Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-29 / 13. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. március 29. »- 7 A mindenség modellje A 20. század legnagyobb hatású német gondolkodója szerint egy építőmester számára nincs nagyobb feladat, mint Isten és a hit hajlékát megépíteni. Ez a feladat nálunk sokaknak megadatott. Az elmúlt fél évszázadban csaknem félezer templom épült Magyarországon. Már a rendszerváltozást megelőzően, a nyolcvanas évek derekán új lendületet vett a hazai templomépítészet: azóta nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotások sora jött létre. A Debrecenben megrendezett első magyar templomépítészeti kiállítás ötvenegyet mutat be ezek közül. A tárlaton hatalmas fotók, filmek, animációk, tervrajzok és makettek láthatóak - rendkívül látványos formában. A kiállítás - mintegy másfél ezer négyzetméternyi vendégfal építésével megszületett - installációja maga is a templomterek sajátos hangulatát idézi. Noha a tárlat - témája szerint - a templomokat állítja a középpontba, hangsúlyos szerepet kap egy játszótér, ahol a gyerekek alkothatnak is. A kiállításra, amelyet múlt szombaton dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök nyitott meg, az ország minden nagyobb jegyirodájában és a Jegymester webáruházában (www.jegymester.hu) is lehet belépőt váltani. A tárlat június 28-ig tekinthető meg. További információ: www.modemart.hu. ■ EvÉlet-infó Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspöknek a debreceni templomépítészeti kiállításon elhangzott megnyitóbeszéde Pilinszky János gyakran idézi Simone Weil szép szavát: ....tér és idő keresztjére vagyunk feszítve...” Ez bizonnyal így van, ám a hívő ember azt is vallja, hogy a tér és az idő Isten teremtménye. Kifejezi ezt a Biblia legelső lapjainak ritmikus prózában írt tanúságtétele is: „Megteremtette Isten... első nap... második nap... majd hetedik nap...” A múlt, a jelen és a jövő egyaránt Isten kezében van, akárcsak az évek és évszakok váltakozása. Minden templom erről a teremtett időről és a múlásáról tanúskodik. Régen ennek egyik jele volt a toronyban elhelyezett óra is. Az időhöz kötöttséget jelzi az is, hogy minden templom egy bizonyos építészeti stílusban és történelmi korban helyezhető el. Ugyanakkor - a múló időben - a templom az időtíenség jelképe is. In saecula saeculorum. Isten nemcsak az időt, hanem a teret is teremtette. Ádámot és Évát térben, az éden kertjében helyezte el. Vagy a hogy a zsoltáros fogalmaz: „Tágas térre helyeztél engem. ..” Szent és profán című alapművében így fogalmaz Mircea Eliade: „A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. »Ne jöjj közel - mondja Isten Mózesnek -, vedd le a sarut lábaidról, mert a föld, amelyen állsz, szent föld.« (2MÓZ 3,5) Létezik tehát egyfajta szent, »erővel feltöltött«, jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek.” A „más, nem szent terek” legfeljebb a profán ember kriptovallásosságában nyerhetnek minőségileg más tartalmat. így lehet a Wembley-stadion a futball szentélye, a New York-i Central Park vagy éppen Svejk kocsmája Prágában pedig sokak kedvelt látogatási célja. Magam is ámulattal csodáltam meg a Wembleyt, kocogtam a Central Parkban, és söröztem Svejk kocsmájában, ám az igazi „szent tér” ezeknél mindig többet jelentett számomra. Mert egy stadion, egy park és egy söröző mindig csak rész szerint való, ám a templom a teljesség lenyomata. Ahogy az e kiállítás mottójául szolgáló Pilinszky-versben is olvassuk: „Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad. A mindenség modellje, áll a templom.” Igen, a templom a mindenség modellje. Makovecz Imre szerint a templomépítészet feladata, hogy az eget és a földet összekösse. Ebben segítenek az ő angyalai, akik - mint egykor Jákob lajtorjáján - az ég és a föld között járnak föl és alá. Erre a mindenségre és tökéletességre utal Nagy Tamás dunaújvárosi evangélikus temploma a maga tojást, vagyis az életet formázó alaprajzával. Vagy a szétszakítottságban is az egymásra találást szolgálja Basa Péter budakeszi református temploma, amely az erdélyi fatemplomok emlékét idézi, és amely nem véletlenül kapta a határon túli magyarok emléktemploma nevet. „A mindenség modellje, áll a templom.” Nem volt ez mindig így. Nemrég hagytuk magunk mögött azt a történelmi kort, amely inkább