Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
4 41 2009- április 5. KERESZTUTAK Evangélikus Élet hmhhmmmu „Együtt a bajban” Országos segélyakciót indított a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ► A válságba jutott többgyermekes családok megsegítésére indított országos segélyakciót „Együtt a bajban” mottóval a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ). Az akcióhoz a szervezet alapító egyházainak képviseletében csatlakozott dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter evangélikus püspök, támogatják továbbá dr. Lévai Anikó és Kovács Kokó István, a MÖSZ jószolgálati nagykövetei, D. Tóth Kriszta televíziós műsorvezető-szerkesztő, valamint Pröhle Gergely, egyházunk országos felügyelője is. A részleteket március 26-án egy fővárosi étteremben rendezett sajtótájékoztatón ismertették. A megbocsátás szabadsága Beszélgetés egy volt szudáni rabszolgával A rendezvényen elhangzott, hogy az utóbbi hónapokban kétszeresére nőtt a szervezethez fordulók száma. Mivel az állami támogatás folyamatosan csökken, a segélyakcióhoz cégek és magánszemélyek hozzájárulására számítanak. Április 30-ig várják a pénzbeli, illetve tartósélelmiszer-felajánlásokat. Élelmiszert az uniós forrásokkal támogatott élelmiszertartalékból májusban osztanak a nehéz helyzetbe került családoknak. Terveik szerint a tavalyi mennyiség háromszorosát, kétmillió kilogrammnyit - amely jelenleg még a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál van, de hamarosan a segélyszervezethez kerül - juttatnak el az ország mintegy háromszáz településén élő kétszázezer emberhez. A szállítás és szétosztás költségei a MÖSZ-t terhelik. A tartósélelmiszer-felajánlásokat hat magyarországi településen - Miskolc, Orosháza, Szolnok, Budapest, Debrecen és Gyula - várják a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális intézményeibe. Ugyanitt csekket is kérhetnek azok, akik inkább egy bizonyos összeggel segítenének. A hangsúlyt a MÖSZ a pénzadományokra helyezi, mert ezek révén nemcsak a mélyszegénységben élőkön, hanem azokon is segíthetnének, akik kifejezetten a válság miatt kerültek nehéz helyzetbe. Számukra lakhatási, utazási, beiskolázási és egyéb támogatást kívánnak nyújtani - emelte ki Lehel László, a segélyszervezet evangélikus lelkész igazgatója. A bankkártyás felajánlások a www.segelyszervezet.hu internetes oldal Hogyan segíthetek? linkjén keresztül, egy-egy konkrét adományozási célt kiválasztva is megtehetők. Az adománygyűjtés eredményességéhez járulnak hozzá a segélyszervezethez juttatott egyszázalékos felajánlások is, adószám: 19662927-1-43. A segélyakció ideje alatt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet országos adományvonalat is működtet. A normál díjas 1/205-3955-ös telefonszámon az akció részleteiről adnak tájékoztatást. A sajtótájékoztatón elhangzott: a MÖSZ a civil szervezetek és a társadalom összefogását kéri annak érdekében, hogy sikerüljön elérni, hogy a kormány ne törölje el a közcélú adományok után járó adókedvezményeket. A szervezet álláspontja szerint az eltörléssel a civil szervezetek működéséhez nagyban hozzájáruló adományozások ösztönzését szüntetné meg a kormány. Az adókedvezmény megmaradását célzó kezdeményezéshez a www.adomanyokert.hu honlapon lehet csatlakozni. ► A Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás (CSI) szervezet vendégeként Simon Deng, egy egykori szudáni rabszolga érkezett március 24-én Magyarországra. Négynapos előadó kőrútján beszámolt arról, hazájában hogyan tiporják sárba az emberi jogokat. Látogatásával annak a nemzetközi segélyszervezetnek a munkáját kívánta támogatni, amely 1995 óta közel 140 ezer szudáni rabszolgának adta vissza szabadságát. E sorok írójának a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadás után nyílt módja arra, hogy az egykori rabszolgát kérdezze.