Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-08 / 10. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK ► A legnagyobb hidegek még előttünk voltak, amikor sorra egymás után jöttek a hírek a fagyhalált szenvedett emberekről. Rendre egyedülálló idős férfiak voltak az áldozatok, saját lakásukban, műhelyükben, álmukban érte őket a végzet. Akadt közöttük olyan, akit két hét elmúltával találtak meg a rokonok. Mire megérkeztek a legszigorúbb téli napok, a szociális ellátórendszer szerte az országban a legmagasabb fokozatra kapcsolt. És mintha megritkultak volna a fagyhalálról szóló hírek... A Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközség fenntartásában működő Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény a város önkormányzatával kötött feladatátvállalási szerződésnek megfelelően mintegy tízezer ember számára biztosítja a szociális alapszolgáltatásokat. Leskóné Borbély Zsuzsa szakmai vezetőtől megtudjuk, hogy az 1996 óta működő intézményben most már háromszáz ember napi étkeztetését, az ebédek lakásra szállítását szervezik, saját otthonukban gondozzák azokat az időseket vagy betegeket, akik nem vagy csak részben képesek ellátni magukat. Ezenkívül működtetik a családsegítő, valamint a tanyagondnoki szolgálatot. A városrészhez huszonhét bokortanya tartozik, ezekben mintegy kétTéli tanulságok Nyíregyháza bokraiban A Joób Olivér Szeretetintézmény - és ellátási területének egyik bokortanyája ezren laknak, sokuk éppen a legveszélyeztetettebb csoporthoz tartozik: idős, beteg, magányos.- Az idei tél valóságos vizsgahelyzetet teremtett a szociális ellátórendszer számára: képes-e az intézményrendszer a legrosszabbtól megóvni a rájuk bízott embereket? Önök hogy vizsgáztak?- Nem kitűnőre, de jól vizsgáztunk - válaszolja habozás nélkül a fiatalasszony. - Azt kell mondanom, hogy a kollégáim megtettek mindent annak érdekében, hogy az ellátási területünkön ne jelentsen problémát a nagy hideg. A napi rutin mellett adományokat gyűjtöttünk: meleg ruhát, takarókat, tüzelőanyagot a rászorulóknak több-kevesebb sikerrel, a tanyagondnokaink pedig éjt nappallá téve, erőn felül járták a bokrokat, hogy felderítsék azokat, akik egyedül élnek, potenciálisan veszélyben vannak, de nem tartoznak az ellátottaink közé, és akik maguktól nem jelentkeznek, mert vagy nem tudják, hogy kérhetnek segítséget, vagy szégyellnek kérni. Éppen az, aki a leginkább segítségre szorulna, nem mindig mer. Épp ezért fontos tudni, hogy a családtagok is jelezhetnek, ha úgy érzik, ők maguk nem tudnak eleget tenni veszélyben lévő hozzátartozójukért. De jöhet a jelzés a szomszédoktól is, sokszor ők tudnak a legtöbbet arról, hogyan él az illető.- Sikerült-e működésbe hozni minden csatornát, amelyen az információk célba érhetnek?- Ezeket a csatornákat folyamatosan bővíteni kell. De jól működő & „jelzőrendszei is, melynek te. diakóniai szolgái vei. Az istentiszte ti események a legj információk cseréjt ^e nekünk meg kell találnunk azokat is, akik nem jönnek el ezekre, nem kapják meg a szórólapot, nem olvassák az újságot. Ez a legfontosabb feladatunk, megtalálni a módját, hozzájuk hogyan jutunk el. A feladat folyamatos, mert a magányos, idős emberekre nem csak a fagy jelent veszélyt. De vannak olyan új ügyfeleink, akik épp a téli krízis idején találtak el hozzánk. Például az ingyenes tüzelőakció okán. A városüzemeltetési kft. feladata, hogy azonnali intézkedéssel