Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-03 / 18. szám
2 -m 2009- május 3. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, aki az élet örömét ajándékoztad nekünk, könyörgünk, hallgasd meg imádságunkat! Könyörgünk azokért, akik nem tudnak örülni az életnek. Könyörgünk azokért, akiket testi-lelki szenvedések keserítenek meg; azokért, akik elviselhetetlen fájdalommal küzdenek; azokért, akik az élet benned kiteljesedő távlatának hiánya miatt örömtelenek. Jézus Krisztus feltámasztásával megnyitottad az emberi életet az örök élet távlata felé. Segíts mindnyájunkat, hogy ennek a távlatnak a fényében láthassuk mindazt, ami földi életünkben ér bennünket, és segíts, hogy az örök élet öröme átragyogjon életünkön. Könyörgünk egyházadért, gyülekezetünkért. Ne engedd, hogy a mindennapi gondok, félelmek elvegyék tőlünk azt a kincset, amelyet egyházadra bíztál. Ne engedd, hogy jelenkori bajaink és félelmeink elhomályosítsák evangéliumod tiszta fényét közöttünk. Tarts meg minket a benned örömre találtak és neked hálát adni képesek közösségének. ■ Könyörgünk szeretteinkért, most különösen is az érettségi vizsga előtt álló fiatalokért. Te segítsd meg őket, hogy minden izgalom és félelem ellenére számot adhassanak mindarról az ismeretről, tudásról, készségről, amellyel megajándékoztad őket tanulmányaik alatt. Könyörgünk tanáraikért is, segíts nekik, hogy a hiányosságok mellett a megkezdett jót is észrevegyék diákjaikban. Könvörffiink azért, hnuv fiatal--------- t - -0----------------------------/---0/ ------* jaink a tudásban és ismeretben való növekedés mellett a benned való hitben és örömben is növekedhessenek. Könyörgünk az egész világért! Félelemmel és aggodalommal nézünk körbe teremtett világodban és az emberi társadalomban, de segíts meglátnunk azt is, aminek örömre és tevékeny felelősségvállalásra kell indítania minden embert. Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy élettel és életörömmel akarsz megajándékozni minden embert jelenében és a benned való örökkévalóság távlatában Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. „Krisztus valóban nagyszerű örömöt ígér itt a tanítványainak. »Ismét meglátlak majd titeket«, mondja. Ez történt húsvét szent ünnepén, amikor a tanítványok új, örök élet ábrázatában látták meg Urukat. Ugyanígy lát meg minket is a Krisztus. Szívünk pedig örvend, mikor feltámadását magunkra vesszük, s látjuk, hogyan győzte le javunkra a bűnt, halált és ördögöt, hogy általa mi is örökké éljünk. Ez az igazi, örökre megmaradó öröm, amely minden szomorúságot örömre vált, és amelyet soha senki nem vehet el tőlünk.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) HUSVET ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP (JUBILATE) - 1THESSZ 5,16-24 Prófétai szó „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül...” (Jn 16,20) - halljuk Jézus prófétai szavát Jubilate vasárnap evangéliumában. ,A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg” - inti Pál apostol a Thesszalonikában élő gyülekezetét. Mert ahol a prófétálás Lelke visszavonul, ott hallgatnak a próféták; ahol viszont megvetik a prófétálást, ott visszavonul a prófétálás Szentlelke. Vajon azért tűntek el oly hamar az egyház életéből az apostoli korban még fel-felbukkanó — lásd Agabosz (ApCsel 11,28; 21,10) - próféták, mert az egyház népe nem fogadta meg Pál intelmét, és a Lelket kioltotta? Azért vonult vissza a prófétálás Lelke, mert megszomorodott, látva, hogy az egyház népe egyre csak megveti a prófétai szót? Vagy azoknak van igazuk, akik a kérdést elutasítják, és azt mondják, hogy az új szövetség korában a prófétálás nem más, mint a Krisztusról való tanúságtétel, és ez az egyházban soha nem némult el? Nem hiszem, hogy helyes a kérdés élét így elvenni. De ma inkább arról próbáljunk számot adni, hogyan viszonyul az egyház, hogyan viszonyulunk mi magunk Jézus prófétai szavához: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül...” Mindig vannak, akik egyoldalúan a prófétai mondat folytatásra teszik a hangsúlyt: „...ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul’.’ Majd hozzáteszik, hogy ez az ígéret húsvétra vonatkozik: akkor a tanítványok újra meglátják majd Jézust, akit „egy kis ideig” — ■ nagypéntek estétől - nem láthattak. A próféciák természetéhez tartozik, hogy egyszerre több időről szólhatnak, és több szakaszban teljesülhetnek. Az ószövetségi próféciák nagy része is „többütemű”. Egyszerre utalnak egy belátható, közeli eseményre, és egy olyanra, amely csak egy későbbi korban fog bekövetkezni. A teljes szövegkörnyezetet figyelembe véve csak így érthető helyesen az utolsó vacsorán elhangzott jézusi prófécia is. Egyrészt húsvétkor már beteljesült. A feltámadt Krisztussal találkozó tanítványok örömét többé semmi nem veheti el. De ez nem zárja ki, hogy húsvét, de még inkább pünkösd után váljék - földi körülményeit tekintve - igazán nyomorúságossá, üldözésekkel és más testi-lelki szenvedéssel telivé az életük. Az apostolok mindezt örömmel elfogadták Krisztusért és az ő evangéliumáért. Hitték, hogy számukra földi életük végéig, az egyház számára pedig Krisztus dicsőséges második eljövetelének napjáig tart az a „kis idő” amíg testi szemmel nem láthatják az Urat, de akkor szomorúságuk majd abban az értelemben is örömre fordul, hogy többé a külső környezet sem lesz forrása semmilyen gyötrelemnek vagy szenvedésnek. Többé-kevésbé hasonlóan gondolkodott az első századok kereszténysége is. Tíz véres üldözési hullámot éltek át annak bizonyosságával, hogy Jézus jövendölése teljesedik be rajtuk: e világban nyomorúság lesz az osztályrészük. Az állhatatossághoz pedig az ígéret adta nekik az erői: végül meglátják feltámadt és megdicsőült Urukat, és szomorúságuk akkor örömre válik. A Nagy Konstantin-féle fordulat után a kereszténység szakított ezzel a szemlélettel. Elutasították, hogy A VASARNAP IGEJE osztályrészük itt a földön feltétlenül nyomorúság kell hogy legyen. Legfeljebb a szerzetesek tartottak ki emellett, sokszor kétségtelenül torzult formában, maguk választotta műnyomorúságra téve fogadalmat. Később, az ellenreformáció idején hitvalló eleink ismét ízelítőt kaptak abból, hogy a Krisztus-követés a földön bizony nyomorúsággal és üldöztetéssel jár. Az uralkodó által meghirdetett vallási türelmet követően azonban a reformáció egyházainak hívő népe is kezdte elutasítani a jézusi prófécia tartalmát, és életét azzal a meggyőződéssel próbálta élni, hogy hitével egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a földi nyomorúságok elkerülése. Ez aztán a biblikus teológia és a racionalizmus összebékítése mellett hasonló erkölcsi kompromisszumokhoz vezetett, mint amilyeneket a konstantini fordulat utáni kereszténység kötött. Jézus prófétai szavának ilyen formában való megvetése és a reformáció évszázadára minden üldözés ellenére jellemző eleven egyházi élet tradicionalizálódása és láthatóan Lélek-hiányossá válása között kár tagadni az összefüggést. De ma mindenekelőtt a magunk hitérői keli számot adnunk. Mi talán nem utasítjuk el zsigerből, hogy ha Krisztus hű követői akarunk lenni a földön, akkor nekünk is számolnunk kell Jézus próféciájának igazával: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül”? „Felvilágosult” teológusaink nem próbálják minden erővel cáfolni az apostolok által hirdetett és reformátorunk, Luther i.Ital felelevenített igazságot, hogy a hívők élete itt a földön nem lehet más, mint keresztkövetés? Félek, nem jár messze az igazságtól az a „maradi” angol teológus (H. R. Niebuhr), aki a mai keresztény közgondolkodást így jellemzi: „Egy harag nélküli Isten a bűn nélküli embereket az ítélet nélküli országába vitte be egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által.” Komolyan vesszük-e, hogy a világ soha nem fordul, mert nem is fordulhat elismeréssel Krisztus hűséges követői felé? Komolyan vesszük-e és vállaljuk-e, hogy ha valóban úgy követjük Krisztust, ahogy azt a Hegyi beszédben ő maga hirdette meg, akkor ebben a világban elkerülhetetlenül elutasítás, megvetés, nyomorúság és üldöztetés lesz a részünk? Vagy megvetjük a prófétai szót, és egy kereszt nélküli Krisztust próbálunk követni, gondosan kitérve minden lemondás, megaláztatás és szenvedés elől, amelyben a hit hűséges megélőinek azzal a reménységgel van részük, hogy szomorúságuk egy napon örömre fordul? A hit és a Szentírás értelmezésének gyakran egymásnak ellentmondó, egymást kizáró sokféleségében nem árt megszívlelnünk Pál tanácsát: „...mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok’.’ Imádkozzunk! Jöjj, Szentlélek, óvj meg minket minden hamis tanítástól, és segíts mindvégig igaz hitben járni. Ámen. »KIEGÉSZÍTŐ KÖTET« Az énekeskönyv alapjaira építve ^ Evangélikus énekeskönyvünk megjelenésekor (1982) korszerűségre és sokoldalúságra törekedett. Azon túl, hogy megújította a gyülekezeti énekkincset, több területen is új lehetőségek felé indította el egyházunk istentiszteleti életét. Negyed század elmúltával, a liturgikus megújulás kapcsán vállalkozhattunk arra, hogy az énekeskönyv kínálta lehetőségek közül néhányat gazdagabban is kibontsunk. így állt össze az Evangélikus istentisztelet - Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) anyaga; építve az énekeskönyv alapjaira és kiegészítve azt bizonyos területek gazdagításával. Talán nem szorul magyarázatra az a tény, hogy egy-egy énekeskönyv nem csupán verses énekek tára. A gyülekezeti énekeken kívül tartalmaz istentiszteleti rendeket, imádságokat és olyan énekeket is, amelyek nem verses szövegűek, hanem pontosan hordozzák a Biblia és a liturgia szövegét: ezeket hívjuk liturgikus énekeknek. Tekintsük végig, hogy a két kötet mennyire tölti be ezt a négy funkciót. Istentiszteleti rendek. Az 1982-es énekeskönyv elején is megtaláljuk az akkori istentiszteleti formák vázlatos leírását, és a Gyülekezeti liturgikus könyv első harmada is istentiszteleti rendeket tartalmaz. Újdonság az, hogy az eddiginél jóval bővebben, magyarázatokkal kiegészítve olvashatjuk itt az istentiszteleti rendeket, így mindenki pontosan követheti a megváltozott vagy teljesen új istentiszteletek menetét. A részletes leírás segít abban is, hogy tudatosítsuk magunkban a liturgia egyes elemeinek jelentését, értelmét. Liturgikus énekek. Nagy újítás volt 1982-ben, hogy az énekeskönyvbe bekerülhetett néhány gregorián tétel és recitált zsoltár is. Megismerhettük így a liturgikus éneklés elemi formáit. E részben a szerkesztők akkor elsősorban német minták nyomdokain haladtak. Azóta az egyházzene kutatói nagymértékben feldolgozták és kiadták a magyar evangélikusság saját liturgikus énekkincsét. Természetes, hogy a Gyülekezeti liturgikus könyv a magyar anyagból válogatva gyarapítja jelentősen a liCANTATE Eged Illerr diczeriinc. turgikus énekek számát. A kiválasztás szempontjai közé tartozott, hogy a dallamok könnyen megtanulhatóak legyenek. Néhány tétel ugyan zeneileg összetettebb, megszólaltatásához kis énekkarra van szükség, de a gyülekezetnek ilyenkor is van módja a bekapcsolódásra: egy-egy visszatérő részlettel vagy ismert korállal felel a kar énekére. A bőséges zsoltárválogatás megelevenítheti imádságos életünket. Közösségben énekelhetjük vagy fennhangon mondhatjuk e zsoltárokat, de alkalmasak arra is, hogy egyéni elcsendesedéskor, csendes imádságként olvassunk belőlük. Verses énekek. A közel ötszáz verses ének és még hatvannégy bibliaórai ének képezi az énekeskönyv legterjedelmesebb részét. Bőséges anyag ez, melyben bizonnyal találunk énekelnivalót a legkülönbözőbb témájú istentiszteletekre. Éppen ezért a GyLK csak jelzésszerűen (harmincöt korállal és harminc verses zsoltárral) gyarapítja a gyülekezeti énekek számát. Itt is elsődleges szempont volt a régi magyar énekek újrafelfedezése. Ezentúl csak egy-egy érdekesség, eddig kényszerűen mellőzött ének és néhány, a magyar protestáns gondolkodást (valamint a magyar nyelvet) alapvetően befolyásoló genfi zsoltár került a kiegészítő kötetbe. Tanítás és imádságok. Az énekeskönyvet gazdag imádságos rész zárja. Lényegre törő rövid tanítások tagolják az imádságos fejezeteket. A GyLK az Ágostai hitvallás kivonatos közlésével és a közösségben mondható sekrestyeimádságokkal egészíti ki ezt a részt. A Gyülekezeti liturgikus könyvet kiegészítő kötetnek hívjuk, hiszen nem váltja fel eddigi énekeskönyvünket, hanem azzal együtt, a mellett használható. Amiben az énekeskönyv kellően bőséges anyagot kínál, az csak jelzésszerűen jelenik meg a Gyülekezeti liturgikus könyvben, s amiben az énekeskönyv szegényesebb, abból a kiegészítő kötet tartalmaz többet. ■ Bence Gábor Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
