Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-15 / 11. szám
8 -m 2009. március 15. PANORÁMA Evangélikus Élet „A migráció nem probléma, hanem lehetőség” Utrechti beszélgetés dr. Nagy Dorottya evangélikus lelkésszel ^ „Jó itt most magyarnak lenni” - hangzott el Szűcs Ferencnek, a Károü Gáspár Református Egyetem professzorának ajkáról tavaly december 16-án az Utrechti Egyetem szenátusi terme előtt. A jogos büszkeségre ritka esemény szolgáltatott okot: 2008 utolsó hónapjának harmadik hetében három magyar teológus doktorált Hollandiában. Egyikük Nagy Dorottya evangélikus lelkész, aki Migráció és teológia című, angol nyelvű értekezését védte meg a nagy hírű intézményben. Az új teológiai doktort a helyszínen kérdezte Horváth-Hegyi Olivér.- Tizennyolc év Erdélyben, öt év Magyarországon, egy Hongkongban, azután hat Hollandiában. Mit jelentettek ezek az állomások az életében?- Az állomás észlelésének a feltétele az oda vezető út tudatosítása. Az én estemben az út, az utak a körülöttem lévő világot tágították. Az állomások pedig a táguló körök határvonalán helyezkedtek el. Ezek az állomások segítettek megtapasztalni azt, hogy a föld kerek, s hogy valóban emberek lakják; olyanok, amilyen én vagyok.- Miként, milyen céllal került Hongkongba, majd Hollandiába? Kérem, foglalja össze röviden eddigi pályáját!- A hongkongi év az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatott tanulmányaim szerves része volt. Negyedéves hallgatóként egy nemzetközi teológiai ösztöndíjjal kerültem a világ ama csodás helyére. Egy éven keresztül a kontextuális teológia kérdéseivel, valamint kínai egyháztörténettel és rendszeres teológiával foglalkoztam. A gyakorlati évemet az irsai evangélikus gyülekezetben töltöttem. 2002 óta élek és dolgozom Hollandiában lelkészként és teológusként. Doktori disszertációm készítését hivatalosan 2004-ben kezdtem, előtte a Stipendium Bernardinum elnevezésű alapítvány jóvoltából folytathattam teológiai, antropológiai és sinológiai tanulmányokat, ugyancsak Hollandiában.- Szűcs Ferenc professzor nemcsak a református teológusok miatt utazott Utrechtbe, van köze az Ön dolgozatához is.- így igaz, disszertációm bírálójaként volt jelen a védésen. Annak idején, a rendszeres teológiából tett szigorlati vizsgám után arra biztatott, hogy a rendszeres teológia határozza meg akadémiai munkásságomat.- Kik segítették értekezése elkészítésében?- Az általam kutatott téma összetettsége miatt három témavezetőm volt: prof. dr. J. A. B. Jongeneel, az Utrechti Egyetem nyugalmazott missziológusa, prof. dr. Anne Marie Kool, a Károli Gáspár Református Egyetem missziológusa és dr. Kim Kwong Chan, a Hongkongi Egyetem antropológusa és missziológusa. Mindhármuknak elismeréssel tartozom.- Négy éven keresztül csak úgy lehet kutatni egy témában, ha valaki teljes elkötelezettséggel szánja oda " magát a munkájának. Mi indította erre a feladatra?- A feladat kikristályosodásának, illetve vállalásának hosszú a története, és természetesen elválaszthatatlan az említett táguló köröktől. Diplomamunkámat készítve kezdtem el foglalkozni a magyarországi kínaiakkal. Számomra akkor még az volt a kérdés, hogy mi az egyház szerepe a Magyarországra bevándorlókkal és különösképpen a Magyarországon élő kínaiakkal kapcsolatosan. Az elkészült dolgozat a missziói attitűd mellett tette le a voksot. Ez a konklúzió számomra viszont nem volt kielégítő. Érzékeltem, hogy valami „nem stimmel”. Hogy nem szabad olyan nagy szavakkal, mint amilyen az „egyház” és a „misszió”, könnyelműen megválaszolni a bevándorlás, a népvándorlás kérdéseit. Ráadásul a misszió fogalma igencsak vitatott mind egyházi, mind akadémiai körökben. Ez az elégedetlenség ösztönzött arra, hogy jobban, alaposabban elmélyedjek a témában.- Migráció és teológia - valójában mit takar doktori disszertációjának a címe?- A cím mögött egy kétszázötven oldalas értekezés található. Alatta pedig az alcím: „A magyarországi és romániai kínai keresztyén közösségek esete a globalizáció-kontextusban.” Vagyis a dolgozat a globalizációt választja keretként, és a vizsgálódás középpontjában a migráció során létrejött keresztény közösségek állnak. A főcím rámutat arra, hogy az értekezés tudatosan teszi egymás mellé a migráció és a teológia fogalmát. A kiinduló kérdés tehát az, hogy mi köze van e két fogalomnak - jelenségnek - egymáshoz. A mindennapi életben mikor és hogyan találkozik e kettő? A globalizáció mint kontextus azt jelenti, hogy úgy tekintünk a világra, mint szövetre, mégpedig mint egyének és közösségek által alkotott szövetre. Rendkívül nagy az ember felelőssége annak a világnak az alakításában, amelybe születtünk, és amelyben élünk. A keresztyén/keresztény ember életvitelét, a közösség szövésének módját az Istennel való viszonya határozza meg. Ez a viszony az alapja minden egyéni és közösségi megnyilvánulásnak. A globalizáció tehát sohasem lehet személytelen. A globalizáció annak tudatosítása, hogy a földet emberek lakják, és hogy a földi viszonyok alakítását - a társadalmi, gazdasági, politikai változásokat - Isten nagymértékben az emberek kezébe adta. A szövet képénél maradva: szálak találkozásáról van szó. Vagyis a globalizáció emberi találkozások nélkül elképzelhetetlen. A találkozások pedig úgy jönnek létre, hogy az emberek mozognak; az embernek lába van, nem pedig gyökere. Az ember mozgását nevezzük migrációnak. Szaknyelven az ingázás is migrációnak számít, értekezésemben azonban csak a nemzetközi migrációval foglalkoztam, hiszen ott jelentkeznek a nagy teológiai problémák. A nemzeti hovatartozás, egy adott terület birtoklása, vallások találkozása, az idegengyűlölet, vendégszeretet, identitás mind olyan kérdések, amelyek e témát érintik. A migráció szembesítést is jelent migránsok és nem migránsok között. A kérdés az, hogy ebből a szembesítésből lesz-e találkozás, s ha igen, akkor milyen. Nos, a migráció és a teológia elsősorban ebben a két körben találkozik. A nem migráns - rossz szóhasználattal: helyi - keresztények a migránsok jelenlétét problémaként értelmezik, és különböző megoldásokon dolgoznak: a migránsok beillesztése a helyi társadalomba, mielőbbi hazatérésüknek a segítése, diakóniai vagy missziói szolgálat és így tovább. A találkozás azonban szinte mindig a migránsok migráns létét hangsúlyozza. A találkozások alapja soha nem a keresztyén/keresztény hit. Migráns részről a migráció és teológia találkozása elsősorban létkérdés. A migráció közben a keresztény ember folyamatosan saját létének, vándorlásának kérdéseivel foglalkozik. A felmérések arra engednek következtetni, hogy a keresztény migránsok számára a migráció nem probléma, hanem lehetőség, és sok esetben felelősséggel meghozott döntés. A nem migráns fél migrációértelmezése ilyen értelemben provokatív. Ugyanakkor a migráns fél viszonyulása sokban hasonlít a nem migránséhoz: például missziói vagy diakóniai tevékenységet kezd a másik fél köreiben. Mindebből félreértések sokasága származik, és teológiai találkozás érdemben nem jöhet létre a két fél között. A tanulmány kimondja, hogy a két kategória - migráns és nem migráns - használata jogos és eredményes mindaddig, amíg ez a saját körökön belül történik. Mihelyst azonban a felek ezekkel a címkékkel próbálnak közeledni egymáshoz, nem lesz igazi találkozás. Miért? Mert a migráns és nem migráns kategóriák használata a „másság” tényét nyomatékosítja, ezáltal automatikusan vagy az egyik, vagy a másik felet felsőbbrendűnek, erősebbnek, hatalmasabbnak, tehetősebbnek, jobbnak állítja be. Az emberek közötti találkozások feltétele azonban az egymás mellé rendeltség. Ezért disszertációmban egy régi parancsolatról töröltem le a port. A „Szeresd felebarátodat, mint magadat” parancsolatról van szó, amelyet én tudatosan „Szeresd felebarátodat, mert ő olyan, mint te!” formában fordítok. A magyar felebarát szóban már nem érzékeljük azt, ami a héber eredetiben nagyon is benne van. A héber szó jelentését pontosabban visszaadja az angol neighbour vagy a német Nächste, amit magyarul „szomszédnak”, „a mellettünk lévőnek” fordíthatunk. Röviden: a migránsok és nem migránsok találkozására vonatkoztatva a nagy parancsolat azt mondja, hogy szeressem a mellettem lévőt, a szomszédságomba kerülőt, mert ő olyan, mint amilyen én vagyok. Ez a fajta megközelítés pedig azt feltételezi, hogy a keresztény migránsok és nem migránsok közötti találkozás a teremtettség szintjén történik; ez pedig az abszolút egymás mellé rendeltség. Ez, nem pedig a felületesen értelmezett misszió vagy diakónia jelenti az első lépést az igazi találkozás irányába. A doktori disszertáció a magyarországi és romániai kínai keresztény közösségek példájával szemlélteti, hogy a fent leírt folyamatok a gyakorlatban hogyan működnek, és mi az, ami egyedi jelenségként észlelhető. Az értekezés ugyanakkor természetesen figyelmet fordít a nagyobb egyházi szervezetek - Lutheránus Világszövetség, Egyházak Világtanácsa, római katolikus egyház és így tovább - migrációval kapcsolatos teológiai dokumentumaira is.- Mennyiben segítheti az elkészült tudományos munka migránsok és nem migránsok egymásra találását a mindennapokban?- A doktori cím hivatalosan is kötelez arra, hogy viselője a tudomány és a közélet szolgálatában álljon. Jelen esetben a tudományos munka rávilágított arra, hogy mennyire bonyolult a migráció és a teológia találkozása. A témaválasztás önmagában is felkiáltójel. Keresztyének/keresztények, figyelem! Olyan időkben élünk, amelyekben ismét népvándorlás zajlik. Ha komolyan vesszük az egyén és közösség szerepét és feladatát a világ szövetének alakításában, akkor keresztyén/keresztény emberként nem mindegy, miként gondolkodunk a migrációról, a migránsokról, a mellénk, közelünkbe érkező emberekről. Hiszen a mi nézetünk, vélekedésünk is alakítja a közgondolkodást, a migrációs politikát. Fontosnak tartom, hogy ki-ki a maga kis migráns vagy nem migráns körében beszélgessen, vitatkozzon, gondolkodjon erről a kérdésről. Ha pedig egyén és közösség arra a felfedezésre jut, hogy a keresztyén/keresztény migránsok olyanok, mint ők maguk, s ha a migráns keresztyének/keresztények is hasonló megállapításra jutnak, akkor lesz találkozás. Akkor nem az lesz a kérdés, hogy ki volt az adott földterületen előbb, vagy hogy melyik nemzet magasabb rendű, avagy hogy miként győzhető le az idegenektől való félelem, hanem az a kérdés, hogy mi, keresztyének/keresztények együtt, egymás szomszédságában élve, ugyanazt a területet benépesítve miként lehetünk áldássá egymás és mások számára; hogy miként járulhatunk hozzá környezetünk, lakóhelyünk jólétéhez. Bár annak vizsgálata nem volt disszertációm feladata, hogy mindez a gyakorlatban miként valósulhat meg a mindennapokban, úgy gondolom: a nagy dolgok sokszor - legtöbbször - kis közösségekben kezdődtek, s amikor túl naggyá nőttek, sokszor - legtöbbször - elveszítették az erejüket. A „Szeresd felebarátodat, mert ő olyan, mint te!” parancsolatparafrázis is csak ilyen kicsi, nem túl nagyra nőni kívánó közösségekben értelmezhető.- A doktori cím megszerzésével egy szakasz bizonyára lezárult az életében. Mik a tervei a jövőre nézve?- A doktori cím megszerzése az alapkő hasonlatában értelmezhető. Akadémiailag minden jogosítványom megvan arra, hogy tovább építkezzem, s ezt én örömmel és lelkesedéssel teszem. Egyelőre egy úgynevezett posztdoktorátusi projekten dolgozom, és közben itt-ott tanítok, előadok és publikálok. A disszertációm könyv alakban 2009 áprilisában kerül a piacra. Nos, ez az akadémiai fonal. De előbb voltam lelkész, mint doktor; lelkészi hivatásom továbbra is bennem él. Jelenleg ez vasárnapi szolgálatokban és egy lelkigondozói - lelkészi - állásban kap formát. Hogy egy év múlva hol leszek, és egészen pontosan mivel fogok foglalkozni, nem tudom. Eddigi életem tele volt váratlan fordulatokkal. Megyek, s mint minden keresztény, úton lévőnek vallom magam. S az út az én esetemben gyakran jár tényleges helyváltoztatással. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Az Evangélikus Hittudományi Egyetem március 26-án, csütörtökön 9 és 16 óra között szervezi meg Ültessünk-e almafát? - Felelősségünk a jövőért című konferenciáját. A részletes program megtalálható a http://teol.lutheran.hu internetes oldalon. A konferencia minden résztvevőjét szeretettel meghívjuk a programban szereplő ebédre. Részvételi szándékát - a hússal készült vagy vegetáriánus étel iránti igényének feltüntetésével -, kérjük, március 18-ig juttassa el hozzánk (teologia@lutheran.hu). Az ebédjegyeket a konferencia napján vehetik át mindazok, akik igényüket kérésünknek megfelelően előre jelezték.
