Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
4 •« 2009- március 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Párbeszéd szívtől szívig Segélyszervező külmissziókban Az óriási színházteremnek mintegy kétharmada telt meg a XVI. kerületből érkezett pedagógusokkal, lelkipásztorokkal, de sok érdeklődő jött a főváros más részéről és vidéki településekről is. A szervezők célja az volt, hogy megmutassák, milyen eredményt hozhat az erőszakmentes kommunikáció alkalmazása az óvodai, iskolai nevelésben. A módszer kidolgozása Marshall Rosenberg amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Nála tanult Jónai Éva Hava, aki ma már akkreditált trénerként tart képzéseket Magyarországon. Munkatársaival együtt így jellemezték az erőszakmentes kommunikációt: beleérző párbeszéd, amely a másik érzéseit, szükségleteit veszi figyelembe; azt, ami vele összeköt, mintsem azt, ami elválasztana egymástól. Az „elméleti” tanítás után szituációs játékokon keresztül, egy gyermekcsoport bevonásával mutatták be a módszer alkalmazását. A tapasztalatok kicserélésére, kérdések megfogalmazására a délutáni csoportbeszélgetéseken nyílt mód. A konferencia vonzerejét fokozta, hogy a szervezőknek olyan prominens személyiségeket sikerült megnyerniük előadás tartására, mint Csépe Valéria akadémikus, a MTA főtitkárhelyettese, Balog Zoltán országgyűlési kép-Balog Zoltán viselő, dr. Beer Miklós katolikus megyés püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, dr. Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt kommunikációs igazgatója, továbbá dr. Csepregi András lelkész és Nagyrónai László szakmai tanácsadó, akik az OKM-et képviselték a rendezvényen. (A konferenciát kamerával rögzítették, így az anyag DVD-n minden érdeklődő számára elérhető lesz.) Az előadások az erőszak terjedésének más és más, alattomos módjaira irányították a hallgatóság figyelmét, rámutatva a bajok gyökerére, az emberi szív szeretetlenségére, amely - ahogyan Gáncs Péter fogalmazott - „gyökérkezelést igényel”. A felkért vendégek mégis mindannyian a reményt közvetítették. Az agresszió, a verbális erőszak fékezhető és legyőzhető, ha - Rosenberg kifejezésével élve - az ember megtanul „együtt szörfözni a másikkal” vagyis meg akarja érteni a másik embert. Beer Miklós szellemes megfogalmazásában pedig (utalva a Kölcsey Ferenc Általános Iskola Kék Madár kórusának a nap elején előadott, Legyetek jól, ha tudtok című dalára) így hangzott a konferencia üzenete: „Legyetek jól, mert tudtok!” ■ B. Pintér Márta Garamvölgyi László A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) nemzetközi fejlesztési munkáiról tartott előadást Szelényi Gábor az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) március 16-ai alkalmán egyházunk Üllői úti székházában. Az egyesülethez régóta kötődő agrármérnök 2005-től dolgozik főállásban a MÖSZ-nél, de külső szakértőként már azt megelőzően is részt vett a segélyszervezet munkájában. Jelenleg a stratégiai osztályt erősíti; külföldi fejlesztési célterületek igényeit és szükségleteit méri fel, és azokból kiindulva tervez projekteket, illetve keres forrásokat a programok megvalósításához. Tartós kiküldetésben Szerbia déli részén, Szandzsák régióban teljesített szolgálatot, de a háromgyermekes családapa például Afganisztánban is megfordult, igaz, oda csak rövidebb időszakokra, egy-egy felmérés idejére utazott ki. Hétfő esti lapzártánk idején tartott beszámolójában részletesebben mindenesetre e két említett térségben végzett munkáját ismertette. A tradicionálisan birkatenyésztő vidék, Szandzsák kapcsán szó esett a MOSZ állatállomány-bővítő programjáról, melynek keretében nyájakat adtak a délszláv háború idején juhaikat elvesztő családoknak, Afganisztánnal kapcsolatban pedig elsősorban az iskolaépítéseket