Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-03 / 18. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. május 3. ► 3 Hálaadásnak indult, templomszentelés lett... ► Az Esztergomi Evangélikus Egy­házközség vezetősége nemré­giben úgy döntött, hogy miután befejezték épületeik felújításá­nak első ütemét, és lezártak egy négyéves időszakot, április 26- án úrvacsorás hálaadó isten­­tisztelet igehirdetői szolgálatá­ra hívják meg Ittzés János püs­pököt. Amikor viszont számot vetettek azzal, hogy milyen jel­legű felújítás történt - szinte az utolsó pillanatban -, úgy dön­töttek, legyen templomszente­lés szerény ünnepükből... A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a vasárnap epistolája, Jak 5,16-20 alapján a test­véri közösség és az egymásért való imádkozás fontosságáról beszélt. Mint mondta, ez az ünnep akár edzőtábo­ra is lehet a lelki építkezésnek. Az igehirdetés után Kalmár Zol­tán felügyelő foglalta össze az elmúlt négy év munkálatait, amelyek a templomot, a gyülekezeti termet, a lelkészlakást és az udvart érintették. Nyílászárókat cseréltek, tetőt szige­teltek. A parókia tetőterében felújí­tották a fürdőszobát, egy lakószobát, valamint az előteret. Az épületek kö­rül kiépítették a csapadékvíz-elveze­tő csatornát, felülvizsgáltatták az elektromos hálózatot. A gyülekeze­ti teremnél több helyen a vékony gipszkarton fal helyett téglafalat emeltek. Valamint hosszú mérlege­lés után a félig kész galériát elbon­tották. A templom rendezése kívánta a leghosszabb időt, mivel a felújítás ter­vezési munkát igényelt. A templomot a gyülekezet nem érezte magáénak, és állapota műszakilag is sok problé­mát vetett fel. Szerették volna elér­ni, hogy városi környezetbe illő, le­tisztult formájú, az eredetit visszaadó megjelenésű, szélfogóval rendelkező és evangélikus hangulatú legyen. Ez majd a templomtorony megépítésé­nél látszik teljesen. Legelőször, 2005-ben a templom­padokat hozatták rendbe, hiányzó burkolólapokat, lábazati szegélye­ket, szószékpad­lózatot pótoltak. Az összes nyílás­zárót kicserélték, s a templom egyik ékességeként szí­nes, Luther-ró­­zsás üvegablakot helyeztek el. Az oldalhajót egybe­nyitották a főha­jóval, és a bizton­ságos csapadék­víz-elvezetés ér-, dekében az előb­binek a teljes te­tőzetét kicserél­tették. Választó­fallal biztonsá­gos szélfogót ala­kítottak ki, ezál­tal napközben megnyithatják a templomot. Klimentné Fe­­renczy Andrea, a gyülekezet lelké­sze lapunknak el­mondta, hogy tervük az orszá­gos egyház támogatásával készült, és hogy szeretnék folytatni a munkála­tokat. A templom megújulása a ter­vezett új toronnyal válik majd igazán látványossá. ■ Menyes Gyula Lángoló jelentés Egyházkerületi közgyűlés délen ► Idén Tótkomlóson tartotta tavaszi közgyűlését a Déli Evangélikus Egy­házkerület. Az április 24-re meghirdetett tanácskozást - mivel dátum szerint éppen egybeesett a település városnapjával - a templomban megtartott ünnepi istentisztelet előzte meg. A hivatalos ülés a gyülekezeti házban Szpisák Attila helyi lelkész áhítatával vet­te kezdetét. A testület tagjai elsőként Gáncs Péíerpüspök és Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő éves jelentését hallgatták és vitatták meg. Mind­ketten hangsúlyt helyeztek a lelkészi munka komolyan vételére, melynek egyik jele a canonica visitatio elfeledett gyakorlatának felélesztése a kerületben. Gáncs Péter többek között ismertette a kerület idei kitüntetettjeinek név­sorát (ők a májusi missziói napon vehetik majd át díjaikat), illetve bemutat­ta a küldötteknek Jóné Jutási Angelikát, a püspöki hivatal új irodavezetőjét. A felügyelő asszony az elmúlt évben tett gyülekezetlátogatások tapaszta­latainak összegzésén túl megemlítette: a sokat emlegetett válsághelyzet szük­ségszerűen magával kell, hogy hozza az egyházi diakóniai munka újragondo­lását és átalakítását is. Hogy az előterjesztés mennyire lekötötte a hallgatóság figyelmét, azt jelzi az a nem kis derültséget kiváltó epizód, amikor is az előre megküldött jelentés részleteit elmélyülve tanulmányozó Ribár János esperes kezében az asztalon égő mécsestől egyszer csak lángra kapott a papírlap. „Egy­értelmű véleménynyilvánítás” - hangzott a teremben innen is, onnan is. Az elnökség jelentéseinek elfogadása után Szabóné Mátrai Marianna adott részletes értékelést az előzőleg bekért éves lelkészi jelentésekről. A püspök­helyettes rámutatott: a visszatekintés egyben önértékelést, szembenézést is jelent, ugyanakkor nem csupán az elmúlt év eseményeinek számbavételére van szükség, de jövőbe mutató munkatervre, vagyis a gyülekezeti célok meg­fogalmazására is. Az elemzésből a hallgatók képet kaphattak a kerület nagyon különböző helyzetű és adottságú gyülekezeteinek örömeiről és gondjairól. A továbbiakban Káposzta Lajos egyházkerületi GAS-előadó, dr. Font Éva ke­rületi ügyész, valamint Aradi György egyházkerületi missziói lelkész beszámo­lóját hallgathatták meg a jelenlévők. Smidéliusz András püspöki titkár a gyü­lekezeti hírlevelek előzőleg kiírt „barátságos mérkőzésének” eredményeit ismer­tette: az eltérő adottságok szerinti kategóriákban a Gerendás-Csorvási Társult Evangélikus Egyházközség hírlevele, az Orosházi Harangszó és a Kőbányai Ha­rangszó végzett az első helyen a versenyben, A színvonalas munkáért az elnök­ség értékes ajándékokkal mondott köszönetét az újságok szerkesztőinek. Végül a kerület mátraszentistváni telkének lehetséges hasznosításáról ta­nácskozott a testület. Káposzta Lajos nyugalmazott esperes egy kerületi pi­henőházról szóló koncepciótervet terjesztett elő, melynek megvalósítható­ságát a jövőben szakértők bevonásával mérlegeli a közgyűlés. ■ S.A. Otthon idegenben A fenti címmel rendezték meg Né­metországban, a Majna-parti Frank­furttól száz kilométerre északra fek­vő Holzhausenben az ötvenedik, ju­bileumi EMEIK-konferenciát. De mi is az az EMEIK? Legjobb, ha a választ a konferencia képviselői ad­ják meg. Az Európai Magyar Evan­géliumi Ifjúsági Konferencia honlap­ján ez a rövid bemutatkozás olvasha­tó (http://church. lutheran.hu/eme­­ik/):„A nagyheti Ifjúsági Konferencia i960 óta minden évben megrendezés­re kerül. Európa különböző országa­iból gyűlünk egybe, protestáns fiata­lok, családok és idősebbek is, hogy a keresztyén hitben, a magyarságtudat­ban erősödjünk, és a közösség élmé­nyével gazdagodjunk. Sokak számá­­ra jelentett eddig az Ifjúsági Konferen­cia örömteli találkozást hasonló hely­zetben élő magyarokkal és fontos tá­maszpontot keresztyén hitükben.“ Itt van előttem a honlapon is olvas­ható lista, amely felsorolja, hogy az első, 1960-ban a norvégiai Trysilben tartott konferencia óta milyen utat jártak be Európa-szerte, és mik vol­tak a témák, amelyek meghatározták az egyes alkalmakat. E rövid írás keretében nem sorolhatom fel a hosszú listát, de javaslom, hogy aki megteheti, nézzen utána a honlapon. Imponáló történet sejlik fel előt­tünk a puszta felsorolásból is. A Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfiában pedig többek között ezt is olvashatjuk: ,Az EMEIK szel­lemi vezetői közé tartozott, illetve tar­tozik: Cseri Gyula, Gémes István, Glatz József, Pátkai Róbert, Szépfa­lusi István, Terray László, Tóth János, Vajta Vilmos. A szervezetből 1969-ben kivált idősebb tagok alakították meg az Európai Protestáns Magyar Sza­badegyetemet." Azt már én teszem hozzá, hogy a konferenciák sikeréhez esztendőről esztendőre sok munkával járultak hozzá azok az ifjúsági lelkészek és a gyakorlati szervezésben részt vevő se­gítők, akiknek a nevét ugyan nem őr­zik lexikonok, de akik nélkül nem jö­hettek volna létre ezek az alkalmak. Az ötvenedik konferencia sikeré­ért fáradozók közül azért két nevet szeretnék külön is megemlíteni: a Svájcban gyülekezeti lelkészként szol­gáló Joób Szilárd evangélikus ifjúsá­gi lelkész elsősorban a tartalomért volt felelős, az angliai Jaskó Irén refor­mátus vegyészmérnök pedig gon­dos háziasszonyként a praktikus ten­nivalók terhét vállalta magára. Nekik és minden munkatársuknak mint a konferencia egyik résztvevője és elő­adója én magam is köszönetét mon­dok. Tudom, hogy minden résztvevő - különösképpen a Magyarországról érkezett evangélikus gimnazisták és református teológiai hallgatók - ne­vében is teszem ezt. Mielőtt kicsit részletesebben szó­lok az összejövetel témájáról és elő­adóiról, még azt is elmondom, hogy az ifjúsági konferenciát megelőzte a 7. nyugat-európai magyar presbite­ri konferencia, amely két napon át az aktuális tennivalók mellett elsősor­ban a magyar nyelvű szórványgyüle­kezetek istentiszteleti rendjeiről és az esetleges egységesítés lehetőségeiről ÉGTÁJOLÓ <í) tárgyalt. Két hazai előadót is meghív­tak a liturgiái kérdések megbeszélé­séhez: református részről dr. Fekete Károly debreceni teológiai professzor, evangélikus oldalról pedig én magam voltam a meghívott. A presbiteri konferenciát lezárta, a nagyheti ifjúsági konferenciát pe­dig megnyitotta a közösen ünne­pelt virágvasárnapi úrvacsorás is­tentisztelet, amelynek Gémes Pál evangélikus lelkész volt az igehirde­tője. Ő - saját német szolgálata mel­lett - édesapjával, Gémes Istvánnal közösen végzi a stuttgarti magyar gyülekezetben a munkát. Fordítsuk most figyelmünket a jubileumi konferenciára! Ahogy em­lítettem, mostani írásom címéül a konferencia címét, fő témáját válasz­tottam. A meghívón a szervezők így hirdették meg a jubileumi alkalmat: „A téma, »otthon - idegenben«, ke­resztyén és magyar sorskérdést vet fel. Ez volt meghatározó az EMEIK indu­lásakor és története alatt is. Az ide­genbe kerültfiatalok a konferencia ál­tal egy darab otthont teremtettek, mely azóta is sok résztvevőt vonz. Az 50. konferencián ezért ezt a mindig időszerű kérdést vizsgáljuk meg: ho­gyan élhetünk idegenben otthon, és hogyan viseljük el otthon az idegen­­séget? Egyébként akárhol is élünk, mint keresztyéneknek eföldön csak át­meneti otthonunk van’.’ A konferencia munkamódszere a már sokszor bevált hagyományos volt. A bibliatanulmány-sorozat, az előadások, sőt még az esti áhítatok is a nagyon gazdag téma egy-egy rész­letére irányították a figyelmet. Lehe­tőség volt délutánonként a napi rész­lettémák kiscsoportos megbeszélésé­re is. Négy délelőttön Virágh Sándor sárospataki református lelkipásztor tartotta a bibliatanulmányt Mózes 1. könyvének nagy családtörténete alap­ján. Az idegenbe szakadt József éle­te az „otthon idegenben” téma sajá­tos végiggondolására adott alkalmat és lehetőséget. A még mindig délelőtt sorra kerü­lő előadás-sorozat a fő téma külön­böző összefüggéseire világított rá. Az Otthon idegenben szikáran koppanó főcímére ugyanis egymás után követ­keztek a kérdést nem szűkítő, de min­den esetben konkrét kontextusba helyező címek: mint keresztény, mint magyar (e kettő az én feladatom volt), majd az emigrációban, végül ki­sebbségben. Az emigráció összefüggésében Gémes István evangélikus lelkész Stuttgartból osztotta meg velünk gazdag tapasztalatait, a kisebbség­ben való lét sajátos kérdéseiről a fel­vidéki Rozsnyóról érkezett Badin Ádám - az ottani gyülekezet pres­bitériumából éppen a közelmúltban kizárt - előadóművész testvérünk szólt. Az ő „helyzetjelentése" halla­tán a konferencia egyik résztvevője részéről kezdeményezett spontán akció is elindult, amely egy nyilat­kozattal az Európai Unió illetékese­inek figyelmébe ajánlotta a felvidé­ki magyar anyanyelvű evangélikusok nehéz helyzetét. (Vö. a múlt heti - április 26-i - Evangélikus Élet Úti­társ mellékletének 1. oldalán meg­jelent S.O.S., szlovákiai evangéliku­sok... című írást.) Egyik délután szép élményt jelen­tett a közeli Herbornban történt ki­rándulás. Gárdonyi Zsolt és fia, Dá­niel az ottani evangélikus templom­ban tartott koncerten örvendeztette meg a résztvevőket. A naponta más­más konferenciai részvevő által tar­tott esti áhítatok előtt változatos programú - például ifjúsági est, Ki mit tud?, Badin Ádám bábszínháza stb. - alkalmakat készítettek elő a szervezők. Akik ott lehettünk, átélhettük a csodát: idegenben is otthon éreztük magunkat a Jézus köré gyűlt magyar anyanyelvű tanítványi kör közössé­gében. Isten éltesse az ötvenéves EMEIK-et - ad multos annos! Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents