Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. március 15. » 9 „Csakazértis-hálaadás” ► Jelentős anyagi és fizikai erőt moz­gattak meg az elmúlt esztendőben Zalaistvándon az időszerűvé vált templomfelújítás megkezdése ér­dekében. A közegyháztól igényelt támogatás zsinati elfogadásának tudatában március 8-ra az egyház­­község hálaadó napot szervezett, melyre meghívták a pályázat elké­szítésében résztvevő szakembere­ket és a távolabb élő gyülekezeti ta­gokat is. A szépszámú gyülekezet nagy várakozással tekintett az esemény elé, jóllehet időközben arról érkezett hivatalos értesítés, hogy egyházunk költségvetésé­ből mégsem futja a tervezett felújí­tás támogatására... A délelőtt folyamán Roszík Gábor hirdette Isten igéjét Zalaszentgróton és az anyagyülekezet istentiszteletén. A harminc évvel ezelőtt e gyülekeze­tekben szolgáló lelkész Keresztelő Já­nos vallomásából kiindulva helyez­te a gyülekezet szívére a ma is aktu­ális kérdést: „Milyen színben akarod látni a világot, és meglátod-e benne Krisztust, az Isten Bárányát?” Délután került sor az eredetileg el­tervezett „felújítás előtti templombú­csúztató istentiszteletre” és azt köve­tően szeretetvendégségre. „Nehéz igét választottam, de nehéz is a helyzet” - kezdte igehirdetését Szemerei János esperes, aki a szőlő­munkások példázata (Mt 20,1-16) alapján prédikált. Mint elmondta, az egyházat is elérte a válság. A néhány napja még biztosnak látszó támoga­tás ebben az évben elmarad, mert a beruházási támogatásokat át kellett csoportosítani. „Tervünk, vágyunk és imádságunk az volt, hogy átadjuk a templomot a felújító munkásoknak, de most csalódottság van a szívünk­ben. Nem hiába jöttünk azonban ma össze. Csalódottságunk olyan, mint a szőlőmunkások csalódottsága. Lehe­tőségünk az, hogy első lépésként fe­dezzük fel: nem vesztesek vagyunk, hi­szen Isten a tenyerén hord bennünket. Ellát annyival, amennyivel élhetünk. A második lépés, hogy hálát tudjunk adni azért, ami van. Van templo­munk, megajándékozottak vagyunk az igehirdetéssel és a szentségekkel, és él a gyülekezet! Nem felejtett el Isten, ha­nem újabb lehetőséget adott, hogy újuljon Zalaistvánd népe belsőleg, Isten iránti szeretetben” - szögezte le prédikációjában az esperes. Koczor György, a gyülekezet lelké­sze köszönetét mondott a tervezőknek, kivitelezőknek és a gyülekezet építé­si bizottságának a kitartó és lelkiisme­retes munkáért és a gyülekezetnek az erő feletti adakozásért. Megerősítet­te, hogy nem adják fel, és keresik az új lehetőségeket. Most azonban a kőmű­veskalapácsot, melyet az építőmunká­soknak akartak átadni, Isten kezdi használni, hogy a mi életünket újítsa. Végül az énekkar fogalmazta meg a gyülekezet válaszát: „Térj be, Jézus, hozzám! (...) Építsd fel a templomod!” ■ Z. I. D Északi orvostalálkozó ► Immár hagyományosnak mondható, hogy dr. Fa­­biny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke év­ről évre találkozóra hívja egy-egy hivatás képvise­lőit az együtt gondolkodás, a kapcsolatépítés cél­jával. Az evangélikus polgármesterek, művészek és tudósok után az Északi Egyházkerület elnöksége március 5-én a kerület evangélikus orvosait látta vendégül a püspöki hivatalban. A múlt csütörtöki találkozót dr. Fabiny Tamás Kol 4,14 alap­ján tartott interaktív áhítata nyitotta meg. Igehirdetésé­ben az egyházkerület püspöke felvillantotta az Ó- és az Új­szövetség „orvosképeit” A hagyomány szerint Lukács evangélista is orvos volt, és mint orvos Jézus Krisztusban is a gyógyítót látta, aki nem „csak” a testi bajokra hoz gyógy­írt, mert „nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Lk 5,31). Ez a szemléletmód hatá­rozza meg a teológus és az orvos munkáját is. A nyitóáhítat után dr. Cserháti Péter főorvos, egyház­kerületi felügyelőhelyettes tartott előadást az egészség­ügy mai helyzetéről, összehasonlítva hazánkét számos nyugat-európai