Feltámadottal való találkozás valódi ok az örvendezésre; az első megdöbbenés után ezt érezhették a tanítványok. A megszabadítás, szabadság érzése a keresztény ember életének alapja. A szabadság igazi húsvéti fogalom, amely összefüggésben van a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásával. A Vörös-tengeren való átjutás után felcsendül Mirjam és Mózes dala, a megmenekülés fölött való örömként (2MÓZ 15). A megélt szabadulás ujjongásbán nyilvánul meg. „... akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre..!’ (Ézs 35,10) hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket” (Zsolt 98,8.9) A Jelenések könyvének látnoka az Istent ítéletei kinyilvánításáért dicsérők énekét Mózes és a Bárány énekének mondja, és a látomásban azok énekelik, „akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát” (Jel 15,2). így a Cantate vasárnapi kórus tovább bővül. Mózes és a zsoltárt éneklő ószövetségi igazak egy hangon dicsőítik Istent a Báránnyal és a megváltottak seregével, akikért Isten Báránya meghalt és feltámadott. Ami pedig egyetlen kórusba tömöríti őket, az nem más, mint Isten nyilvánvalóvá vált ítéleteinek dicsérete. Hogy ezt a hatalmas összhangzatot értő füllel hallgassuk, és ne hangzavarként szenvedjük el, szakítanunk kell két elterjedt felfogással. Az egyik az, amikor gondolatban egyenlőségjelet teszünk Isten ítéletei és az embert, illetve a világot sújtó csapások közé. Amikor az ítélő Istent a büntető Istennel azonosítjuk. De szakítanunk kell a jogászias felfogással is, amely szerint Isten egy mennyei bírósági tárgyalás lefolytatása után hozza meg és hirdeti ki ítéletét. Ez a két szemlélet akadálya annak, hogy átérezzük azt a feszültséget, amely a Szentírásnak Isten ítéleteiről szóló igéiben rejlik. A Szentírásban Isten ítéleteiről sosem elméleti kérdésként olvasunk, hanem mindig konkrét eseményekkel kapcsolatban. Olyan kiélezett helyzetekben, amikor el kell dönteni, kik képviselik valóban Isten ügyét, illetve Isten kikkel van, kiknek az ügyét tekinti magáénak, kikkel azo-Az ujjongó öröm a húsvét utáni egyház megtapasztalt kincse, amely mindig új énekekben, zenében és táncban ölt testet; kevésbé szavakban, inkább jelekben és gesztusokban. „Mind jöjjetek, örvendjetek”: ezzel a felszólítással kezdődik énekünk. Nem a húsvétkor történtek teológiai kifejtése szólal meg, hanem a Feltámadottal való találkozás élménye. A buzdítás egyenesen a nyugati egyház örömkiáltásába, Isten dicséretébe, a Hallelujába torkollik. A Halleluja (melynek jelentése: „Dicsérjétek Jahvét!”) a húsvéti keresztények ismertetőjele. Ezután érdekes változást figyelhetünk meg: az eredeti szöveg, „Gelobt sei Christus, Marien Sohn” a magyar fordításban „Dicsérünk, Isten szent Fia” formában jelenik meg. A bevezetés után, a 2-4. versszakban az öröm indokolása következik. Az ujjongásnak az alapja Jézus Krisztus halála és feltámadása, amely elég nagy és jelentős tény ahhoz, hogy ötven napig ünnepeljük. Isten vég nélküli dicsőítése és a mennyben lévő megváltottakkal való közösség földi létünk célja - sugallja az 5. strófa. Az ének elsősorban a dallamából él. A zenei történést elejétől végig a táncos, páratlan metrumú ritmus uralja, amely energiáját a jambikus verselés előrevivő felütéseiből nyeri. Itt a kanció, egy késő középkori népies műfaj hagyománya elevenedik meg. A hatsoros strófa zeneileg kétnosul. Mert ez „ott és akkor” de úgy is mondhatom, hogy a mindenkori „itt és most” pillanatában sosem nyilvánvaló. Nem lehet tudni, ki ítél csupán látszat szerint, és ki látja úgy a dolgokat, ahogy Isten szerint vannak. Éppen ezért lehet csak hit alapján állást foglalni. És nyitott kérdés, hogy Isten kiknek a hitét igazolja majd, amikor eljön az ideje, hogy nyilvánvalóvá tegye: ő miként látja és hogyan ítéli meg a szóban forgó ügyet és az abban érintettek szerepét. Akik „jól” hittek, akik „hitük szemével” helyesen láttája az igazságot, azok énekelhetik majd Mózessel, az ószövetségi igazakkal, a Báránnyal és az ő megváltottaival egy kórusban a győzelmi éneket, amikor Isten nyilvánosan színre lép, és kinyilvánítja az ő „verzióját” az