- Deng úr, rendkívül visszafogottan beszélt a saját szenvedéseiről. Azért, mert olyan régen történt? A gyermekkorban ért bántalmazások könnyebben feldolgozhatóak?- Tévedés azt gondolni, hogy az a három és fél, rabszolgaságban töltött év nyomtalanul múlt volna el. Sebeket kaptam, amelyek, még ha begyógyultak is, hegként bennem maradnak. Azokról az esztendőkről még mindig nehéz beszélnem. De nem tehetem meg, hogy hallgassak. Azok hangjának kell lennem, akiket a szolgaságban elnémítottak. Helyettük kell beszélnem. S így az én történetem, az én sérelmeim már nem olyan fontosak. Csak annyiban, hogy saját életem eseményein keresztül felhívhatom a világ figyelmét - most a magyar közvéleményét - arra, hogy milyen gazság, az emberi szabadságjogok megtiprása történik Szudánban.- Szükség van erre az egyéni akcióra? Hiszen éppen Ön említette, hogy 1993 és 1998 között az ENSZ is vizsgálóbizottságot küldött Szudánba a helyzet felmérésére.- Tudja, én úgy hívom ezt a szervezetet: Egyesült Nemzetek „nem csinálunk semmit” Szervezete. Minden tiszteletem az önök honfitársáé, Bíró Gáspáré, aki az ENSZ különleges megbízottjaként ezekben az esztendőkben rendszeres jelentést készített a szudáni helyzetről a közgyűlés és az Emberi Jogok Bizottsága számára. De tudja, nem történt semmi. Meghallgatták a jelentését, a tagországok képviselői a zárt ajtók mögött talán még szörnyülködtek is, de Szudánban minden folyt tovább: háborítatlanul adhatták-vehették a déli, fekete lakosságot az őket rabszolgasorsba taszító északi, arab tulajdonosok.- Nagyon kritikusan nyilatkozik az ENSZ-ről...- Először is tisztázni szeretném, hogy én az ENSZ Szudánban kifejtett tevékenységét bírálom csupán. Természetesen a világ számos pontján a szervezet jótékonyan működött közre a konfliktusok megoldásában. Ám hazámban túl sok érdek összefonódására volt tekintettel. Ugyanakkor hálás vagyok, mert éppen Bíró Gáspár jelentésének egy sora indított arra, hogy kiálljak szudáni testvéreim mellett. Az ő újságcikke ösztönzött, hogy emlékeztessem a világ közvéleményét arra, amit Martin Luther King úgy fogalmazott meg: ha bárhol igazságtalanság történik a világban, az mindenhol veszélyt jelent az igazságra. Már New Yorkban éltem, amikor elém került Bíró írása arról, hogy „Szudánban tíz dollárért adják-veszik a rabszolgákat” Három napig nem aludtam. Aztán meghoztam a döntést, felhívtam a New York Times újságíróját, és elmeséltem a történetemet.- Megosztaná velünk is röviden? S főleg hogy miként kerül egy egykori rabszolga Amerikába?- Ahogyan látja, dél-szudáni vagyok. Homlokomon ez a varrott, csíkos díszítés mutatja, a shilluk törzshöz tartozom. Közöttünk sok a keresztény. Én is katolikus, hívő családban nőttem fel. Kilencéves voltam, amikor egy hajóra csaltak, és elhurcoltak rabszolgának. Milyen ellentmondásos: elrablóim ajándékként adtak oda egy gazdálkodó családnak!- Ezek szerint Önért még azt a tíz dollárt sem fizették meg?- Valóban nem. Elrablóim nemcsak a szüleim szeretetétől fosztottak meg, nemcsak szabadságomat rabolták el, hanem Istentől kapott méltóságomat is elvették tőlem. Gyermekként ezt így nem fogalmaztam meg, de éreztem, hogy valami igazságtalanság történik velem, s hogy ez Istennek sem tetszhet. Megalázott, kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Nekem kellett reggel a legkorábban kelnem, és este én tértem legkésőbben nyugovóra. A Nílusról hordtam a vizet a gazda családjának. Máshol az öszvérrel végeztetik ezt a munkát, de ők nem voltak tekintettel a koromra. Az arab nyelvben a duk - „gyermek” - egyben rabszolgát is jelent. Nem volt semmi jogom, csupán hogy mindenre „Igen, uram!”