tűzifát szállítson a rászorulóknak, azonban sokan a Joób Olivér Szeretetintézményen keresztül kértek tüzelőt. Ám a közbeiktatott láncszem nemhogy lassította volna a segítség gyors megérkezését, épp ellenkezőleg, az intézmény munkatársai kiváló kapcsolatokat ápolnak a város minden olyan szervezetével, intézményével, mely a szakszerű ellátásban partner lehet. És hát a legjobbkor jött, hogy munkába állíthattuk a második tanyagondnokot. Visszamenőleg megkaptuk a tavalyi egyházi kiegészítő normatívát, amiből megvásárolhattuk a nélkülözhetetlen kisbuszt. Tudni kell, hogy a „bokrokban” olykor négy kilométer is elválasztja egymástól a szomszédokat. ■ V.E. ... az Oltalmat találni Hajléktalan ember nem volt a tél áldozatai között Nyíregyházán! Ez nemcsak azt jelenti, hogy az Oltalom Szeretetszolgálat meg tudja menteni a fedél nélkül élőket a szabolcsi megyeszékhelyen, de annak a törekvésüknek a helyességét is igazolja, melyért már hosszabb ideje dolgoznak: hogy a hajléktalanság miatt veszélyeztetettekre, a mélyszegénységben élőkre is terjedjen ki a munkájuk. Az idei tél Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei áldozatai ugyanis mind magányos, mélyszegénységben élő és általában idős emberek voltak. A Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában és a várossal szerződésben működő Oltalom Szeretetszolgálat szakmai vezetője, Dezanove Bartolomeu Inacio nem osztályoz, amikor az idei tél tapasztalatiról kérdezzük, a „szöveges értékelést” választja:- Ha nincs társadalmi összefogás, a munkánk nem lehet eredményes, ez az első tanulság, és észre kell venni, hogy az idei téli krízis idején ez az összefogás először létrejött! Emellett infrastruktúra és humán erőforrás szükséges ahhoz, hogy az embereket menteni tudjuk. Azt kell látni, hogy azok között vagyunk eredményesek, akiket ez az ellátórendszer elér, de akik nincsenek a látókörünkben - a bokortanyákban, a peremkerületekben mélyszegénységben tengődök -, azok nincsenek biztonságban. A mai világban nem mondhatjuk, hogy száz százalékban felkészültek vagyunk, de a nappali centrum, mely képes rugalmasan alkalmazkodni a szükségletekhez, fontos előrelépés. A Nappali Szolgáltató Központ Nyíregyháza szélén, a Rákóczi úton európai uniós támogatással valósult meg, elsődleges funkciója a nappali melegedő és a népkonyha működtetése, de olyan információs és szociális szolgáltatásokra is képes, melyek éppenséggel megóvják a hajléktalan sorstól a nehéz helyzetbe jutott embereket.- Olykor pusztán azért lesz valaki hajléktalan, mert nem tudja, hogy van más lehetősége is - magyarázza a nyíregyházi hajléktalanellátásban kis híján évtizedes tapasztalattal bíró szakember. - Megérkezik valaki a városba egy kevéske pénzzel, amiből mondjuk tizenöt napig tud élni. Ha nincs szociális háló, amely képes számolni azzal, hogy mi következhet az illető számára tizenöt nap múlva, akkor biztos megreked a hajléktalan létben... A német Bahnhof misszió példájának megfelelően mosási és tisztálkodási lehetőség, az okmányok beszerzésében, pótlásában nyújtott segítség, ingyenes telefonálás, albérletközvetítés piaci vagy baráti alapon — olyan mozzanatok, melyeken egy ember további sorsa múlhat. S akik képesek és akarnak dolgozni, azoknak segítenek visszatalálni a munka világába. Mindez megtörténhet még az előtt, hogy a kisiklott életű ember bőrébe beleégne a hajléktalanság bélyege... A nappali