Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-19 / 16. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. április 19. » 5 Egyház és Európa 50 éve szolgálja a kontinens egységét az Európai Egyházak Konferenciája ► Közismert, hogy a Aa/'ó a maga kereszt alakú árbocával az egyházak egységtörekvésének a jelképe. Az általános szimbólumon túl azonban van egy különleges hajója is - neve Bornholm - az ökumenikus mozgalom történetének, amely 1964-ben úszott ki Dánia vizeiről az Északi-tenger nemzetközileg szabadon hajózható hullámaira, hogy ott egy másik hajó utasait fogadja, majd pedig otthont adjon egy európai egyházi tanácskozásnak. A romantikus elemeket sem nélkülöző esemény gyökere 1959 januárjára nyúlik vissza. Ekkor jött létre ugyanis a dániai Nyborgben az Európai Egyházak Konferenciája, az a felekezetközi szervezet, amely a politikailag, ideológiailag és gazdaságilag nemcsak megosztott, hanem széles aknamezővel és dupla soros szögesdróttal - vasfüggönnyel - el is választott európai nemzetek összetartozását volt hivatott munkálni a „keresztyén hit összetartó erejével”. Ötven évvel ezelőtt egyházunk képviselői - mint alapító atyák - ott voltak e gyűlésen, amelynek címe így hangzott: Európai keresztyénség a mai szekularizált világban. Az altémák pedig - egyebek mellett - a következők voltak: A keresztyén hit találkozása a modern technikai társadalommal; A konstantinusi kor vége...; A keleti ortodoxia hozzájárulása Európa kultúrájához a múltban és a jelenben; A keresztyén örökség és felelősség közös alapul szolgál-e az európai egyházak számára? Ezek a témák mind az egyházak közötti egységet munkálták a megosztott világban. S azzal, hogy a különböző felekezetek spirituális egységére hívták fel a figyelmet, az Európát megosztó tényezőket csökkenteni igyekeztek, az európai összetartozást pedig minden tekintetben konkrétan kívánták szolgálni. Ennek érdekében és értelmében kellett „mozgósítani” a Bornholm cirkálót is 1964-ben, amikor a vasfüggönnyel szétválasztott Európában a delegátusok számára olykor nehézségekbe ütközött a ki- és beutazási engedélyek beszerzése - különös tekintettel a keletnémet egyházi képviselőkre. Ezért adott otthont e hajó a nemzetközi vizeken a konferenciának. Nem kell túl idősnek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk, milyen veszélyekkel, nehézségekkel járt, vagy éppen milyen trükköket, ügyeskedéseket igényelt a külföldi egyházakkal, egyházi intézményekkel, gyülekezetekkel vagy egyszerűen Krisztusban testvéreinkkel a kapcsolattartás. Elutasított útlevélkérelmekről, felbontott levelekről, lehallgatott telefonokról, a megfigyeltség, a megfenyegetettség, sőt különféle vegzatúrák ilyen-olyan formáiról mesélhetnek azok, akik a vasfüggöny alatt, fölött vagy hézagain keresztül a krisztusi összetartozást, szolidaritást, egyszerűen a szeretetet kívánták gyakorolni. Az Európai Egyházak Konferenciájának keretein belül egyrészt közvetlenül megindulhattak a teológiai eszmecserék, az intézményes kapcsolatok, a testvéregyházi segélyakciók. Ezek közvetetten is jó hatással voltak általában a gyülekezeti kapcsolatokra, esetünkben a holland-magyar, a német-magyar, a svájci-magyar, a svéd-magyar, a finn-magyar, a magyarországi magyar - határon túli magyar kapcsolatokra. E szervezeten keresztül továbbá egyházaink bekapcsolódhattak az olyan emberi jogokat védő, a hidegháború enyhülését jelző folyamatok megismerésébe, mint a helsinki, később az EBESZ- tárgyalások. * * * Az ötvenedik évforduló évében százhuszonöt protestáns és ortodox egyház alkotja az Európai Egyházak Konferenciáját. A tagok között természetesen ott van a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház is. Az európai ideológiai, politikai és gazdasági megosztottság egészen mást jelent ma, mint ötven évvel ezelőtt. Az európai országok többsége tagja az Európa Tanácsnak, amely az alapvető emberi jogokat, jelesen is a vallási és kulturális önkifejezés sokszínűségét hivatott garantálni, valamint több mint fele tagja az Európai Uniónak, amely - legalábbis elvben - a közös értékek és érdekek mentén hivatott a nemzetállamok egységét, jólétét és békéjét garantálni. Mindezzel együtt ma is krízisről beszélünk, amely nemcsak gazdasági. Az értékek krízise ott van a pénzügyi és gazdasági válság mögött. Hisszük, hogy sok probléma megoldásához áldásosán