igazságról. Akkor kiderül az is, hogy ki beszélt valóban Isten nevében, az ő igéjét szólva, és ki volt az, aki Istenre hivatkozva, Isten nevében a magáét mondta. Az ókori népeknek csupa látható istenük volt, és uralkodóikat is gyakran tartották valamilyen istenség megtestesülésének, földi istennek. így tekintettek az egyiptomiak a fáraóra vagy a babiloniak királyaikra. Az ószövetségi népet viszont istentelennek tartották, mert láthatatlan Istenét nem tudta megmutatni. Mózes, az Isten szolgája az Isten megbízásából véghezvitt jelekkel nem tudta meggyőzni a fáraót. A Vörös-tengeren való átkeléskor azonban Isten mindenki számára nyilvánvalóan megmutatta hatalmát a fáraón és seregén, és ezzel nyilvánvalóvá tette azt is, hogy ő az Isten, nem a fáraó. szer három sorra tagolódik: a Halleluja-refrén zenei anyaga megegyezik az első három soréval. Az első sor dúr hármashangzat-felbontása energikusan fellép a nagy szextre, majd a kvinten zár; a második sor az oktávról indulva fokozatosan éri el a tercet; a harmadik sor pedig az alaphangot járja körül. Az egész strófa kiegyensúlyozott, arányos és erőt sugárzó, kiválóan alkalmas az örömteli húsvéti költemény hordozására. De többet is nyújt: olyasmit közöl, amit szavakkal már nem lehet kifejezni. A beszéd után a zene továbblép, és ablakot nyit a transzcendensre. Javaslom, hogy aki teheti, iktassa be ezt az éneket a húsvét utáni vasárnapok valamelyikének rendjébe! Ha A VASÁRNAP IGÉJE Jézus perében a nagytanács, a főpapok Isten nevében, Isten tekintélyével hoztak elmarasztaló ítéletet, és nagypénteken joggal gondolhatták, hogy Isten is egyetértőén hallgat, távol marad az eseményektől, és Jézus Isten ítéletétől sújtva, Istentől elhagyva hal meg a kereszten. Húsvétkor azonban nyilvánvaló lett, hogy a nagytanács ítélete nem Isten ítélete volt, és Isten ítélete felülírta az ő ítéletüket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a számunkra „itt és most” felmerülő kérdésekben Isten ítélete már nyilvánvaló lenne, és nem hitben kellene meghoznunk döntéseinket. Méghozzá naponta. Mert naponta válaszút előtt állunk. És bár mások kereszténynek tartanak, és mi is annak valljuk magunkat, mégis megszégyenülhetünk, amikor Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy ő kiket tekint most még láthatatlan mennyei gyülekezetéhez tartozónak. De örök boldogság lesz részünk, ha akkor Isten állít minket Fia jobbjára, mert az ő ítélete szerint is hittünk benne, és hitben adtunk valóban keresztény választ az élet hétköznapi kihívásaira. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, magasztalunk, hogy Jézus Krisztusban hatalmas Megváltót adtál nekünk, aki diadalt vett bűnön és halálon. Tarts meg minket az ő nyájában itt a földön, hogy egykor választottaid seregével énekelhessük a győzelmi éneket, amikor nyilvánvalóvá lesznek igazságos ítéleteid. Ámen. CANTATE problémás a gyülekezet tanítása, akár kiskórussal is megszólaltatható. Végül énekeljünk együtt! „Mind jöjjetek, örvendjetek, / Nagy vígan énekeljetek! / ím, kész már üdvösségetek. / Halleluja, halleluja, / Halleluja, halleluja! / Dicsérünk, Isten szent Fia! // Meghalt, de már feltámadott. / Legyőzött bűnt és bánatot. / Jer, néki hálát mondjatok! / Halleluja... // Megvívta már a nagy csatát, / Ki értünk adta önmagát, / Szétzúzta poklok ajtaját! / Halleluja...II Isten Fiának zengjetek / Ujjongó hálaéneket, / Ki ily nagy jót tett véletek! / Halleluja... // Csak téged áldjon énekünk, / Szentháromság egy Istenünk; / A földön s mennyben légy velünk! / Halleluja...” ■ Ecsedi Zsuzsa Mind jöj - je - tek, őr - vend - je - tek, Nagy ví - gan é - ne - kel - je - tek! fih ---- I I , I I , y * J IJ ^ E-J J J J ím, kész már üd - vös - se - ge - tek. a jl Refrén —1 ------1 | r ' ' ]------------L M TI I rM 'íy j a ■ * ——F— ^-------*---------------------------------------Hal - le - lu - ja, hal - le - lu - ja,- F —ß ---ß— =f=Hal oá,—- le-1-r r lu - ja. hal- le- lu - ja! V ám—T----1---------I 'S 1 V_ f J V i " «1 ' Di - csé - rünk, Is - ten szent Fi - a. STROFIKUS GYÜLEKEZETI ÉNEKEK 1. Mind jöjjetek, örvendjetek, nagy vígan énekeljetek!
