Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-19 / 16. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. április 19. ► 11 Előttünk Isten embere Elizeus próféta élete és üzenete ► „Minket, mai embereket is tanít Elizeus élete és tanítása, hiszen nekünk is van lehetőségünk a nehéz körülmények között vagy éppen jólétben is Istenben bízni...” - olvashatjuk Sándor Endre Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! - Elizeus próféta élete és üzenete című kötetének bevezetésében. A lelkész-polgármester legutóbbi művében bibliai szakaszok és hozzájuk kapcsolódó, imával záruló elmélkedések segítségével hozza közelebb mai olvasóihoz az ószövetségi prófétát. A termékeny szerző szinte évente jelentkezik egy-egy újabb munkával. A Kálvin Kiadó által gondozott könyveiben az Ótestamentum szereplői közül eddig Debóra, Sámson, Ruth, Sámuel, Józsué, Gád és Nátán alakja elevenedett meg. Sándor Endre legutóbbi kötetében Illés próféta utóda, Elizeus kerül elénk, aki „a legnagyobbra, az élő Istenre, az Úrra bízza az életét, s nem az e világi gazdagságot akarja örökölni és szolgálni, hanem a lelki gazdagság érdekli, s így gazdagít másokat is. Mert soha nem keresi a maga hasznát, hanem mindig a másik emberért él, amikor Isten dicsőségét szolgálja” (5. oldal). A könyv lapjairól kiderül, hogy Elizeus az Ábél-Mehólából való gazdag földműves, Sáfát fia. Nevének jelentése: Isten megszabadít. Szántó-vető munka közben az Úr úgy hívta el, hogy Illés rádobta a palástját. Szolgálatának kezdete, Illés elragadtatása előtt nem kevesebbet kért mesterétől, mint azt, hogy a benne - tudniillik Illésben - lévő lélekből neki kétszeres rész jusson... Isten ezt meg is adta neki. Elizeus a kapott ajándékkal felelősen sáfárkodott, nem a maga dicsőségére használta. Volt ugyan háza Samáriában, de sokat volt úton, járta az országot, és hirdette Isten üzenetét. Prófétaiskolát vezetett, jeleket és csodákat vitt véghez; a rászorulók közt nem tett különbséget rangjuk alapján, mindenkinek segített: olajat szaporított, halottat támasztott fel, betegeket gyógyított, véleményt nyilvánított politikai kérdésekben. Működése jó fél évszázadot tett ki, a Szentírásban erről az időszakról a Királyok első könyvének tizenkilencedik fejezete, valamint 2Kir 2-9 és 2Kir 13 tudósít. Sándor Endre könyvében néhányszor kimondottan református gyülekezetének tagjaihoz szól, de szavai természetesen számunkra, evangélikusok számára is tanulságosak. A hétköznapi, mai párhuzamok a hit mindennapi megélését segítik, bibliai ismereteket közvetítenek, tanítanak és nevelnek, közérthető nyelven. A kötetet kézbe véve az az érzésünk támadhat, hogy elhangzott igehirdetések írott változatával állunk szemben. Az elgondolkodtató, ugyanakkor könnyed, olvasmányos stílusban papírra vetett elmélkedések és imák építőek mindenki számára. ■ GaZsu Sándor Endre: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! - Elizeus próféta élete és üzenete. Kiadta a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója. Budapest, 2008. Ára 820 forint. A várakozás művészete Szeretsz várakozni? Én nem. Sorban állva a postán, a bankban vagy a közértben, forgalmi dugóban várakozva hamar elfogy a türelmem. Ha telefonon valakivel egyeztetni akarok egy időpontot, vagy az egyenlegemet akarom lekérdezni, és „foglalt” jelzést kapok, hamar kiderül a várakozás iránti ellenszenvem. Az ilyenfajta várakozás persze csak kisebb kényelmetlenséget okoz. Az a fajtája sokkal gyötrelmesebb, amikor a kiváltó ok nem múlik el hamar. 1981-ben például családommal új városba költöztünk, mert ott kaptam munkát. A régi házúfikat el kellett adni, és feltételeztem, hogy hamar lesz rá vevő, az új városban már meg is vettem az új házunkat anélkül, hogy megvártam volna a régi eladását. Ennek eredményeképp két ház „tulajdonosa” voltam egy teljes éven át, no meg persze a két jelzáloghitel-törlesztésé és az áthidaló hitelé is, míg végül a régi házunk vevője kifizette a vételárat. Eleinte nem volt nagyon nehéz a régi ház eladására várni. Mivel abban a városban akkor erős volt az ingatlanpiac, bármely pillanatban hívhatott az ügynököm, hogy a házunkra talált vevőt. Azonban ahogy teltek a hetek és hónapok, a várakozás egyre nehezebbé vált - különösen, hogy kis megtakarításunkat a dupla törlesztőrészlet fizetése gyorsan felemésztette. Más példám is van rá, hogy mennyire nehéz nekem a várakozás: amikor nyilvánvalóvá vált, hogy munkahelyet kell váltanom, és új lehetőségek után kell néznem; amikor a szerkesztő válaszát vártam egy leadott cikkre vagy kéziratra; amikor számlámra vártam az esedékes átutalást, hogy a nyomasztó pénzügyi kötelezettségemnek eleget tudjak tenni; amikor a napokat számláltam vissza egy komoly műtétig; amikor türelmetlenül vártam a híreket a válságos helyzetbe került szeretteim felől. Számomra mindezek nagyon nehéz időszakok voltak, gyötrelmesen nehezek. Még ma is, amikor az igények azonnali kielégítésének