Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-08 / 10. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. március 8. » 7 BMBBllMWBiBIII—! Ébresztő! Provokáció! Adáshiba Pestszentlőrincen A kelenföldi színjátszó kör tagjai színvonalas produkciót mutattak be. Elismerés jár azoknak a fiataloknak, akik egy éven keresztül heti egyszer próbákon készültek fel az előadásra. Vezetőjük, Abaffy Zoltán mondta el, hogy a kör nyolc éve működik, tagjai zömmel a kelenföldi evangélikus ifjúságból kerültek ki, s évente-másfél évente jelentkeznek egy-egy újabb darabbal. Elsősorban a helyi gyülekezetnek játszanak, de jelen voltak az egyik Szélrózsa találkozón is, és meghívásra jöttek Pestszentlőrincre. Közösen döntik el, melyik darabot adják elő; mindig olyat, amelyben van keresztény mondanivaló. Bemutatták már például a következőket: A legkisebb boszorkány (Lázár Ervin), Sebhelyes kéz (ismereüen szerző), Csillag támad Jákobból (ismeretlen szerző), A sátánármányosparázsvarázs-pokolikőrpuncspancslódító-bódítóka (Michael Ende). A társulat vezetője nem rendezője az Adáshiba című darabnak, ez a szereplők közös munkája. Kényszerűségből nőiesítettek két karaktert: a szomszéd és a legkisebb gyerek az eredeti Szakonyi-darabban férfi volt, a kelenföldieknél azonban Szűcsből Szűcsné, Imruskából pedig Irmuska lett. Abaffy Zoltán elmondta: „Én inkább abban segítettem a fiataloknak, hogy jobban megismerjék azt a kort. Nekik a hatvanas évek már történelem, nekem személyes tapasztalataim vannak róla.” Majd hozzátette: „A mai családokban az egymásra nem figyelés és elidegenedés még hatványozottabb. Ha aktualizálnám a darabot, akkor a szülők a tévé előtt ülnének, a gyerekek a számítógépet vernék, és Vanda folyamatosan telefonálna...” Szereposztás: Bódog, az apa - Schermann Sándor Bódogné, a felesége - Zombory Anikó Vanda, az idősebb lány - Papp Dóra Dönci, a fiuk - Schermann Géza Saci, a felesége - Nemes Ildikó (párhuzamos szereposztásban: Gáspár Mónika) Irmus, a fiatalabb lány - Petró Enikő Szűcsné, a szomszédasszony - Bence Zsófi Emberfi (üzenete van annak is, hogy a szereposztás végén van!) - Gadó Benedek Technikus: Csapó Dóra és Ruzicska Péter ■ Hulej Enikő ^ Színházzá alakult a pestszentlőrinci evangélikus templom február 28-án. Szakonyi Károly Adáshiba című művét adta elő a kelenföldi színjátszó kör. A két felvonásos darab éles társadalomkritikát fogalmazott meg, és szomorú képet festett az egymástól egyre jobban elidegenedő, a televíziót mereven bámuló Bódog család tagjairól, miközben keresztény üzenetet is hordozott. Asztal a színpad közepén, rajta szódásszifon, borosüveg, virág, körülötte székek. Baloldalt két fotel gondosan a televízió elé beállítva. A tévé egy hatalmas doboz a játéktér egyik sarkában, a szereplők tévénézés közben arccal a nézőtér felé fordulnak. Kicsit hátrébb még egy-két szék. A háttérben telefonkészülék és régi lemezjátszó. A szereplőkön korhű ruha. Az Adáshiba 1969-ben, a holdra szállás évében játszódik. A kezdő jelenetben egy idősödő házaspár látható. Bódogék megélték a 20. századi nagy politikai rendszereket - a feleség a darab során többször utal arra, hogy nehéz időket éltek át, háborúkat, forradalmat, kommünt, s óvakodni kell a besúgóktól. A férfi tévét néz, kommentálja a látottakat, az asszony az asztalt rendezgeti, beszélgetnek. Vendégségre készülnek, legkisebb gyerekük születésnapját ünnepük. Sorban érkeznek a családtagok. Dönci, a fiuk, a feltörekvő fiatalember, aki éppen valamilyen találmányát igyekszik pénzzé tenni, s balatoni nyaralóra alkuszik, kicsit butuska feleségével, Sacival jön. Vanda megkeseredett, magányos, elvált nő, aki nemrég költözött haza a szüleihez, de minden mozdulatával, mondatával sugallja lesújtó véleményét a családjáról. Irmus, a harmadik gyerek, az ünnepelt elkésik saját köszöntéséről, a többiek már javában falatozzák a halat és a krumplit, mikor ő betoppan. A tolókocsis szomszédasszony, Szűcsné pedig csak a puncstornánál csatlakozik a társasághoz. Irmus közben