Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-04-05 / 14. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- április 5. » 3 Péterfy-nap Győrött ► 1991-et írtunk, amikor a győri evangélikus gyülekezet vezető­sége zöld utat adott az evangé­likus iskola újraindításának. Bá­tor lépés, bátor kezdeményezés volt ez akkor. Isten megáldotta és megsegítette a terv megálmo­dóit, kivitelezőit. Az iskola- és óvodaépületben tiszta, világos, egészséges környezetben tanul­hatnak a gyermekek. Érték szü­letett tizennyolc évvel ezelőtt a győri gyülekezetben. Az intézményt az első időszakban egyszerűen evangélikus általános is­kola és óvodának hívták, majd a ti­zedik évforduló alkalmával kapta a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatá­si Központ nevet. És folyamatosan erősödött. Az 1993-94-es tanévben két óvo­dás csoportban 58 kisgyermeket ne­veltek, ma öt csoportban 240-en vannak. Akkor az általános iskola tíz osztályában 242 diák tanult, ma 24 osztályban 650-én. Akkor a gyerme­kekkel 23 pedagógus foglalkozott, ma háromszor annyi. Idővel kialakultak az intézmény hagyományai is. Ilyen az évente megrendezett Péterfy-nap is. Erre idén e hét első napján került sor. Az események a győri Öregtemp­lomban Csorbáné Farkas Zsófia is­kolalelkész beiktatásával vették kez­detüket. Ezután diákok és tanárok az iskola folyosóján lévő Péterfy-emlék­­fdnál tisztelegtek a névadó emléke előtt. Neves előadót is sikerült meg­hívni az idei rendezvényre: délelőtt a diákoknak, délután a győri gyüle­kezet tagjainak tartott előadást dr. Papp Lajos szívsebészprofesszor. Természetesen a tanulók is kivet­ték részüket a programokból, hi­szen két versenyt is rendeztek ezen a napon: az illemtani vetélkedőt, il­letve a Sajó Károly megyei környezet­­védelmi vetélkedőt. A labdarúgás hívei sem unatkoztak, mert a Győri Dózsa pályáján országos focikupát rendeztek az ország evangélikus is­kolái számára. A Péterfy-nap hagyománya az év diákjának megválasztása is - a kitün­tető címre most hatan aspiráltak. A jelöltek mellett kampányoló osztá­lyok az iskola legkülönbözőbb helye­ire kirakott plakátokon ajánlották a többiek figyelmébe jelöltjüket, illet­ve az iskola aulájában mutatták be prezentációjukat. (Az első két helye­zett diák osztálytársaival egyetemben vehet majd részt egy Nemescsóra szervezendő jutalomkiránduláson.) ■ Kiss Miklós Beiktatták az oktatási központ iskolalelkészét ► A győri Péterfy Sándor Evangé­likus Oktatási Központ iskolalel­készét, Csorbáné Farkas Zsófiát hétfőn, a Péterfy-nap kereté­ben iktatta be hivatalába Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyház­megye esperese a győri Öreg­templomban. Az ünnepélyes al­kalom igehirdetési alapigéje íTim 4,12 volt: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszéd­ben, magaviseletben, szeretet­­ben, hitben, tisztaságban!’ Csorbáné Farkas Zsófia Zsolt 119,105 alapján prédikált: „Lábam előtt mé­cses a te igéd, ösvényem világossága’.’ A beiktatott iskolalelkész a győri evangélikus iskolában kezdte tanul­mányait, majd a soproni líceumban igéjével kísérni tanítvá­nyait, és szeretne je­len lenni családjuk éle­tében. Eddigi tapaszta­latai egyértelműen po­zitívak - úgy érzi, hogy közte és a diákok kö­zött elindult egy olyan kommunikációs folya­mat, amelyre már lehet építeni, amelyet tovább lehet fejleszteni. Az ünnepi iktató is­tentiszteleten szolgált a pedagógusok kórusa és az iskola tanulói­ból álló kicsinyek kó­rusa is. ■ K.M. érettségizett. 2006-ban Győrött szen­telte lelkésszé Ittzés János püspök. A helyi gyülekezetben beosztott lel­készként kezdte szolgálatát, egy évre rá kapott megbízást az iskolalelkészi feladatra. Ezt „kísérő szolgálatnak” te­kinti: szeretné Isten Tudom, hol van Zákány! A III evangélikus borfesztivál margójára Sokféle és sok helyről - Zákánytól Tállyáig Pécstől Kőszegig - származó kincsbe belekóstolhattunk. Fantaszti­kus borokat termelnek az evangélikus szőlősgazdák. Azok is, akik ebből élnek, és ipari méretekben készítik a bort, s azok is, akik hobbiként művelik a „kisbirtokot”. Szín, illat, ízvilág. Hogy mi minden ki nem kerül a szorgalmas evangélikus emberek keze alól... A harmadik éve megrendezett evangélikus borfesztiválon idén nyolc­vankét különböző bort bíráltak el a nagyérdemű zsűri tagjai. Nem vélet­len a jelző, hiszen a bírálók közt ott volt a magyar szőlész-borász szakma színe-java: Urbán András, a Hegyköz­ségek Nemzeti Tanácsának volt főtit­kára, Kállay Miklós professzor és még sokan mások. Szavuknak súlya volt, értékelésük rangot adott a talál­kozónak. Kétfontos előadótfel kell je­gyezni még a krónika számára: dr. Brazsil József egyetemi docens Keszt­helyről érkezett. Gondolatai nem­csak magas szakmai színvonalról tanúskodtak, hanem igazán mély emberségről, haza- és emberszeretet­­ről is. Győré Dániel az Agrárgazda­sági Kutatóintézetből évről évre egy­re izgalmasabb témákkal lepi mega résztvevőket. Aki pedig a háttere, motorja volt az együttlétnek: Nagy Eörs testvérünk Badacsonytomajból. Miért érdemes Révfülöpre jönni? - tette fel a kérdést az egyik résztvevő. Sietett a választ is megadni: azért, mert az evangélikus borfesztiválon egyensúlyban van a szakmai, a bará­ti, a testvéri közösség lehet tanulni, és lehet lelkileg épülni. Egy másik arról beszélt, hogy ő megengedhetné magának, hogy kül­földre menjen üdülni, de számára az igazi ünnep az, ha Révfülöpön lehet az evangélikus borosgazdák között, olyan társaságban, amely már szinte család­dá vált. Ugyanakkor nem engedhetné meg magának, hogy a metszés idején eljöjjön, hisz maga helyett munkást kell fogadnia - mégsem tudja megtenni, hogy otthon maradjon, mert Révfülöp nélkül nem telhet el egy év. 87-féle bort bíráltak Révfülöp ezeknek a nagyszerű em­bereknek már nem csupán egy bala­toni falu neve, hanem egy gondolko­dásmód, egyfajta lelkűiét és egy mély emberi-testvéri közösség védjegye. Idén is örültünk egymásnak, örül­tünk Isten folyékony ajándékának éppen úgy, mint a láthatatlan Lélek áradásának. Külön ajándék volt, hogy új arcokkal, kedves emberekkel gyarapodott a „család”. A borfesztivál ünneppé lett, hogy a hétköznapokban a munka, a fáradságos szőlőművelés is új értelmet nyerjen. Megvallom töredelmesen, hogy a múlt hétvégéig nem tudtam, hol van Zákány. Nevét hallottam, elhelyezni a térképen azonban nem tudtam. Most viszont már nemcsak egy ked­ves arc kapcsolódik hozzá - Németh Zoltáné, aki idén a borfesztivál nagy aranyérmét hazavihette -, hanem tu­dom azt is, hogy Dráva menti telepü­lés, amelyet az Úristen különös jóked­vében teremthetett (merthogy olyan szép). És azt is tudom, hogy olyan munka folyik az ottani szőlőkben, amelynek eredménye méltán válhat országos hírűvé. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Jézus, az igazmondó Ha egy magukat kereszténynek mon­dó emberek között rendezett közvé­lemény-kutatásnak az lenne az egyik - igaz, ebben a formában nem túl gyakran megfogalmazott - kérdése, hogy szeretik-e Jézust, feltételezhető­en mindenki vagy majdnem minden­ki szívből és egyértelműen igennel vá­laszolna. De ha a következő kérdés az lenne, hogy miért szeretik Jézust, ak­kor valószínűleg sokféle indoklást, magyarázatot hallhatnánk. Ez így is van rendjén, hiszen ezer­nyi okunk van arra, hogy szeressük őt. Persze azt azért sosem feledhet­jük, hogy mi csak viszoKíszerethet­­jük, mert ő - ahogy János apostol mondja - előbb szeretett minket (íjn 4,19). Mi ebben Sem előzhetjük meg őt, csak válaszolhatunk az ő ember­mentő irgalmára és szeretetére. Hi­szen ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet (Lk 19,10). Kedves olvasók! Én most hetila­punk nyilvánossága előtt - amely a példányszám miatt sajnos ország-vi­lág előtti nyilvánosságnak azért nem nevezhető - vallomást teszek arról, hogy sok egyéb ok mellett azért is sze­retem Jézust, mert mindig igazat mond. Szószátyár és szóinflációs ko­runkban ez olyan kincs, olyan ajándék, amelyet aligha tudunk méltóképpen megbecsülni. Nem alakulhatnak úgy a helyzetek, a körülmények, hogy ne mondana igazat. Amikor küldetésé­nek beteljesedéséről, a rá váró kereszt­ről beszélt, amikor tanítványaitól bú­csúzott, és