melegedőn, népkonyhán, krízisellátáson, szolgáltatásokon kívül itt működik a szenvedélybetegek nappali ellátó helye, és ez is fontos eszköz a teljes lecsúszás megelőzésében, hisz talán ma már senkinek sem kell magyarázni, hogyan függ össze az alkoholizmus, a munkahely elvesztése, válás, hajléktalanság, társadalmi kirekesztődés alkotta ördögi kör, amelybe megfelelő szakértelemmel be lehet és be kell avatkozni. Mire a kliensek ráakadnak az ellátóra, inkább már a visszakapaszkodásról beszélhetünk persze, de nem szabad türelmetlennek lenni. — Együtt dolgozik az orvos és a szociális munkás. A mi feladatunk visszaadni azokat a képességeket, melyek lehetővé teszik a társadalmi integrációt. Az idejárok nyolcvanöt százaléka már hajléktalan, de tizenöt nem, a többségük alkoholista, és már nagyon sok a játékszenvedéllyel küzdő ember is. A mi támogatásunkkal megtartják az absztinenciát, és mi segítünk megfelelően eltölteni azt a szabad időt, amely egyébként a legnagyobb veszély az állapotuk romlása szempontjából. Még csak a hajdan munkásőrlaktanyaként, majd rendőrőrsként funkcionáló épület átalakításának terveivel ismerkedtünk, amikor elhangzott, hogy hajléktalanok idősotthonát is magukban foglalnak a tervek. Ez a szál közben mintha elveszett volna, de mint az intézményvezető magyarázza, oka van, hogy kevesebb szó esett a bentlakásos intézményről:- Nem volt az uniós pályázat része, a nappali centrumtól teljesen elkülönítve dolgoztunk rajta. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával és saját források felhasználásával alakítottuk ki az ötven férőhelyes bentlakásos intézményt. Ez is sikertörténet, mert nagyon kevés ehhez hasonló létesitmény van.- De miért van rá egyáltalán szükség? Ha valaki megöregszik, miért nem lehet akármelyik szociális otthonban elhelyezni?- Magyarországon számos olyan ellátási forma van - nem csak a szociális szférában -, melyeket akár diszkriminatívnak is nevezhetnénk. Az egészségügyi utókezelőket is ilyennek lehet tekinteni. De ha behatóbban tanulmányozzuk e rendszerek működését, rájövünk, hogy a társadalom zavartalan működéséhez néha szükséges akár szegregatív ellátás megszervezése is, csak hogy kiegészítse az integrációt. Egy hajléktalan, ha szociális otthoni elhelyezését kéri, csak a várólistáig jut el. Ez tapasztalat, és ezzel nem érdemes vitatkozni, ezért a minisztérium is rájött, hogy ki kell egészíteni az ellátórendszert a hajléktalanok idősotthonával. Az országban csak kilenc ilyen működik, pedig az igény nagy. A mi régiós ellátást biztosítani hivatott intézményünket fél éve nyitottuk meg, és már nekünk is terjedelmes a várólistánk, huszonegyen vannak rajta. Amíg helyet tudunk biztosítani nekik, addig átmeneti szállón, éjjeli menedékhelyeken laknak. Most nem baj, hogy a nyíregyházi átlagember még nem pontosan tudja, hogy ami a Rákóczi úton az Oltalom Szeretetszolgálat szakembereinek áldozatos munkájával felépült, pontosan mit is takar, de legalábbis nem forrt össze a szemre tetszetős, szép, modern épület a hajléktalanság fogalmával. Hogy ide bárki betérhet, akinek segítségre van szüksége, azt a szeretetszolgálat eddig is hirdette. A szolgálat által nyújtott támasz a téli krízis idején értékelődött fel, amikor Nyíregyházának égető szüksége volt arra, hogy megnevezze a helyet, a címet, ahol az ajtó valóban nyitva van minden rászoruló előtt. Meg is találta mindenki az Oltalmat, aki kereste. ■ Veszprémi Erzsébet
