Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
2 -m 2009. április 5. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mindenható Úristen! Áldunk téged az örömért, különös ajándékodért! A tavaszi napfény melegében, a földből előbújó virágokban, a bimbót nyitó bokrokban és fákban reménységgel ajándékozol meg bennünket! Te vagy az, aki létrehoztad és fenn is tartod mindezt! Áldunk téged a lelkesedésért, frissítő erődért! Az ujjongó tömeg tagjaivá válva kiáltunk feléd! Te beteljesíted ígéreteidet, hiszen közénk jössz, és emberként ismerhetünk meg téged. Nemcsak egykor, a történelem homályába veszve tetted, hanem ma is, közöttünk is kinyilatkoztatod magad, észrevehetjük nyomaidat. Áldunk téged a békességért, türelmet adó bölcsességedért! Válság és felfordulás közepette te vagy az, aki meg tudsz tartani minket! Van, hogy nem értjük életünk alakulását, és megkérdezzük a bennünket körbevevő világ eseményeinek célját, mégis tudjuk, hogy tőled válasz és vigasztalás érkezik. Urunk, kérünk, légy mindazokkal, akiket szeretünk, és azokkal is, akikre gondolva elnehezedik a szívünk. Engedd, hogy átéljék a virágvasárnapi örömöt, jelenléted vigasztaló erejét! Kérünk kis közösségeinkért, családjainkért, barátainkért, munkatársainkért, az alánk és a fölénk rendeltekért. Hogy sokszor és sokféleképpen nyilvánvalóvá váljon előttünk az istendicséret lehetősége, és egészen szűk környezetünk is észrevehesse a változást. Kérünk, Urunk, egyházunkért, gyülekezetünkért, hogy hitelesen tudjuk hirdetni az örök élet örömhírét, és Jézus-követésünk, kereszténységünk ne legyen csupán formális. Urunk, imádkozunk országunkért és vezetőiért. Te adj mindenkinek elegendő bölcsességet és emberi tartást, amikor a saját vagy mások sorsáról dönt. Siess a segítségünkre, Urunk, mert egyedül elveszünk! Eléd hozzuk azokat, akik valamit vagy valakit elvesztettek az elmúlt héten, azokat, akik magányukban szenvednek, azokat, akik betegágyban töltik napjaikat. Te értelmet tudsz adni a nehéz napoknak, te tudsz gyógyítani és vigasztalni. Küldd el angyalaidat, akik hírt visznek rólad és tőled, és engedd, hogy észrevegyük, ha nekünk kell azokká válnunk! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Aztán iparkodjék az ember a lehető legteljesebb hittel járulni a szentséghez, s legyen egészen bizonyos afelől, hogy benne kegyelmet nyer. Mert ki-ki annyit kap, amennyit hitével megragad. A legfőbb előkészület tehát a hit.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) űüjLuther www.myluther.hu VI RÁG VASÁRNAP (PALMARUM) - ZOF 3,14-17 / v ♦♦ . r r rr * ** rr o ürömöt igero jovo? „Ujjongj, Sión leánya! Kiálts örömödben, Izráel!” A felszólítás hatott. Ujjongtak, kiáltottak, vigadtak teljes szívből. Azután jött a hirtelen változás, és az ujjongás helyett szitkozódtak vagy sírtak. Az örömkiáltás helyett jajveszékeltek, vagy „Feszítsd megfet kiáltottak. A vigalom helyett következett a kivégzés és a pokolian mardosó gyász. Pedig csupán néhány nap telt el virágvasárnaptól nagypéntekig. S mégis ekkora a fordulat. Virágvasárnap evangéliumát 2009- ben egy ószövetségi próféta, Zofóniás sorai szólaltatják meg. Ennek biztató szavát kell jól megértenünk, szívünkbe zárnunk. Engednünk kell, hogy hasson ránk, engednünk kell, hogy életté váljon bennünk. Amikor a próféta megszólal, és örömre, ujjongásra biztat, akkor a jövőre mutat: Örvendj, majd ez és ez fog történni. Miből táplálkozhat Isten gyermekeinek öröme? A múltból, a jelenből vagy a jövőből? Mindenképpen Isten nagy tetteiből! Isten népének életformájához hozzátartozik, hogy újra meg újra emlékezik, s ezzel számba veszi, mit tett az Isten. Úgy jár-kel, hogy keresi Isten lábnyomát, keze munkájának nyomait a jelenben. S úgy gondolkodik, hogy készül a jövőre, arra, hogy a jövő nem csak kérdőjeleket rejt számára. A jövő igazán biztos pontja Isten jelenléte, cselekvő szeretete, jövőt készítő döntése. Virágvasárnap nagyhét nyitánya. Ebbe a napba - mint nagy zenei művek nyitányába - összesűrűsödik minden, ami a következő szakaszban ránk vár. Kezdődik a nagyhét, s mi elindulunk 2009 nagyhetének útján, de vajon mi vár ránk? A kérdés - mi vár ránk? - állandó vendég manapság az életünkben. Nemhogy hosszú távon, de pár napra is alig tudunk tervezni. Pillanatról pillanatra változik a politika, a gazdasági helyzet. A felgyorsult világban szinte minden hirtelen jön, váratlanul érkezik. Nem is tudunk igazán készülni rá. A keresztény ember számára ez is másként van! Mi tudhatjuk, mi vár ránk, s még inkább azt, ki vár ránk. Ezért van okunk örömre, sőt ujjongásra akkor is, ha a környezetünk tanácstalan, panaszkodik. Mi is tagjai lehetünk a virágvasárnapi ujjongó tömegnek, a Jézust váróknak és fogadóknak. Azzal az alapvető különbséggel, hogy mi már nem vagyunk azon az ördögi kényszerpályán, hogy ujjongókból tagadókká váljunk, üdvözlégyet kiáltókból „Feszítsd meg!”-et ordítókká legyünk. Számunkra nagyhét - minden szomorúságával és gyászával - húsvét felé tart, a találkozás csöndes öröme felől a megváltás belső örömén át az újjáteremtett, halálon átívelő élet öröme felé. Mi vár ránk rövid és hosszú távon? - tegyük fel a kérdést mai igénk fényében. Mi vár ránk ezen a héten, és mi vár ránk életünk következő hosszabb (?) szakaszában? A kettő szorosan összefügg. Örvendj teljes szívedből - kezdődik a biztatás -, vagyis nemcsak egy kicsit, nem bizonyos dolgoknak, hanem teljes szívedből. Itt már érezhetjük: nem múlandó, világi örömről, nem valamiféle gyorsan elszálló, az aktuális helyzeten fellelkesedő örömről van szó. Hanem arról a szüntelen örömről, amelyre Pál is blziatott a Filippi levélben (4,4), és amely az Úr közelségéből származott. Mi így indulhatunk a nagyhétre, s így kezdhetjük A VASÁRNAP IGÉJE (miért is ne lehetne 2009 virágvasárnapja új szakaszkezdés?) az életünk új szakaszát. A Krisztus előtt leírt és meghirdetett ige önmagában is gyönyörű bátorítás és ígéret, de a kereszt felől nézve, az „elvégeztetett" mondatot hallva már sokkal többet jelent. „Elveszi rólad az Úr az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtőlfélned’.’ (15) Ez megtörtént, ránk is érvényesen a golgotái kereszten! Magára vette az ítéletet, amely számunkra végzetes lenne. Térdre kényszerítette, eltávolította az életünkre, sőt örök életünkre törő ellenséget, a sátánt. A gonosz lehet, hogy próbálkozik még, az ellenség lehet, hogy vissza akar jönni, ellentámadásba fordulva, de Krisztus már legyőzte, s mi a győztes csapat tagjai lehetünk, ha megmaradunk őnála. Őnála, akitől semmi nem szakíthat el (Róm 8,34). A virágvasárnapi út errefelé vezet: újra megjeleníti, hogy újra valóságként éljük meg a „kereszten köztünk trónoló” Úr hatalmát. Nagyheti lépéseink ismét közelebb vihetnek a nagy titokhoz: Krisztus megváltott minket a kereszten. Ez az egyedüli reménységünk. Másként nincs menekvés az ellenség elől, másként az életet el nem élhetjük. Egyedül Krisztus keresztje a reménységünk - ezért az örömünk is. Örömünk, hiszen ami megtörtént, ami elvégeztetett, a miénk lehet. Ezen a nagyhéten is újra. Mi vár ránk az előttünk álló napokban? Ez a nagy öröm - feltéve, ha nem lótás-futással, ünnepi látszat-előkészületekkel, sütéssel-főzéssel, ügyintézéssel töltjük az életünket igehallgatás, imádság, csendesség, elmélyülés helyett. S ha ez sikerül, akkor nagyhét nem tűnik el nyomtalanul a húsvét utáni hétköznapokban, hanem az öröm folytatódik. Kiderül azonban még valami. Az, hogy nem csupán az én örömömről vagy a miénkről, az egyház öröméről van és lehet szó. Ő, az egyház Ura, a mindenható Isten örül nekünk. Ez a nagyheti evangélium! Örül, mert szeret. Nem azért, amilyenek vagyunk, de látva azt, vele milyenek lehetünk. Nem azért, mert szeretetre méltók vagyunk, hanem azért, mert ő nem tud nem szeretni, ő maga a Szeretet. Ő, aki eljött közénk, s nemcsak szónokolt az ellenség szeretetéről, hanem „szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig” (Jn 13,1). Minket is. Még engem is. Induljunk a nagyhétre a próféta nagyhét világosságában felragyogó zárszavával: „Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked’.’ (17) ■ Hafenscher Károly Imádkozzunk! Uram, mi, emberek mindig azért indulunk el egy útra, hogy bennünk is elinduljon valami. Add nekünk, hogy nagyhét útját járva közel kerüljünk hozzád, formálódjon életünk, tisztuljon szívünk, növekedjék örömünk. Add, hogy a virágvasárnapi hozsannától eljussunk a húsvéti győzelmi éneket éneklők kórusába. Krisztusért. Ámen. Én lelkem, útra készülj ^ Virágvasárnappal a böjti időszak utolsó hetébe lépünk. Arra emlékezünk, hogy Megváltónk utolsó földi hetének kezdetén bevonult Jeruzsálembe, szenvedései, elítélése, halála és feltámadása színhelyére. Az ünnep bibliai igéi két alapvető üzenetet hordoznak. Az evangélium Máté evangéliumának 21. fejezetéből Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának konkrét történeti eseményét beszéli el, s ezzel a vasárnapnak az egyházi esztendőben elfoglalt helyére utal: Jézus Krisztus szenvedéstörténetének nyitányára emlékezünk ezen a vasárnapon. Az epistola, a Filippi levél 2. fejezetének ismert Krisztus-himnusza a puszta történeti visszatekintésnél nagyobb ívet rajzol a virágvasárnapi esemény kapcsán, hiszen a megváltás egészét állítja elénk ezen a vasárnapon. Nemcsak azt, ami éppen történik, hanem Krisztus megtestesülésétől kezdve végigvezet bennünket az üdvtörténeten, s megszólal benne a Jézus Krisztus halál felett aratott győzelméről, mennyei dicsőségéről szóló bizonyságtétel is. E kettős üzenet kibontása jellemzi az ünnep graduálénekét is: Én lelkem, útra készülj (EÉ 209). A harmadik versszak első sorában ezt énekeljük: „Most mint király vonulsz be, / Ujjong a népsereg, / De kész, Uram, a tőr is, / Hogy foglyul ejtsenek.” E sorok fejezik ki talán leghűbben virágvasárnap üzenetének említett kettősségét: az örömet Jézus királyságának felismerése kapcsán és a szenvedés elkerülhetetlenségét, amelyet Jézus tanítványainak többször is előre elmond. Az ének szövegét Abraham Kiesel (1636-1702) sziléziai lelkész, teológus írta eredetileg német nyelven. Kieseinek énekeskönyvünkben ez az egyetlen énekszövege. Érdekes, hogy gazdag és kifejezetten virágvasárnapi mondanivalója ellenére a német evangélikus énekeskönyvek törzsanyagában nem szerepel. Énekünk gazdagsága és szépsége elsősorban abban ragadható meg, hogy minden versszakában túl is mutat virágvasárnapon, s a nagyhét eseményeit vetíti előre. Nem engedi azt sem, hogy az éneklő egyszerűen emlékezésként élje meg ezt az idősza-ÉNEKKINCSTÁR Eget! lilén diczeriinc, kot, hanem már címében is a - lelki értelemben vett - bekapcsolódásra buzdít Jézus Krisztus szenvedéstörténetébe. Erre utal már az első sor felszólítása is: „Én lelkem, útra készülj, / Kísérd el Uradat!” így az ének egyben nagyheti-húsvéti meditációnak is tekinthető. Énekünk szövegében egyfajta keretes szerkezetet fedezhetünk fel. Az első és az utolsó két versszak egészében fogalmazza meg virágvasárnap és a nagyhét üzenetét a keresztény ember számára. Az első versszak arról tesz bizonyságot, hogy Jézus szenvedéseinek szemlélése, az ő lelki értelemben történő elkísérése szenvedésének útján megtaníthat bennünket is mindennapi életünk keresztjének hordozására. A második versszak ezt a gondolatot a közösség képének felvillantásával erősíti meg. Keresztelő János bizonyságtétele az Isten Bárányáról itt együtt szólal meg Sión leányainak az Ószövetségből vett képével, s ezzel arra a közösségre, az egyházra utal, amelynek alapját éppen azok az események képezik, amelyekre ezekben a napokban emlékezünk. A harmadik és negyedik versszak Krisztus sorsának ambivalenciájára, a személyéhez való viszonyulás ellentmondásosságára összpontosít. Egyrészt a bevonuláskor tapasztalható ujjongó öröm, másrészt az elítéltetés gyötrelme szólal meg itt. Hangsúlyos azonban az a bizonyságtétel is, hogy nem emberi szeszély vagy puszta sorsszerűség rendezi így az eseményeket, hanem a történelmet irányító Isten, aki így szerzi meg minden benne hívő számára a váltságot és az üdvösséget. Az ének „keretének” második részét az ötödik és hatodik versszak képezi. Az ötödikben a húsvéti győzelem előrevetítése szólal meg, a hatodikban pedig a szerző arra biztat, hogy a virágvasárnappal kezdődő nagyheti eseménysorozat minden keresztény emberben egyrészt bűnbánatot, másrészt reménységet ébresszen, de vigasztaljon is a szenvedések között. ■ Wagner Szilárd ‘EvangélikusÉktS Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007. és 2008. évi lapszámai I Eva^éjikus Éietí PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