felkészítette őket eljöven­dő apostolságuk próbatételeire, ami­kor tönkrement életű emberek kértek tőle segítséget, soha nem mondott utólag hamisnak bizonyuló szava­kat, és soha nem hitegette az övéit kanosaiul festett egek álomképeivel. Lenyűgöző, bizalmat ébresztő és imádni való az ő igazmondása. Nem volt ez könnyű lecke egykor tanítványainak, és nem könnyű lec­ke ez ma nekünk sem. Sokszor oko­zott egyes emberek és kisebb-na­­gyobb közösségek életében is alig gyógyuló sebeket, fel nem dolgozha­tó csalódásokat az, hogy hamiskodó, a valós állapotokat letagadó nyilatko­zatokkal félrevezették őket. De Jézus nem így tesz. Ő mindig vállalta és vál­lalja az igazmondást. Életünkről, ál­lapotunkról felállított diagnózisa té­­vedhetetlenül pontos, megállapításai helytállók. Nem vezet félre, nem csap be bennünket. Néven nevezi a bűnt, lehatol a bajok gyökeréig, fel­tárja a rejtegetett, letagadott fertőző gócokat. Mert nem akarja azzal nö­velni a bajt, hogy elfedi. Ezért állt meg az egyház kétezer esztendő óta - le nem tagadható emberi gyengeségek, hamiskodások, bukások, máglyatüzek, üldözések, ÉGTÁJOLÓ testvérieden indulatok, szólamok, gyűlölködések ellenére -, és ezért ma­rad is meg az egyház az idők végeze­téig: mert fundamentuma Jézus igé­je. És az ő szava, ígéretei igazak. Mindig igazat mondott, és igazat mond most és mindörökké. Ezt tet­te akkor is, amikor tanítványait óvó szeretettel előre figyelmeztette arra, hogy az ő békességének lesznek ellen­ségei. Ezért a tanítványok békessége nem magától értődő kincs. A sálom, az eiréné, az Isten adta bé­kesség napról napra, újra és újra küz­delemben megszülető valóság. Mert belső és külső veszélyek leselkednek rá. Igen, Isten békességének voltak és vannak ellenségei. Olykor még saját szívünk is az, amikor inkább álomvi­lágba menekülünk, amikor azt gon­doljuk, hogy megússzuk, ha letagad­juk a bajt, kikerülhetjük a közeledő ve­szedelmet, ha becsukjuk előtte a sze­münket. Bizony nem könnyű belátni, egyszer s mindenkorra megtanulni, hogy a struccpolitika soha nem segít. De hála Istennek, igazat mondott akkor is a Mester, amikor megígér­te, hogy ő mégis békességet ajándé­koz az övéinek. Ehhez megvan a ha­talma, és megvan a lehetősége is, mert ő legyőzte a világot. S egyéb­ként is, ő nem úgy adja a békesség ajándékát, ahogy a világ (Jn 14,27). A szeretettel kimondott igaz szóval, vagyis igéjével és a minden napon velünk maradó szeretetével terem­ti meg azt azoknak a szívében és éle­tében, akik hisznek neki, és bíznak benne. Tudom, hogy sokakkal együtt tanúsíthatom, neki mindig hihe­tünk, Jézus Krisztus méltó a bizal­munkra! Kedves olvasó! Azokat, akik arra a következtetésre jutnak, hogy ezek a gondolatok nem függetlenek mai hazai közéletünk időszerű kérdése­itől, megnyugtathatom, nem téved­nek. Hiszen a mindent átjáró és megmérgező bizalmi válságnak ép­pen a hamiskodás, a hazugság az iga­zi okozója. Sőt ezentúl egyetértek azokkal is, akik szerint még a globá­lis pénzügyi, gazdasági válság is azért robbant ki, mert a neoliberá­lis piacimádat az üzleti, gazdasági életben is a melegágya lehetett az ügyeskedéseknek, a törvényesség határát igencsak súroló - és nemrit­kán át is lépő - nyerészkedő akciók­nak. Ezek bizony a hazugság sajátos formái. És mára odajutottunk, hogy nemcsak a válaszok, hanem már nagyon sokszor a formálódó kérdé­sek is hamisak, álságosak. Naponta tapasztaljuk ezt. Jézus Krisztus egyházának tagja­iként mi mégsem tehetünk mást, mint hogy felvesszük a harcot e mai veszedelem ellen. Ez osak úgy lesz le­hetséges, ha minden esetben megal­kuvás nélkül arra törekszünk, hogy az igazság és szeretet kettős mérté­ke szerint formáljuk szavainkat és cselekedeteinket. Már csak azért is, mert mi sosem csak a magunk hitelességét, megbíz­hatóságát kockáztatjuk, ha e világ szokásai szerint szólunk és cselek­szünk, hanem annak a tekintélyét és jó hírnevét veszélyeztetjük, aki ma­ga az Igazság, és akiről azt valljuk, hogy ő a mi Mesterünk, az igazmon­dó Jézus. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents