Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
„...akik arra a következtetésre jutnak, hogy ezek a gondolatok nem függetlenek mai hazai közéletünk időszerű kérdéseitől, megnyugtathatom, nem tévednek. Hiszen a mindent átjáró és megmérgező bizalmi válságnak éppen a hamiskodás, a hazugság az igazi okozója.” Jézus, az igazmondó !► 3. oldal „Nem volt kétségem afelől, hogy megteszik, hiszen sokszor voltam áldozata vagy tanúja kegyetlenségüknek, brutalitásuknak. Senkihez sem fordulhattam segítségért. Egyedül Istenhez. Igaz, az ő képét is torzítani akarták bennem.” Beszélgetés egy volt rabszolgával W 4. oldal „»Jó neked, ha így feszítünk keresztre?« - tudakolják a Jézust alakító Vincétől, talán a kérdés morbiditását ellensúlyozandóan némi derültséggel a hangjukban.” Passióra készülve... ► 10. oldal „Együtt a bajban” ► 4. oldal Két miért között ► 7. oldal Nagyheti gondolatok ► 8-9. oldal Kereszt-utak 11. oldal Síszünet - másképpen >► 12. oldal Húsvétfelé !► 12. oldal Virágvasárnaptól húsvétig - nagyheti összeállításunk a 8-9. oldalon Dies Academicus Ültessünk-e almafát? - Felelősségünk a jövőért ► Ültessünk-e almafát? - Felelősségünk a jövőért címmel rendeztek Dies Academicust - akadémiai napot - múlt hét csütörtökén az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). A konferencia címe a Luthernek tulajdonított közismert mondásra utal: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma elültetnék egy almafácskát.” Benne van ebben a mondatban többek között a természetes derűlátás, a remény, mindennapi munkavégzésünk távlati értelme; továbbá az a szemlélet, hogy a történelmet beteljesítő mennyország nem csupán az ember, hanem minden teremtmény számára kínál békés együttélést. Az aktuális és fontos téma sok érdeklődőt vonzott a konferenciára. Külön öröm, hogy nem csupán az EHE hallgatói és oktatói vettek részt rajta, hanem más történelmi egyházak tagjai is szép számmal megjelentek. így tehát mind az előadók, mind pedig a hallgatóság szempontjából elmondható, hogy ökumenikus megközelítésben vitatták meg a jelenlevők a témát. A virágok üzenete Csepregi Zoltán, az EHE rektora megnyitóbeszédében az almafaültetésről szóló szállóige történeti hátteréről és a gondolat eredetéről beszélt. Az Ószövetségben Jeremiás könyvében, a 32. fejezetben azt olvassuk, hogy Jeremiás próféta fogoly, és a babiloniak már körbezárták Jeruzsálemet. Jeremiás szántóföldet vásárol, a fejezet végén pedig ezt mondja Izrael Istene: „Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!” Jeremiás könyvének szavai arra biztatnak, hogy vegyünk szántóföldet, és telepítsünk bele almáskertet! — hangzott el a rektor köszöntőjének befejezéseképpen. AGAPE - Alternatív globalizáció a népekért és a Földért címmel elsőként Gömböcz Elvirának, az EHE tanársegédjének előadása hangzott el. Az előadó szerkesztésében a közelmúltban megjelent, azonos című könyv az Egyházak Világtanácsának dokumentumát és kísérőtanulmányokat tartalmaz. (A könyv bemutatójáról az Evangélikus Élet március í-jei számában adtunk hírt. - A szerk.) Mivel a konferencia ötletét és az előadások témáit e kötet adta, a tanársegéd röviden szólt azokról a kérdésekről, amelyekről a könyvben olvashatunk. Kiemelte, hogy az AGAPE dokumentum a jelenlegi neoliberális szemlélettel az életet szolgáló gazdaság vízióját állítja szembe, mint ami igazságos, fenntartható, valamint szeretetre, méltóságra és a szegények elsőbbségére épül. Magyarországon a történelmi egyházak most kezdenek el igazán érdemben foglalkozni az ökológia, a globalizáció, a szegénység kérdéseivel. Ennek az örvendetes ténynek a konferencia több előadója is hangot adott. Az első megtett lépések közé tartozik A teremtés ünnepe című kötet - benne a Déli Evangélikus Egyházkerület teológiai pályázatára érkezett pályamunkák szerkesztett változatával -, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért címmel kiadott körlevele, valamint az említett AGAPE könyv is. Hetesi Zsolt, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tudományos v.-cetője szemléletes példákkal és fizikai törvényszerűsé gekre hivatkozva mutatta be a jelenlegi gazdasági válság mélyebb okait. Előadásában hangsúlyozta, hogy a ma használt energiahordozókra épülő gazdaság fenntarthatatlan. Az asztrofizikus Felélt jövő című tanulmányát sokan megismerhették az utóbbi hónapokban. Az ebben foglalt gondolatokat a szerző több cikkében, előadásában és a közszolgálati televízió Záróra című műsorában is kifejtette. Mondanivalójának lényege, hogy miután az emberiség az energiafelhasználás és a népességnövekedés tekintetében túllépett a korlátain, a Föld eltartóképessége csökken. A problémák mostantól jelentkeznek egyre erőteljesebben. A Föld olajkészletei rohamosan fogynak. A hiány a várt és a valós kitermelés között egyre nagyobb lesz, emiatt néhány éven belül komoly problémákkal kell számolnunk. A jelenlegi világgazdaságnak egyik motorja volt a növekvő olajkitermelés. Tavaly nyár óta azonban már nem növelhető a mértéke, ez a háttere a mai válságnak. Folytatás az 5. oldalon ■ SzEVERÉNYI JÁNOS „Van-e remény még emberi fajunkban?” - kérdezte Illyés Gyula 1955- ben, nagyszerű, Bartók című versében. A 21. század elején is sokunkat fájdít ez a kérdés. Valóban addig szaporítja az ember nevű élőlény az életellenes cselekedeteit, amíg felemészti magát és a világot? Lehet-e még fokozni a zűrzavart, a gonoszságot, az esztelenséget? Van-e még érték, amelyet nem tapostak meg, amelyet ne dobtak volna félre? A pálmák és virágok napjának üzenete: végül mindig eljön a tavasz, a legkeményebb tél után is. Nehezen jött az idén a virágzás. Bemutatta Tél tábornok, hogy milyen találékony még márciusban is. Átéltünk olyan napot is, melyen reggel még teljes repertoárjával jelentkezett a leghidegebb évszak, de azután kisütött a nap, és néhány óra múlva már nyoma sem volt a hónak, jégnek. Igen, van reményünk fajunk felől is. A keresztény reménység alapja nem az ember, aki „úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt” - mint Radnóti írta -, hanem a teremtő és megváltó Isten, aki a hajnal, a reggel, a tavasz, a feltámadás Istene. Korunk egyik népszerű gondolata a pozitivizmus, vagyis az, hogy elégséges pozitívan gondolkodni és cselekedni, és segíthetünk magunkon. Tévedés, nagy tévedés. Elég, ha a 20. század borzalmaira és a mai válságra gondolunk, és tudjuk, hogy az ember, ha kizárja életéből Istent, az erkölcsi törvényt, a krisztusi program megvalósítását, mire jut. Az elmúlt század mindkét istentelen és ezért embertelen eszméje szónokolt a humánumról, a szociális eszméről, de mivel Isten nélkül akartak „paradicsomot”, ahogy ők szokták mondani, „felemelkedést” létrehozni, pokol lett előle. Isten nélkül mindent pokollá változtatunk: a családi életet, a természetet, az országot, de Európát is. Hazánknak és az uniónak nemcsak gazdasági programra van szüksége, hanem erkölcsre, Istenre, lélekre és szellemre, mert az ember csak akkor ember igazán, ha a szellem irányítja és határozza meg életét. Van-e remény még emberi fajunkban? Igen, van, ha még időben keressük a matérián is túlmutató szellemi-lelki értékeket. Az igazság pedig valóban odaát van, vagyis odaátról, az isteni dimenzióból érkezik, mint a tavasz. Nem azért jön a tavasz, mert a cinegék olyan kedvesen sürgetik, hanem azért énekelnek a cinegék, mert jön a tavasz. Reményünk alapja nem az emberi akarat - amely fontos ugyan, de a nagy bajokban kevésnek bizonyul -, nem a földhözragadt vallásoskodás, hanem az Élet Istene, aki az átkot is áldásra fordíthatja. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20b) Ő jön akkor is, ha nem kérjük. Ez az evangélium. Hallom jó szándékú keresztényektől: ha intenzíven böjtölünk és imádkozunk, akkor jön a lelki ébredés, megújulás. Ez így tévedés. Isten elvárja tőlünk a „nekifeszülést” hogy tegyük meg azt, amit mi tehetünk meg, de ismerjük a kijelentést: „...nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,16) Jézus bement Jeruzsálembe, akkor is, ha nem kérték, nem várták. Sírt a városon, megtisztította a templomot (ó, de tagadják ma is az ítélő, jajt kiáltó Krisztust!), tanított, gyógyított, ördögöt űzött; és amikor már mindent megtett, ami rábízatott, vállalta a szenvedést és a halált. A főpap udvarában pofozták meg! Megkínozták, és mint a szemetet kidobták a haláldombra. Többet nem tehetett érted és értem az Isten: „...az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53.5b) Várjuk-e, akarjuk-e őt így? Az igazit, a valóságosat, akit nem hamisít meg a „parázna ész” okoskodása. ProChrist Kétség és ámulat március 30. - április 6. ^UUv/ » Részletek a 13. oldalon
