Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-08 / 10. szám

*dus 8. ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet A heideggeri lételmélettől az Élet tanúságáig ^ Irányváltás címmel 2008. no­vember 4. és december 16. kö­zött kéthetente négy rendkí­vüli alkalmat szervezett a Káro­­li Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hermeneutika Tanszéke. A „Sub-klub” (a sub héber szó megtérést jelent) keretében zaj­lott beszélgetéseket az ötlet- és házigazda, dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár vezette. A soro­zat célja az volt, hogy a hallga­tók és az érdeklődő vendégek közelebbről is megismerjék hu­mán értelmiségiek (bölcsészek, művészek) életútjának „irány­váltását”. Hetilapunk böjti szá­maiban az előadások rövidített és szerkesztett változatait kö­zöljük. Az itt írásban is olvasha­tó tanúságtételek természetesen magukon viselik a szóbeli elő­adás külső jegyeit. Ezúttal Kocziszky Éva germanista vallomását olvashatják. gyarázattal. Az elfogadhatóbb árak, amelyek mindent maguk­ban foglalnak: 750 euró vagy annak megfelelő forintösszeg, a befizetéskor érvényes árfolya­mon számítva. Jöjjön ökumeni­kus, felekezeteket áthidaló kö­zösségünkkel együtt Ön is oda, ahol Péter és Pál apostol is meg­fordult (ApCsel 28,17)! Minden kérdésre részletes tá­jékoztatással szolgál telefonon vagy személyesen az Ökumeni­kus Tanulmányi Központ (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 1/466-4790, 20/594- 7918; e-mail: okumenik@free­­start.hu) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624; e­­mail: ssngms@citromail.hu). MAI MEGTÉRÉSEK 2. „Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki” (Jób 32,8; Károli-fordítás) Az érettségi után germanisztikát és magyar irodalmat kezdtem tanulni a debreceni egyetemen, majd Budapes­ten. Gyermekkoromtól fogva különö­sen érdekelt az antik irodalom és kul­túra, az volt a célom, hogy latinul és görögül megtanuljak. Latin tanulmá­nyaimat el is kezdtem Debrecenben Borzsák István professzornál, de ha­marosan úgy éreztem, hogy a görög nyelv nélkül nekem ez kevés. Az ELTE-n folytattam a tanulmányai­mat, de csak évekkel később vehet­tem fel a görög szakot, melyet 1985- ben fejeztem be. Eközben fiatal diplomásként már tanítottam a szegedi József Attila Tu­dományegyetemen, először magyar irodalomtörténetet, később német irodalmat, s úgy tűnik, ez Isten ter­vében is így szerepelt. Többször megnyitotta előttem azt a másik ajtót is, de mégsem lett belőlem sző­kébb szakmai értelemben klasszika­filológus. A nyolcvanas évek dere­kán már sikeres oktató voltam Sze­geden, docensként jó állásom volt, kutatásaim révén külföldre is el­juthattam, tehát mindaz, ami az úgynevezett jó élethez úgymond szükséges, bőségesen rendelkezé­semre állott. * * * Ekkor, életemnek egyik - inkább csak belső, lelki szempontból nyil­vánvaló - mélypontján, 1990-ben úgy éreztem, hogy az egész életem gyorsan halad a halál felé. Nem vol­tam beteg, férjhez mentem egy kivá­ló tudós kollégához, szerettem a szakmámat is, de hihetetlen űr ke­letkezett bennem, s ez évről évre nőtt. Úgy éreztem, nem tudok to­vább élni így. S akkor Isten egyszer csak elért, és szólt hozzám. Akkor konkrétan Lu­kács evangéliumából a tékozló fiú tör­ténetén keresztül, melyben magam­ra ismertem. Most azonban egy má­sik bibliai igehelyet idézek, éspedig Ezsaiás 61-ből, amelyben visszate­kintve nemcsak azt az irányváltást is­merem fel, amelyről beszélnem kell, hanem az elmúlt tizennyolc évemre is ebben a tükörben tudok visszapil­lantani. Ézsaiás könyvének ez a feje­zete köztudottan azokkal a versekkel kezdődik, melyekkel Jézus maga fog­ja jellemezni a saját szolgálatát. „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, hogy (...) megvigasztaljak min­den gyászolót (...), hogy adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek ke­netét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazságfáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére” (Károli-fordítás) Az életem akkoriban valóban nem volt más, mint kiégett hamu. Isten ezt a halál felé tartó életet fordítot­ta az élet felé. Az egész fordulatot - hiszen a megtérés valóban gyökeres fordulatot jelentett nekem - így él­tem át, és így élem át ma is: Isten az ő ékességét, lényének közelségét, hozzánk való teljes és odaadó jósá­gát adta nekem cserébe azért a ha­muért, amelyet én kiégett életemként neki