Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- április 5. » 3 Péterfy-nap Győrött ► 1991-et írtunk, amikor a győri evangélikus gyülekezet vezetősége zöld utat adott az evangélikus iskola újraindításának. Bátor lépés, bátor kezdeményezés volt ez akkor. Isten megáldotta és megsegítette a terv megálmodóit, kivitelezőit. Az iskola- és óvodaépületben tiszta, világos, egészséges környezetben tanulhatnak a gyermekek. Érték született tizennyolc évvel ezelőtt a győri gyülekezetben. Az intézményt az első időszakban egyszerűen evangélikus általános iskola és óvodának hívták, majd a tizedik évforduló alkalmával kapta a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ nevet. És folyamatosan erősödött. Az 1993-94-es tanévben két óvodás csoportban 58 kisgyermeket neveltek, ma öt csoportban 240-en vannak. Akkor az általános iskola tíz osztályában 242 diák tanult, ma 24 osztályban 650-én. Akkor a gyermekekkel 23 pedagógus foglalkozott, ma háromszor annyi. Idővel kialakultak az intézmény hagyományai is. Ilyen az évente megrendezett Péterfy-nap is. Erre idén e hét első napján került sor. Az események a győri Öregtemplomban Csorbáné Farkas Zsófia iskolalelkész beiktatásával vették kezdetüket. Ezután diákok és tanárok az iskola folyosóján lévő Péterfy-emlékfdnál tisztelegtek a névadó emléke előtt. Neves előadót is sikerült meghívni az idei rendezvényre: délelőtt a diákoknak, délután a győri gyülekezet tagjainak tartott előadást dr. Papp Lajos szívsebészprofesszor. Természetesen a tanulók is kivették részüket a programokból, hiszen két versenyt is rendeztek ezen a napon: az illemtani vetélkedőt, illetve a Sajó Károly megyei környezetvédelmi vetélkedőt. A labdarúgás hívei sem unatkoztak, mert a Győri Dózsa pályáján országos focikupát rendeztek az ország evangélikus iskolái számára. A Péterfy-nap hagyománya az év diákjának megválasztása is - a kitüntető címre most hatan aspiráltak. A jelöltek mellett kampányoló osztályok az iskola legkülönbözőbb helyeire kirakott plakátokon ajánlották a többiek figyelmébe jelöltjüket, illetve az iskola aulájában mutatták be prezentációjukat. (Az első két helyezett diák osztálytársaival egyetemben vehet majd részt egy Nemescsóra szervezendő jutalomkiránduláson.) ■ Kiss Miklós Beiktatták az oktatási központ iskolalelkészét ► A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ iskolalelkészét, Csorbáné Farkas Zsófiát hétfőn, a Péterfy-nap keretében iktatta be hivatalába Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese a győri Öregtemplomban. Az ünnepélyes alkalom igehirdetési alapigéje íTim 4,12 volt: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban!’ Csorbáné Farkas Zsófia Zsolt 119,105 alapján prédikált: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága’.’ A beiktatott iskolalelkész a győri evangélikus iskolában kezdte tanulmányait, majd a soproni líceumban igéjével kísérni tanítványait, és szeretne jelen lenni családjuk életében. Eddigi tapasztalatai egyértelműen pozitívak - úgy érzi, hogy közte és a diákok között elindult egy olyan kommunikációs folyamat, amelyre már lehet építeni, amelyet tovább lehet fejleszteni. Az ünnepi iktató istentiszteleten szolgált a pedagógusok kórusa és az iskola tanulóiból álló kicsinyek kórusa is. ■ K.M. érettségizett. 2006-ban Győrött szentelte lelkésszé Ittzés János püspök. A helyi gyülekezetben beosztott lelkészként kezdte szolgálatát, egy évre rá kapott megbízást az iskolalelkészi feladatra. Ezt „kísérő szolgálatnak” tekinti: szeretné Isten Tudom, hol van Zákány! A III evangélikus borfesztivál margójára Sokféle és sok helyről - Zákánytól Tállyáig Pécstől Kőszegig - származó kincsbe belekóstolhattunk. Fantasztikus borokat termelnek az evangélikus szőlősgazdák. Azok is, akik ebből élnek, és ipari méretekben készítik a bort, s azok is, akik hobbiként művelik a „kisbirtokot”. Szín, illat, ízvilág. Hogy mi minden ki nem kerül a szorgalmas evangélikus emberek keze alól... A harmadik