Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-15 / 11. szám

....amikor távoli testvérein­„Vajon tudja-e valaki az olvasók „Ha megkérdeznél tíz embert arról, hogyan lehet a mennyországba Március 15. - lelkiismeretünk ünnepe !► 7. oldal kért imádkoztunk, bizony közül, milyen az, amikor egy roma jutni, a legtöbben azt felelnék, hogy kemény munkával, jó cselekede-Utrechti interjú dr. Nagy Dorottyával !► 8. oldal magunkért is könyörög­közösség gyászol? Voltak-e már tekkel és helyes élettel. De semmiképpen sem dolgozhatsz meg érte, „Csakazértis-hálaadás” !► 9. oldal tünk.” virrasztáson vagy akár csak nem érdemelheted ki vagy vásárolhatod meg a mennyországba jutá-Szövött metaforák W- 9. oldal Március 6. - a nők cigánytemetésen?” sódat. Nem tudsz elég jó lenni ahhoz, hogy egy tökéletes helyre kerülj. ” A MAHEM-től az EKME-ig !► 11. oldal világimanapja !► 4. oldal Cigánytemetés !► 5. oldal Kegyelemből élni !► 11. oldal Mi való március idusára? !► 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Nincs annál nagyobb szolgálat, mint mikor az Isten Fia bűnhordozó szolgája lett minden embernek, ha még oly nyomorult és megvetett is az illető. Milyen világraszóló nagy eset volna az, ha egy nagy király fia elmenne a koldus kunyhójába, ápolná betegségében, kimosná a szennyből, s elvégezne mindent, amit különben a koldusnak kellene megtennie? Nemde nagy megalázkodás volna?! Az emberek szemmeresztve, száj­­tátva hallgatnák, és nem győznének róla eleget beszélni." M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Összesítették az egyéni adófelajánlásokat Tizenhat és fél milliárd forintot kap­tak tavaly a magánszemélyek adójá­nak í + i százalékos felajánlásaiból a civil szervezetek és az egyházak - tartalmazza az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal (APEH) tájékozta­tója. A több mint 4,5 millió adózó ma­gánszemélyből körülbelül 1,7 millió­an tettek érvényes felajánlást csak­nem huszonkilencezer szervezet ré­szére. Ebből százötvenöt volt egyház, kettő kiemelt költségvetési előirány­zat, a többi civil szervezet. A kedvezményezett civil szerveze­tekre jutó felajánlások összege átla­gosan 330 ezer forint, egy-egy felaján­lás átlagosan 5600 forint volt. Az egy­házak javára rendelkező adózók át­lagosan mintegy hatezer forintot ajánlottak fel: Az első három egyház a felajánlá­sok számát tekintve a Magyar Kato­likus Egyház (több mint félmillióan ajánlottak fel számára csaknem há­­rommilliárd forintot), a Magyaror­szági Református Egyház (164 ezer fölajánló, csaknem egymilliárd fo­rint) és a Magyarországi Evangélikus Egyház, amelynek csaknem félszáz­ezren ajánlottak több mint 300 mil­lió forintot. A Magyarországi Zsidó Hitköz­ségek Szövetsége számára öt és fél ezren ajánlották fel adójuk egy szá­zalékát 67 millió forint összegben, a Hit Gyülekezetének 16 ezren ajánlottak fel összesen 56 millió fo­rintot, a 155. helyen álló Négyszeg­letkő Apostoli Hit Nemzetközi Egyházának pedig egytucatnyian ajánlottak fel összesen félszázezer forintot. ■ MTI Luther és a Biblia - gyermekrajzokon A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerü­let néhány pedagógusa három évvel ezelőtt hívta életre a győri kerületi székházban működő Luther-olva­­sókört. Az azóta is rendszeresen összejövő közösség célja Luther éle­tének és írásainak jobb megismeré­se. A Biblia éve kapcsán tavaly ősszel az olvasókör tagjai rajzpályázatot írtak ki általános és középiskolás ta­nulók részére