Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-19 / 16. szám
6 ■m 2009. április 19. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet HIRDETÉS____________________________________ Közgyűlési közlemény A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlése április 24-én, pénteken 10 órai kezdettel ülést tart a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében (5940 Tótkomlós, Luther u. 1.). Erre az alkalomra a Déli Egyházkerület közgyűlésének tagjait szeretettel hívjuk és várjuk. Erős vár a mi Istenünk! Gáncs Péter püspök, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő HIRDETÉS Egyházkerületi sportnap Az Északi Evangélikus Egyházkerületben április 24-25-én, péntek-szombaton ismét megrendezzük az egyházkerületi családi és sportnapot az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiumában. Szeretettel hívjuk és várjuk a kikapcsolódni és sportolni vágyó családokat, gyülekezeti tagokat. Jelentkezni lehet Simon Attila iskolalelkésznél április 20., hétfőig az alábbi elérhetőségeken: e-mail: hangya22@freemail.hu vagy telefonon: 20/824- 3468. További információ és a jelentkezési lapok letölthetőek az Északi Egyházkerület honlapjáról. HIRDETÉS____________________________________ Rajzpályázat gyermekeknek - 2009 A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya rajzpályázatot ír ki Gyermekek a Bibliában témakörben. A gyermekek öt kategóriában, korosztályonként pályázhatnak: óvodások, 1-2. osztályosok, 3-4. osztályosok, 5-6. osztályosok és 7-8. osztályosok. Minden pályázó legfeljebb három rajzot küldhet be. A rajzok A/4-es méretben készüljenek. Használható színes ceruza, filctoll, zsírkréta vagy festék. A lap hátsó oldalán szerepeljen a készítő neve, életkora, a mű címe, illetve a pályázó lakcíme, gyülekezete és az óvoda vagy iskola neve. A pályamunkák beérkezésének határideje: 2009. május 15. A cím, ahová a rajzokat várjuk: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya, 1450 Budapest, Pf. 21. Az eredményhirdetés a 4. országos evangélikus gyermeknapon lesz Albertirsán, az Alberti Evangélikus Általános Iskola tornatermében május 30-án. Az országos evangélikus gyermeknapon a zsűri által legjobbnak ítélt rajzokból a tornaterem galériáján kiállítást rendezünk. Minden pályázónak jutalom jár, és az egyes korosztályokban az első három helyezett ajándékban részesül. További információ Pál Marietta gyermek- és ifjúsági referenstől kapható (telefon: 20/824- 4454; e-mail: marietta.pal@lutheran.hu). VII. Gergely Németh László történelmi drámája az Evangélium Színházban Konok következetességgel üti fel Németh László drámáinak lapjait Udvaros Béla - ezúttal mint művészeti vezető -, hogy megálmodott színházának színpadán, Schöpflin Aladár szavaival szólva, „nagy írói szándék” bontakozzék ki. Merő képzelgés azt állítani, hogy A két Bolyai, a Galilei, a Nagy család színre vitele után most pusztán a név vonzása mozdította volna a rendezői akaratot, a VII. Gergely színpadra állítását. Németh László színháza - sok kritikusa állítja - voltaképpen felolvasószínpad. A színész nem egyéb, mint a néző fáradozását átvállaló, okos és érzékeny értelmező, aki a mesteri metaforákat, szokatlanul gyönyörű jelzőket és bravúros szerkezetű mondatokat a realisztikus beszédmód medrébe tereli. A dogmatikus dramaturgia vélelmezői ezek, akik a nyílt színi ütközések és a nyers cselekvések halmazában ismerik csak fel a tökéletes drámát. Németh kísérleti dramaturgiája csak rövid ideig volt céltáblája azoknak a kritikai vádaknak, amelyek papírszínházzá fokozták le drámáit, Kárpáti Aurél kritikus mogulnak - aki „illetéktelen behatolónak” minősítette színműveit - a sértését is elviselte, mert végül is a színpad, szövetségben az értő nézőtérrel, méltó feleletet adott a kétkedőknek és elutasítóknak. Miben