Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-08 / 10. szám

2 •« 2009- március 8. FORRÁS Evangélikus Élet Sí? wmamsamemmmmmmmmmmmm—n m mii—— Oratio oecumenica Urunk! Hálát adunk neked azért, hogy hozzád mindig fordulhatunk imádságunkban. Jó tudnunk azt, hogy te ismered életünket, látod, mennyi szenvedés, viszály és válság vesz körül bennünket. Egész világunk a bajok tengerén hánykódik. Tele van életünk krízisekkel, testi-lelki gon­dokkal, egzisztenciális törésekkel és csalódásokkal. Törékeny életünket most letesszük eléd. Nem hozhatunk mást, csak azt, ami a miénk: vétke­inket, félelmeinket, ürességünket. És kérünk: te töltsd fel üres szívün­ket, és szabadíts meg mindattól, ami tőled elválaszt bennünket. Urunk! Áldott légy kegyelmed sok-sok jeléért, amelyekkel kíséred életünket, hogy ne csak nyomorúsá­gunkra és bajainkra nézzünk. Hálát adunk azért, hogy van mire visszate­kintenünk, hogy kegyelmed gazdag­ságát és irgalmadat eddig is megta­pasztalhattuk. Kérünk, segíts, hogy bizalommal tudjunk előre is tekinte­ni, hogy erőt tudjunk meríteni meg­váltó szenvedésedből, és így tudjuk szolgálni neved dicsőségét ott, aho­vá állítottál minket. Istenünk! Köszönjük, hogy javun­kat akarod, és mindent megtettél üdvösségünkért. Kérünk, adj több ki­tartást és erőt, hogy benned bízva, csendben hordozzuk el a nehézsége­ket, sikerrel legyünk úrrá a viszályo­kon, és felelősen éljünk a nekünk ada­tott lehetőségekkel. Add, hogy Jézus Krisztus Urunkban meglássuk örök akaratodat, amellyel üdvösségre hívsz minket, és azt szeretnéd, hogy mind­annyian áldjunk és dicsérjünk téged már itt, földi életünkben. Kérünk, ter­jeszd ránk áldásodat, hogy az az ál­dás, amelyet egykor a hívők atyjának, Ábrahámnak adtál, és amely Jézus Krisztusban teljesedett ki, rajtunk ke­resztül is terjedjen tovább a földön. Urunk, kérünk téged ma a vüágért, Európáért, hazánkért. Könyörülj raj­tunk, mert sok a disszonáns, fals hang, a megtévesztő zaj körülöt­tünk és bennünk is. Sokan eltértek tőled, megkeményedtek, belefárad­tak a hit harcába. Adj megtérést, megújulást, hogy ne vesszünk el. Add Szentlelkedet, hogy visszatér­jünk igédhez, a törvényhez és az evangéliumhoz. Adj józanságot és világosságot a döntéshozóknak és megtérést a ke­­ményszívűeknek. Imádkozunk egyházunkért, hogy a viszályok és válságok közepette se némuljon el a dicséret gyülekezete­inkben. Oltalmazd családjainkat! Kérünk az idősekért: adj nekik türelmet, szeretetet és bölcsességet. Együtt kérünk most: „Emlékezzél meg, Urunk, irgalmadról és kegyel­medről, mert azok öröktől fogva vannak.” Ámen. SEMPER REFORMANDA „Isten mindenható, nemcsak lehe­tőségei, hanem tettei alapján is kor­látlan Úr (ahogy mondtam), hiszen különben nevetséges Isten volna.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - APCSEL 3,22-26 Böjti lépések Péter nyomában Egy prédikáció részletét olvashatjuk böjt második vasárnapján. Péter apostol igehirdetése spontán vá­lasz, miután meggyógyított egy sán­ta koldust a jeruzsálemi templom Ékes-kapujánál. Ámuló tömeghez szól; az emberek - élükön a meggyó­gyítottál - kíváncsian, magyarázatot várva állják körül Pétert és Jánost. Ki­nek a hatalmából, milyen erő által történt a csoda? Mindez a templom udvarán játszódik le, a vallási élet központjában - nem csoda, hogy Pé­ter a prédikáció után rögtön a ható­ságok elé kerül kihallgatásra. Hiszen a szadduceusok pártja számára elfo­gadhatatlan témáról, a feltámadás­ról beszélt. „...elsősorban nektek támasztotta fel’’- mondja Péter a körülötte állók­nak. Ezzel személyes döntésre hív­ja hallgatóit. A kollektív tradicioná­lis nemzeti vallás gyakorlatával szemben az általa kínált döntés egyéni út. Most először nektek, itt, a templomban lévő, imádkozó, áldo­zó férfiaknak szól a feltámadás üze­nete. A teljes ószövetségi tradíció örököseinek. Ez a pünkösd utáni keresztény misszió kezdetben sikeres első sza­kasza. A Krisztus-követő közösség Je­ruzsálemben megszólítja a zsidósá­got a húsvéti hírrel. Péter útja a helyben maradás: a helyszínen, a tradíció körében szólal meg, és kínál­ja fel a hit és a csatlakozás lehetősé­gét népe tagjainak. A kezdeti sikerek után azonban megtorpan missziója. Az a tény, hogy mi most mégis Péter prédikációját olvashatjuk, egy másik útnak, a Pál apostol által végzett pogány misszió útjának a sikere. Pál a világra nyitottabban, a külön­böző kulturális háttérből érkezőket jobban kibékítve tudta megalakítani keresztény gyülekezeteit Paleszti­nán kívül. Péter prédikációjának megszorító meghívása egy nyitási folyamat eredményeként tárul ki az oikumené, az egész lakott világ felé. Péter közben - mint tudjuk az Újszö­vetség lapjairól - elég kétszínű maga­tartást tanúsít a pogányok befogadá­sával kapcsolatban. így hát nehéz küzdelem eredménye az, hogy mi ma megszólítottjai vagyunk ennek az igének: „Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak..!’ Péter aligha gondolta, hogy hirte­len templomi magyarázkodása és bizonyságtétele a távoli Pannóniában is megszólítás lesz kétezer évvel ké­sőbb. A Szentlélek munkája, hogy megszólítottak lettünk személyünk­ben, és bekapcsolódhatunk a törté­netbe, mely az egész Szentíráson keresztül vezet. Nyitva áll számunk­ra az Ószövetség és örökösei, címzett­jei lehetünk. így teljes a megváltás­történet. Erre emlékezhetünk böjt második vasárnapján. De Reminiscere emlé­­keztetése és emlékezése a böjti meg­tisztulás és bűnbánat útján bűnval­lást is jelent. Megbecsüljük-e azt, hogy Isten üdvösséget hozó történe­tének a részesei vagyunk? Vagy sző­A VASÁRNAP IGÉJE jük a saját kis történeteinket, és szö­vevényükbe belegabalyodunk? Sa­ját történetünkre bűnbánattal kell visszatekintenünk. Hányszor pró­báltuk megszakítani Isten történetét a saját életünkben és hányszor közös­ségként a történelemben! Szakítópróbáink tragikusak: a ke­resztény-zsidó kapcsolatok történe­te a középkortól napjainkig mutatja ezt. Hogyan próbálják eretnekek le­választani az Ószövetséget az Újról, hogyan tagad talán már nem is eret­nek püspök népirtást, hogyan tilta­koznak zsigeri ellenállással az egy út ellen a Jézust etnikai bálvánnyá fara­gó áltudományos nézetek! Mi minden jelent törést Isten tör­ténetében a saját egyéni életemben? Saját történetem szépítése, amikor ér­vényesülni vágyom mások előtt, ami­kor győzni akarok, amikor kívülálló, kritikus szemlélőként nem hagyom, hogy magával ragadjon a nagybetűs történet - ez mind arra vár, hogy Is­ten Szolgája áldásával megtisztítson ezektől a gonoszságoktól. Hiszen Péter ide érkezik igehirde­tése végén. A gonoszságainkból meg­tisztító jézusi áldás ígéretéhez. Ez a mai örömhír. Jézus megtisztít, mert helyrehozta a történetet, és történe­teinknek részt adott a nagy történet­ben. Nem korlátozva csoportra, nép­re, felekezetre, kegyességi irányzat­ra, politikai hovatartozásra, nemre, bőrszínre. Még arra sem, hogy tör­ténetünk megfelel-e a közösségünk által elvártnak. Vargabetűkkel is be­illeszt, devianciából és perifériáról ér­kezve is befogad. Közösségeink akkor Krisztus gyü­lekezetei, ha ilyen tág öleléssel tudnak befogadni. Környezetünk nem a templomudvar péteri világa ma, ha­nem a páli, idegen, multikulturális pi­ac. Lehet, hogy gyermekeink keleti ta­nokat bújnak, munkatársaink szektá­ba invitálnak, ifjúságunk kisegyházak felé kacsingat, öregjeink a harcos egyházellenesség marxista gondola­tait hordozzák. Ebben a környezetben kell ragaszkodni Isten történetéhez és meghívni embereket belé, mert ők is címzettjei. Tágan ölelő, páli nyitott­sággal - és az egymáshoz tartozás ge­nerációkon átívelő szorosságát hirde­tő péteri bizonyságtétellel. ■ Szabó B. András Istenünk! Köszönjük, hogy személye­sen meghívsz minket történetedbe. Sokszor saját történetünk érdekei el­választanak, küzdelmei külön úton indítanak. Add, Urunk, hogy bátrab­ban megvalljunk téged, kitartóbban imádkozzunk, boldogabban higgyünk, és forróbban szeressünk, hogy ne sza­kítsuk meg gonoszságunkkal a te tör­ténetedet. Ámen. Úristen, most eléd lépek Böjt második vasárnapja a többi böjti vasárnaphoz hasonlóan beve­zető zsoltáráról kapta elnevezését: Reminiscere - „Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmed­ről, mert azok öröktől fogva vannak!” (Zsolt 25,6) Ez a könyörgő imádság is utal arra, hogy bár a vasárnapok böjti időben is húsvétra emlékeztet­nek, a passió előtti időszakban foko­zatosan irányítják