rombolta a templomokat. Brutális rendelkezések nyomán ledöntötte a tornyokat, vagy éppen sunyi módon hagyta, hogy ősi templomok az enyészeté legyenek. Keresztury Dezső Kotlós templomok című verse éppen arra figyelmeztet, hogy nem lehet büntetlenül veszni hagyni Isten hajlékait: „Mint felemelt fejű kotlósok Őrzik templomaik a falvakat; Jóban, rosszban volt részük jó sok, S lesz is, míg hit és szokás megmarad. Jól vigyázzon tehát az ember-bolyra, Aki a kotlós helyét elfoglalja; Ha egyetértés nincs és jó szokás, Csak zűrzavar az élet, semmi más.” A felemelt fejű kotlósok - régiek és újak - mégiscsak őrzik a falvakat. Hogy az emberek is felemeljék végre fejüket. A templom a mindenség modellje, mert „most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.” Megszűnik a tér és az idő korlátja. A választott nép számára ezt jelentette minden templom őse, a szent sátor. Amelyet vihettek magukkal, a történelmileg nyomorúságos időn és emberileg ellenséges tereken keresztül. Mert a sátorban a tér és idő fölött álló Úr volt jelen. Isten így adott parancsot Mózesnek a szent sátor elkészítésére: „És készítsenek nekem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknakformáját, és annak minden edényeinek formáját. (...) arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked’.’ (2MÓZ 25,8-9.40; Károli-fordítás) Az embernek tehát egy isteni tervrajz alapján kell mindig dolgoznia. Hiszem, hogy ebben is különbözik egy templom elkészítése egy uszoda, egy vásárcsarnok vagy éppen egy szálloda felépítésétől. Dávid király e szavak kíséretében adja át Salamonnak a templom építésének tervét: „Mindezek az Úr kezétől írattattak meg...”{iKrón 28,19) Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy az ihletettség, az inspiráció isteni eredetű. Minden mai templomépítő magáévá kell, hogy tegye Salamon vallomását, aki nagy-alázattal ezt mondja a Bölcsesség könyvében: „Te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakhelyed városában. Hasonmását a szent sátornak, melyet kezdettőlfogva készíttettél'.’ (Bölcs 9,8) A templom tehát „hasonmása a szent sátornak” azaz „a mindenség modellje”. „Készítsetek nekem szent hajlékot..!’ - idéztem az imént Isten szavát a Bibliából. Szívből örülök, hogy Magyarországon oly sokan és oly nagy képzelőerővel terveztek és építettek templomot. Őszinte elismeréssel tisztelgek azok előtt, akik létrehozták ezt a tartalmában és formájában oly gazdag kiállítást. Jó tudnunk, hogy „most minden egy. Együtt van. Egybeolvad. A mindenség modellje, áll a templom.” Kolozsvári művészek a Szoboszlói Galériában ^ Nyolc, Kolozsváron élő képzőművész munkáiból nyílt tárlat március 14-én a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében. A tárlat a kolozsvári Reményik Sándor Galéria és a hajdúszoboszlói művelődési központ kapcsolata révén valósult meg, a kiállításmegnyitót a március 6-20. között zajló szoboszlói tavaszi művészeti napok programjaként hirdették meg. A nyolc képzőművész - Gally A. Katalin, Novák Ildikó, Forró Ágnes, Essig Kacsó Klára, Tompos Opra Ágota, Tosa Szilágyi Katalin, Székely Géza és Koncz-Münich András - egymástól eltérő műfajú alkotásokkal mutatkozott be a művészetkedvelő hajdúszoboszlóiak előtt. A megnyitó utáni beszélgetésekből kiderült: a közönség egyaránt értékelte a műfaji sokféleséget és a tárlat színvonalát. lyamat, transzcendens cselekmény, vallásos szertartás - mely megszenteli a teret, az anyagot, a világot” - fejtette ki a püspök. Essig Kacsó Klára a Reményik Sándor Galéria megalapításáról, illetve eddigi történetéről szólt. A galéria újjáélesztése és renoválása után rendszeresek a kiállítások, könyvbemutatók, kulturális műhelyek. Ugyanakkor felélénkült a magyarországi művészekkel való kapcsolat is. Fontos a külföldi kapcsolat erősítése és a galériának a világra s ilyenformán a régiók közti művészi kapcsolatok ápolására való nyitása - mondta Essig. A kiállítás megnyitására Köllő Katalint, a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőjét és színikritikusát kérték fel. Köllő tárlatvezetéssel mutatta be a kiállító kolozsvári művészeket és alkotásaikat a vendégeknek. A megnyitón közreműködött Fogarasi Alpár kolozsvári színművész is, aki Dsida Jenő verseiből válogatott a kivételes alkalomra. A hajdúszoboszlói „vendégszereplés" szervezési munkája