rejlett a Németh László-i új dramaturgia lényege? A dráma igazi színpada nem a világ, hanem a lélek; „az emberi őrültség, amely nem hajlandó saját érdekeit felfogni” A VII. Gergely című dráma 1937- ben keletkezett, színpadra jutásának dátuma 1939. A pápát - Németh László örömére és megelégedésére - Tímár József alakította. A művet Németh Antal, a kor legjobb rendezője és színházi teoretikusa a tíz legjobb magyar dráma közé sorolta. Meglehet, ezzel az igényes értékeléssel a hazai színházi világ nem teljesen azonosulhatott, mert méltatlanul kevés alkalommal kerülhetett csak színre a mű. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy Németh Lászlónak ez a drámája - frazeológiáját tekintve - bonyolult. Történelmi szálai-utalásai néha követhetetlenek, a főszereplő pápa jelleme, lelki indítékai többféle rendezői értelmezést is kínálnak; egyházi méltóságról lévén szó csak óvatosan lehetett világi gyakorlatra kivetíteni cselekedeteit. Nagyon leegyszerűsítve a VII. Gergely az egyházi és világi hatalom primátusának drámája. VII. Gergely, a 11. század legjelentősebb reformpápája a kereszténység lelki megerősödését és egységét azáltal szerette volna biztosítani, hogy hatalmát kiterjesztve a világi uralkodókra, hűbéri engedelmességre kényszerítve a hercegeket és a nagy vagyonokat felhalmozó, Rómától elszakadó püspököket, ők majd Szent Péter apostolának palástja alatt imádják az Istent. Ez a történelmi szituáció és csábító környezet indította írásra Németh Lászlót, aki a históriában nem a csatározásokat, a vélhetően gyakori fizikai konfliktusokat ragadta meg a szélesen feszülő témában, hanem a lelkekben zajló viharokat. VII. Gergely reformtörekvéseinek bevégzése közben a leglátványosabban IV. Henrik német királlyal ütközik össze, aki ellenpápaság szervezésével felel Róma reformjaira, de a kiátkozás intézménye, amely VII. Gergely nevéhez kapcsolódik, meghátrálásra kényszeríti, s Canossa vára alatt télidőben, mezítláb, darócban esedezik bűnbocsánatért, amelyet a pápa esdeklő környezetének hatására meg is kap. Henrik rút visszavágással torolja meg megaláztatását. Az apostol mind az invesztitúraküzdelemben, az egyházi méltóságok kinevezésének a jogában, mind pedig a simonia (lelki és egyházi javakkal történő üzletelés) visszaszorításában vereséget szenved. Nem a túlerő és a mély gyökeret eresztő érdek miatt, hanem - ahogy ma mondanánk - a módszer megválasztásának okán. A szellem emberének küzdelme a „test embere” ellen eszközbeli váltást igényelt volna. Gergely az Isten hatalmára építette „stratégiáját” Kritikusai nem véletlenül írták: „A világ történelmének talán egyetlen alakja sem vetette oda magát ilyen szent hittel és démoni elfogultsággal, hogy a vér és erőszak világát a szellem hatalma alá vesse... Életét ő maga a vergődések és bukások hosszú sorának érezte, s valóban mint száműzött halt meg. De visszanézve rá ez a bukás csupa győzelem.” Az Evangélium Színház - küldetéséhez híven - Németh László engedelmes szövegéből egy teljesen új VII. Gergely pápát állított színre. Mint közismert, ez a dráma erősen történelemhez simuló mű; a világi és egyházi hatalmak küzdelmei számos helyszínt, nevet, földrajzi egységet villantanak fel, már-már a követhetetlenség szaporaságával. A dialógusok veretes elmélkedések is, szükség volt tehát olyan húzásokra, rövidítésekre, amelyek átélhetővé, követhetővé tették a cselekmény sodrását. Mesteri húzással, teljes jelenetek elhagyásával, szerepek összevonásával ott maradt a néző számára egy esendő pápa, aki nem démonian, nem zsarnokian, még csak nem is fanatikusan ragaszkodott Krisztus igazságához, hanem a jóra szerződött ember türelmetlenségével. Egy új, modern pápát láttunk Bánffy György alázatos megformálásában? Igen! Az „üzenőfüzetek” olvasására hajlamos utókor most egy olyan