Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-26 / 17. szám
io 41 2009. április 26. KRÓNIKA Evangélikus Élet Jubiláló oktatási központ BÚCSÚZUNK AZ EVANGÉLIKUS ÉLET MUNKATÁRSÁTÓL Schelken Pálma emlékére ► A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ fennállásának tizedik évfordulójáról emlékeztek meg április 17-én, pénteken családias ünnepség keretében a meghívást elfogadók, illetve az intézmény jelenlegi és korábbi dolgozói. A program templomi istentisztelettel kezdődött. Jézus missziói parancsa alapján tartott igehirdetésében Ittzés János elnök-püspök hangsúlyozta, hogy az intézmény névadója egész életében Krisztusra tekintett. Ezért nem bírtak vele ellenségei, és kiállását ezért nem értették meg kortársai. Ittzés János azt kérte, hogy az oktatási központban folyó munka - az intézmény névadójához híven - mindig is Krisztusra tekintő legyen. Az ünnepség a központ nagytermében folytatódott, ahol elsőként Hafenscher Károly intézményvezető köszöntötte a megjelenteket, majd Miklós Tamás tartott előadást. A polgármester régi képeslapokon mutatta be az épület elődjét, a híres Balatongyöngyét, amely száztizenhárom évvel ezelőtt fogadónak épült a Balaton-part révfalujában. A házat 1928-ban vette meg az Evangélikus Tanítók Országos Egyesülete - üdültetési célra. Az államosítás időszakában a helyi tanárok egyszerűen bevonultak diákjaikkal a gazdátlan épületbe, és kezdték meg benne az 1952/53- as a tanévet. Azt már Riczinger József, a kárpótlás időszakában Révfülöpön szolgált lelkész mondta el lapunknak, hogy u rendszer változás időszakában polgármesteri hivatal céljára akarták hasznosítani a faluközpontban álló házat és a telket. A kész tervvé kristályosodott elképzelés azonban - dr. Nagy Gyula püspök levele nyomán - visszavonták, így egyházunk visszakaphatta a telket, amelyen azután a bajor tartományi egyház támogatásával épülhetett fel az utóbb Ordass Lajosról elnevezett Evangélikus Oktatási Központ. Oktatási intézményről lévén szó természetes, hogy a születésnapi ünnepségen is elhangzottak további előadások. Az evangélikus egyház és az oktatásügy címmel dr. Kertész Botond történész foglalta össze e szolgálati ág történetét a Kis kátétól egészen a népfőiskoláig, kiegészítve a fóti kántorképzőben folyó áldozatos oktatómunka fejezeteivel. Ebéd után dr. Böröcz Enikő evangélikus lelkész, egyháztörténész Ordass Lajos és az evangélikus oktatásügy címmel tartott előadást, melyben az egykori püspök életútját vázolta kisdiák korától egyházvezetői hivataláig. Az ünnépi programot annak a dr. Boleratzky Lórándnak a személyes emlékezése zárta, aki a mártír püspököt a múlt század negyvenes éveitől kezdve közelről ismerhette. Egy intézmény történetében tíz év valójában nem nagy idő. Bár a születésnapot csak maroknyi gyülekezet ünnepelte, a lényeg, hogy vendégek és dolgozók minél többször adhassanak - telt házzal - hálát Istennek a Balaton-part e csodálatos létesítményéért. ■ Menyes Gyula Február 21-én töltötte be a 95. életévét, mégis kortalan volt. Itt ülök a számítógépem előtt, próbálom felidézni azt a sok emléket, mondatokba sűríteni azokat a pillanatokat, amelyek hétéves ismeretségünk alatt Pálma nénihez kötöttek. Közben újra és újra azon kapom magam, hogy képzeletben megint ott ülök budai lakásának nappalijában. Abban a bizonyos zöld fotelben, amelyben - sokszor bele sem mertem gondolni - hány és hány olyan író, költő, zeneszerző ücsörgött, akik nekem csak az iskolai tankönyvekből voltak ismerősek... Minden látogatásomkor más és más kupac dedikált és recenzeálásra váró könyv és album sorakozott az asztalon, mellettük kiállítás-megnyitóra, könyvbemutatóra és egyéb kulturális rendezvényre szóló meghívók. Pálma néni pedig örömmel és csillogó szemmel mutatta őket, nézzem, milyen remek dologról fog írni a közeljövőben! Mert valójiban ez volt ő. Az utóbbi években többféle fizikai gyengeséggel és betegséggel küzdött, de egy pillanat alatt efeledkezett róluk, ha valami kulturális érték került a kezébe. Élete volt hogy újságíróként - a Magyar Rádió belső, majd a Magyar Nemzet és számos hetilap (közöttük három egyházi újság) külső munkatársaként - értéket közvetítsen. Különleges érzéke volt ahhoz, hogy a sok talmi közepette észrevegye a valódit. És különleges bátorság volt benne, hogy a legnehezebb években is kereszttel a nyakában hívjon meg a „vörös Csepelen” általa szervezett szabadegyetemre olyan előadókat, akiket abban az időben mellőzni illett. De Pálma néni - ahogy manapság mondanánk - ezt is „bevállalta” Mint ahogy nem félt a technika haladásával sem lépést tartani. „Te, drágám” - hívott fel egy nap a szerkesztőségben -, diktálom neked a mobilszámomat.” Néhány hónappal később, karácsony másnapjának délutánján volt végre néhány szabad órája, amikor