Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. április 5. » 5 ■■■■ HSHÜ Dies Academicus Ültessünk-e almafát? - Felelősségünk a jövőért W- Folytatás az 1. oldalról A megoldás a zöldenergia lehetne, de már az erre való áttérést is korábban kellett volna elkezdenünk, mintegy húsz évvel ezelőtt. Hosszú távú tervezésre, a hatékonyság növelésére és a növekedés megállítására van szükség, továbbá új jövőképre, hálózatok kiépítésére, igazmondásra és szeretetre. A gazdaságetika szempontjait mutatta be Boda Zsolt közgazdász és politológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos főmunkatársa. Azt, hogy milyen kötelességeink vannak a jövő nemzedékekkel kapcsolatban, négy területen vizsgálják: a természeti tőke állapotának megőrzése és továbbadása, a humán tőke, a szellemi tőke és pénzügyi tőke állapota. Magyarország sajnos mind a négy tényező tekintetében nagyon rosszul áll. Az előadó idézte James Lovelockot, a Gaia-elmé- Iet megalkotóját, aki néhány évtizeden belül drámai változásokat helyezett kilátásba a földi létre nézve. A probléma az, hogy egyéni szinten is, és kormányzati szinten isfoglyai vagyunk megszokott életformánknak. Szeretjük a kényelmet, és amíg nincs erre kényszerítő erős külső tényező, addig nem szívesen adjuk ezt fel. A technikai megoldások nem lesznek elegendők a jövőre nézve, az értékek szintjén van szükség elköteleződésre. Az értékalapok között említhető a lokalitás elve, az elővigyázatosság elve, továbbá a fogyasztás és a termelés terén a kiterjesztett felelősség vagy a mértékletesség elve. Ezen elvek mentén szerveződő mozgalom például a fair trade (méltányos kereskedelem). A fenntartható életmódra ösztönzésben nagy szerepe van a civil társadalomnak is. Szalai Erzsébet szociológus, kutatóprofesszor, az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos tanácsadója a válság okairól és a lehetséges alternatív jövőképekről beszélt. Véleménye szerint a jelenlegi válságban gazdasági és társadalomlélektani, morális tényezők egyformán szerepet játszanak, sőt ezek egymást erősítik. Az előadó szólt a profitráta süllyedő tendenciájának gazdasági törvényszerűségéről, a csökkenő fizetőképes keresletről, a túltermelés okairól, valamint arról a folyamatról, hogy a centrumországok a perifériákra és félperifériákra igyekeznek hárítani a válság terheit. Az olcsó hitelek és a spekulatív pénz sokáig elfedték a túltermelést - hangsúlyozta a professzor asszony. Most ez a luftballon kipukkadt. Ezt tapasztaljuk a mostani válságban. Két pesszimista és egy optimista forgatókönyvet vázolt fel a jövőre nézve. Az optimista szerint zöld ökoszociális megújulás következik, amelyben megjelenik és erősödik az alulról szerveződő kis termelői csoportok szerepe. Ez a megújulás várhatóan a termelési viszonyok megváltozását is magával hozza. Az előadónak számos cikke jelenik meg különböző sajtóorgánumokban, nézeteinek legrészletesebb kifejtése Az újkapitalizmus és ami utána jöhet című, 2006-ban megjelent könyvében található. Teológiai megközelítésből beszélt a jövőképes kereszténységről és az életképes jövőről Béres Tamás, az EHE docense. A teológia feladata többek között az, hogy kinyissa a perspektívát azok felé a mélységek felé, amelyekről más tudományok nem tudnak beszélni. Nem elegendő a morál szintjénél megállni, hanem tovább kell mennünk a vallás és az esztétika szintjére - állapította meg. A bibliai esztétikára az előadó három példát mutatott be: a teremtés leírását Mózes könyvéből, Jób történetét, és íKor 15,33-41-et. „Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannakfóldi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillagfényességben különbözik a másik csillagtól." (íKor 15,39-41) Az előadó hangsúlyozta az ökumené fontosságát: szükség van arra, hogy a keresztények megtalálják egymást a jövőért végzett munkában. A különböző keresztény felekezeteknek és közösségeknek együtt kell működniük a világért. Ez a cél mozgatja az ECEN (Európai Keresztény Környezeti Hálózat) szervezetét is (www.ecen.org). Ez a szervezet bátorítja és gyakorlati útmutatással látja el a keresztény közösségeket annak érdekében, hogy életmódjuk harmóniába kerüljön a környezettel. A kerekasztal-beszélgetésből álljon itt három gondolat. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke elmondta, hogy ma nagyon sokat beszélünk a válságról, és nekünk mint egyháznak az a feladatunk, hogy a remény hangját is megszólaltassuk. Hangoztatnunk kell, hogy van gazdája a világnak, Krisztusban jelen van a jövő. Életközeiben vagyunk - e szerepel egyházunk „egyszázalékos” kampányában, és ez a konferencia a maga aktuális témáival, kérdésfeltevéseivel, valamint a téma iránt elkötelezett résztvevők együtt gondolkodásával valóban azt bizonyítja, hogy életközeiben vagyunk! Szemléletbeli változást jelenthet, ha a válságot lehetőségként fogjuk fel: a krízisek életünk fordulópontjai. Minden krízisnek kétféle kimenti lehetősége van, benne rejlik a veszély, de az esély is - állapította meg a püspök. Baritz Sarolta Laura OP domonkos nővér, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza szerint nehéz út áll előttünk, a szeretet, az etika, az esztétika és a morál útja. Ha megváltozik gondolkodásunk, akkor ezzel a rendszer is változik egy bizonyos kritikus tömeg elérése után. Ezért beszélnünk kell a problémákról, és először a fejekben kell megtörténni a változásnak. Előadásában erkölcsteológiai alapelvekről szólt, amelyek a gazdasági gondolkodásmód megváltoztatásában fontos szerepet játszanak. Az etika útján kiutat találhatunk a válságból - jelentette ki. Az új gazdasági modell a teológia és a közgazdaságtan tudományterületére alapozhat. A gazdasági folyamatok az emberből indulnak ki, tehát a gazdaság megváltoztatásához az emberi gondolkodásnak kell megváltoznia. A gazdaság van az emberért, nem pedig az ember a gazdaságért - állítja az alternatív közgaz-, daságtan számos képviselője, valamint az egyház társadalmi tanítása, szemben a főáramú közgazdaságtan képviselőivel. Az erényetika által vezérelt gazdaság olyan gazdaság, ahol nem a haszon elérése a mindenek felett álló cél (profitéhség), hanem a gazdasági tevékenység az emberek számára hasznos termékeket vagy szolgáltatásokat állít elő. A hasznosság jelenti tehát ebben a szemléletben az elsődleges célt. Ez az a fajta gazdaság, amely eszközként tud szolgálni az emberek boldogulására, ezt nevezi az AGAPE dokumentum életet szolgáló gazdaságnak. Az egyháznak két fontos feladata az értékek őrzése és közvetítése, valamint a vigasztalás - állapította meg Hetesi Zsolt. A válság egyfajta átrendeződést is magával hoz. Helyes értékrendet kaphatunk: az ember eredendően vágyik a természetfelettire, s ezt a vágyát a nyugati világban jelenleg az anyagi világ pótszereivel próbálja kielégíteni. Most lehetősége lesz fókuszt állítani és az anyagi javak birtoklása helyett természetfölötti felé fordulni. Schneller István professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem Településépítészeti Tanszékének vezetője építészeti szempontból beszélt a jövőről. Gazdag és tartalmas előadását szemléletes képekkel illusztrálta. Kiemelte, hogy a környezet hat az emberi lélekre, ezért a városi környezetnek a város közösségének, lakóinak nevelésében is fontos szerepe van. A szép környezet szebb lelkeket teremt, a pusztulás látványa pedig a lélek süllyedését hozza. Mekota Ervin, az MTA titkárságának vezető főtanácsosa a jézusi szeretetparancsból kiindulva hangsúlyozta: az ember feladata, hogy a teremtett világ rendjéhez illeszkedjen. Teremtőtársai vagyunk Istennek. Gyakran előfordul, hogy rövid távon az olcsóbb megoldásokat keressük, és hosszú távon nagyon nagy árat fizetünk egy-egy döntésünkért. Az ész kevés ahhoz, hogy otthont építsünk ezen a világon - ez csak házat eredményez. Az otthonhoz erkölcsi alap kell és lélek. S ha ez a világ harmóniájába illeszkedve végbemegy, akkor még talán Isten is odaköltözik (Mk 6,50-51), és megindulhat a változás. A konferencia zárszavát Béres Tamás olvasta fel a Teremtés könyvének 2. fejezetéből (2-4. vers). Amíg nem vesszük észre, hogy a teremtés története hétnapos, addig nem fogjuk megtalálni a hat nap igazi üzenetét és azt a lehetőséget, ahogy élni lehetne ebben a világban. Augustinus egyházatya gyönyörű gondolata az úti és a frui szavakkal kapcsolatban arról szól, hogy vannak dolgok, amelyeket használnunk kell, és van Isten, akit szeretnünk kell. Sokszor összetévesztjük a kettőt, és a dolgokat szeretjük, Istent pedig használjuk. Ha Istent nem szeretjük, hanem használjuk, akkor a dolgokat is szükségszerűen rosszul fogjuk használni. Augustinusz gondolata a hetedik nap bölcsességét adja elénk. Akkor fogjuk megtalálni az élet értelmét és a jövő útjába való lépés helyes irányát is, ha a hetedik nap soha sem