emelte ki. Mezőgazdasági szakemberként természetesen a földművelés afgán lehetőségeiről is szót ejtett; a szélsőségesen kontinentális éghajlatú, sivatagos-hegyvidékes északi országrész döntően terméketlen, a folyóvölgyekben viszont szinte minden megterem(het). Az 1991-ben alapított segélyszervezet a fentebb említett területeken kívül humanitárius segélyezést és/vagy fejlesztési munkát folytatott, illetve folytat a Közel-Keleten (Gázai övezet, Libanon), Délkelet-Ázsiában (Srí Lanka) és a Kaukázus északi részén (Csecsenföld) is. Közép- Kelet-Európában Kárpátalján és Székelyföldön is segít. (A romániai árvizeket említve Szelényi Gábor felidézte, hogy az egyik településen a károsultaknak fontosabb volt templomuk újjáépítése, mint saját otthonuké.) Mint az Evangélikus Életből tájékozódók nyilvánvalóan tudják, a MOSZ természetesen nem csak Magyarország határain kívül dolgozik, sőt. Itthoni tevékenységének gerincét a családok és a gyermekek védelme, a hajléktalanok és a romák segítése, valamint a szenvedélybetegek ellátása képezi. Feladatait többek között az alapító egyházak támogatásaiból, magánszemélyek, cégek adományaiból és pályázatok révén látja el; külhoni szolgálatait elsősorban külügyminisztériumi és európai uniós forrásokból finanszírozza. ■ V.J. Az ökumenikus segélyszervezet afganisztáni munkájáról a szomszédos oldalon olvashatnak. Visszavitte a talált százhúszezret Beiktatták Kolozsvárott a 31. erdélyi unitárius püspököt ► Ünnepi zsinat keretében iktatták hivatalába Bálint Benczédi Ferencet, az Erdélyi Unitárius Egyház harmincegyedik püspökét március 6-án a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Az egyház múlt év decemberében a Segesvár melletti Fehéregyházán, a Petőfi-emlékhely közelében épült Millenniumi templomban választotta meg az új tisztségviselőket. Az ünnepségen erdélyi és magyarországi egyházi méltóságok, önkormányzati képviselők, angol és amerikai univerzalista egyházak elnökei vettek részt, jelen volt továbbá Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság romániai nagykövete, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről dr. Csepregi András titkárságvezető, valamint a román kultuszminisztérium államtitkára is. Nagy László főjegyző áhítata után Csáka Józseffőgondnok nyitotta meg a zsinat rendkívüli ülését. Bálint Benczédi Ferenc beiktatási szertartását dr. Szabó Árpád nyugalmazott püspök, Nagy László főjegyző, Rüsz F Tibor, Nagy Endre, Lőrinczi Lajos, Simó Sándor és Pap Mária esperesek vezették le. Ezt követte a frissen beiktatott püspök szolgálata. Beszédében Bálint Benczédi Ferenc arra próbált választ adni, hogy mi az egyház küldetése és feladata. Megállapította, hogy az egyháznak fel kell mutatnia egy pozitív jövőképet, és ennek eléréséhez szükség van a civil társadalom szerepvállalására az egyházon belül is. Az istentisztelet után elsőként Szabó Árpád nyugalmazott püspök szólt utódjához. Hangsúlyozta, hogy történelmi pillanatot élünk át, mert megtört egy hagyomány; ezúttal „az előd nem a sírból integet az utódnak, hanem megfogja a kezét, és együtt állnak be a sorba” Rázmány Csaba püspök a Magyarországi Unitárius Egyház nevében mondotta, hogy azzal a szeretettel érkezett a rendezvényre, amellyel a kistestvér néz fel a nagyra. William Sinkford, az Amerikai Unitárius Univerzalista Egyház elnöke az elmúlt évszázadok egyre szorosabbra fűződő testvérkapcsolatáról beszélt, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök jószomszédi és jóbaráti kapcsolathoz hasonlította az egyházak közötti viszonyt, amelyre továbbra is Isten áldását kérte. Az egyházi elöljárók beszédét Füzes Oszkár biztató szavai követték. A nagykövet támogatásáról biztosította az unitárius egyházat mindabban, amit tesz a magyarság érdekében. Csepregi András azt kívánta az új püspöknek, hogy a krisztusi békesség és egyenesség jegyében vezesse egyházát. A beiktatási ünnepség Bálint Benczédi Ferenc magyar, román és angol nyelvű köszönő szavaival zárult. Az Erdélyi Unitárius Egyház harmincegyedik püspöke 1952-ben született Segesváron, édesapja szintén lelkész volt. A teológia elvégzése után, 1975-től Marosvásárhelyen dolgozott segédlelkészként. 