éve megrendezett evangélikus borfesztiválon idén nyolcvankét különböző bort bíráltak el a nagyérdemű zsűri tagjai. Nem véletlen a jelző, hiszen a bírálók közt ott volt a magyar szőlész-borász szakma színe-java: Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának volt főtitkára, Kállay Miklós professzor és még sokan mások. Szavuknak súlya volt, értékelésük rangot adott a találkozónak. Kétfontos előadótfel kell jegyezni még a krónika számára: dr. Brazsil József egyetemi docens Keszthelyről érkezett. Gondolatai nemcsak magas szakmai színvonalról tanúskodtak, hanem igazán mély emberségről, haza- és emberszeretetről is. Győré Dániel az Agrárgazdasági Kutatóintézetből évről évre egyre izgalmasabb témákkal lepi mega résztvevőket. Aki pedig a háttere, motorja volt az együttlétnek: Nagy Eörs testvérünk Badacsonytomajból. Miért érdemes Révfülöpre jönni? - tette fel a kérdést az egyik résztvevő. Sietett a választ is megadni: azért, mert az evangélikus borfesztiválon egyensúlyban van a szakmai, a baráti, a testvéri közösség lehet tanulni, és lehet lelkileg épülni. Egy másik arról beszélt, hogy ő megengedhetné magának, hogy külföldre menjen üdülni, de számára az igazi ünnep az, ha Révfülöpön lehet az evangélikus borosgazdák között, olyan társaságban, amely már szinte családdá vált. Ugyanakkor nem engedhetné meg magának, hogy a metszés idején eljöjjön, hisz maga helyett munkást kell fogadnia - mégsem tudja megtenni, hogy otthon maradjon, mert Révfülöp nélkül nem telhet el egy év. 87-féle bort bíráltak Révfülöp ezeknek a nagyszerű embereknek már nem csupán egy balatoni falu neve, hanem egy gondolkodásmód, egyfajta lelkűiét és egy mély emberi-testvéri közösség védjegye. Idén is örültünk egymásnak, örültünk Isten folyékony ajándékának éppen úgy, mint a láthatatlan Lélek áradásának. Külön ajándék volt, hogy új arcokkal, kedves emberekkel gyarapodott a „család”. A borfesztivál ünneppé lett, hogy a hétköznapokban a munka, a fáradságos szőlőművelés is új értelmet nyerjen. Megvallom töredelmesen, hogy a múlt hétvégéig nem tudtam, hol van Zákány. Nevét hallottam, elhelyezni a térképen azonban nem tudtam. Most viszont már nemcsak egy kedves arc kapcsolódik hozzá - Németh Zoltáné, aki idén a borfesztivál nagy aranyérmét hazavihette -, hanem tudom azt is, hogy Dráva menti település, amelyet az Úristen különös jókedvében teremthetett (merthogy olyan szép). És azt is tudom, hogy olyan munka folyik az ottani szőlőkben, amelynek eredménye méltán válhat országos hírűvé. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Jézus, az igazmondó Ha egy magukat kereszténynek mondó emberek között rendezett közvélemény-kutatásnak az lenne az egyik - igaz, ebben a formában nem túl gyakran megfogalmazott - kérdése, hogy szeretik-e Jézust, feltételezhetően mindenki vagy majdnem mindenki szívből és egyértelműen igennel válaszolna. De ha a következő kérdés az lenne, hogy miért szeretik Jézust, akkor valószínűleg sokféle indoklást, magyarázatot hallhatnánk. Ez így is van rendjén, hiszen ezernyi okunk van arra, hogy szeressük őt. Persze azt azért sosem feledhetjük, hogy mi csak viszoKíszerethetjük, mert ő - ahogy János apostol mondja - előbb szeretett minket (íjn 4,19). Mi ebben Sem előzhetjük meg őt, csak válaszolhatunk az ő embermentő irgalmára és szeretetére. Hiszen ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet (Lk 19,10). Kedves olvasók! Én most hetilapunk nyilvánossága előtt - amely a példányszám miatt sajnos ország-világ előtti nyilvánosságnak azért nem nevezhető - vallomást teszek arról, hogy sok egyéb ok mellett azért is szeretem Jézust, mert mindig igazat mond. Szószátyár és szóinflációs korunkban ez olyan kincs, olyan ajándék, amelyet aligha tudunk méltóképpen megbecsülni. Nem alakulhatnak úgy a helyzetek, a körülmények, hogy ne mondana igazat. Amikor küldetésének beteljesedéséről, a rá váró keresztről beszélt, amikor tanítványaitól búcsúzott, és felkészítette őket eljövendő apostolságuk próbatételeire, amikor tönkrement életű emberek kértek tőle segítséget, soha nem mondott utólag hamisnak bizonyuló szavakat, és soha nem hitegette az övéit kanosaiul festett egek álomképeivel. Lenyűgöző, bizalmat ébresztő és imádni való az ő igazmondása. Nem volt ez könnyű lecke egykor tanítványainak, és nem könnyű lecke ez ma nekünk sem. Sokszor okozott egyes emberek és kisebb-nagyobb közösségek életében is alig gyógyuló sebeket, fel nem dolgozható csalódásokat az, hogy hamiskodó, a valós állapotokat letagadó nyilatkozatokkal félrevezették őket. De Jézus nem így tesz. Ő mindig vállalta és vállalja az igazmondást. Életünkről, állapotunkról felállított diagnózisa tévedhetetlenül pontos, megállapításai helytállók. Nem vezet félre, nem csap be bennünket. Néven nevezi a bűnt, lehatol a bajok gyökeréig, feltárja a rejtegetett, letagadott fertőző gócokat. Mert nem akarja azzal növelni a bajt, hogy elfedi. Ezért állt meg az egyház kétezer esztendő óta - le nem tagadható emberi gyengeségek, hamiskodások, bukások, máglyatüzek, üldözések, ÉGTÁJOLÓ testvérieden indulatok, szólamok, gyűlölködések ellenére -, és ezért marad is meg az egyház az idők végezetéig: mert fundamentuma Jézus igéje. És az ő szava, ígéretei igazak. Mindig igazat mondott, és igazat mond most és mindörökké. Ezt tette akkor is, amikor tanítványait óvó szeretettel előre figyelmeztette arra, hogy az ő békességének lesznek ellenségei. Ezért a tanítványok békessége nem magától értődő kincs. A sálom, az eiréné, az Isten adta békesség napról napra, újra és újra küzdelemben megszülető valóság. Mert belső és külső veszélyek leselkednek rá. Igen, Isten békességének voltak és vannak ellenségei. Olykor még saját szívünk is az, amikor inkább álomvilágba menekülünk, amikor azt gondoljuk, hogy megússzuk, ha letagadjuk a bajt, kikerülhetjük a közeledő veszedelmet, ha becsukjuk előtte a szemünket. Bizony nem könnyű belátni, egyszer s mindenkorra megtanulni, hogy a struccpolitika soha nem segít. De hála Istennek, igazat mondott akkor is a Mester, amikor megígérte, hogy ő mégis békességet ajándékoz az övéinek. Ehhez megvan a hatalma, és megvan a lehetősége is, mert ő legyőzte a világot. S egyébként is, ő nem úgy adja a békesség ajándékát, ahogy a világ (Jn 14,27). A szeretettel kimondott igaz szóval, vagyis igéjével és a minden napon velünk maradó szeretetével teremti meg azt azoknak a szívében és életében, akik hisznek neki, és bíznak benne. Tudom, hogy sokakkal együtt tanúsíthatom, neki mindig hihetünk, Jézus Krisztus méltó a bizalmunkra! Kedves olvasó! Azokat, akik arra a következtetésre jutnak, hogy ezek a gondolatok nem függetlenek mai hazai közéletünk időszerű kérdéseitől, megnyugtathatom, nem tévednek. Hiszen a mindent átjáró és megmérgező bizalmi válságnak éppen a hamiskodás, a hazugság az igazi okozója. Sőt ezentúl egyetértek azokkal is, akik szerint még a globális pénzügyi, gazdasági válság is azért robbant ki, mert a neoliberális piacimádat az üzleti, gazdasági életben is a melegágya lehetett az ügyeskedéseknek, a törvényesség határát igencsak súroló - és nemritkán át is lépő - nyerészkedő akcióknak. Ezek bizony a hazugság sajátos formái. És mára odajutottunk, hogy nemcsak a válaszok, hanem már nagyon sokszor a formálódó kérdések is hamisak, álságosak. Naponta tapasztaljuk ezt. Jézus Krisztus egyházának tagjaiként mi mégsem tehetünk mást, mint hogy felvesszük a harcot e mai veszedelem ellen. Ez osak úgy lesz lehetséges, ha minden esetben megalkuvás nélkül arra törekszünk, hogy az igazság és szeretet kettős mértéke szerint formáljuk szavainkat és cselekedeteinket. Már csak azért is, mert mi sosem csak a magunk hitelességét, megbízhatóságát kockáztatjuk, ha e világ szokásai szerint szólunk és cselekszünk, hanem annak a tekintélyét és jó hírnevét veszélyeztetjük, aki maga az Igazság, és akiről azt valljuk, hogy ő a mi Mesterünk, az igazmondó Jézus. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