ország egészségügyi rendszerével. Az elő­adó továbbá bemutatta, milyen tervek születtek eddig az evangélikus kórház megalapítására, és felvázolta a mai lehetőségeket. Az előadást követő fórumbeszélgetést dr. Szebik Im­re bioetikus vezette. Résztvevői, dr. Kullman Lajos főigaz­gató főorvos, Cserháti Péter, valamint dr. Münich Béla főorvos, a szolnoki gyülekezet felügyelője az egyház és az egészségügy összefüggéseit vitatták meg. Teret kapott a magyar orvoshiány kérdése, a három fő hivatás (papi, orvosi, tanári) kapcsolata és e pályák mai helyzete. Mintegy felhívásként elhangzott, hogy a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház a betegápolásban és a betegláto­gatásban nagyobb szerepet vállalhatna. A találkozót kö­tetlen beszélgetés zárta, melyben személyes eszmecse­rékre nyílt mód. ■ Czöndör István Az egészség napja Győrött A Péterfy-iskola nyolcadikos lányainak dr. Papp Zsolt szülész-nőgyógyász be­szélt a győri tiniambulanciáról ► Ötödik alkalommal rendeztek egészségnapot a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban. A március 2-i gaz­dag programmal a helyes élet­módválasztásra, életmódváltás­ra igyekeztek biztatni a diákokat. A már hagyományos nap keretében pél­dául az élelmiszer-adalékokról, a lég­­szennyezés egészségügyi következmé­nyeiről, a helyes fogápolásról, a masszázs jótékony, továbbá a dohányzás káros ha­tásairól, az alkoholfogyasztás és a dro­gozás veszélyeiről, a mentálhigiénéről, a stresszről hallhattak előadást, illetve beszélgethettek a diákok. A helyes élet­módválasztást, életmódváltozást szor­galmazó foglalkozásokat - többek kö­zött - orvos, pszichiáter, lelkész, kortárs képző, egészségügyben dolgozó egyko­ri péterfys diák tartotta. Természetesen nem csak egyetlen napot szentel az intézmény az egész­ségnevelésnek, a környezettudatos magatartás megismertetésének. Nemrégiben nyertek ötmillió forin­tot a környezetvédelmi minisztéri­umnak a Környezet és energia opera­tív program keretében kiírt pályáza­tán. A támogatott, hosszú távú prog­ram része - egyebek mellett - a he­lyi környezeti, természeti problé­mákkal kapcsolatos érzékenység ki­alakítása, a természet szeretetére nevelés, természetvédelmi, környe­zetvédelmi problémákkal kapcsola­tos ismeretek átadása, a környezet­etika hatékony fejlesztése az intéz­ményben. A nap megnyitóján Hallgatóné Hajnal Judit igazgató Mózes első könyvét idézte: „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek-adok az egész föld színén minden maghozó növényt és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti ele­deletek. (...) És látta Isten, hogy min­den, amit alkotott, igen jó.” Ezek az igék képezik egyúttal az iskola környeze­ti nevelési programjának mottóját is. A Biblia szavai után az igazgató a felelős életre hívta fel a figyel rpet.- Luther szerint minden emberi test egyben Isten temploma, ottho­nának lehetősége, vagyis nem csupán a miénk. Ezt a napot minden évben annak szenteljük, hogy diákjaink szemléletét erről az alapról kiindul­va formáljuk, alakítsuk. Végül hozzá­tette: - Meggyőződésünk, hogy nem létezik környezetetika valláserkölcs nélkül. Ezért még hangsúlyosabbnak érezzük az egyházi iskola nevelési programjában a tapasztalatokon ala­puló, kreatív környezeti nevelést, az életminőség fogyasztáson túlra mu­tató tényezőinek keresését. ■ Gülch Csaba Szövött metaforák Polgár Rózsa művészetéről Pestszentlőrincen „Korán megértettem: nem élek vélet­lenül. A Teremtőnek célja van azzal, hogy életben maradtam” - mondta Polgár Rózsa Munkácsy- és Kos­­suth-díjas, nemzetközileg ismert kárpitművész a Lőrinci Értelmiségi Teaház (LÉT) március 3-i alkalmán. Nagy fájdalmára utalt, hiszen gyer­mekkorában egy bombázás során elveszítette harminckét éves édesany­ját s kis híján saját életét is. kereszt hirdeti. A Tisztelet Magyar­­országnak egy mellényt ábrázol, s egy szép