-ot mondjak. Megfenyegettek, ha elszököm, levágják a lábamat. Nem volt kétségem afelől, hogy megteszik, hiszen sokszor voltam áldozata vagy tanúja kegyetlenségüknek, brutalitásuknak. Senkihez sem fordulhattam segítségért. Egyedül Istenhez. Igaz, az ő képét is torzítani akarták bennem. Nekem muszlim nevet adtak, és a Koránt kellett tanulmányoznom. De nem tudták kiölni belőlem a holnapba vetett hitet. Két „barátom” volt: a reménység és a türelem.- Hogyan sikerült mégis megszabadulnia?- Isten csodálatos módon készítette el a menekülés útját. Gazdáim egy közeli városba költöztek, ahol megengedték, hogy egyedül járjak a piacra. Egyik alkalommal megláttam egy férfit, akinek a homlokán a shilluk törzs díszét ismertem fel. Másodmagával volt, de megszólítottam őt. Néhány kérdést intéztek hozzám szüléimről, régi falumról, majd ígérték, másnap újra találkozhatok velük. Másnap ugyan nem találtam őket, s ezért csalódott voltam, azt hittem, cserbenhagytak, ám rákövetkező nap egy olyan falubeli férfit hoztak magukkal, aki rám ismert. Meglátott, sírva mesélte, hogy halottnak hittek. Apám annak idején tíz tehenet ajánlott fel annak, aki hazahoz, de senki sem jelentkezett a jutalomért... Ez a férfi szöktetett aztán meg engem, a „halottat”.- Nem mesélt arról a teremben, hogy milyen volt visszatérni családjához, csupán ott folytatta, hogy később Szudán úszóbajnoka lett.- Csodaként éltük át a szabadulásomat... A sportban elért eredményeim, az, hogy aztán hazámban ismert ember lettem, lehetővé tette, hogy nyilvánosan tiltakozzak a szudáni kormány néhány intézkedése ellen. Elöljáróim azonban figyelmeztettek, hogy így veszélybe sodorhatom magam. Ekkor eldöntöttem: szabad emberként szabad országban akarok élni. Vettem egy - csak odaútra szóló - repülőjegyet az Egyesült Államokba.- Nem sokkal az után, hogy a New York Timesnak elmondta az Önnel történteket, a CSI munkájához kapcsolódva lett szószólója a megalázottaknak. Ám végezetül meg kell még kérdeznem egy dolgot: Deng úr, meg tudott bocsátani a rabszolgatartóinak?- Meg. Keresztény emberként nem is tehettem másként. Az irgalmas Istent tagadnám meg, ha az ellenem vétkezőknek nem bocsátanék meg. Sőt úgy éreztem, nem elég ezt csupán a szívemben megtenni. Azóta felkerestem egykori gazdáimat, hogy ezt nekik is elmondjam. Nem tudom, megértették-e. De nem is ez a fontos. Nekem volt szükségem arra a találkozásra.- Ők mégis hogyan fogadták?- Átöleltek. Állították, hogy nagyon aggódtak értem, kerestettek, féltettek, hogy baj ért, hiszen eltűntem. Sajnos nem tudtam hinni nekik. Ugyanis most már egy más ember állt előttük. Nem csupán egy szabad felnőtt, hanem Szudán ismert úszóbajnoka... De várom a napot, hogy egyszer őszintén bevallják: ezt a bajnokot egykor mi örökre meg akartuk fosztani legalapvetőbb jogától - a szabadságától. ■ B. Pintér Márta ■ G. Zs. HIRDETÉS A Soproni Evangélikus Nyugdíjasház várja egy- és kétszemélyes apartmanjaiba gondozást igénylő idős emberek jelentkezését. Érdeklődni a 20/824-6887-es mobilszámon lehet. HIRDETÉS Felvétel a bővülő Kisdeák Óvodába A szeptembertől újabb csoporttal bővülő Kisdeák Evangélikus Óvoda (1052 Budapest, Deák tér 4.) várja a 2009/2010-es tanévre a 3-6 éves gyermekek jelentkezését. A jelentkezéseket személyesen adhatják le a szülők az óvodában április 20. és 24. között, 12-től 17 óráig. A jelentkezéshez mellékelni kell lelkészi ajánlást, a keresztlevél másolatát, illetve az óvodaválasztás indoklásának rövid leírását. További információk az 1/483- 2160-as, illetve a 20/824-6917-es számon kérhetők. Napirend előtt - Lehel László Bölcskei Gusztávval beszélget (balra), D. Tóth Kriszta dr. Lévai Anikóval, Pröhle Gergely pedig Gáncs Péterrel...