1977-től a Kis-Küküllő menti Désfalván szolgált, és a haranglábi, valamint a vámosudvarhelyi gyülekezetben tevékenykedett beszolgáló lelkészként. 1979-től a főtanács, majd az egyházi képviselő tanács tagja, az utóbbi négy évben a kolozs-tordai egyházkörjegyzője. 1994-től a kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkésze. ■ - vemese -► Több mint százhúszezer forint lapult abban a pénztárcában, amelyet Lázár Olivér egyetemista talált futás közben a soproni erdőben a napokban. A pénzt eszébe sem jutott megtartani, visszaadta a tulajdonosának, és mindössze egy köszönetét fogadott el a családtól.- A napokban délelőtt elvittük a lányunkat teniszedzésre, és mivel csak egy óra múlva kellett érte menni, mint ilyenkor mindig, a másik két gyerekkel és a kutyával az erdőbe mentünk sétálni - mesélte el a Kisalföldnek a történteket Losoncziné Tamás Teodóra.- Később visszamentünk a lányunkért, majd a jégpályán kötöttünk ki. Mikor hazaindultunk, férjem észrevette, hogy a pénztárcája hiányzik a kabátzsebéből. Pánikba estünk, mert elég sok pénz volt benne és a férjem összes irata. Most hol keressük? A tenisz- vagy a jégpályán? Az erdőben? Teljesen reménytelennek tűnt a dolog, ennek ellenére a férjem elindult, hogy bejárja a helyszíneket. Az erdőből telefonált haza elkeseredve, sehol semmi, amikor hirtelen észrevette, hogy a friss hóba valaki beleírta a következőt: „A TÁRCÁDAT MEGTALÁLTAM”. Éppen letettem a telefont, amikor csengettek - mondta Losoncziné Tamás Teodóra. Egy fiatal fiú állt az ajtóban, és átadta az elveszettnek hitt pénztárcánkat, benne a rengeteg pénzzel és irattal. Döbbenten álltam ott, nem győztem köszönni. Hálánk jeléül szerettem volna neki viszonzásul pénzt adni, de hiába győzködtem, nem fogadott el semmit. Ezúton is köszönjük neki fáradozását. A szülei büszkék lehetnek rá.- Nem tartom nagy dolognak, hogy valaki visszaad egy pénztárcát a gazdájának - mondta szerényen Lázár Olivér elsőéves erdőmérnök-hallgató. - Gondolom, a saját, nehéz munkával összeszedett pénze volt benne. Éppen futottam az erdőben a Károly-kilátóhoz, amikor észrevettem, hogy előttem hever a hóban a tárca. Felvettem és megnéztem. Több mint százhúszezer forint készpénz lapult benne és személyes iratok. Zsebre tettem, nem mondom, majd lehúzta rólam a gatyát a hegynek felfelé, volt benne töltelék. A Deák-kútnál az út szélére odaírtam a hóba, hogy megtaláltam a pénztárcát, hogy a gazdája, mikor ezt elolvassa, megnyugodjon, és ne kelljen tovább keresgélnie. Aztán visszafutottam a kollégiumba, lezuhanyoztam, átöltöztem, megnéztem a neten, hol van az az utca, ami a lakcímkártyán szerepel, megírtam egy e-mailt Losonczi úrnak, hogy ne aggódjon, mert viszem vissza a tárcáját. Mikor hozzájuk érkeztem, csak a felesége volt otthon, de nagyon örült, hogy megkerült a tárca. Meg akart jutalmazni, de nem fogadtam el. Megköszönte, nekem jó érzés volt, hogy segítettem valakinek, ezzel el van intézve. A fiatalembert szerettük volna fényképpel is bemutatni olvasóinknak, ő azonban ettől elzárkózott, mondván: igazából semmi különleges nincsen a sztoriban. „Ilyenek az NYME hallgatói - mondta. „A selmeci hagyományok szelleme nemcsak az ivásról meg a nótázásról szól, hanem valami mást is tanít nekünk: összetartást, tisztességet, becsületességet és mások tiszteletét, ami a mai világból kezd kiveszni.” ■ Gosztonyi Miklós (Forrás: Kisalföld.hu)
