Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-12 / 15. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009- április 12. » 9 Túllátni a torlaszokon „...az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá” (Mt 28,2) ■ Adorjáni Dezső Zoltán Egy-egy nagyobb feladat befejezésekor, életünk nehéz periódusainak átvészelése után gyakran mondjuk: „Nagy kő esett le a szívemről.” És ez így is van, hiszen a feladat, a nehézség kőként zárta el az utat életünkben, kilátástalanná, reményvesztetté, sötétté téve a gondolatainkat, érzelmeiket. Félelmek kerítik hatalmukba ilyenkor az embert, mert nem lát túl a kövön, csak az élete elé görgetett súlyos sziklát látja. Nem lát értelmet, célt, értékítéletében elbizonytalanodik, sőt életét is értelmetlen, értéktelen eseményhalmaznak látja. Bezárkózik életének elefántcsonttornyába, panaszkodásba, siránkozásba, rezignáltságba menekül. Hasonló lelkiállapotban lehettek Jézus tanítványai is a nagypénteki események után. A magukba zárkózás, a félelem, a kilátástalanság állapota uralta őket. Nem láttak mást, csak a sír szájára görgetett hatalmas követ. Nem volt bennük remény, nem jutott eszükbe Mesterük ígérete, mely szerint harmadnapra feltámad. Hiábavalónak tartották a tanítványságot, a testi-lelki áldozatot, az addig Jézus mellett eltöltött időt. Úgy gondolták, mindennek vége, minden hiábavaló volt - és ez a legborzasztóbb, a hiábavalóság, az értelmetlenség, a céltévesztés. Ez ma, a 21. században sem változott. Mint Jézus halála után a tanítványok, mi is azt tesszük az ő mai követőiként, kilátástalannak, kiúttalannak látszó helyzetünkben, amikor a halmozódó válságok miatt egyre nehezebb a megélhetés, egyre kevesebb a munkalehetőség, nőnek az adók, nő a bűnözés és az erőszak. Nem merjük nyugodt szívvel kiengedni gyermekeinket az utcára, sokszor már a tévét is félve kapcsoljuk be, mi is begubózunk, bezárkózunk, és félni kezdünk, nem látunk mást, csak az élet nehézségei által elénk görgetett hatalmas követ. A nagy, megmozdíthatatlan, súlyos követ, és még véletlenül sem jut eszünkbe Jézus ígérete, hogy ő velünk van minden helyzetben, minden napon, minden körülmények között „a világ végezetéig A feltámadástörténetből viszont tudjuk, hogy éppen ebben az állapotban történik meg az igazi csoda. Az Úr angyala leszáll a mennyből, elhengeríti a követ, és leül rá. Új utat, új lehetőségeket, új távlatokat nyit meg. Elhengeríti a követ, és az addig élettelen, sötét kamra kilátástalanságát megtöri a felkelő nap reményt hozó sugarainak fénye, melege, mely a feltámadást, az életet, a továbblépést, az dús, aki egy város főterén éveken keresztül, napról napra egy nagy kőre ülve várta embertársai könyöradományait. Bár mentőövként a város vezetői felajánlották neki, hogy ásson kutat azon a helyen, ahol koldulással újrakezdést hirdeti. Ennek a továbblépésnek a lehetőségét viszont csak azon kevesek veszik észre, akik bár tudják, hogy ott van a kő, mégis azon túl keresik a válaszokat, a kő másik oldalán lévő világot, az életet. Nem a kő a fontos számukra, hanem az, akit eltakar előlük. Az asszonyok ezt tették. Nem maradtak bezárkózva, nem menekültek a siránkozás és önsajnálat sötét kamráiba, hanem talán félve, de mégis kiléptek az utcára, és készen voltak szembenézni mindazzal, ami a kövön túl várta őket. Viszont mindez nem mondható el a tanítványokról. Ők továbbra is bezárkóznak, s bár a kő már fizikailag nincs ott, ők még mindig ott látják, még mindig nem veszik észre, nem hiszik el, hogy Jézus feltámadott és él. Nem hiszik el, hogy valami egészen váradan fordulat következett be, s éppen ezért lehet továbblépni, valami újat kezdeni. Az egészet „asszonyi fecsegésnek” képzelődésnek, andalító mesének tartják. Bár elítéljük a tanítványoknak ezt az empirikus, racionális merevségét, mi sem vagyunk különbek. Noha tudjuk, hogy Jézus feltámadt, a kő már nincs ott, nem merjük megragadni az újrakezdés lehetőségét, hanem még mindig a súlyos kővel foglalkozunk, ez foglalja le gondolatainkat, energiánkat, ez zárja le látásunkat. Nem vesszük észre az új élet perspektíváit, nem látjuk meg a másik embert, a szolgálat lehetőségeit, nem érezzük kereszténységünk, tanítványságunk felelősségének szépségét és súlyát. Olyanok vagyunk, mint az a költőid az idejét, ő nem fogadta el a felajánlást, mert attól félt, hogy így a későbbiekben megszűnik megélhetési forrása. Halála után a város tanácsa úgy döntött, hogy a koldus emlékére mégis megépítik a kutat. A