Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. március 22. *• 3 Krisztus nevében szólni és cselekedni Szabó Bertalan Péter iktatása az Üllői úton ► „»Hátrányos helyzetűnek« nevezhető a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség, hiszen nincs a külvilág számára látható temploma. Pedig fontos lenne, hogy ez a hajlék és ez a gyülekezet mások előtt is »láthatóvá« váljék, például rendezvényein, a kerület lapjában való megjelenésén vagy épp honlapján keresztül” - nevezte meg köszöntésében Gáncs Péter püspök az evangélikus közösség új lelkészének legfontosabb feladatát. Szabó Bertalan Pétert március 14-én ünnepi istentisztelet keretében ifi. Cselovszky Ferenc lelkész, espereshelyettes iktatta hivatalába. A közösség temploma ugyan nem látható a külvilág számára, ám a lelkipásztorra váró teendők nincsenek elrejtve: a gyülekezet lelkésze végzi a Kakas Lídia, illetve a Mandák Mária Szeretetotthon lakóinak lelkigondozását, és szolgál az Illés utcai Napfény Otthonban is. Szabó Bertalan Péter Aradon született 1981-ben. Az itteni evangélikus gyülekezet tagjaként 1994- ben konfirmált Tóthpál Béla lelkésznél. Teológiai tanulmányait 1999 és 2002 között Kolozsvárott a Protestáns Teológiai Intézetben, majd az ezt követő két és fél évben Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatta. Hatodévesként Sárvárott szolgált, ott avatta lelkésszé Ittzés János püspök 2006. július 15-én. Ezután a mosonmagyaróvár-rajka-hegyeshalom-levéli gyülekezetben volt beosztott lelkész, innen került a fővárosba. Nős, a Deák téri templomban 2007-ben kötött házasságot Szabó-Haraszti Dóra gyógypedagógussal. Az esküvői szertartáson a feleség gyülekezetének lelkésze, Cselovszky Ferenc szolgált; e személyes kötődés volt az oka annak, hogy múlt vasárnap ő iktatta hivatalába az ifjú pásztort. A 25. zsoltár 15. verse - „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából” - alapján tartott igei elmélkedésében az espereshelyettes arra buzdította szolgatársát, hogy az ő szeme is állandóan az Úrra nézzen, mert ő az, aki utat mutat, segít és erőt ad. Szabó Bertalan Péter az iktatási szertartás után konfirmációi igéje, Kol 3,17 alapján - „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” - prédikált. Hangsúlyozta: célja az, hogy Istennek éljen, és a maga helyén a lehető legtöbbet és legjobbat tegye gyülekezetéért. Az ünnepi istentisztelet a Horthy Ákos felügyelő által vezetett közgyűléssel zárult. Ennek keretében - többek között - a lelkészelőd, Kertész Géza, Gáncs Péter püspök, valamint az aradi evangélikus egyházközségből érkezett küldöttség nevében Tóthpál Béla köszöntötte az ifjú lelkipásztort. ■ G. Zs. Március 15. Csillaghegyen Folytatás az 1. oldalról Dr. Csepregi András - édesapja Petőfi-monográfiájával Két ott töltött tanév a költőóriás életéből elég volt ahhoz, hogy az egykori püspöki székhelyet beragyogja némi fény. Utóbb Csepregi Béla volt az, aki kutatásaival összegezte mindazt, ami Petőfit Sárszentlőrinchez köti. A település egykori papjának másik gyermeke, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságát vezető dr. Csepregi András evangélikus lelkész ezért előadásában nemcsak a gyermek Petőfi portréját rajzolta meg, hanem Csepregi Béláét is, aki a Biblia szava mellett a magyar irodalom alkotóinak segítségével is összetartotta nyáját. Ünnep volt tehát március 15. a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség „összegyülekezésének napján” - nemzeti ünnep, kicsit másképp. Ezen a napon a békásmegyeri templomban nem a forradalmár költő alakja vált fontossá, sokkal inkább az evangélikus kisdiáké, akinek emléke hagyományt és közösséget teremtett. Az évtizedek alatt Sárszentlőrincen, március 15-én Békásmegyeren. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) „Serkenjfel, aki aluszol!" - A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században című sorozatának keretében március 12-én Danhauser László életét és szolgálatát ismertette Kerekes Titusz. A.z országos iroda utcáról nyíló földszinti terme ezúttal is csaknem szűknek bizonyult az érdeklődők számára, ezért a következő aikaimat már az Üllői úti épület kápolnájában tervezik megtartani. ■ Szakács Tamás felvétele Világvégi víziók Összehasonlítás, értékelés vagy csupán hatáskeltő fokozás céljából az ember gyakran fordul a társítás gyakorlatához, asszociál valamilyen alapon bizonyos fogalmakat, dolgokat. Egy ilyen, kissé furcsa asszociáció, amikor Makót társítjuk Jeruzsálemmel. Kérdezgettem is magamban, hogy miért éppen Makót és miért éppen Jeruzsálemmel. Végül is mi köze Makónak Jeruzsálemhez, illetve - nehogy political incorrectnesst kövessek el - mi köze Jeruzsálemnek Makóhoz? Hogy jön össze ez a kettő? Talán a makói hagymát, ezt a nagyszerű hungarikumot szabadalmaztatták Jeruzsálemben, vagy netán a makói szent helyek turistaáradatának technikáját próbálják honosítani a szent városban? Egy biztos, a megoldástól olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. Hasonló eszmefuttatásnál maradva: azon tűnődtem mostanában, hogy mi közük a bukaresti, budapesti, New York-i meg egyéb tőzsdeindexeknek, GDP-nek meg mindenféle gazdasági mutatóknak a világvégéhez. Azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a világ gazdaságilag fejlettebb részén úrrá lett a recesszió, a válság, a pénzügyi, gazdasági csőd, ez ömlik megállíthatatlanul a csapból is. Szegény emberek, akiknek többé-kevésbé veszélyben a mindennapi egzisztenciájuk, csak azt látják, hogy a kegyetlen helyzeten senki sem tud úrrá lenni. Gazdasági szakemberek, pénzguruk, politikai kis és nagy messiások egyre csak szajkózzák a válság tényét, meg a hosszú, sötét alagútról beszélnek, amelynek nem látszik a vége. Szépen, kitartón festegetik egy ideje az ördögöt a falra, addig-addig, amíg tényleg megjelent. A baj csak az, hogy nem tudják, mit kezdjenek vele, meg azt sem, hogy miként szabaduljanak tőle. Egyetértek Jean Baudrillard francia filozófussal, aki azt állította, hogy a valóságot egyre inkább a féligazságok, a színlelt tények, a szimulakrumok kezdik szépen behelyettesíteni. Ezek a szimulakrumok néha - főleg kritikus helyzetben - erősebbek a valóságnál, és beláthatatlan folyamatokat idéznek elő. Nem csoda, hogy az indexszimulakrumok, a virtuális gazdasági, pénzügyi krízis számai egyre közelebb viszik az emberek amúgy is leterhelt idegeit, elcsigázott fantáziáját egyfajta apokaliptikus, világvégi életérzéshez. Tény, hogy egyre rosszabb a hangulat az óceánon túl, a Távol-Keleten, az Európai Unióban. A válság sokak idegeit, türelmét, józan eszét kikezdte, Nyugat-Európa államai szépen lassan visszatérnek a protekcionizmushoz, Kelet-Közép-Európa pedig retteg, hogy ismét magára marad. A The Economist (londoni gazdasági hetilap) arról értekezett a minap, hogyha Kelet-Európa netalán teljesen összeomolna, akkor az EU egészének ÉGTÁJOLÓ jövője kérdésessé válik. A Financial Times pedig az 1930-as évek szörnyűségeinek megismétlődésével riogatja olvasóit. Egyszóval bármerre lapozok, figyelek, minden index egy irányba mutat. A „kisember” pedig mit ért az egészből? Talán csak annyit, hogy megszűnik a munkahelye, feje fölül elveszik a lakását, lízingelt autója helyett Mattolnia kell a villamoson, és hogy a nyáron az olasz vagy görög tengerpart helyett élvezni lehet Mezőmócs csendjét is. Ha van humorérzékünk, akkor rengeteg jópofa dolgot is olvashatunk. Az Új Magyar Szó című romániai országos közéleti napilap néhány hete olyan jelenségről írt, amely végül is a tragikomikum határait súrolja, de megerősítette bennem a gondolatot, hogy netán mi is, mint egyház, hasznossá, sőt nélkülözhetetlenné tehetnénk magunkat. Szóval arról olvastam, hogy moszkvai üzletemberek egyre gyakrabban hívnak mágusokat és varázslókat segítségül, amikor a mélyülő válságban már nem segít semmilyen intervenció. Pópák jönnek, és szenteltvízzel, ráolvasással próbálják helyrehozni a cégek gazdasági indexeit. A Komszomolszkaja Pravda arról tudósít, hogy sem mágus, sem pópa nincs elég, ahhoz képest, hogy mekkora a kereslet, és a tarifákat is közli. Egyes pszichológusok azzal magyarázzák ezt az általánossá váló jelenséget, hogy az emberek elbizonytalanodtak, rettegnek, és az égieket teszik felelőssé, de egyben hozzájuk is fordulnak segítségért. A tévében saját szememmel láttam, hogy Tokióban több száz vállalatvezető, bankvezér, üzletember egy sintoista templomban imádkozva, áldozva próbálta kikényszeríteni az istenség kegyét. Csodálkoztam is: ha a racionális és igen pragmatikus japánok ehhez a „gazdasági megoldáshoz” nyúltak, akkor tényleg itt lehet a világvége. Romániában különösen a fanatizált ortodox szerzetesek riogatnak a világvég közeli bekövetkeztével, annak kapcsán, hogy - ha nem tévedek - a világon ötödikként az ország bevezette a biometrikus úüevelet. Ezzel még önmagában nem is lenne olyan nagy baj, de a vonalkódjában valamelyik buzgó szerzetes felfedezett három hatos számot, és ettől azután feje tetejére állott itt minden, s a Szentírás jól célzott sugaraival már az is kiderült, hogy itt van az Antikrisztus meg minden egyéb. Hogy felkerüljön a bokréta is a kalapra, és legyen, aminek végre lennie kell, én már csak arra a nagy pillanatra várok, amikor a közös román-magyar kormányülést követően Gyurcsány Ferenc és Emil Boc miniszterelnökök karöltve, minisztereiktől és a két ország tisztelt képviselőitől, szenátoraitól követve a Kossuth térről gyalogosan átvonulnak a Szent István-bazilikába, ahol egyházi elöljárók ökumenikus közbenjárására - mint totális gazdasági, pénzügyi megoldás - újra felajánlják kies országainkat Szűz Máriának. * A Szentírás szavaival szólva: tudjátok, ez már a vég! Mindenféle baljós jelenség, elkeseredés ellenére: „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappalfiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (iThessz 5,4-6) Bizony szükség van a felülről kapott éberségre, józanságra. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