eltűnik - az albérlőhöz megy át, hogy megkérdezze „egy bizonyos ügyben” A lakót Emberfinek hívják. Különös alak. Szakállas, halszagú, már a tizenkettedik furcsa barát jelenik meg nála egy hónap alatt. Csendes ember, nem visz fel nőket, nem tart bulikat. Irmus azért hívja őt át, hogy mentse meg a családját - a képernyőhöz tapadt, egymásra alig figyelő, párbeszéd helyett egymás mellett elbeszélő embereket. Emberfi azonban tehetetlen. Még a látványos csodák sem segítenek. Senkinek nem tűnik fel, hogy a szódásüvegben borrá lesz a víz, és a tolószékből felpattan a szomszédasszony. S hiába erőszakol ki Irmus egy adáshibát, az sem segít: a felháborodott tévénézők a telefont rohamozzák meg, hogy szerelőt hívjanak, ahelyett hogy arra figyelnének, aki azért jött, hogy feloldja az emberek szenvedését. Emberfi lemondóan sóhajtja, hogy már ő sem tehet semmit, ez nem a megfelelő pillanat a család számára. Irmus ezek után nem lát más kiutat, mint hogy fogja a bőröndjét, és elmegy, hogy máshol keresse üdvösségét. Az Adáshiba provokatív darab, de nemcsak a tévéfüggő, elidegenedett családkép, hanem Emberfi (lejszereplése miatt is. Kétségtelen ugyanis, hogy Krisztust kívánja ezzel szimbolizálni a darab írója, hiszen a Bibliából kölcsönöz csodákat, s újszövetségi mondatokat ad a szájába. Ez a teszetosza, erőtlen figura azonban — szemben a Szentírás tanúságtételével - a 20. századi környezetben már semmire sem képes. Milyen üzenetet vihet magával a pestszentlőrinci templomban tartott előadás közönsége? — tette fel a kérdést a végén Győri Gábor, a gyülekezet lelkésze, az alkalom házigazdája. Azt, hogy Emberfi a sokszor enerváltnak tűnő, erőtlennek bizonyuló keresztény egyházakat és embereket jelképezi, akik elhiszik: az idő nem alkalmas az evangéliumra, és nincsenek életeket megváltoztató jézusi csodák. Provokáljon bennünket a darab! Ébresztő!Erőtlen az egyház? Meglehet! De Krisztus semmiképpen sem az! Öt hét séta fényvillanásokban Nem egészen két óra állt csak Vitális Judit rendelkezésére, hogy a február 25-ei EvÉlet-est keretében élménybeszámolót tartson a spanyolországi El Caminón tett öthetes zarándoklatáról. Lapunk szerkesztőségi titkára tavaly nyáron „sétálta” végig Szent Jakab útját, és az ott készült fényképeiből olyan bemutatót állított össze, hogy a több mint félszáz érdeklődő ne csak „az Út” természeti és építészeti szépségeivel ismerkedhessen meg, hanem a lelkisége is megérintse őket. (Vitális Judit beszámolója az Evangélikus Élet 2009/9. számában olvasható.) ■ - NOTABENE -Könyvbemutató a Nyíregyházi Főiskolán Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke és dr. Brezsnyánszky László, a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának dékánja mutatta be az érdeklődő közönségnek és a sajtónak az Evangélikus tanítók, iskolák, tanítóképzés Nyíregyházán a XIX. században című kötetet, amely a képzés újraindításának a százötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg helyi összefogás eredményeként. A „kettős szereposztás” sem véletlen, hiszen a ma állami felsőoktatás egyházunk hatékony közreműködésével indulhatott el. Fabiny Tamás egyházunk oktatásban betöltött szerepéről is szólva ajánlotta a könyvet a hallgatóságnak. Brezsnyánszky László a polgári értékek felől közelítette meg a kötetet, kiemelve a tanárképzés jelentőségét. A könyv szerkesztője - Csorna József - az ajánlásokat követő beszélgetésben köszönte meg a szerzők és a támogatók segítségét. ■ Laborczi Géza iliiJülLLlJJ JAiJjljJ, JjJILÜJ, LUJJ jji/iÍJ J JLJULÍIÜJ JJL! 1M wi Újabb asztali beszélgetés A Kossuth-díjas író, irodalomtörténész és műfordító hasonló című regényéből kiindulva a fogság irodalmi, teológiai és kortörténeti aspektusairól beszélgetett Spiró György és Csepregi András evangélikus lelkész, teológus, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány legutóbbi alkalmán, február 24-én este a Pilinszky János irodalmi kávéházban. ■ Magyari Márton felvétele Balról jobbra: Spiró György, Csepregi András és Galambos Adám