Luther és a Biblia címmel. Közel száz pályamű érkezett a ki­írásra - az ország túlsó végéből, még római katolikus iskolából is. A mun­kákat egyetemi oktató képzőművé­szek bírálták el. Az ünnepélyes ered­ményhirdetés - amelyre minden pá­lyázót meghívtak - múlt szombat délután volt a győri kerületi székház­ban. A bírálók két korcsoportban osztályozták a műveket, valamint a közös alkotásokat, és egy különdíjat is kiadtak. A helyezettek - az olva­sókör egyik lelkészi vezetőjének, Isó Dorottyának a köszöntője után - /tí­zes János püspöktől és Szabó György egyházkerületi felügyelőtől vehet­ték át a díjakat. ■ Menyes Gyula felvétele Bibliai szereplők a kőbányai színpadon VIII. országos evangélikus bábverseny ► Mózes, Káin és Ábel, Dávid, Jó­zsef és testvérei - a Bibliából is­merős személyek ezúttal para­ván mögött elevenedtek meg. Nyolcadik alkalommal rendez­te meg a Magyarországi Evangé­likus Egyház Gyermek- és Ifjú­sági Osztálya március 7-én az or­szágos bábversenyt, amelynek hosszú szünet után ismét a kő­bányai gyülekezet kápolnaszín­pada adott otthont. A százharminchat bábozó kilenc fel­lépő csoportban olyan nagyszerű elő­adással készült, hogy a zsűri - Döb­­rentey Ildikó meseíró, Granasztói Szilvia és Giovannini Kornél báb­művész, valamint Kerepeszki Anikó magyar, hittan és finn szakos tanár - rendkívüli döntést hozott: az egy-egy harmadik és második helyezés mellett három első díjat ítélt oda, és ezeket számos különdíjjal is kiegészítette. Gyermekek a Bibliában volt a témá­ja az idei vetélkedésnek. A feldolgozás­hoz a csoportok a legkülönfélébb tech­­nikákat alkalmazták - marionett-, fakanál- és papírbáb, árnyjáték és ve­gyes technikával készült bábok kerül­tek a színpadra. A tízperces előadások értékelésekor a zsűri kiemelte a bábok és a díszletek magas színvonalát és a szereplők érthető beszédét. ■ Boda Zsuzsa (A bábversenyről képes beszámolónk a 12. oldalon olvasható.) Forradalom - böjtben ■ Győri Gábor A pesti forradalom 1848 böjtjének kellős közepén tört ki. Március idu­sa Laetare („Örüljetek!”) és Judica („ítélj meg, Istenem!”) vasárnapja között szerdai napra esett. Az ország evangélikus templomaiban a három markánsan megkülönböztethető teo­lógiai irányzat valamelyikéhez tarto­zó lelkészek várakozásteljes gyüleke­zetek előtt prédikáltak. A liberális teológia neves képvise­lője volt HaubnerMáté, a Dunántúli Egyházkerület püspöke és Székács Jó­zsef „az ország papja” A lutheri orto­doxiát Szeberényi Jánosnak, a Bányai Egyházkerület szuperintendensének, a pietizmust pedig Bauhofer György budavári lelkésznek a neve fémjelez­te. A három kegyességi irányzat kap­csolatát erőteljesen színezték a jelen­tős számú szlovák és német ajkú evan­­gélikusság nemzetiségi törekvései. 1848 böjtjén tehát meglehetősen különböző igehirdetések hangzottak az evangélikus templomokban. Mégis volt valami egyesítő erő, amely a for­radalom kitörését követően közös gondolkozásra és cselekvésre vezette az evangélikusokat. „Isten és a Haza! E kettő legyen imánk, beszédink és el­­tökéléseink legkedvesebb tartalma!” - írja 1848 decemberi körlevelében Ha­­ubner Máté püspök. Ezt az alapelvet mindegyik közösség magáévá tette. Eb­ből következett, hogy a jobbágyság fel­szabadítását, a törvény előtti egyenlő­séget, a lelkiismereti és sajtószabadsá­got mint a forradalom vívmányait az. evangélikusok egységesen elfogadták. így jelent meg 1848-ban a forrada­lom az evangélikusság böjtjében, és így kelt életre az ézsaiási prófécia:,(Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibon­tod a járom köteleit, szabadon bocsá­tód az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ru­házdfel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, minta haj­nalhasadás, és hamar beheged a se­bed. Igazságod jár előtted, és az Úr di­csősége lesz mögötted’.’ (Ézs 58,6-8) Helyénvaló föltenni a kérdést for­dítva is: Volt-e hatása a lakosság hét százalékát kitevő evangélikusságnak a forradalomra? Megjelenik-e az egy­ház böjtje, a passió a forradalomban? Haubner püspök körlevelében ar­ra szólítja fel a gyülekezeteket, hogy a szeretet eszközével védjék meg az el- Jenséggel szemben a forradalom kin­cseit. Krisztus passiójának bűnbo­csátó jelentősége ugyan nem kap hangot a főpásztori levélben, de a nemzet testvéri összefogásában kife­jezésre juthat az evangéliumi szeretet. „... ellátjuk magunkat azon nélkü­lözhetetlen kellékkel, mely bennünket feldulhatatlanokká tesz. Mi ez? Egy szóval megmondom: a szeretet! Ha mi, kik e dicső Magyarország határi között lakunk, mindnyájan igazi résztvevő szívből egymást testvéri ka­rokkal öleljük, ez minket uraivá tesz ellenégünk dühének. Mert a szeretet bizalommal jár, - a bizalom egyesít, - az egy esség neveli az erőt, - az erő­nek érzése lelkesít, - a lelkesedés bá­torságot szül, - a bátorság kitűrővé tesz, és a kitűrőké a győzedelem! Testvérim! Testvéri szeretet tehát az, mit nemzeti kormányunk minden honfiaknál feltesz, hogy Istennel kez­dett mozgalmunk szerencsésen ki­fejlődhessék. S kérdem: kíván-e evan­­gyéliomi Anyaszentegyházunk vala­mit sürgetőbben, mint ezt? Talán nem kel­lene keresztre feszítenünk magunkat. Krisztus mikor övéit a legfőbb kel­lékrefigyelmeztette, így szállott: (Ján. 13,34-35-) »Egy ujparancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket. Erről esmerík meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymástszeretenditek....« ... Hirdessük tehát híven a Krisztus evangeliomát utón útfélen és mond­juk ki, hogy nincs jobb hazafiság mint az igazi evangéliumi keresztény­ség - és nincs evangéliumi keresztény­ség jó hazafiság nélkül..!’ A püspöki körlevél és az elhangzott böjti prédikációk nem tették a szabad­ságharcot a szeretet hadjáratává, ha­tásuk mégsem elhanyagolható. A Habsburg-orosz összefogással kivéreztetett szabadságharc ítéletre váró tábornokainak megrendítő kál­váriáját passióvá formálta a hit. Dam­janich Jánosnak kivégzése éjszakáján papírra vetett imádsága a bizodalmas hit testamentuma, egyszersmind köz­benjáró ima az országért: ,Minden­­ség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elvá­lás borzasztó óráiban, adj erőt tovább­ra is... Oltalmazd meg Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazá­mat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hát­ramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!...” ...és mégis úgy tűnik, hiába sza­kadt meg keservben annyi hű kebel a honért. Negyvennyolc, ötvenhat, nyolcvankilenc fellobbanó remény­sége nem hozott igazi újulást. A for­radalmak, reformok, nemzetújító megmozdulások egyre keservesebb böjthöz vezettek - napjainkra már az élet minden területén. Talán nem kellene keresztre feszí­tenünk magunkat. Talán vissza kel­lene térni az első, az igazi, a krisztu­si passióhoz! Talán véget érne népünk kálváriája, ha eljutnánk Krisztus egyedül üdvözítő áldozatához, ahol megbűnhődte már az Úr a múltunk s jövendőnk.

Next

/
Thumbnails
Contents