pápát hallott és látott, aki biztosította nézőit: „A dráma igazi színpada nem a világ, hanem a lélek.” Bánffy még az antihumánusnak tetsző eszközöket is humanizálta, „pápai síkról” emberi síkra hozta le a konfliktusokat, néha iróniával, máskor egészséges humorral fűszerezte dikcióit. Az Evangélium Színház protestáns színpadán a Pataki András rendezte VII. Gergelynek az Isten szolgálatára áldozott jó buzgalma még bukásában is előremutató volt; kapaszkodókat kínált a későbbi reformáció hívei számára. Felfigyelhetett a néző az előadás érdekes díszletére is. Tervezője nem szerepel a színlapon, pedig a pápai lakótereket, a canossai várat, Róbert király salernói palotáját megjelenítő fémlépcső, híd, a színpadi háttért betöltő orgonasípok és a pápa „magánszféráját” jelölő imazsámoly egy modern színházi törekvés járulékai, amely arra kényszeríti a nézőt, hogy a dráma koncentrált ívére figyeljen. Bánffy György újszerű pápáján kívül az Ottó ostiai püspököt alakító Lénárt László szép hangjára, a pápa iránti hűségének hűvös, visszafogott megjelenítésére ügyelhetett az érzékeny néző, s arra a gyönyörű monológra, amely az előadás fénypontjaként, a játék végén hangzott fel, a megtört pápa árnyéka mellett; János evangéliumának néhány sorára, amely arról szól, hogy Krisztus igazságát semmilyen emberi gyengeség nem buktathatja meg. Áron László Hugója a franciaországi clunyi kolostor reformeszméit képviseli. Azokat a tanokat, amelyeket Gergely is magáénak vall, ám gyakorlati megvalósulásuk módszerei éket vernek közéjük. Áron bölcs vitában próbál hatni a türelmetlen pápára, tanácsai, hittudósi „korholásai” hatástalanok maradnak. Az alakítás feltétlen erénye a „pedagógiai” attitűd okos alkalmazása. Németh László VII. Gergelye felismerni vélt hibáival az ötödik felvonásban szembesül. (Ebben az előadásban a második rész utolsó előtti jelenetében.) Desiderius apátot kéri, olvassa fejére hibás cselekedeteit. Mucsi Sándor Desideriusa ezt jó lelkiismerettel, kellő tapintattal meg is teszi. Itt megint újdonságot tapasztalhat a néző: VII. Gergely az igazmondásra nem a Németh László-i szigorral válaszol, hanem emberi esendőséggel; aki „tói mohó volt a jóban” annak imája sem érhet mindig a célba - summázódik a két egyházi méltóság vitája. Három női szereplője is van a darabnak. Matild toszkánai grófnő, Ágnes császárné, Henrik anyja és Adelhaid, Henrik anyósa. A három nő szerepe abban merül ki, hogy Gergely cselekvési hajlandóságait erősítik, ám ez a szerepkör a módszeres húzások által meggyengült. Ily módon Buzogány Márta (Matild), Borbáth Ottilia (Ágnes, Henrik anyja) és Vajda Márta (Henrik anyósa) pusztán csak hatásos színfoltja volt a nagy erejű előadásnak. Kisebb szerepekben kimunkált, ezáltal kitűnő teljesítményt nyújtott Farkas Tamás, Gyurin Zsolt, Rékai Nándor és Kárpáti Tibor. A dramaturgiailag indokolt húzás Németh László huszonegy szereplőjéből tízet szabadságolt, viszont Dibusz Ferenc orgonista-zeneszerző révén - az ő szerepe az volt, hogy középkori dallamokra hajazó orgonamuzsikával színezze, karakteressé tegye az előadást - gyarapodott a fellépő gárda. Huros Anna Mária jelmezei jellemfestők voltak. Külön örvendetes, hogy a címszereplő teljes pápai díszben jelent meg mindvégig a színen; az idő, a körülmény, a helyszín nem „öltöztette át” Ezzel is érzékeltetve azt a rendezői törekvést, amely „életre ítélt” századokon átívelő pápát hozott színre, noha a dráma ezzel a mondattal zárul: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben." ■ Párkány László További előadások! április 17.» 24., május 8., pénteki este 7 óra; április 19., 26., május to., vasárnapi délután 3 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, illetve hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Jegyárak: 2800, 2400, 2000 Ft.