Szép Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök köszöntőt mond A megnyitón Berényiné Szilaj Ilona, a központ igazgatója üdvözölte az egybegyűlteket és a kolozsvári vendégeket, majd Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke mondott köszöntőt. „A kolozsvári Reményik-galéria egyházi tulajdonban lévő, keresztyén ihletettségű képzőművészeti galéria - 13. századi, román kori építőelemekkel -, a hajdúszoboszlói galéria pedig egy 20. századi, funkcionális, egyáltalán nem szakrális kiállítótér. Érdekes kihívás lehet számunkra ez a viszony. E két galéria, a két tér semmi más, mint sajátos eszköze egy sajátos kommunikációnak. Attól lesz mindkét tér szentté, szakrálissá, hogy benne életre kel az alkotás, a művészet testet ölt. Az alkotás maga pedig szakrális fo-Krisztinára, a Reményik Sándor Galéria jelenlegi vezetőjére, illetve Kulcsár Bélára, a hajdúszoboszlói művelődési központ igazgatóhelyettesére hárult, s amint tapasztaltuk, a látogatás remekre sikeredett. A megnyitón elhangzott: májusban hajdúszoboszlói képzőművészek vendégeskednek Kolozsvárott, alkotásaiknak természetesen a Reményik-galéria ad majd helyet. Vasárnap a kolozsvári vendégek a március 15-ei városi ünnepségeken vettek részt. A református templomban zajló, ökumenikus istentisztelet után a Városháza előtt folytatódtak az ünnepségek. Bállá Szabolcs és Fogarasi Alpár kolozsvári színművészek Arany-, Petőfi- és Vörösmartyversösszeállítással szerepeltek. ■ Köllő Katalin A csoda bennünk van Pilisi találkozás Scháffer Erzsébettel Kukoricamorzsolás, a katonatiszt felesége, az éjszakai szállást adó kontyos asszonyság - képek és pillanatok szőtték át Scháffer Erzsébet előadását március 22-én, vasárnap a pilisi evangélikus gyülekezetben. Az író-olvasó találkozónak induló alkalom percek alatt vált felnőttmesévé, az élet eseményeire való rácsodálkozás tündéri szőttesévé. A Nők Lapja újságírója - egyben több kötet szerzője - a hétköznapok monotonitásából, a megszokottság szürkeségéből tudta kiragadni az egybegyűltek lelkét. Bevallotta, hogy az emberi kapcsolatok mindennél jobban lekötik fantáziáját. Minden találkozás, minden esemény valamiről tanúságot tesz - életünket nem véletlenül járja át a kapcsolatok utáni vágy és igény. Társas lény mivoltunk mindig a másik ember jelenléte, mindig a kapcsolatok után kiált. „Finom pillanatok születnek” - vallja Scháffer Erzsébet, és az emberi interakciók tele vannak ilyen finom pillanatokkal, amelyeket tulajdonképpen lenne szemünk meglátni és szívünk megérteni, ha mi magunk is szeretnénk nyitottabbak és érzékenyebbek lenni a világra. Az írónő finom lelke különleges precizitással választotta el a szépet és a borzalmat az életben. Az előbbire nyitott maradt, viszont az utóbbiból csak annyit enged be, amennyi közvetlenül hozzátartozik az életéhez, hiszen jól látja, hogy ha bármilyen szinten megadjuk magunkat a pusztító és agresszív erőknek, mint az örvény szippanthat be bennünket a „minden mindegy” a lemondás és a pesszimizmus sűrűje. így ha teheti, a sokkoló, a bulvárosított borzalmakat elkerüli, hogy maradjon idő ebben a jövevény életünkben a szépre, az örömre, a lélek felfedezésére. Sokat mesélt, és egyik történetből szövődött a következő. Élőszóban a történetek nem mondtak kevesebbet az írott betűnél, sőt a kedvesség, a dinamizmus és a precíz humor összessége szívderítő, lélekemelő és gyógyító percekké változtatta az együtt töltött, gyorsan elrepülő időt. Irodalom élőszóban - az író-olvasó találkozó az élet szépségének ünnepévé vált, ahol a szavak teremtő erőre emelkedtek, hogy legyen lehetőségünk elgondolkodni az élet értelmén és szépségén. Pilinszky János, Simone Weil, Lázár Ervin, Mészöly Miklós - néhány név azok közül, akik forrásként, lelki támaszként állnak Scháffer Erzsébet mögött. A kép, amely a találkozó végére igazi felnőttmesévé vált, nekik is köszönhető. Az biztos, hogy akik ott lehettek és hallhatták, igehirdetést hallhattak az emberi élet finoman észlelt pillanatain keresztül. „A csoda bennünk van” - vallja Scháffer Erzsébet, és a megjelenő csodálatos események a csoda forrását tükrözik. Aki maga az Isten, akinek köszönhetünk mindannyian finom pillanatokat, érzékeny perceket, felnőttmeséket, könnyeken keresztül megtapasztalt szabadulásokat és lélekemelkedéseket. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES
