Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
2 -m 2009. március 22. FORRÁS • Evangélikus Élet BÜ Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy Atyánknak szólíthatunk téged, és hogy te atyai szeretettel hallgatod meg kéréseinket. Kérünk, hallgasd meg most is könyörgésünket, és add meg bölcsességeddel kinek-kinek azt, amire a legnagyobb szüksége van. Urunk! Igéd ma is szent életre hív minket, de meg kell vallanunk előtted töredelmesen, hogy bármennyire próbálkozunk is, magunktól nem tudunk megszentelődni, legfeljebb szenteskedni. Kérünk, küldd el hozzánk megelevenítő Szentlelkedet, hogy igazi Krisztus-követőkké válhassunk. Kérünk, újítsd, ébreszd egyházadat, és kezdd el rajtam! Urunk! Hálás szívvel megköszönjük, hogy te minden válság közepette sem hagyod magukra a tieidet. Kérünk, Lelkeddel építsd és tartsd meg gyülekezeteinket, vezesd a pásztorokat és a rájuk bízott juhokat. Segíts, hogy közösségeink középpontjában e nehéz időkben se a pénz, hanem az Úr Jézus keresztje álljon. Adj fentről jövő erőt és küldetéstudatot a hiteles bizonyságtételhez minden egyes kereszténynek - de mindenki közül először is nekem! Urunk! Aggódunk magyar hazánkért, melyet minden oldalról gondok fonnak körbe. Kérünk, adj tőled jövő békét, hogy az országunkban lakó különböző csoportokat a gonosz erők ne tudják még jobban egymás ellen hangolni. Adj nekünk bátorságot és bölcsességet, hogy Jézus Krisztus követeiként a megbékélés szószólói legyünk ott, ahová küldesz. Segíts, hogy én legyek az első a megbocsátásban és a békéltetésben. Urunk! Könyörgünk az egész teremtett világért, amelyben ma különösen is érezzük az emberi bűn és gonoszság romboló erejét. Segíts, hogy a világon egyre növekvő erőszak, a hatalmasok kizsákmányoló tevékenysége ellenében a földön élő egyház meg tudja mutatni a hit egyetlen fegyverét: a krisztusi szeretetet. A világon élő vezetőkben pedig ébreszd fel a lelkiismeretet a szegényebb országok népe iránt, hogy létrejöhessen egy, a mostaninál igazságosabb világrend. Adj, kérlek, látó szemeket és érző szívet, hogy én is meglássam a körülöttem levők szükségét. Adj lelkiismeretet, hogy el ne menjek mellettük közömbösen! Urunk! Nemcsak a szenvedő emberek, hanem a teremtett világ jajszava is feléd hallatszik. Amit te szépnek és tökéletesnek teremtettél, azt mi, emberek felelőtlenül használjuk, egyre inkább tönkretesszük. Segíts, hogy tudatosan éljünk, hogy jól és jóra használjuk fel a föld energiaforrásait. Segíts, hogy környezetünkkel harmóniában élhessünk a te rendelésed szerint. Kérlek, adj nekem józan belátást és erőt, hogy át tudjam gondolni és meg tudjam változtatni hétköznapi szokásaimat. Urunk! Könyörgünk minden beteg, magára maradt vagy gyászoló emberért. Állj melléjük, és a bajok között is add, hogy szüntelenül érezzék áldó jelenlétedet. Adj reménységet a reményvesztetteknek, csendes végórát a halállal küszködőknek. Indíts szolgáló szeretetre - indíts el feléjük! Letesszük eléd életünket testestüllelkestül. Kérünk, add áldásodat hetünkre és minden napunkra. Kezünk munkáját tedd maradandóvá! Ámen. BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) - 1KOR 10,15-17 Értelmes hit - szabad vegyértékkel Pál apostol a korinthusi gyülekezeti tagok valós küzdelmeire ad eligazító segítséget. Az Első korinthusi levél az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy az Újszövetség írásait nem kitalált, mesterséges szituációk ihlették, hanem a gyülekezetek és az egyes hívő ember életében előálló kérdések, bekövetkező feszültségek, kételyek, eltévedések és visszatalálások között megtalált utat mutatja be. Ez az út sem a kizárólagosság útja. Pál feltételezi, hogy hallgatói, olvasói, a gyülekezet tagjai együtt gondolkodnak vele, és fel tudják mérni az apostoli válasz igazát. Nem valami külső tekintélyelv alapján, nem is szolgai lelkűiét miatt, hanem azért, mert összecseng az apostoli állítás és érvelés az ő tapasztalatukkal is. A levelet olvasva annak lehetünk tanúi, hogy a vezető és a vezetettek milyen közös küzdelmet folytatnak hitük megtartásáért. Azt keresik együtt, hogy a környezetükben található szükségletekre milyen krisztusi választ adhatnak, vagy éppen azt, hogy a környezetük ártalmas volta alól hogyan vonhatják ki magukat úgy, hogy ne elszigetelt közösség legyenek. Nyoma sincs a párbeszédben az „utasításos” rendszernek. Az apostol ugyanakkor mégis tekintéllyel érvel. A Krisztus-élményben részesedett értelmes, felkészült ember tekintélye érhető tetten. Talán ugyanaz a helyzet, mint - egy huszadik századi párhuzammal élve - a nagy Mahatma esetében is volt: bár nem volt hivatali tekintélye, mégis ráfigyelt egész India, amikor az erőszaknélküliséget meghirdette. Pál apostol úgy érvel, hogy valóságos döntési helyzetbe hozza az olvasóit a látszatmegoldások helyett. Vizsgáljuk meg, hogy hitünk, kérdéseink szempontjából mi is az apostol értelmes érvelésének menete. így tudjuk a saját hitünket is jobban megérteni, és tudunk aszerint élni. A Korinthusban élő keresztények élethelyzete tipikus nagyvárosi szituáció volt. Ellentétes hatások között kellett élniük a mindennapjaikat, így folyamatos hitbeli, erkölcsi döntéseket kellett hozniuk, hogy megőrizzék hitüket, emberi tartásukat. A pogány vallások is jelen voltak a városban. Egyrészt az áldozati kultusszal, másrészt az áldozati állatok húsának árusításával. A gyülekezeti tagok dilemmája még így több ezer év távlatából is elég világosnak tűnik: mi történik velem, ha eszem ebből az áruból? Van-e rám, a hitemre hatással, ha e pogány környezet által előállított termékeket használom? Létezik-e valamiféle démonikus mellékhatás ebben az esetben? Az apostol érvelése nagyon világos, döntési helyzetre felkészítő. A dolgokat kétféle módon lehet használni: kultikusan vagy hétköznapian. A kultikus használat azt jelenti, hogy a teljes testi, lelki, szellemi valónk részt vesz a folyamatban. A hétköznapi használat azt jelenti, hogy csak a normál szükségletek fedezetéül szolgál valami, például a hús, amely pogány áldozati állat húsából származott. A dolgok kultikus használata a keresztény ember számára csak az istentiszteleten lehetséges. Itt például a kenyér és a bor - mint Krisztus valósá-A VASÁRNAP IGÉJE gos teste és vére - a keresztény ember teljes életét befolyásolja: bűnbocsánatot és üdvösséget szerez. Hétköznapi használata azonban már nem bír ekkora jelentőséggel. A kenyér és a bor hétköznapi használata a testünkről való gondoskodás eszköze. Ezekben a dolgokban hív meg értelmes mérlegelésre az apostol: a kultikus használat erősíti a megváltásban való megmaradásunkat, a hétköznapi használat pedig az Isten iránti hálánkat erősíti, de nem gyakorol közvetlen befolyást a hitre. Itt a szabadságban élhetjük meg a gondviselést. A kétféle használaton túl még egy fontos tapasztalat kerül elő az apostol érvelésében. Pontosan tudja, hogy a mi emberi testünk, lelkünk, szellemünk olyan, hogy vannak szabad vegyértékei, amelyek reakcióba lépnek. Alapvetően nyitott lénynek teremtett minket Isten. Éppen e nyitottságunk azonban az egyik nagy kísértésünk, csapdánk is. Szabad vegyértékeink olyan káros reakciókba is léphetnek, amelyek alapvetően veszélyeztetik küldetésünket. Mit tehetünk ebben az esetben? Két rossz választ szoktunk adni leggyakrabban. Először bűnösnek kiáltjuk ki a szabad vegyértékeinket, és kétségbeesett erővel igyekezünk titkolni őket, rosszabb esetben megszabadulni tőlük. A másik rossz válasz: a környezetünket bélyegezzük meg mint a bűn forrását, amely tönkreteszi a szabad vegyértékeket. Mi az apostol érvelése? A Krisztusban lekötött vegyérték őriz meg minket minden olyan csapdától, amely tönkreteszi, megmérgezi az életünket. Ezért van szükségünk a Krisztussal való közösségünk folyamatos megerősítésére. Ha vele lépnek reakcióba testem, lelkem, szellemem szabad vegyértékei, olyan erős kötés jön létre, amelyet nem tud semmi más szétszakítani. Ettől kezdve a dolgok hétköznapi használata sem skrupulózüs mérlegelések kényszere, hanem a szabadság adta tágas tér. Természetesen ez a kötődés befolyásolja a másik emberhez való viszonyunkat is. A Krisztusban lekötött vegyértékű ember számára a másik sem ellenfelet, sem lekötendő társat nem jelent. Egyedül szolgálati lehetőséget ad: jézusi lelkülettel, a kötődéseken túli világ erejével szolgálni. ■ Laborczi Géza Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Adj nekünk olyan istentiszteleti erőteret, hogy minden kultikusan használt eszköz és szó a veled való közösségünket, a te lényedből való részesedésünket erősítse. Köszönjük neked, hogy nyitott lénynek teremtettél bennünket, de kérünk, a te Fiaddal való kapcsolatunk kössön le minden szabad vegyértéket bennünk, hogy így legyünk alkalmasak a neked és az egymásnak való szolgálatra. Ámen. Jézus, boldogságom ► Énekeskönyvünk Jézus-énekei között az első helyen áll Laetare vasárnap graduáléneke, Johann Franck verse, Johann Crüger dallamával: a Jézus, boldogságom (EÉ 357). A vasárnap elnevezése Ézsaiás 66,10-ből származik: „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” Nagyböjtben járunk, így az örömre való felszólítás bizony ellentmondásosnak tűnhet a hívek számára. Az ünnep igéire és mondanivalójára figyelve, azt kibontva kerülhetünk csak közel e vasárnap központi mondanivalójához: Krisztus áldozatával az élet kenyerévé lett. így nyer jelentőséget és értelmet e napon az ünnep evangéliuma (Jn 6,1-15), Jézus kenyércsodája és az epistola (Gál 4,21-31), mely az Ótestamentumból vett példa alapján figyelmezteti Krisztus gyülekezetét: a Fiúban fiákká lettünk, Isten gyermekeiként az ő asztalánál, az ő közösségében van a helyünk. Hogyan illeszkedik az igékhez énekünk? Olvassuk most a verssorokat figyelemmel! „Jézus, boldogságom, / Közeledbe vágyom, / Te vagy örömöm. / Lelkem üdvösségét, / Az életet, békét / Neked köszönöm. / Megváltóm, jó pásztorom, / Nálad nagyobb, drágább kincsem / Égen-földön nincsen. // Száz vihar ha támad, / Menedék vár nálad, / Biztos oltalom. / Bár megrendül minden, / Mellettem állsz híven, / Drága Jézusom. / Légy velem, s nincs félelem. / Bűn, pokol hatalma ellen / Karod megvéd engem. // Jézus, rád tekintek, / S múló földi kincset / Nem keresek én. / Hírnevet, nagyságot, / Sikert itt nem várok, / Csak te légy enyém! / Utamon ha fájdalom / És kereszt vár, hordom hittel: / Tőled nem szakít el. // Jézus, üdvösségem, / Örömöm, napfényem / Te vagy halálig. / Kik szeretik Istent, / Azoknak itt minden / Javára válik. / Borúban visz bár utam, / Te vagy fénylő napvilágom, / Jézus, boldogságom!” Bizalom, menedék, oltalom: olyan kulcsszavak a versben, amelyeknek a jelentését csak Jézus közelségében, a belé vetett hitben, létezésének és valóságának örömében élheti át az ember. A böjti' öröm nem kitörő öröm. Nem ujjongó öröm. De az ÉNEKKINCSTÁR Eged Illen diczeríinc. egész földi élet alapját képező, nehézségek között is mindenkor megtartó, alapvető keresztény életszemlélet. Johann Franck (1618-1677) Gubenben született, s később itt is halt meg. Jogi tanulmányait Königsbergben végezte a harmincéves háború időszakában. Ezek mellett költészettel is foglalkozott. Példaképének tekintette Simon Dachot (Istenfélők, mily boldogok vagytok - EÉ 509). Visszatérve Gubenbe a városka polgármestere lett. Összesen száztíz verséről van tudomásunk, melyek túlnyomó része vallásos tartalmú; gyülekezeti énekként bekerültek saját korának énekeskönyveibe is. A Jézus, boldogságom először 1653-ban jelent meg nyomtatásban Crüger híres énekeskönyvében, a Praxis pietatis melica című gyűjteményben. Franck másik igen jelentős verse a Készítsd magad, kedves lélek (EÉ 308) - szintén Crüger-dallammal. Költészete kapcsolatot mutat Paul Gerhardt költészetével. Johann Crügerről (1598-1662) már sok szó esett az ÉnekKincsTár rovatban énekeskönyv-kiadásai és dallamai kapcsán. Johann Franckkal való lelki kapcsolatát mélyítette, hogy maga is Guben mellett született, és ott is járt iskolába. Berlini kántorként fordult érdeklődése régebbi korok énekei, saját dallamok komponálása és az énekeskönyv-szerkesztés felé. Franck és Crüger énekének feldolgozásai közül most Dietrich Buxtehude Jesu, meine Freude kantátáját és Johann Sebastian Bach 1723-ban keletkezett, azonos című motettáját emelem ki elsősorban, de istentiszteleti szolgálatra készülve számos korálelőjátékot is találhatunk az orgonairodalomban. Imádkozzuk közösen Laetare vasárnap kollekta imádságát! Istenünk, félelmeinkben te vagy életünk támasza. Kétségeink között te vagy a bizodalmunk. Szomorúságunkban közel vagy hozzánk. Tölts be minket örömöddel, amely Jézus Krisztusban, a mi testvérünkben rejlik! Övé a dicsőség most és mindörökké. Ámen. ■ W. Kinczler Zsuzsanna ‘Evangélikusáéi Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007. és 2008. évi lapszámai ÍM PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. ‘Evangélikus ÉletS
