Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-03 / 18. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. május 3. * 5 EGYHÁZ ÉS EURÓPA Klímaváltozás: felelősségünk - lehetőségünk Az Európai Egyházak Konferenciája és a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa által megrendezett 3. európai ökumenikus nagygyűlés egyik fontos ajánlása az, hogy minden év szeptember 1. és október 4. között az egyházak imádkozzanak a teremtés megőrzéséért, és konkrét programokkal szorgalmazzák az életstílus olyan változásait, amelyek megállíthatják vagy megfordíthatják a klímaváltozást, amelyből súlyos természeti, társadalmi, gazdasági, sőt kulturális és politikai következmények származhatnak. Az egyházaknak ezzel a felhívásával összhangban van az a tény, hogy a környezetvédelem általában és a klímaváltozás különösképpen is az európai politika egyik legfontosabb pontja. Az Európai Unió ebben a kérdésben példaértékű, pozitív magatartást tanúsít világméretekben és globális összefüggésekben is. Élen jár és húzóerő azzal, hogy a globális tárgyalásokon a szén-dioxid-kibocsátásnak előbb húsz-, majd harmincszázalékos csökkentésére kötelezte el magát 2020-ig. Ezzel párhuzamosan húsz százalékra növelné a megújuló energiaforrások használatát, és húsz százalékkal növelné az energiahatékonyságot. Ezekkel a döntésekkel az Európai Unió messze túlmutat a kiotói döntéseken, nem beszélve azokról, akik a kiotói határozatokat sem tartják magukra nézve mértékadónak. Az európai egyházak sokféle módon aktív partnerei e téren az európai intézményeknek. A klímaváltozás központi témája volt például a 2008 májusában megrendezett találkozónak, amelyen az Európai Tanács, az Európai Unió kormánya, az Európai Bizottság és az Európai Parlament vezető politikusai tanácskoztak európai egyházi és vallási vezetőkkel. Az európai egyházak növekvő aktivitással fejezik ki felelősségérzetüket a teremtés védelme iránt, és kötelezik el magukat a dialógusra és közös cselekvésre a felekezetek között, kormányzatokkal, önkormányzatokkal és a civil társadalom illetékes szervezeteivel. A klímaváltozás már nemcsak mérhető, hanem érezhető káros következményei világos üzenetet hordoznak. Az is nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás előbbutóbb mindenki számára negatív következményekkel jár, tehát a legszélesebb körű összefogás nemcsak szükséges, hanem viszonylag könnyen lehetséges is. Kontinentális szinten az Európai Keresztény Környezeti Hálózat az a szervezet, amely - az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságával szoros együttműködésben - vállalja a környezetvédelem kétirányú szolgálatát. Európai egyházi körökben egyrészt igyekszik elősegíteni a környezeti felelősség felébredését és a különféle együttműködések lehetőségét. Másrészt pedig az európai intézmények döntéseiben a teológiai, az etikai és a spirituális szempontokat igyekszik érvényesíteni. Ennek az egyházi szervezetnek a főbb témái - amelyeket nyilván egymással való összefüggésben is elemez - a következők: teológia, istentisztelet, klímaváltozás, környezettudatos igazgatás, környezeti nevelés, víz, szállítmányozás és természetvédelem. E nyolc téma világosan mutatja az ember és az egész teremtés összefüggését a Teremtő előtti felelősségben. Az ember életstílusának a teremtés őrzésében, művelésében és/vagy szennyezésében, kizsákmányolásában játszott szerepe központi kérdése a környezetfelelős hitéletnek. Nemcsak az igaz, hogy a klímaváltozás mindannyiunkat érint, hanem az is, hogy a változást mindannyian befolyásoljuk. S felelősségünket ennek jegyében úgy is megélhetjük, hogy amennyire tőlünk telik, védjük a természetet, és úgy is, hogy ha már olykor megsebezzük, akkor tudatosan gyógyítani is próbáljuk. A légi közlekedés lehet ez utóbbira példa, amelyet esetleg nem tudunk nélkülözni, de az általa okozott sebeket tudjuk gyógyítani. Szép példa erre a nagyszebeni nagygyűlésnek az az akciója, amelynek keretében adományokat gyűjtöttek a repülővel érkezőktől és az így összegyűjtött összegből tizenötezer fát ültettek Nagyszebenben. S ezzel megérkeztünk magunkhoz. Mit tehetünk mi? Mi, egyszerű emberek sem intézhetjük el a kérdést azzal, hogy nincsenek gyáraink, kamionparkjaink, repülőink és hatalmunk se a döntések befolyásolására, tehát e kérdés nem tartozik ránk. Ránk tartozik, mert életünk rendes és rendkívüli eseményeivel óvjuk vagy sértjük a természetet. Sürgetjük vagy lassítjuk a klímaváltozást. Jó vagy rossz példát adunk a körülöttünk élőknek. Valamilyen szinten mindannyiunknak van lehetőségünk dönteni abban, hogy milyen vegyszereket használunk és mennyit belőlük; milyen csomagolóanyagokat, poharakat, tányérokat, dobozokat és energiaforrásokat használunk és mennyit. Dönthetünk abban, hogy lakások, templomok, parókiák, egyházi intézmények építésénél, korszerűsítésénél milyen építőanyagot és technológiát használunk. Sokszor eldönthetjük, hogy gyalog, kerékpárral, villamossal megyünk az istentiszteletre vagy autóval. Nyugati testvéreink környezettudatos, zöld egyházi életének szép példáit követhetjük vagy megmosolyoghatjuk. Az önkormányzatok és a civil társadalom számos környezetvédelmi programjához csatlakozhatunk vagy kimaradhatunk belőlük. Sok lehetőségünk van arra, hogy a klímaváltozás negatív következményeit ne csak elszenvedjük, hanem a megállítását, megfordítását magunk is elősegítsük. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tavalyi közgyűlése határozatot hozott arra nézve, hogy a 3. európai ökumenikus nagygyűlésnek a teremtés ünnepére vonatkozó ajánlását segédanyaggal együtt továbbítja a gyülekezetek és intézmények számára. Ezeken a segédanyagokon most dolgozunk, és idejében a tagegyházaink rendelkezésére bocsátjuk őket. Azonban addig is szeretettel hívunk mindenkit a fentiek megfontolására annak érdekében, hogy a teremtő Isten magyar hívő népe a klímaváltozást és a természet védelmét illetően a megoldás oldalán álljon a mindennapi élet leghétköznapibb és legünnepélyesebb eseményeiben egyaránt. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Ökumenikus kiútkeresés A gazdasági és pénzügyi válság gyökere a pénz szerelme és az ezzel kapcsolatos csalás - mondta Balog Zoltán református lelkész, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke. Nem szabad azt gondolni, hogy egy kormányváltással önmagában megoldódnak majd a problémák, mert lelki fordulat nélkül nem lesz változás - jelentette ki a Van kiút... - Összefogás egy élhetőbb Magyarországért című konferencián. A főváros V. kerületének művelődési házában április 23-án rendezett fórumon Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija azt mondta: az előítéletekkel szemben leginkább párbeszéddel lehet tenni. Darvas István VIII. kerületi rabbi arról beszélt, hogy a vallások között „a legkisebb közös többszöröst kell megtalálni, és az Istent, mert az ő létében minden vallás képviselői megegyeznek”. Tempfli József nyugalmazott római katolikus püspök előadásában egyebek mellett a munka jelentőségét hangsúlyozta. „Hogy merre megy a világ, azt az határozza meg, hogy kik mutatnak példát az embereknek” - tette hozzá. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke kijelentette: „Beteg a nemzet lelke, a legpesszimistább nép lettünk.” Az utóbbi hét évben százhatvanezerrel csökkent az ország lakossága, és minden második házasság felbomlik. Naponta hét öngyilkosságot követnek el az országban, az abortuszok miatt pedig az utóbbi ötven évben hatmillió gyermek nem született meg. A válság kezelésében „az egyház sincs a helyzet magaslatán”, Jézus evangéliumát a társadalom nagy része nem fogadja el - közölte. Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói központjának vezetője negatívumként említette, hogy az Országgyűlésben törvényesítették a bejegyzett élettársi kapcsolatot. „Életellenes halálkultúrában élünk” az utolsó stádiumban, „gyermekeinket pedig a pusztulásba viszik” ami ellen tiltakozni kell - mondta. M Forrás: MTI Összefogásra van szükség > A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért című körlevelének bemutatása és értékelése céljából rendezett nyilvános ülést március 30-án a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában a Környezettudományi Elnöki Bizottság. A konferencia kifejezetten a környezetvédelemmel, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó részekre és az ehhez kapcsolódó erkölcsi, etikai vonatkozásokra összpontosított. Pálinkás József, az Akadémia elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy ugyanaz a tudás szükséges a környező világ egyensúlyának helyreállításához, amely egyben hozzájárult a felbomlásához is. A tudás azonban önmagában nem elég, mert hit és erkölcsi viszonyulás is szükséges ahhoz, hogy a környezetvédelem mindennapi életünk részévé váljon, és ebben az egyháznak is fontos szerepe van. A körlevelet ketten mutatták be. Harsányi Pál Ottó OFM erkölcsteológus, egyetemi adjunktus a környezeti krízis okait, folyamatát tárta fel, továbbá részletes filozófiai reflexiót adva a keresztény környezetetika alappilléreit, valamint az egyház szerepvállalásának lehetőségeit vázolta. Baritz Sarolta Laura OP teológus, közgazdász a gazdaság felől közelítette meg a témát. A kétdimenziós, szolgáló gazdaság modelljének bemutatásával hangsúlyozta, hogy gondolkodásbeli és etikai paradigmaváltás szükséges a jó világrend kiteljesedéséhez. A körlevél egyes részeinek ismertetése után elsőként Erdő Péter bíboros - aki egyben az MTA levelező tagja is - szólt hozzá az elhangzottakhoz. Mint a helyszín is mutatja, valóban széles összefogásra van szükség - hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy bár lehetnek, akikben magának a témának a felvetése is bizalmadanságot ébreszt, összességében mégis van rá igény, hogy erről beszéljenek az egyházon belül is. A körlevél nem „megrendelésre” született, hanem valódi mondanivalót közvetít a hívek felé. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) nevében - melynek két egyházi személy is tagja - Schmuck Erzsébet, a tanács titkára mutatta be röviden a szervezet működését, és kereste meg a közös pontokat a tanács állásfoglalása, valamint a körlevél között. Ilyenek például a szemléletváltás, az értékrend vagy az erkölcsi romlás. Habár nagyon sok ismeretünk van már, még sincs helyén mindennapi életünkben a környezettudatos gondolkodás - állapította meg Csépe Valéria agykutató, pszichológus, az MTA főtitkárhelyettese, a Közoktatási Elnöki Bizottság vezetője. A gyermekek számára fontos a modellkövetés. Ebben elsősorban a családnak, a szülőknek, ezen kívül az iskolának, a tanítóknak és a tágabb felnőtt környezetnek jut meghatározó szerep. Az attitűdváltáshoz általában egy generáció szükséges. De jelen helyzetben vajon van-e erre ennyi idő? Ebben a kérdésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudomány felelősségégét sem - fejtette ki. Kerekes Sándor közgazdász, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke részletesen felvázolta a fenntartható társadalmi-ökológiai rendszer jellemzőit. Hangsúlyozta, hogy a verseny helyett végre az együttműködést kellene előtérbe helyeznünk, melyhez elengedhetetlen a regionalizmus szemlélete. Olykor cinikus, ám optimista hangvételű hozzászólása végül azt sugallta: van remény! Hiszen egy bolti vásárlás is lehet választás, elköteleződés a fenntartható élet felé... Szintén közgazdászként szólt a témához Halm Tamás, a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára. A testület elkészítette Válság és hazaszeretet című tanulmányát, melyben olyan dolgokra hívják fel a figyelmet, mint a tudatos fogyasztás, illetve a fogyasztás visszafogása, a belföldi turizmus előtérbe helyezése vagy a magyar termék vásárlása. Hozzászólását Pál apostol szavaira hivatkozva kezdte, és Széchenyi Hitel című művének részletével zárta. Végezetül Szarka László, a Föld-év Magyar Nemzet Bizottságának titkára érdekes összehasonlítást tett a katolikus körlevél, a Föld-év dokumentuma és az EU fenntartható fejlődés stratégiája között. (A 2007- 2009 közötti időszak világszerte a Föld éve. Hazánkban tizenkétfontos témakörben készült részletes tanulmány a Föld állapotát illetően, tavaly pedig - mint az Evangélikus Élet is tudósított róla - Sopronban rendeztek konferenciát Föld és Ég címmel. - A szerk.) Szarka László fölvetette, hogy esetleg sort kellene keríteni a körlevél jelen válsághelyzetben történő aktualizálására, akár ökumenikus szinten is. Az ülést Németh Tamás levezető elnöknek, az MTA főtitkárának szavai zárták, aki visszautalva egy korábbi felszólalásra útravalóul olyan szavakat helyezett a jelenlevők szívére, mint érték, értelem, érzelem. ■ Jerabek-Cserepes Csilla