kő elvétele után alig haladtak egy keveset az ásással, amikor egy tele láda kincset találtak, arany és ezüst ékszereket, érméket. Ott volt a kő alatt a megélhetés, a nyomor felszámolásának lehetősége, a földbe rejtett kincs, de a koldus nem ragadhatta meg, mert a követ őrizgette, mert csak a követ látta, azon túl nem látott. Ezen a húsvétón Isten igéje arra biztat minket, hogy merjünk túllátni az elénk gördülő köveken, legyen bátorságunk szembenézni a bennünk, szívünkön lévő kövekkel, és legfőképpen engedjük Istent, hogy elgördítsen utunkból minden akadályt, mely a vele és embertársainkkal való kapcsolatot gátolja. Kívánom, hogy minden kedves egyháztagunk azzal a húsvéti örömmel és reménységgel menjen tovább, melyet a sírtól visszatérő asszonyok is éreztek, hiszen megtapasztalták, hogy amit lehetetlennek véltek, mégis lehetséges. A sírból élet fakad, mely a mi számunkra is élet. Kívánom, hogy mindannyiunk életében igaz legyen az, amit egyik ifjúsági énekünk így fejez ki: „A kő már nincs ott, a gyásznak vége, / Örvendezz bátran, feltámadt a holt. //Új reggel virrad, / felkelt a nap már, / új reggel virrad / tárd ki szíved. // Új reggel virrad, / életet kaptál, / új reggel virrad, / Jézus közel.” Álom Este, elalvás előtt érdekes írást olvastam az ágyban. Az állt a német katolikus hetilapban, hogy hosszú idő óta Barack Obama az első amerikai elnök, aki lelki tanácsadó kört szervezett maga köré, melynek tagjai neves amerikai egyházi személyek. Az elnök a feladatra teológiában jártas férfiakat keresett, két fehéret és három feketét. Itt áll a nevük is, nem titok. T. D. Jakes és Joel C. Hunter egy megagyülekezet vezetői. Otis Moss és Jim Wallis egy-egy szabadegyházhoz tartoznak. Kirbyjon H. Caldwell pedig metodista lelkész. Egyikük sem kötődik a Demokrata Párthoz. Amiben egyek: mindannyian kritikával kezelik a liberális teológiai és a liberális erkölcsi jelenségeket. Obama elnök kérésére a rendelkezésére állnak akár személyes találkozás keretében, de tervezik szükség esetén „privát körtelefonos imaközösséget megszervezését is“ És „mindannyian azt a meggyőződésüket közvetítik az elnökfelé, hogy a keresztény hit legyen az alapja minden gazdasági és szociális egyenlőtlenség elleni harcnak”. Kiesett a kezemből az újság. Magam elé meredtem a szoba sötétjében... Imbolygó árnyak bukkantak föl a homályból. Láttam, ahogy parlamenti dolgozószobájában ül Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. A dohányzóasztalon gyertya ég mellette egyszerű fakereszt. A fotelekben ott ülnek egy tágasabb körben Erdő Péter, Bölcskei Gusztáv, Ittzés János püspökök, Mészáros Kálmán és Pataki Albert egyházelnökök, valamint Csernák István szuperintendens. És csendben folyik a szó. Most nem arról, mennyi támogatást von el a kormány az egyházi intézményektől. Nem vibrál feszültség a levegőben. A miniszterelnök most tanácsot kér: hogyan lehetne visszatalálni a Szent István-i útra?Hogyan lehetne erősíteni ebben a népben a nemzeti öntudatot, a keresztény értékek megbecsülését? Kérdez a miniszterelnök: miben tudnának segíteni a keresztény egyházak e nép talpra állításában?Hogyan lehetne kilábalni a mindent megmételyező erkölcsi válságból? A vendégek higgadt hangon sorolják, mit is lehetne tenni. Hisz kétezer éves tapasztalat hordozói ők. Minden gyökeres megújulás alapja az Istenhez való megtérés - mondja az egyik egyházfő. Segíteni kell a gyermekek s az ifjúság hitre nevelését - imígy a másik. Az írott médiában az igazság és a valóság érvényesüljön. Tévé, rádió ne terjesszen többé erkölcstelenséget, és szűnjék meg a sekély es celebvilág. Igazság és hazugság kerüljenek a helyükre. Valaki szóba hozza a gyónást is. Mert a bűnvallás lehet az első lépés a megújulásfolyamatában. Az életgyónás elengedhetetlen - mondják szeretettel, de határozottan az egyházvezetők. A vezetésnek kellene ebben jó példát mutatnia, ha kell, élen járnia. S mennyi áldás lenne a parlament munkáján, ha minden ülésszak előtt ökumenikus istentiszteleten vennének részt a képviselők és a kormánytagok, ahonnan gyónás és áldozás vagy úrvacsora után, Isten igéjével a tarsolyukban térnének vissza felelős munkájukhoz az ország házába! S ekkor valami rettenetes történt. Az arcok elmosódtak, a szobában hangfoszlányok kavarogtak, minden a feje tetejére állt. Egy hang kiabálta túl a fokozódó zűrzavart: „De én rendszeresen bérmálkozom!!!” A szoba egy szemvillanás alatt kiürült, döbbent csend lett. S én - csatakosra leizzadva - fölébredtem. Már reggel volt. A mindent összezavaró összetörte az álmomat. Valamikor voltam én is képviselő. Persze olyan kisvárosi, önkormányzati. Tudatosan vállaltam, hogy soha nem tartózkodtam a szavazásoknál. Amit helyesnek tartottam, arra igennel szavaztam, amivel nem tudtam azonosulni, arra meg nemmel. Hittem, hogy lehet tisztességesen és keresztény módon politizálni. Ma már persze sok mindent másként látok. De akkor is azt gondolom: minden negatív közéleti tapasztalat ellenére is szükség van a keresztény erkölcsre, tanításra, alapállásra, tartásra, hitre a közéletben. És a gazdasági életben is. És az intézmények irányításában is. És egy ország irányításában is. Mondjuk inkább úgy: kihagyni közéletünkből, politikai döntéseinkből az élő és mindenható Istent - főbenjáró bűn és nagy-nagy mulasztás. Minden bajunk oka ugyanis ebben áll. Kihagytuk Istent mindenből, nem kell az ő vezetése. Okosak vagyunk mi nélküle! Úgy véljük, nem tartoznak rá a pénzügyeink. Szeretnénk őt beszorítani a templomokba. S lássuk meg mire mentünk - nélküle. Itt egyensúlyozunk a szakadék szélén, mindenki ügyeskedik, csak a túlélés a cél. Mindenáron. Pedig így is lehet: „Mindenható Isten... Töltsd meg szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt... Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak... Ez imádság ne mondassák, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe!’ (Széchenyi István: Napló) ■ Lupták György A Szentföldre készül a pápa Május 8-án kezdi meg nagy érdeklődéssel várt látogatását XVI. Benedek pápa a Szentföldön és a Közel-Keleten. A zsidó állam mellett felkeresi Jordániát és a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területeket is. Jordániában muszlim vallási vezetőkkel, diplomatákkal és jordániai egyetemek vezetőivel folytat eszmecserét. A római katolikus egyházfő Izraelben ellátogat a siratófalhoz, tanácskozik rabbikkal, mohamedán muftikkal és keresztény egyházi vezetőkkel egyaránt. XVI. Benedek május 15-én utazik el Izraelből. (Az Ökumenikus Tanulmányi Központ következő szentföldi zarándokcsoportja az eddigi tervek szerint május 14-én érkezik egyhetes bibliai útra a Szentföldre.) M ÖTK-infó HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________ A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozatának tavaszi előadásai sorában Lackner Pál tábori püspök tart előadást Presbiteri rendszerű-e az evangélikus egyház Magyarországon? címmel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában (Budapest V., Sütő u. 1.) április 23-án, csütörtökön 18 óra és 19.30 között. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. HIRDETÉS ............... ' . A Szentföldre tervezett utak - új áron „Jézus nyomában” a Szentföldre vezetnek ismét az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) zarándoklatai, a körülmények kedvező változásai miatt csökkentett áron! A Bibliából ismert történelmi helyek felkeresése céljából két csoport indulását tervezzük: május 14-21. között, illetve október 8-15. között. A tiszta elszállásolást, a kiváló ellátást és a teljes biztonságot garantálja a húsz éve kialakult szoros együttműködés a szentföldi partnerrel. A kísérő magyar lelkész a program során felkeresendő minden bibliai helyszín történetét behatóan ismerteti. A családias lelkületű csoportok az elmúlt évek tapasztalatai szerint testvéri-baráti kapcsolatok kialakulásához vezethetnek. Az új részvételi díj, amely minden kiadást magában foglal, 1100 USA- dollár vagy az ennek megfelelő forintösszeg, a befizetéskor érvényes árfolyamon átszámítva. Jelentkezni lehet még május 5-ig, illetve október í-jéig. Minden kérdésre részletes tájékoztatással szolgál telefonon vagy személyesen az ÖTK (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 1/466- 4790, /20/594-7918, e-mail: okumenik@freestart.hu) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624, e-mail: ssngms@citromail.hu). HIRDETÉS____________________________________ Szená-torokkoncert A Magyar Országgyűlés képviselői kórusa a Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház javára ad koncertet április 17-én 18 órakor a Deák téri evangélikus templomban. Házigazda: Gáncs Péter püspök. Műsoron Halmos László, Esterházy Pál, Georg Friedrich Händel, Kodály Zoltán, Szokolay Sándor, Ludwig van Beethoven, Henry Purcell, César Franck, Giuseppe Verdi, Charles Gounod művei. Vezényel Iványi Tamás. Zongorán laser Miczinger Ilona. Orgonán közreműködik Kerekes Sándor.