járult hozzá az Európai Egyházak Konferenciája az elmúlt ötven év alatt, de eredeti céljainak többsége ma is aktuális. Csak a legalapvetőbbet említem, amelyet az Ökumenikus Chartában - az Európai Egyházak Konferenciájának és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának 2001-ben született közös dokumentumában - így olvasunk: „Meg vagyunk győződve, hogy a keresztyénség spirituális öröksége Európa számára a meggazdagodásnak és lelkesültségnek megerősítő forrása.” % # % Ezt az örökséget nekünk kell megjelenítenünk a mindennapokban, hiszen mi vagyunk az örökösök. Bár amiatt, hogy az európai alkotmányos szerződés tervezete nem hivatkozik erre az örökségre, jogos a panaszunk, mindazonáltal lehetőségünk és küldetésünk van arra, hogy - az immáron aknamező- és vasfüggönymentes Európában - a magunk egyházi kapcsolatait minden területen intenzívebben éljük meg. Szomorú jelenség például az, hogy hetvenes-nyolcvanas évekhez képest a testvér-gyülekezeti kapcsolatok megritkultak és megerőtlenedtek. Pedig keleti és nyugati hittestvéreinkkel most tudnánk csak igazán tartalmi együttműködést megélni annak érdekében, hogy a modern és posztmodern Európában hitelesen és hatékonyan tegyünk bizonyságot Isten megmentő és megváltó szeretetéről, amely megjelent Krisztusban, elvégeztetett a kereszten, és szívünkbe oltatott a Szentlélek által. Az ötvenedik évfordulós megemlékezés megkezdődött Nyborgben, a dániai tengerparti kisvárosban ez év tavaszán, és Lyonban folytatódik július 15-21. között Krisztusban egy reménységre hívattunk el címmel. Erre a reménységre mindannyian meghívást nyertünk. Ennek közös, tudatos megélésével ragadjuk meg Európa krisztusi gyökereit, és teremjük meg Európa krisztusi gyümölcseit. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus tanácsának főtitkára A semleges vizeken „szolgált” hajó - a Bornholm HIRDETÉS A Lepramisszió körzeti jótékonysági rendezvényt tart április 19-én, vasárnap 16 órakor Miskolcon, a tetemvári református templomban („deszkatemplom”). Képes előadással mutatja be a misszió munkáját Janet Walmsley, a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatója. A nyitóáhítatot Csomós József püspök, a rendezvény fővédnöke tartja. Zeneszámokkal szolgál a Jerikó fúvósegyüttes. * # # A Lepramisszió tavaszi csendesnapját és nagygyűlését április 20-án, hétfőn 10 órakor tartja az újpesti baptista templomban. Képes előadással mutatja be a misszió szolgálatát Janet Walmsley, a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatója. A szeretetvendégséggel záruló alkalomra, mely körülbelül 13 óráig tart, mindenkit szeretettel várnak. (A templom címe: 1043 Budapest, Kassai u. 26., a metró újpesti végállomásától a Munkásotthon utcán öt perc gyalog.) Levél a G20 országokhoz a pénzügyi és gazdasági világválságról ► Az Egyházak Világtanácsa levéllel fordult - főtitkárának aláírásával - a G20 országok londoni találkozójához. A levél megfontolásokat tartalmaz a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságot illetően, figyelembe véve biblikus szociáletikai szempontokat, illetve figyelmeztetve az erkölcsi kívánalmakra. A dokumentumot kismértékben rövidítve közöljük. (A szerk.) Az Egyházak Világtanácsa (EVT) mély aggodalommal figyelte a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságot, amely világszerte a munkanélküliség, eladósodás és szegénység növekedéséhez vezetett. Először is, ezt a válságot az EVT nem csupán pénzügyi és gazdasági válságnak tekinti, hanem olyan válságnak, amelynek morális és etikai tényezői vannak, amelyek egy ideje lassan aláássák társadalmainkat. Egy olyan korszak tanúi vagyunk, amelyben a kapzsiság vált a gazdasági növekedés alapjává. (...) Az EVT kifejezi aggodalmát ezzel kapcsolatban 1984 óta, amikor felhívást tett közzé egy erkölcsi elvekre és társadalmi igazságosságra épülő új nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozása érdekében. Hisszük, hogy ismét eljött az ideje a pénzügyi és gazdasági rendszerek ilyen átalakításának, a mindenkire vonatkozó becsületesség, emberi méltóság és szociális igazságosság alapján. (...) Szeretnénk fölvetni olyan szempontokat, amelyeket számításba kell venni a jelenlegi rendszer átalakításához. Amint a G2o-vezetők megállapították, ez a válság alkalmat adott arra, hogy együtt elemezzük, hogyan hozhatunk létre olyan rendszert, amely nemcsak fenntartható, hanem igazságos és erkölcsös is. A kormányok jelzik, hogy határozott lépéseket fognak tenni a világkereslet élénkítésére és a pénzügyi szektor stabilitásának a fenntartására. (...) Úgy gondoljuk, hogy túl kell menni a rendszer rövid távú összeomlásának megakadályozásán. Bátor és új intézkedésekre van szükségünk, amelyek megjavítják ezt az igazságtalan és erkölcstelen rendszert annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyen válság. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági intézményeket drasztikusan át kell alakítani ahhoz, hogy elkerülhessük a válság megismétlődését. Most radikális változtatásokra van lehetőség, mert a nemzetközi közvélemény és az együttműködés iránti elkötelezettség kedvező. Felébredt a közös felelősség szelleme. Azonban ahhoz, hogy egy ilyen átalakítás sikeres és fenntartható legyen, ezt a vitát az Egyesült Nemzetek Szervezetének napirendjére kell tűzni. (...) Üdvözöljük és nagy jelentőségűnek tartjuk azt a javaslatot, hogy létre kell hozni a fenntartható gazdasági tevékenység globális alapszabályát, amelynek célja az, hogy egységes szerkezetben szabályozza a globális gazdaság stabil, szociálisan kiegyensúlyozott és fenntartható formáját. Ehhez hozzátesszük, hogy ennek az alapszabálynak erkölcsi alapokon kell nyugodnia, és megszövegezésében az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó összes országnak részt kell vennie. Még fontosabbnak tartják azonban az egyházak, hogy a világszegénység elleni küzdelemre, az élelmiszer-válságra és az éghajlatváltozásra ugyanolyan figyelem fordíttassék, mint a pénzügyi összeomlás okozta károk mérséklésére. A fentiek alapján engedjék meg, hogy az egyházak nevében körvonalazzak néhány javaslatot a G20 2009. áprilisi londoni találkozójára éppúgy, mint az Egyesült Nemzetek 2009. májusi plenáris ülésére. 1. Ez a válság jó lehetőség a nemzetközi közösség számára arra, hogy az Egyesült Nemzetek égisze alatt új pénzügyi rendszert teremtsen meg, amelyben minden ország és a civil szervezetek széles körű részvételére volna lehetőség. A G20-találkozónak tehát elő kellene készítenie a kérdésnek az Egyesült Nemzetek májusi közgyűlésén való teljeskörűbb megtárgyalását. 2. El kell indítani az összes globális pénzügyi és kereskedelmi intézmény demokratizálásának folyamatát. 3. A felügyelő intézmények átalakításával és megerősítésével el kell rettenteni a destabilizáló valutaspekulációktól. 4. Erkölcsileg és társadalmilag igazságos gyakorlatot kell kialakítani, amely irányítani tudja a világ pénzpiacait. 5. Létre kell hozni a tőkeáramlás és a tőkeszökés nemzetközi, állandó és kötelező ellenőrzési mechanizmusát. 6. Nemzetközi pénzrendszert kell kialakítani, amely a tartalékok új rendszerén alapul, beleértve a regionális tartalékvaluták megteremtését és megszüntetve az USA-dollár jelenlegi fölényét. 7. Be kell tiltani a zugalapítványokat és az olyan piacokat, ahol mérgező termékeket forgalmaznak ellenőrzés nélkül. 8. Véget kell vetni az árucikk-, elsősorban az élelmiszer- és energiaspekulációnak olyan mechanizmusok létrehozásával, amelyek figyelik a spekulatív magatartást. 9. Le kell rombolni az adóparadicsomokat, igazságszolgáltatás elé kell állítani azokat, akik ezzel spekuláltak (egyéneket, társaságokat, bankokat és pénzügyi közvetítőket), és létre kell hozni egy nemzetközi adószervezetet az adóverseny és adókijátszás elleni küzdelemre. 10. Létre kell hozni a gazdagság megosztásának új nemzetközi rendszerét. (...) 11. El kell törölni a törvénytelen adósságot és az elszegényedett országok elviselhetetlen adóterheit. Létre kell hozni egy demokratikus, elszámolásköteles, tisztességes hitelrendszert, amely a fenntartható és méltányos fejlődést szolgálja. 12. Biztosítani kell, hogy ez a válság ne vezessen a szegény országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési segély (ODA) csökkentéséhez, és a millenniumi fejlesztési célokra se hasson hátrányosan. (...) Azt remélem, hogy meg fogják fontolni ezeket a javaslatokat, és hogy találkozójukra nemcsak feltörekvő piacgazdaságokat fognak meghívni, hanem szegény országokat is, hiszen ezeket még jobban érinti a válság. (...) Felajánljuk imádságainkat a konstruktív és sikeres találkozóért. Szívélyes üdvözlettel: H Rev. dr. Samuel Kobia főtitkár (Fordította: dr. Bóna Zoltán)