a gyülekezetét a belső elcsendesedés és önvizsgálat, Krisztus szenvedésének egyre mé­lyebb átélése felé. A vasárnap óegyházi evangéliuma (Mt 15,21-28) a kánaáni asszony történetét idézi fel, bemutatva a Jé­zust leleményesen kérő idegen asszony kitartását és azt, ahogyan ezzel eléri célját. Ez a két ige az ir­galomra, gyógyulásra szoruló ember imádságát szólaltatja meg más-más módon. A nap másik két olvasmá­nya pedig mintha az Isten által az embernek mondott kétféle figyel­meztetésnek adna hangot: az epis­­tolai ige (iThessz 4,1-8) megszen­­telődésre int, az ótestamentumi ol­vasmány (Ézs 5,1-7) pedig a szőlő­műves panaszdala a terméketlen szőlő miatt. Az Úristen, most eléd lépek (EÉ 81), énekeskönyvünk egyik legszebb kö­nyörgő éneke különösen jól illik az evangélium és a bevezető zsoltár karakteréhez. Mielőtt azonban erre rátérnénk, essék néhány szó arról a szövegről, mely elsőként kapcsoló­dott az általunk is ismert dallamhoz. Annál is inkább indokolt ez, mert a német gyakorlatban éppen ezzel a szöveggel éneklik böjt második vasár­napján graduálénekként. „Ha végszükség szorongatna, / És minden baj ránk támadna / Úgy, hogy nincs már hova lennünk, / Vé­get nem ér gyötredelmünk: // Egyet­lenegy vigaszunk van / E földön, a mi Urunkban; / Megmenteni ő fog vé­gül, / Ha őt hívjuk segítségül.” (For­dította Vietorisz József, Cithara Sanc­torum, Budapest 1935, 801. sz.) A Wenn wir in höchsten Nöten se­in (Amikor a legnagyobb ínségben vagyunk) kezdetű szöveget Paul Eber (1511-1569) írta egykori taná­ra, a nürnbergi Joachim Camerari­­us egyik latin nyelvű szövege alap­ján. Eber a wittenbergi egyetemen tanult tovább, majd ott lett latin-, fi­zika- (!), később ószövetségi pro­fesszor. Először a wittenbergi vár­templom, majd 1558-tól -Bugen­­hagen halála után - a városi temp­lom lelkésze volt. Szoros barátság fűzte egykori pro­fesszorához, Melanchthonhoz. Nem túlzás azt mondani, hogy Eber a re-ÉNEKKINCSTÁR Eged lilén díczerfinc, formátorok második generációjá­nak egyik legkiemelkedőbb alakja, egyben több jeles énekszöveg költő­je. A szövegben a próbák között élő ember egyetlen reménységéhez, Is­tenhez kiáltó imája fogalmazódik meg. Ez a költemény azonban csak németül vagy szlovák közvetítéssel volt ismert Magyarországon. A dallam nagyjából egykorú a most bemutatott szöveggel. Johann Baptista Serranus lelkész, kántor szerezte. Mintául szolgálhatott szá­mára a genfi zsoltárok egyik dallam­szerzőjének „Tízparancsolat-éne­ke” amelyre a 140. zsoltár is énekel­hető. Az általunk ismert szöveg az ezerhatszázas évek első felében szü­letett. írója Bodo von Hodenberg, egykori osterrodei tartományi kor­mányzó. A versszakokban a Szent­­háromság Istenhez könyörög: a te­remtő Atyához, a megváltó Fiúhoz és a megszentelő Szentlélekhez. Az első strófában talán különösen is erősen érezzük a párhuzamot a ká­naáni asszony könyörgése és az énekszöveg között. A tétel megjelent a Dunántúli énekeskönyv első kiadá­sában. 1982-es énekeskönyvünk is ennek alapján vette fel, néhány he­lyen javítva a prozódiát. Énekünknek különleges súlyt ad, ha tudjuk, hogy ez a szöveg és dal­lam foglalkoztatta Johann Sebasti­an Bachot élete legvégén. Még fia­talkorában írt ugyanis egy rövid feldolgozást a korábbi szövegre; ez a kompozíció az Orgelbüchlein című gyűjteményben maradt fenn. A da­rabot később bővített formában fel­vette Lipcsei koráljai közé. Amikor harmadszor ehhez a műhöz nyúlt, már nem látott, szembaja elhatalma­sodott, érezte, hogy közeledik a föl­di búcsú pillanata. Ebben a szituá­cióban vette elő újra ezt a koráit, hogy néhány változtatás lejegyzését kérje egyik tanítványától. Ekkor ke­rült a mű elé a második szöveg: Vor deinen Thron tret ich hiermit... (Trónusod elé lépek már...) Az első mellett az utolsó - énekesköny­vünkben nem közölt - versszak is imádsága lehetett abban a helyzet­ben: „Adj nekem boldog véget, éb­ressz föl az utolsó napon, Uram, hogy örökkön lássalak téged, ámen, ámen, hallgass meg.” ■ Finta Gergely ‘Evangélikus ÉletS É ‘Evangélikus ÉletS Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007. és 2008. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.

Next

/
Thumbnails
Contents