kerül ki a látókörünkből. A résztvevők visszajelzései alapján elégedettek lehetnek a szervezők. Néhány véleménytöredék, amely elhangzott a konferenciával kapcsolatban: „Tizenöt oldalt jegyzeteltem, ami korábbi Dies Academicusokon nem szokott előfordulni.” „Az utóbbi évek legszínvonalasabb rendezvénye volt.” „Inspiráló volt ennyi elkötelezett embert látni itthon! Angliában ehhez már hozzászoktam, de itthon még nem.” „Érdekes volt az egész témát keresztény kontextusban hallani.” „Az előadók egymás mondanivalóját erősítették.” „Nagyon jó volt a teológiai, ökológiai, gazdasági és politikai megközelítés aránya.” A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott hozzászólások nyilvánvalóvá tették, hogy a résztvevők aktívan együtt gondolkodtak a előadókkal. Volt olyan vélemény, amely fontosnak tartotta, hogy az elhangzott előadások országos publicitást kapjanak. A konferencián elhangzott előadásokat és a kerekasztal-beszélgetést a Szent István rádió rögzítette, és több műsor keretében fogja sugározni. A teljes hanganyagokat az EHE honlapján teszik elérhetővé a szervezők. ■ Gömböcz Elvira „Ég a színház!’’ Akadémiai nap - szorongásaink és reményeink napja Püspököm - szűkebb, baráti körben - többször kifejezte hiányérzetét amiatt, hogy hittudományi egyetemünk akadémiaitudományos napjaira kevés lelkész látogat el, holott ezeknek a nyílt alkalmaknak az is lenne a szerepük, hogy az egyház népét, véleményformálóit - a lelkészeket - kérdésekkel szembesítse, és tágítsa látókörüket. Most március 26-án, megszívlelve a fentieket, részt vettem a tudományos napon. Nem esett nehezemre, hiszen a téma egyáltalán nem állt tőlem messze. Alternatív globalizáció és környezetügy: mindez már régóta foglalkoztat, és próbálok is - a magam szerény eszközeivel - tenni is az ügyben. A sűrű délelőtti program során több olyan előadás is elhangzott, melyről összefoglalóan elmondható: különböző szakterületek képviselői - a maguk sajátos szemléletével mint fizikus, közgazdász, szociológus - keresik a válaszokat és lehetőségeket: mit lehet még tenni, mire van még esély, és mi prognosztizálható az elkövetkező évekre, évtizedekre. A reális szembenézés az egyik előadót a kerekasztal-beszélgetés során annak a képnek a megfogalmazására ragadtatta, hogy a ház már rég lángokban áll, legfeljebb azt kell most gyorsan eldöntenünk, mit tudunk kimenteni belőle. Erről Kierkegaard-nak az a hasonlata jutott eszembe, amikor a bohóc bejelenti, hogy a színház ég, és mindenki hagyja el az épületet: minél jobban kérleli a nézőket, annál jobban nevetnek rajta. Reméljük, nem ez fog történni, az emberiség nem fog a tudományos kutatóintézetek, környezetvédő szervezetek és egyházak együttes állításait és felhívásait semmibe véve ökológiai katasztrófába rohanni. Biztató jele volt ez a nap annak, hogy van lehetőség az együtt gondolkodásra és együttműködésre. Több szakma képviselői - katolikus tanártól kisegyházi ügyvivő elnökön, közgazdászokon, szociológusokon át építészekig - voltak jelen a tudományos programon, mely jele volt annak is, hogy egyházunk első számú oktatási intézménye, az Evangélikus Hittudományi Egyetem képes ebben az ügyben egyfajta kovászszerepet betölteni. Köszönet érte a szervezőknek! ■ Réz-Nagy Zoltán lelkész „A világ szinte minden országát a pénzközpontúság és a pénzügyi elvek - különösen a tőkefelhalmozást megcélzó gazdasági növekedés - irányítják. A pénzpiacok és a transznacionális vállalatok a rövid távú jövedelmezőség érdekében szisztematikusan kifosztják a Földet. Félrevezető az a meggyőződés, hogy a vállalat- és piacalapú gazdasági növekedés fenntartható fejlődést eredményez. A valóság újra és újra ellene szól e naiv meggyőződésnek. A hitelképesség és a versenyképesség fenntartására irányuló nyomás meghiúsítja a kormányok arra való törekvését, hogy erős nemzeti szociálpolitikát alakítsanak ki. A szociális háló meggyengülése, az egészségügy és oktatás területéről történő forráskivonások és az ökológiai rendszerek védelmének hiánya mind azt mutatják, hogy a nemzeti kormányok elvesztették az irányítást saját pénzügyi forrásaik, költségvetésük és politikai célkitűzéseik felett.” (Idézet zz Alternatív globalizáció a népekért és a Földért című könyvből, 32-33. oldal) A pulpitusnál dr. Béres Tamás, a hosszú asztalnál (balról jobbra) Baritz Sarolta Laura, Hetesi Zsolt, Gömböcz Elvira, Gáncs Péter és Boda Zsolt
