Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. május 10. » 3 Fabiny Tamást beválasztották az LVSZ alapítványának kuratóriumába Svájcban járt az elmúlt hét elején a Magyarországi Evangélikus Egy­ház külügyekért felelős püspöke, akit a kelet-közép-európai régió képviselőjeként beválasztottak a genfi székhelyű Lutheránus Világ­­szövetség (LVSZ) alapítványának kuratóriumába. Dr. Fabiny Tamás április 27-28. között vett részt a kuratórium gen­fi ülésén, majd tárgyalásokat folyta­tott a következő hónapokban Ma­gyarországon megrendezendő két nemzetközi egyházi konferenciá­ról: 2009. június 26-29. között Bu­dapesten az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem az LVSZ Egyház és ál­lam konzultációjának ad otthont, november 16-18. között pedig Rév­fülöpön lesz az a tanácskozás, ame­lyen az LVSZ 1984-es budapesti nagygyűlését értékelik negyed szá­zad távlatából. M EvÉlet-infó Szelíd vadkerti motorosok „Mert sohasem ülsz egyedül a moto­ron. ..” - akár ez is lehetett volna a ve­zérgondolata annak a motorostalál­kozónak, melyet harmadik alkalom­mal rendezett meg Soltvadkerten a helyi „Zöldszemű Farkasok” Moto­ros Baráti Kör. Az iskola melletti központi parko­lóba hívták össze barátaikat, távolab­bi vidékről is rendszeresen erre járó kollégáikat, hogy április 25-én, szom­baton hivatalosan is megnyissák az idei évadot. A mintegy száz bőrdzse­­kis, némelykor igen marcona kinéze­tű motoros ügyességi versenyen, KRESZ-teszten és utcai felvonuláson vehetett részt a soltvadkerti rendez­vény során. Nem volt meglepetés, mégis fur­csán hangzott a nagy szakállú szpí­ker bejelentése délelőtt fél 11-kor: „Most pedig rockzene leáll, és átvo­nulunk az evangélikus gyülekezeti házba!” Erre a „fekete tömeg” meg­indult, és szépen átvonultak gyalog az Isten házába — mert a résztvevők készültek erre a programpontra, mi­vel ilyen csak Vadkerten van. Ezen al­kalommal a kántor is rockosabbra vette a hangzást, ezzel együtt valami különös hangulat ülte meg e nem szokványos gyülekezetét. Homoki Pál evangélikus lelkész a 23. zsoltár szavaival kezdte az ökumeni­kus áhítatot: „Az Úr az én pásztorom..." Mintha ezek az emberek jobban értet­ték volna azt a részt, hogy „ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy”... Te­gyük rögtön hozzá: a motorosok ön­ként vállalják ezt a némelykor kalan­dos, veszélyes, de min­denképpen szabad élet­formát. Pénzt és időt ál­doznak hobbijukra, szenvedélyükre, mely mindenképpen nagy­­nagy fegyelmet és figyel­­met követel. „Sosem vagy egyedül a moto­rodon: a Megváltó min­dig ott ül veled” - zárta igehirdetését a lelkész. Visszaérve a találko­zó színhelyére követke­zett az áldás. Mindenki odaállt a járművéhez, és így fogadta a lelkész szavait, aki balesetmen­tes, nyugodt közleke­dést kért Istentől min­den motoros részére. ■ Ifj. Káposzta Lajos felvétele Formálódó cigánymisszió A Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziójában érintett lelké­szek, munkatársak április 27-28-án a Nógrád megyei Béren gyűltek össze. Az együttlét bemutatkozással kez­dődött, mivel a Vanyarcon missziós szolgálatot végző Rostás Judit szemé­lyében hivatalosan is nőtt a cigány­misszióban szolgáló munkatársak száma. Orosháza-Szentetornyáról Laczki János lelkész vezetésével szin­tén érkeztek új szolgálók, de nem csak a „személyi állomány” gyarapo­dása jelzi a munkaág érzékelhető terebélyesedését. A találkozón meg­jelentek részletesen kidogozták az au­gusztus 21-24. között szintén Béren tartandó „Közös asztal” cigány - nem cigány tábor programját. Ebben a Krisztus-képmás témacím hatá­rozza majd meg a lelki vonalat. Kö­zel és távol lesz a címe az őszre ter­vezett országos cigánynapnak, ame­lyet a fővárosban