adhattam. Az addigi útról úgy is beszélhetek, mint a szellemi halálról, a semmiről, a szétesésről, bizonyos értelemben a sötétségről. Csüggedt ember vol­tam, a sok öröm és siker legfeljebb csak egy-egy pillanatra tudott eltöl­teni, úgyhogy semmi sem adott iga­zi megelégedést. Emberi kapcsolata­im is nagyon megszenvedték ezt a ki­üresedést, éreztem, hogy képtelen va­gyok bármiben is úgy helytállni, ahogyan szeretném. Isten ezt az űrt, a teljes nihilt kivette belőlem, és be­töltött az ő lényével, új életet adott nekem. Az az október eleji nap 1991-ben, amikor az életemet átadtam Jézus Krisztusnak, valóban radikális válto­zást hozott az életemben. Egyik rá következő éjszaka Jákobként éltem meg a menny megnyílását a fejem fö­lött, láttam bele abba, hogy a kis föl­di életünk egy felfoghatatlan, hatal­mas, láthatatlan dimenziónak is a ré­sze, hogy hihetetlen magasságok és mélységek felett lebegjük át az életün­ket. Egy hétre rá pedig - hatéves ko­rom óta először, több mint harminc év szünet után - újra elkezdtem énekelni, szívből, igazi boldogsággal, mindenféle félszegség, szorongás, félelem nélkül, mint aki tudja: az Úr hallja ezt, és örül az ő gyermekei há­laénekének. « * * Rengeteg kérdés vetődött fel bennem a megtérésem után. Miképpen is vi­szonyuljak azokhoz az irodalmi mű­vekhez, melyeket oktatok? Hogyan tudom ezeket úgy oktatni, hogy megfeleljen a szakmai követelmé­nyeknek, a hermeneutikai, iroda­lomtudományi előképzettségemnek, de úgy tudjak mégis mindent látni, ahogyan az Ige világosságában lát­nom kell? Ezúttal csak három moz­zanatot emelek ki abból, hogyan ér-Kocziszky Éva germanista, a Nyu­gat-magyarországi Egyetem tan­székvezető professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Fő kutatási területe a német felvi­lágosodás, klasszika és romantika szerzői, esztétikai, poétikai és esz­metörténeti aspektusai. Vizsgá­lódásaiban kiemelt szerep jut Ha­mann gondolkodásának, Hölder­lin költészetének és általában az antikvitás modern kori jelenlété­nek. Főbb magyar nyelvű publiká­ciói: Hölderlin - Költészet a sötét nap fényénél (1994); Pán, a gondol­kodók istene - Mitológia 1800 kö­rül (1998); J. G. Hamann és a mo­­dernitás kritikája (2000). tékeltem át addigi tudományos mun­kásságomat. 1989-ben, mielőtt Isten megérin­tett, leginkább Heideggerrel foglalkoz­tam. Rendkívül radikális gondolko­dónak tartják őt, ahogyan én is an­nak tartom. Vissza akart nyúlni az eu­rópai gondolkodásnak egy olyan na­gyon korai stádiumához, amelyik - miként ő maga mondaná - metafi­zika előtti, és csak a korai görögség­ben lelhető föl. Abból a gondolkodói örökségből kívánt meríteni, ame­lyik nem tagolja szét a világot kettős­ségekre, mint amilyen a test és a lé­lek, az ideák és a realitás, és amely ah­hoz az eredendő léttapasztalathoz ve­zet, amit a halál folyamatos jelenlé­te teremt meg az ember életében. Az ember életének a célja a halál - mondja Heidegger. Ez a halál min­dennap ott van velünk, bennünk. A halál ebben az értelemben nemcsak egyszerűen a végesség, a korlátozott­ság, hanem egy mindennap végig­gondolandó feladat. Ez a filozófia engem a nyolcvanas évektől kezdve rendkívüli mértékben befolyásolt. Amikor azonban Isten élete belém áradt, végiggondoltam, hogy voltaképpen azért tudtam én a heideggeri, a halál felé vezető léttel annyira azonosulni, mert Isten nél­kül az életünk éppen így néz ki. Az­után elkezdtem átértékelni a hei­deggeri filozófiához fűződő viszonyo­mat, mert a halál ebben a formájában engem már nem tart fogva: hiszem azt, hogy valóban átmentem a halál­ból az életbe. De másként tudom lát­ni az embertársaimat is, akik ugyan­ezekkel a gondolatokkal küszködnek, és akiknek ezek a kérdések valóban húsba vágóak ma is. Heidegger ma­ga is azt mondta, hogy a filozófia so­sem vezet Istenhez. A filozófia olyan terület, amelyről nincs átlépés a hit­be. Az új felismerés örömével tudtam már ezután fordítani Heideggert. A másik átértékelt terület a görög kultúrához fűződő, számomra ma is rendkívül meghatározó viszonyo­mat érinti. Ebben a vonatkozásban ma Kierkegaard-ral értek egyet, aki szerint a Krisztus előtti pogányság és a Krisztus utáni pogányság alapvető­en különbözik egymástól, mert a Krisztus előtti pogányság Krisztus fe­lé halad, a Krisztus utáni pogányság viszont Krisztustól elfelé tart. Végül az irodalomhoz és a modern kultúrához fűződő kapcsolatom át­gondolása során