és a villámgyors kommunikációnak a korszakát éljük, a várakozás mindennapos valóság. Hogyan birkózol meg a várakozással - várni a pincérre, aki még nem szolgált ki, vagy az üzleti partnerre, aki még nem válaszolt, vagy egy, az életedet meghatározó hírre, amely még nem érkezett meg? Érdekes, hogy Ézsaiás könyve az Ószövetségben milyen sok alkalommal beszél a várakozásról és a várakozás alatt az Istenbe vetett bizalomról. ♦ Isten saját ütemterve alapján cselekszik, nem a miénk alapján. Az Istenbe vetett hit nem biztosítja az azonnali választ. Ha esetleg lassabban érkezik is válasza, mint óhajtanák, legyünk biztosak abban, hogy fog válaszolni. „És várom az Urat, aki Jákob háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem'.’ (Ézs 8,17) ♦ Isten gyakran elvárásainkat meghaladó módon válaszol. Amikor szükségeinkre Isten válasza megérkezik, sokszor eltér várakozásainktól - és jobb, mint amit reméltünk. „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!" (Ézs 25,9) ♦ Isten megjutalmaz a türelemért. Gyakran érezzük annak kísértését, hogy sürgessük a dolgokat, de az Istenre való türelmes várakozás elnyeri jutalmát. „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. (...) boldogok mindazok, akik benne reménykednek’.’ (Ézs 30,18) ♦ Isten erőt ad azoknak, akik az ő válaszára várnak. A várakozás fel tudja emészteni fizikai, érzelmi és lelki tartalékainkat. Ha azonban bízunk abban, hogy Istentől idejében megérkezik a válasz, ő megújítja erőnket, hogy továbbhaladhassunk. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg járnak, és nem fáradnak el!’ (Ézs 40,31) ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) fr I' \ * . ‘ ■ Hajnai.jAnna Ki vagyok én?... Ki vagyok én? te vagy a gazdag tőled kaptam, akármit adjak csontjaimat ha visszaadtam máig mindig adósod maradtam visszadjam neked a lelkem? ki vagyok én hogy neked kelljem? mert jó volt csontban, bőrben, húsban mert lázban, kötöttségben, gúzsban hogyan ugrottam! hogy bomoltam virgonc erős egy fruska voltam... jó neked ha semmiben lengek? meztelen szelekben kerengek? én lennék a sírás a szélben a sápadás a falevélben, lázas ősz, vérszínű szömörcés vád volnék, suttogó könyörgés én nem szűnnék meg kérni! várni: lehessek! legyek bár akármi! hadd legyek némán vagy kiáltva létednek porszem része, társa HETI ÜTRAVALÓ Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (íPt 1,3) Húsvét ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéi hirdetik: Krisztus feltámadott megigazulásunkra. „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom.” (GyLK 678) Fehérvasárnap járultak először az Úr oltárához az ősegyházban, akik húsvétkor részesültek a keresztség szentségében, s kishúsvétig viselték fehér ruhájukat. Az új élet Teremtője legyőzi hitetlenségüket! „Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden” (2Kor 5,17; LK) „Ne hidd, hogy csak úgy besétálsz Isten országába! Először is újjá kell születned víztől és Lélektől!” - így figyelmeztet Luther. „Isten szül minket újjá az igazság igéjével, mely Isten ereje. Ez elevenít meg s üdvözít mindeneket, kik benne hisznek.” Húsvét nyolcadán a feltámadott Jézus ismét megjelent tanítványainak, a hitetlenkedő Tamás miatt, mert neki az egyetlen hiányzó bárány is fontos; és így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek’.’ (Jn 20,29) Nekik-nekünk írja a szemtanú Péter: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét’.’ (íPt 1,8-9) Ezért kik újjászülettetek, s Tamással együtt Uratoknak és Isteneteknek valljátok: „Énekeljetek az Úrnak új éneket... - Dicsőítsétek az Urat..!’ (Ézs 42,10.12) Isten megismertette magát Jobbal. Jób már nemcsak hírből hallott róla, de „szavaiban s műveiben szemmel látható lett számára Isten lénye” (lásd Biblia magyarázó jegyzetekkel, 609. o.); s bűnvallása után „az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért” (Jób 42,10). Péter szerint radikális újrakezdés történik a végbement újjászületés során. Ennek jelei a megszentelődés és a képmutatás nélküli szeretet -.„...egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által’.’ (íPt 1,22-23) Főpapi imájában Jézus tanítványaiért könyörög, kiket az Atya neki adott: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság’.’-„...én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal!’ (Jn 17,17.19) Ama nagypénteki „saját kezű” gyorstemetésre emlékeztet az evangélista: arimátiai József „elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha!’ (Lk 23,52-53) Ám Jézus még halála előtt felemelt hangon Atyja máig érvényes üzenetét hirdette: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem...” - „Én pedig tudom, hogy az őparancsolata örök élet’.’ (Jn 12,44.50) Mi tudjuk-e, hisszük-e mindezeket? Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (\)n 5,20). Valljuk meg: „Mindenem vagy, Jézusom, / A halálban örök élet! (...) Te vagy utam, életem, / Én Jézusom, mindenem!” (EÉ 392,1.3) ■ Garai András