unokaöccse elme-1914-2009 hetett hozzá, és megmutathatta neki, hogyan írja és formázza meg a cikkeit a számítógépen. (Ez körülbelül hat évvel ezelőtt lehetett, amikor Pálma néni már a 90. életévéhez közelített!) Amikor átfaxolta első, komputerből kinyomtatott cikkét, elnézést kért, hogy nem e-mailben küldte, de - mint mondta - annyi ideje már nem volt azon a bizonyos délutánon, hogy még azt is megtanulja... Digitális fényképezőgépet is készült vásárolni, hiszen a szerkesztőségek jobban kedvelik az ilyeneken készült képeket, mint a hagyományos fotókat... Pálma néni személyes varázsával mindenkit elbűvölt, akivel találkozott. Másfél éve engem kért meg, hogy kísérjem őt el a Zichy-kiállítás sajtótájékoztatójára. Kedves stílusával nemcsak a taxisofőrt vette le a lábáról, de jó volt látni, ahogy a különböző sajtóorgánumoktól jött újságírók is egymás után ölelték meg, felidézve akár a tíz-, húszéves vagy még régebbi közös emlékeket. Mert ő nyomott hagyott az emberekben. Nappalijának és dolgozószobájának falai, szekrényei és polcai igazi kincseket rejtettek. Sok esetben saját kézjeggyel ellátott kincseket: Lehár Ferenc vagy Bartók Béláné dedikált fotója, Szabó Lőrinc gyorsíró ceruzája, Kosztolányi Dezső bögréje, Kisfaludi Stróbl Zsigmond vagy Búza Barna kisplasztikái - nem is lehet mind felsorolni, hány barátság tárgyi emléke volt nála látható. Ő pedig nagy szeretettel mesélt róluk, csakúgy, mint mostani barátairól. Saját családja nem volt, ám az ember mégis azt tapasztalhatta, nagyon sokan veszik őt körül; meglátogatásához időpontot kellett kérni! Cikkei megjelenése után sok esetben vidékről is felhívták őt, hogy ismeretlenül is megköszönjék írását. Schelken Pálma sok tekintetben példát adott: ahogyan szerette az embereket, a hazáját, és ahogyan hitében mindvégig kitartott. A pesterzsébeti evangélikus gyülekezet, amelynek egykor édesapja is volt felügyelője, majd a Deák Téri Evangélikus Leánygimnázium, ahová azelőtt édesanyja is járt, fontos alapokat adott. De számára az ökumenizmus sem üres szólam volt csupán, hanem mindennapjainak fontos része - Pálma néni a tihanyi apátság Tetőtéri estéinek törzsközönségéhez tartozott. Tudta, hogy egyszer neki is haza kell mennie, az igazi hazába. Nem félt tőle, hanem sok-sok éve tudatosan készült rá. Dolgait rendezte, értékeinek nagy részét még életében különböző múzeumoknak, levéltáraknak ajánlotta. Mindezt azzal a szerénységgel, amely rá annyira jellemző volt. Nem szerette előtérbe tolni magát, nem szerette a felhajtást, mint ahogy nem véletlenül vette bele végrendeletébe azt sem, hogy temetéséről feol- o C7i'íl/ rcaláfJi furíinn FKKon LOaiv u ijt,ui\ vouiuv.! ívűi iuujc/h. l/l/v,» 1 „önző” volt, de tudta: a földi búcsú nem fontos, mert odaát lesz egy másik jelképes zöld fotel, ahol folytathatjuk majd a beszélgetést. ■ Boda Zsuzsa Schelken Pálma 90. születésnapja alkalmából közölt írásunk az Evangélikus Élet 2004. február 22-ei számának 5. oldalán olvasható. Internetes elérhetősége: www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2004/8/si. - A szerk. Istentiszteleti rend • 2009. április 26. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 10,11-16; Ez 34,10-16.31. Alapige: Jak 5,(13)16-20. Énekek: 334., 261. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) Lackner Pál; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; du. 6. (ifjúsági) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; du. 6. (úrv., Új találkozás ifjúsági istentisztelet); Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentímre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ,, _ _ Összeállítottá: Boda Zsuzsa HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________________________________ „Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni” A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület szeretettel hív és vár mindenkit a 2. országos Fébé-napra május 16- án a budahegyvidéki evangélikus gyülekezetbe (1122 Budapest, Kék Golyó u. 17.). Program: ♦ 10.00: Istentisztelet úrvacsorával - dr. Fabiny Tamás püspök ♦ 11.15: Előadás: Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni az egyházban - dr. Bácskai Károly lelkész ♦ 12.00: Ebédszünet (a gyülekezet helyiségeiben szerény vendéglátás) ♦ 13.30: Előadás: Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a misszióban - Szeverényi János missziói lelkész ♦ 14.15: Előadás: Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a nevelésben - dr. Korzenszky Richárd perjel ♦ 15.00: Kávészünet ♦ 15.45: Előadás: Szeretve szolgálni - szolgálva szeretni a családban - Kiss László, a székesfehérvári gyülekezet felügyelője és Kissné Kárász Rózsa, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület másodfelügyelője ♦ 16.30: Záróáhítat: Veperdi Zoltán Fébé-lelkész