számos kérdésbe üt­köztem, már csak azért is, mert olyan költőkkel foglalkoztam koráb­ban, akik rendkívüli módon küszköd­tek a kereszténységgel. Az egyik ezek közül Goethe, a másik pedig Friedrich Hölderlin, akinek a költé­szetéről írtam a kandidátusi disszer­tációmat. Elgondolkodtatott az a sa­játos körülmény, hogy éppen Szo­­phoklész Antigonéjának és Oidipusz királyának a fordítása során vált a költőben visszafordíthatatlanná az a pszichotikus folyamat, mely azután az összeomlásához vezetett. Hívőként először ezt a könyvet kel­lett megírnom újra először a magyar, majd két évre rá a német publikáció céljából. Tehát kétszer is újra fel kel­lett tennem a kérdést, hogy - a biog­ráfiai tényéktől elvonatkoztatva - mik azok az egymásnak feszülő an­tinómiák magukban a szövegekben, amelyek a költői világképet, a költői szövegek intertextuális terét egyszer csak szétfeszítik. Felfigyeltem arra, hogy miközben Hölderlin görögebb szellemiségű akart lenni maguknál a görögöknél, és Szophoklész szövegeit vissza akarta vezetni archaikus, dionüszikus ős­forrásaira, ugyanebben az időben a ké­sei himnuszaiban egyre központibbá és egyúttal irritálóbbá válik számára az egyetlen Fiú, Krisztus alakja. Ver­sek egész sorát írja róla úgy, hogy ezek egyikét sem tudja befejezni. Követke­zésképpen kirajzolódik egy jól érzékel­hető törésvonal az archaikus tragikus görögségben mindenki másnál jobban elmélyülő fordító és a Krisztus-him­nuszok lírai énje között. Egy helyütt maga Hölderlin is a történelem sebé­nek nevezi a Fiú megjelenését, s talán ez az epheszoszi sebhely, ahogyan ő nevezi, kitapintható a német költő ké­sei versein is. Az, hogy pszichózis és költészet interferenciális, egymást erősítő kettősébe bevontam harmadik té­nyezőként a vallást is, akkoriban nem kis vihart kavart itthon és kül­földön is, de azután egyre inkább azt tapasztaltam, hogy olyasmire vilá­gítottam rá a költő életművében, amire eddig nem figyeltek fel, és ez­zel meg tudtam újítani egy olyan ku­tatási témát, melyben egyébként mint külhoni germanistának nem sok esélyem lenne a meghallgatás­ra. Azóta egyre gyakrabban idézik ezt a német nyelvű Hölderlin-köny­­vemet, s második németországi Hölderlin-könyvem is éppen meg­jelenés előtt áll. * * * , Számomra a kereszténység sosem apologetika, ezért annak mindenko­ri kritikája bizonyos kontextusban gyakran értékesebb lehet, mint ma­ga a megrekedt, elsekélyesedett ha­gyomány. Feltehetőleg erre gondol­hatott Hamann is akkor, amikor azt állította, hogy számára minden könyv „Biblia”. A königsbergi keresztény gondolkodó nyilvánvalóan sokkolni akart ezzel a kijelentésével. Hogyhogy minden könyv „Biblia” egy hívő em­ber számára? Minden könyv kinyilat­koztatott igazság lenne? Természete­sen nem erről van szó, hanem hogy mindent, valóban mindent lehetsé­ges a Biblia fényében olvasni, úgy ér­teni és értelmezni, hogy átvilágítsa a Biblia igazsága. Életem ezen szakaszában meg­próbáltam újra rendszerezni az ad­dig megszerzett tudást, éreztem, hogy ezzel sáfárkodnom kell. Egyelő­re ez a feladatom. ■ Kocziszky Éva HIRDETÉS Kövesd őt! Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 2009-ben három za­rándoklatot tervez. Első zarándoklata ismét a Szentföldre hív Jézus nyomában, „aki megjelent neked az úton” (ApCsel 9,17). A Bibliából ismert történelmi helyek felkeresése céljából két csoport áll szerve­zés alatt: az egyik időpontja május 14-21., a másiké október 8-15. A tiszta elszállásolást és a teljes biztonságot garantálja a húsz éve kialakult szoros együtt­működés a szentföldi partnerrel. A kísérő magyar lelkész a prog­ram során felkeresendő minden bibliai helyszín történetét beha­tóan ismerteti. A családias lel­kületű csoportok az elmúlt évek tapasztalatai szerint testvéri­baráti kapcsolatok kialakulásá­hoz vezetnek. A részvételi díj, amely minden költséget magá­ban foglal, 1300 USA-doIIár. (Forintban is fizethető a befize­téskor érvényes árfolyamon át­számítva.) * # # A tavaszi idényre korábban meg­hirdetett római látogatást az árak késői kialakulása és a nagy­mértékű drágulás miatt ez év őszére, november 8-12-re kellett halasztani. így sikerült egyházi szállást, fapados repülőjáraton olcsó helyet biztosítani. A ke­reszténység kiemelkedő köz­pontjának, rengeteg csodás lát­nivalójának leghíresebbjeit kere­si fel a csoport magyar nyelvű idegenvezetéssel és lelkészi ma-

Next

/
Thumbnails
Contents