Magyarországot láttat. Az oltár­képek is gyönyörűek, melyek a bala­tonfüredi, a hévízi, illetve a rákoshe­gyi evangélikus templom számára készültek, és a gyülekezetekkel kö­zös tervezés eredményeként szü­lettek... Hosszasan lehetne még folytatni a művésznő kárpitjainak is­mertetését. A művésznő elsőként a szövés történetéről, technikájáról szólt, majd bemutatta azt a portréfilmet, amelyet a Magyar Televízió készített életéről, munkásságáról 2001-ben, amikor elnyerte a Kossuth-díjat. Gazdag művészeti élményt jelentett az egybegyűlteknek, hogy miköz­ben látták az egyes alkotásokat, hall­hatták Polgár Rózsa ismertetőjét ar­ról, mit, miért és hogyan dolgozott bele az anyagba - hitét, hazaszerete­tét, emberségét, szelídségét ugyanis mind-mind beleszőtte kárpitjaiba. A Gyűrődés például azt fejezi ki, ahogy a textil, amelybe belegyűrjük fájdalmunkat, velünk együtt él. A Ba­batakaró a gyermekkor szép világát idézi. A család a legnagyobb ajándék, ez jut kifejezésre az Anyaságban - a kiterített karú kismamaruhára dobott gyereking az eggyé olvadást és elsza­kadást egyaránt magában foglalja. Az Esernyő című alkotás tökéletes térha­tású, és sokak csodálkozására az es­ernyő nem külön kellék, hanem a kárpitba van beleszőve. Az átlőtt, nemzetiszínű csíkkal ellátott, össze­tekert Katonatakaró figyelmeztet: vigyázni kell a törékeny békére. Férje külföldi szolgálatban töltött évei alatt a művésznő kint élő magya­rokkal is találkozott, megismerte a fe­lejteni és beilleszkedni akaró „szeren­csétlenebbek” valamint az identitásu­kat vállaló „boldogulok” sorsát, s ezt több munkájában, közöttük a Ván­dortarisznyában is megörökítette. Legismertebb műveinek egyike, a Himnusz a millecentenárium évében készült, és a reménységet szólaltat­ja meg: a haza oltárára terített Ma­­gyarország-térkép vörösben ég, az emberek a fényt keresik, a kiutat a A pestszentlőrinci evangélikus gyü­lekezetben tartott alkalomra Polgár Rózsa férjével, D. dr. Harmati Bélával érkezett (képünkön a művésznő balján). A nyugalmazott püspök el­mondta, hogy maga is belenevelődött a textilművészetbe, mivel akkor háza­sodtak össze, amikor Rózsa elkezdte tanulmányait az Iparművészeti Főis­kolán. Az évek során neki is része volt a munkában - tudhatták meg tőle a jelenlévők -, amikor például a csak Svájcban kapható molyirtott anyagot szállította haza, amikor kalapácsot, létrát ragadott egy-egy kiállítás előké­szítésekor, vagy amikor emelte a csöp­pet sem könnyű szövőszéket. Az est házigazdájának, Korányi András lelkésznek a kérdésére, hogy milyen üzenetet kaphatunk 2009- ben, Polgár Rózsa így válaszolt: „Az elmúlt évszázadok nyomot hagytak rajtunk. Az ember válságban van, hi­ányoljuk a megértést és a szeretetet. A tehetség parányi lámpás, amely be­világítja azt a teret, amit elér. Min­denki kapott talentumot, amit hasz­nálhat a közösség érdekében. Az egyháznak rengeteg tennivalója van, a hitet és a bizalmat kell erősítenie az emberekben.” A Lőrinci Értelmiségi Teaház már­ciusi alkalma böjti áhítattal zárult. Ebben Harmati Béla Mt 16,21-23 alapján arra mutatott rá, hogy az üdv­történet titka az isteni kell: az, hogy Krisztusnak szenvednie, meghalnia, feltámadnia kell. Számunkra is van Is­tennek akarata, amely sokszor külön­bözik a miénktől, ezt mégis meg kell látnunk. Nem mi irányítjuk az életünket, de Jézus, az isteni kell ve­lünk vándorol utunkon. ■ Hulej Enikő HIRDETÉS A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozatának tavaszi elő­adásai sorában dr. Zsugyel János közgazdász, főiskolai docens tart elő­adást Luther közgazdasági nézetei - a kalmárkodásról és uzsoráról ké­szült iratai alapján címmel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában (Budapest V., Sütő u. 1.) március 19-én, csütörtökön 18 óra és 19.30 között. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Next

/
Thumbnails
Contents