Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
evangélikus hetilap 74. évfolyam, 12. szám ■ 2009. március 22. ■ Böjt 4. vasárnapja Ára: 250 Ft „A 18. század első felében ez így volt természetes: az ország „...nem a börtönben let„Jó hetven éve írta le Dietrich Bonhoeffer, hogy Világvégi víziók !► 3. oldal nyelveit megtanuló és szükség szerint használó értelmiség tem vallásos - az istenhit már elkezdhetünk búcsút venni a constantinusi Afganisztán magyar szemmel W 5. oldal tudatát nem a származás, hanem az országhoz tartozás kicsi korom óta munkálkodik korszaktól, amely kényelmes, sőt előjogokkal Beszélgetés dr. Fabiny Tiborral !► 6. oldal határozta meg: az értelmiségiek kivétel nélkül hungarusok bennem.” járó helyzetet biztosított a keresztény egyhá-Carl Orff vétke W 7. oldal voltak, valamennyien a Szent Korona alattvalói.” Interjú Zalatnay zaknak...” Böjti bukás !► 12. oldal Bél Mátyás a példa ► 9. oldal Saroltával !► 10. oldal Népegyház vagy missziói egyház? !► 13. oldal Tavasz van! Gyönyörű! !► 15. oldal SEMPER REFORMANDA „Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött, nem egyéb, mint a Krisztus engedelmessége. Ahogyan Pál mondja: Engedelmes lett értünk. Ebben van mindnyájunk megigazulása is: »...egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.«” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Március 15. Békásmegyeren ► 1848 az őszinteség forradalma volt. A diákoké. Az önzetlenségé. Az önfeláldozásé. A jövevényeké - hangoztatta ünnepi prédikációjában dr. Csepregi Zoltán. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora március 15-én a békásmegyeri templomban végzett szolgálatot. Igehirdetésében annak a forradalomnak a képét idézte, amelyben a dicsőség mellett ott volt a vereség is. Akiért azonban ezen a nemzeti ünnepen is összegyűltünk, az péntektől vasárnapig járta meg a pokol bugyrait, hogy aztán zászlaját diadalmasan emelve lépjen ismét közénk húsvét reggelén - hirdette az evangélikus lelkész, hozzátéve, hogy ezen a lobogón az áll: szabadság és élet. „Szabadság, szerelem!” - írta a későbbi forradalmár. Azon az ékes magyar nyelven, amelynek tanulásáért az akkor még Petrovics Sándort Sárszentlőrincre küldték szülei. Hogy a két tanév tapasztalatai, emlékei mennyiben jelentkeztek Petőfi verseiben, annak kiderítése az irodalomtörténészek feladata. Tény azonban, hogy az alma mater, majd későbbi utódja - a mai bonyhádi evangélikus gimnázium - híven ápolja híressé vált diákjának emlékét. Annál is inkább, mert ebből táplálkozott egy egész közösség, amely büszke volt egykori kisdiákjára. Legendákba szőtte diákcsínyeit, emléktáblával jelölte meg lakhelyeit, iskoláját, szobrot emelt neki akkor, amikor az ország kevésbé törődött fiatalon elhunyt költőjével. !► Folytatás a 3. oldalon Aszódi Petőfi-nap ► Joggal mondható, hogy az aszódi evangélikus gimnáziumban a március az egyik legsokszínűbb és legtevékenyebb hónap, amely immár hagyományosan négy nagy rendezvényre épül: a hónap elején kezdődik a karitatív hét, ezt a színjátszó-találkozó és a Petőfi-nap zárja, majd a diákgála következik. Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma tudatosan törekszik arra, hogy diákjaiban megalapozza a karitatív szellemet, a szociális érzékenységet. Másrészt - mint a forradalmár költő nevét viselő intézmény - azzal is tiszteleg Petőfi Sándor szellemi öröksége előtt, hogy ápolja az ő és a szabadságharc emlékét, illetve a költő kultuszát. A diákság figyelmét azonban nemcsak a szabadságharc Petőfije felé fordítják, hanem a költőre és a színészre is. !► Folytatás a 12. oldalon Párbeszéd szívtől szívig ► Napjainkban egyre több konferenciát szerveznek az erőszak okainak feltárásáról. Kevés alkalom kínálkozik azonban arra, hogy a gyermekekkel vagy felnőttekkel foglalkozó szakemberek elsajátíthassák, hogyan vértezhetik fel magukat az egyre terjedő agresszivitással szemben, leginkább pedig hogy miként járulhatnának hozzá a leküzdéséhez. Ezeknek a kivételesen fontos és hasznos rendezvényeknek a sorát gazdagította március 11-én az az országos szakmai konferencia, amelyet Budapest XVI. kerületében tartottak az Erzsébetligeti Színház termében. Az alkalomnak az volt a különlegessége, hogy egy lelkésznő, Börönte Márta és gyülekezete, a Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség kezdeményezte. Tervükhöz sikerült megnyerniük önkormányzatuk vezetőit, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságának és a Parlament emberjogi bizottságának támogatását. !► Folytatás a 4. oldalon Konzultáció kiscsoportban Törvény és evangélium ■ Ribár János Kérdés: van-e olyan törvény az evangélikus egyházban, hogy vasárnaponként kötelező templomba járni? Válasz: van! Nem szüntettük meg a Tízparancsolatot, érvényességét senki nem vonhatja kétségbe. Luther a Kis kátét a Tízparancsolat magyarázatával kezdi, jelezve a bibliai törvény fontosságát. A negyedik parancsolat pedig így hangzik: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Isten rendelte ezt a parancsolatot, és nem szabad elfelejteni, hogy az Úr Jézus Krisztus kijelentette a Hegyi beszédben, hogy nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt (Mt 5,17). Ez pedig azt is jelenti, hogy értelmesen kell betölteni a törvényt, ezt a parancsolatot is. Vagyis ha valakinek egy-egy adott vasárnapon vagy ünnepnapon konkrét akadály - munkahelyi elfoglaltság, betegség, utazás, egyéb valóságos és nem kitalált teendő - áll az útjában, természetesen nem tekinthetjük törvényszegőnek, Istennel szemben hűtlenkedőnek, de akinek csak „olyan kedve van”, vagy éppen „olyan kedve nincs”, azaz lustaságból, érdektelenségből, közömbösségből nem szenteli meg a vasárnapot, azt el kell marasztalni Isten igéjének a fényében. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedj étek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret’.’ (Zsid 10,36) Kérdés: csak az tekinthető hívő kereszténynek, aki minden alkalommal megszenteli az ünnepnapot? Válasz: igen! Természetesen nemcsak a templomba jövetel biztosíthatja a megszentelést, hanem a teljes lelki odaszánás is. Hangsúlyozzuk: ne keressen senki kifogást a lelki lustaságra vagy hányavetiségre! A vasárnap vagy ünnepnap megszentelése egyszerűen azt jelenti, hogy azon a napon kiemelten is Isten dolgainak szentelem időm jelentős részét. Ezt kivételesen biztosíthatja egy-egy televíziós vagy rádiós istentisztelet is, de nem tekinthető normális képletnek, mert a hitélet feltételeihez hozzátartozik az imádkozó élet, a Szentírás forgatása és a gyülekezeti (lelki) közösségben való részvétel. Kérdés: olvashatunk a Szentírásban arról, hogy minden bűnt megbocsát Isten, de a Szentlélek elleni bűnt nem? Mit értsünk ezen? A válasz nem könnyű, mert a Lélek vezetésére van szükségünk hozzá, de egy alapvető igazságot szívleljünk meg. Nézzük meg a szentigét: „Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben’.’ (Mt 12,32) Azt nem tudjuk pontosan, hogy mi lehet egészen konkrétan a SzenÜélek elleni megbocsáthatatlan bűn, de akkor fordítsuk meg a választ, és ne kockáztassunk. Vagyis aligha kapunk lelki kényelmességet biztosító, leszűkítő választ a kérdésünkre, hanem törekedjünk élő hitéletre, gyakorlatra - igehallgatásra, szentségünneplésre -, és akkor kizárjuk annak kockázatát, hogy vétkezünk a Szentlélek ellen. Mert a Szendélek Isten indít bennünket hitre, és ha elfogadjuk ösztökélését, hívását, indítását, és járjuk a hitélet Krisztus által tanított keskeny útját, akkor aligha véthetünk a Szentlélek ellen. Nézzünk egy példát: Pál apostol még mint Saul nagyon keményen üldözte az Úr Jézus tanítványait, és természetesen harciasán szólt az Emberfia ellen. De amikor a nagy lélektörténés bekövetkezett a damaszkuszi kapu előtt, és az Úr Jézus a Szentlélek által konkrétan megszólította az apostolt, nem mondott ellent, hanem elfogadta átmeneti vakságát, hogy azután teljesen megnyíljon emberi lelke az Isten Lelke előtt. Kérdés: hogyan fogalmazzuk meg tehát a törvény és az evangélium viszonyát evangélikus módon? Válasz: az Úr Jézus által is megerősített törvény segít, medret ad az evangélium megélésére, átélésére, megtapasztalására. A törvény egyrészt Krisztushoz vezérlő mesterünk, másrészt lelki önismereti eszközünk és új életünk közlekedési szabálya. Ennek a szerepe a mindennapi életre vonatkozik, az evangélium tartalma - a bűnbocsánat kegyelme - pedig az örök életre, üdvösségünkre irányul. A törvény segíti a hitéletünket, az evangélium biztosítja az örök életünket Jn 3,16 szerint. A kettőt nem szabad egymással szembeállítani, ezért nem jó az „és” kapcsolás (törvény és evangélium), hanem úgy kell fogalmaznunk, hogy a törvény ismerete nélkül számunkra nincs evangélium, ezért a törvény is jelentős szerepet kap a hitélet alakításában - de egyedül az evangélium biztosítja a hitélet boldog felszabadultságát és az örök üdvösséget. Mindezt hit által. A törvény a hitélet segítője, az evangélium a kegyelemből fakadó bűnbocsánat jó híre, ezért az üdvösség hordozója és egyedüli forrása minden, Krisztusban hívő ember számára. Az írásom elején feltett kérdésre a válasz: az ünnep megszentelése, a vasárnapi istentisztelet mégsem pusztán törvény, hanem drága alkalom és lehetőség az evangélium, az örömhír meghallására. Nem a törvény külső kényszere a döntő, hanem a belülről fakadó éhezése az élet kenyerének és az élet italának (Jn 6,35).