tartanának. A cigánymisszió kiterjesztésének egyéb lehetőségeiről is gondolkodván a béri tanácskozás résztvevői az Evangélikus Élet olvasóit is kérik, hogy hordozzák imádságaikban en­nek a fontos munkaágnak a jelenét és jövőjét. ■ Bakay Péter Védett műemlék lett a murgai evangélikus templom Védett épületté nyilvánította a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a murgai evan­gélikus templomot és a bátaszéki Szent Borbála-kápolnát. A közelmúltban összesen százkilencvenöt épületet nyilvánítottak műemlékké, ugyanakkor nyolc ingatlan védettségét törölték. A védetté nyilvánított épületek közé került töb­bek között a Budapest XII. kerületi postapalota és a XIV. kerületi állatkert is. H Forrás: Teol.hu „Luterani zsinat” Rómában A középkorban a nyugati egyházban összesen ötször hívták össze az úgy­nevezett lateráni zsinatot. Róma egykori pápai rezidenciáján 1123 és 1517 között ülésezett az egyház leg­főbb döntéshozó testületé. Sajátos - és talán korántsem vélet­len - egybeesés, hogy az utolsó laterá­ni zsinat befejezésének esztendeje egyúttal a reformáció születési éve is. Leó pápa 1517. március 16-án bezárta a lényegi reformokat elmulasztó szinó­­dust - hogy aztán bő fél évvel később Márton barát meghirdesse az egyház valóban radikális megújulásának prog­ramját. Attól kezdve szinte kifordult sarkaiból a világ, és a reformáció mind több országban hódított teret. A „Roma semper idem”, vagyis „Róma mindig ugyanaz marad” elvet azonban nem lehetett felülírni, így az Örök Város a katolikus egyház vál­tozatlan központja maradt. Mintha itt soha nem talált volna értő fülek­re a „semper reformanda” az egyház szüntelen megreformálását szorgal­mazó jelmondat. Április és május fordulóján azon­ban saját szememmel győződhet­tem meg arról, hogy Olaszországban is élnek evangélikusok, akik zsinati ülésüket éppen Rómában tartották. Lateráni zsinat helyett igazi luterani összejövetel volt ez. (Ebben az eset­ben azért van helye ennek a helyes­írásnak, mert az olasz nyelv h nélkül írja Luther nevét és az abból származ­tatott szavakat.) Az olaszországi evangélikusokkal egyházunk képvi­selői korábban elsősorban a nemzet­közi egyházi szervezetek alkalmain találkozhattak, ám az egy évvel ez­előtti zsinati ülésükre már személyes meghívást kapott Ittzés János elnök­püspök (tapasztalatairól akkor ő ugyancsak az Égtájoló rovatban szá­molt be; 2008/20. szám). A most tartott zsinati ülésen ün­nepelték az Olaszországi Evangélikus Egyház megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Eva Sybille Vogel-Mfa­­to, a Lutheránus Világszövetség Eu­­rópa-titkára korabeli dokumentu­mok segítségével idézte fel a hat év­tizeddel ezelőtti megalakulást, amely­nek nyomán a már addig is létezett gyülekezetek egységes egyházba szer­veződtek. A történeti előadás után Michael Bünker osztrák püspök han­gulatos köszöntésében hazája speci­alitását, a Sacher-torta jellegzetessé­gét idézte fel: e két részből összeál­ló és ízharmóniát adó tortához ha­sonlóan teljes egységet alkot, és kü­lönlegességnek számít a házigazda egyház német és olasz arculata... Valóban példamutató, hogy a két nyelvi és kulturális hagyomány ilyen békében megfér egymás mellett. Az ország északi területén elsősorban német, délebbre pedig inkább olasz az istentisztelet nyelve. A zsinaton ugyan jelen voltak szinkrontolmácsok, de fő­képpen a magunkfajta vendégek ked­véért, hiszen a lelkészek és a gyüleke­zetek vezetői általában mindkét nyel­vet jól ismerik. A közel hatvan zsina­ti résztvevő munkáját egyszerre jelle­mezte a német alaposság és az olasz derű, az északi pontosság és a déli temperamentum. Számomra külön­leges élményt jelentett, hogy a meg­nyitó istentiszteleten olaszul énekel­hettük az Erős vár a mi Istenünk-et. ÉGTÁJOLÓ A zsinati ülésen vették fel az egy­ház teljes jogú tagjának a torinói gyülekezetét. Köszöntésemet ehhez az aktushoz köthettem, utalva arra, hogy Kossuth Lajos 1861 és 1894 kö­zött, vagyis harminchárom éven ke­resztül volt e város polgára. A „turi­­ni remete” - aki evangélikus hitét az emigrációban sem tagadta meg - a város valdens templomába járt, ott is ravatalozták fel. Szavaimmal Koss­­suth egyetemes örökségének aktua­litására utaltam, majd annak a véle­kedésemnek adtam hangot, hogy bizonyára boldog lett volna a magyar szabadságharc hőse, ha már az ő ko­rában lett volna evangélikus egyház Olaszországban. Köszöntésemet - némi derültséget keltve - azzal fejez­tem be, hogy korántsem csak el­hunytakat kívánunk ebbe a hatvan­éves egyházba delegálni, hanem örü­lünk annak, hogy más külföldiek mellett sok itt dolgozó, tanuló vagy éppen turistáskodó - nyaraló, avagy síelő - magyar is megtalálja az evan­gélikus közösségeket. A zsinat keretében jelentések hangzottak el a különféle munkaágak tevékenységéről, amelyek nyomán betekintést nyerhettünk abba, milyen teológiai és diakóniai szolgálatot vé­gez az egyház, illetve megismerked­hettünk a Torre del Grecóban műkö­dő, Gesü di Nazareth nevű evangé­likus iskola működésével. A kis egyháznak arra is van ereje, hogy a börtönben levők, valamint az Olaszországban nyaraló turisták kö­rében végezzen lelkigondozói munkát. Megismerhettük az egyházi turiz­musnak azt a sajátos formáját is, amelynek keretében a legkülönfélébb országokból érkeznek emberek Itá­liába azzal a acéllal, hogy itt kössenek házasságot, vagy itt kereszteltessék meg gyermekeiket. A római evangé­likus templom különösen közkedvelt ilyen szempontból is. Az 1983-as Luther-évben ellátogatott ide II. Já­nos Pál pápa is. Itt tartott híres, a ke­resztény egységtörekvések történeté­ben korszakos beszédében Luther Mártont „az egyház közös tanítójá­nak” nevezte. Hasonlóképen megnézhettünk egy, a hatvanéves helyi egyházat kö­szöntő filmet. (Jól jelzi az olaszorszá­gi evangélikusok kisebbségi helyze­tét, hogy a RAI televíziós csatorna kéthetente vasárnap éjjel egy óra és fél kettő között, csúcsidőnek éppen nem nevezhető sávban sugároz pro­testáns magazint...) A egyház egyéb médiatevékenysége sem elhanyagol­ható: Együtt című, olasz és német nyelvű lapjuk kéthetente jelenik meg, a protestáns könyvkiadó egyik legna­gyobb sikerét pedig az olasz nyelvű Luther-könyvek jelentik. Holger Milkau esperes és Christi­ane Groeben zsinati elnök jelentései egyaránt foglalkoztak az egyház bel­ső életével és társadalmi szerepválla­lásával. E két terület sajátosan ér össze az „otto per mille” gyakorlatá­ban, vagyis abban, amit mi a szemé­lyi jövedelemadó egyszázalékos fel­ajánlásának nevezünk. Jellemző adat, hogy immár tíz éve rendszeresen mintegy tízszer annyian irányítják adójuk egy hányadát az evangélikus egyháznak, mint ahány tagja egyál­talán van e felekezetnek! Az egyház keretein belül működő Melanchthon Központ valóságos szellemi műhelyként van jelen Rómá­ban. Hosszabb-rövidebb tanulmányi programjaira és konferenciáira ha­zánkból is várnak résztvevőket. Az ide érkező kutatóknak kitűnő mun­kafeltételeket biztosítanak, a diákok pedig - akik egyúttal a valdens fakul­tás vagy különféle katolikus egyete­mek hallgatói is lehetnek - testvéri közösségre is találhatnak itt. Az olasz lutheránusok - vagy ír­juk őket luteránusoknak - lelkészi ve­zetője, Milkau esperes a következő napokban, május 14. és 17. között egyházunk meghívására hazánkba lá­togat. Herzlich Willkommen, Herr Mil­kau, benvenuto in Ungheria, Signo­re Milkau! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents