Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-22 / 8. szám
8 -m 2009. február 22. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet 10 perc szoli’ a fasori gimnáziumban Középiskolai vándorkiállítás a nemzetközi szolidaritásról ^ Idén ismét útjára indult a 10 perc szoli’ című vándorkiállítás. A 2009. évi sorozat ünnepélyes megnyitója február 3-án volt a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által rendezett fotó- és videokiállítás a nemzetközi szolidaritás fontosságára hívja fel a figyelmet interaktív installációk, exkluzív képek és a szervezet által épített iskolák afgán diákjai által készített, személyes fotók segítségével. Bevezetésül dr. Ódor László, az iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, a gyerekeket és a sajtó képviselőit, majd a segélyszervezet jószolgálati nagykövetének, dr. Lévai Anikónak a megnyitóbeszéde következett. A nagykövet többek között arról szólt, hogy minden emberben, bármennyire idegennek vagy ellenszenvesnek tűnjék is számunkra ez a gondolat első hallásra, Isten képmását kell felismernünk, a jövőbeli partnert, akivel - ki tudja, mikor, lehet, hogy nem is ebben az életben, de - még találkozhatunk. A szemléletformáló tevékenységnek szerepe van abban, hogy a nemzetközi segélyezés összefüggései a diákok számára is kitisztulni látszanak, látókörük tágul, kezdenek a náluk szegényebb sorban élők felé fordulni - emelte ki köszöntőjében Lehel László evangélikus lelkész, a segélyszervezet igazgatója. Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium főosztályvezetője beszédében felhívta a figyelmet a segélyszervezetnek mind a szemléletformáló, mind a - hazai és külföldi - rászorulókat segítő tevékenységére. Az érdeklődők ezután Gáncs Kristófnak, a szervezet programvezetőjének rövid tárlatvezetésével tekinthették meg a kiállítást. Az anyag rendkívül drámaian mutatja be a fejlődő vagy fejletlen országokban, mélyszegénységben élők számunkra szinte elképzelhetetlen körülményomorban élőkét. Elgondolkodtató volt az a számadat is, mely szerint egy tehénre naponta több támogatás jut a nyugati országokban, mint amekkora összegből a világon nagyon sok embernek élnie kell. Mindezek az ellentétek segítenek rádöbbenteni a mai diákokat a távol, elképzelhetetlenül nehezebb életkörülmények között élő kortársaik helyzetére. A kiállítás második részét fotógyűjtemény alkotja. Érdekességét az adja, hogy az ökumenikus segélyszervezet által adományozott száztíz darab egyszer használatos fényképezőgéppel készítették az észak-afganisztáni Balkh tartomány tizenéves iskolásai. A gépeket azzal a kéréssel kapták a szervezettől, hogy egy héten át a számukra fontos pillanatokat, az életüket meghatározó körülményeket örökítsék meg. A nagyszabású nemzetközi vándortárlat, mely több mint húsz magyar és finn középiskolába jut el, része a segélyszervezet Formáld Te is a világot! elnevezésű, az Európai Unió által támogatott szemléletformáló programjának. A kiállítást 2008-ban több mint négyezer diák tekintette meg. A fasori evangélikus gimnáziumban megnyitott 2009. évi sorozat a tervek szerint további középiskolákban és fesztiválokon lesz majd megtekinthető, mintegy húszezres látogatottságot célozva meg. A térvényéit, mindezt sokkoló kontrasztokkal téve szemléletessé. Egymás mellett láthattuk - érzékelve a különbséget - a fejlett országok napi élelem- és ivóvízadagját, illetve a zett állomások, az érintett iskolák, valamint további részletek a segélyszervezet honlapján, a www.segelyszervezet.hu oldalon találhatók. ■ Kiss Enikő Álmaid ne feledd Álmaid ne feledd, ha az éj újra rádtör, és a sötétség újra foglyul ejteni akar. Még nem veszett el semmi. Álmaid s vágyaid a remény képeit hordozzák. Lelked tudja, hogy a mélyben ott szunnyad a gyógyulás, az új nap, benned pirkad. Diáktanya lesz a pincéből Tavaly ősszel vehették birtokukba a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium diákjai a Bajcsy-Zsilinszky utcai felújított épületet. A nyári átalakítási munkák során a teljes épület alatt végighúzódó pincerendszert találtak. Egy boltíves, mintegy negyven négyzetméteres előpincéből lehet lejutni a további helyiségekbe. Az iskolavezetés felajánlotta a diákönkormányzatnak, hogy a pincéket a diákság hasznosíthatja. Az önkormányzat tagjai tervrajzokat készítettek egy ifjúsági klub kialakítására, majd kitakarították a helyiségeket, mintegy negyven köbméternyi szemetet és földet hordtak ki. A szakemberek megkezdték a pince rendbetételét. Várhatóan kora tavaszra készül el a diáktanya, ahol egyidejűleg huszonöt-harminc diáknak lesz módja klubformában „társadalmi életet” élni. ■ Máté Réka HIRDETÉS Kívánom, magányod idejét ne elszalasztott életként éld- magadba hallgatózva bukkanj a még felderítetlenre. Kívánom, a még teljesületlen életed el ne nyomja, ő ébresszen boldogságot- a benned élő szépség iránt. Kívánom, szomorúságod hiábavaló ne legyen- lelked mélységeit érintve éld át újra az örömöt. Konfirmandusok találkozója lesz a soproni líceumban Szeretnénk megmutatni konfirmandus diákjainknak, hogy nincsenek egyedül; hozzájuk hasonlóan mások is, máshol is osztoznak ugyanabban az örömben, illetve küzdenek ugyanazokkal a nehézségekkel. Néhány héttel a konfirmáció ünnepe előtt szeretnénk gyülekezeteken túlmutató közösségi élményt nyújtani számukra és rámutatni arra, hogy Krisztus szeretete bárhol megtalálhat bennünket. Ezért a virágvasárnapi hétvégén, április 4-én és 5-én, szombat kora délelőttől vasárnap délutánig várjuk az (elsősorban dunántúli kerületi) érdeklődő konfirmanduscsoportokat Sopronba, a líceum kollégiumába, ahol játékok, vetélkedő, egyháztörténeti séta, kreatív bibliatanulmány, koncert, iskolabemutatás és egyéb közösségi programok keretében lehetünk együtt. További információ és jelentkezés március 16-ig Mesterházy Balázs iskolalelkésznél: balazs.mesterhazy@gmail.com. HIRDETÉS (Ír áldás) (Forrás: Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek. Hézser Gábor válogatása. Kálvin Kiadó, Budapest, 2 005.) Új találkozás Az Új találkozás istentisztelet következő alkalma február 22-én, vasárnap 17 órakor lesz Rákospalotán (1192 Budapest, Juhos u. 28.). Az alkalom témája: A szerelem, avagy a szeretet, amely lánggal ég. Igét hirdet Zsugyel-Klenovics Katalin és Zsugyel Kornél. Várunk mindenkit! A szokásos körömet futottam a neten: majd féltucatnyi postafiók, caminós fórum, myLuther, néhány blog, végül a Hírkereső. Mondhatnám, már csukott szemmel is megy. És akkor, miközben azt hittem, jó címet pötyögök be, azt írtam: www.hitkereso.hu... Oldalbetöltési hiba, a cím nem található... Vagy csak én keresem rossz helyen.,.? * * # Folyamatosan keresek - és nem csak a híreket az interneten. Hogy a híreken kívül mit? Keresem a helyére akasztott kulcscsomómat, a rajtam lévő szemüvegemet, a fél pár zoknimat. Keresem az üres parkolóhelyet, a tiszta lapot, az új lehetőséget. Keresem - talán kissé félve, hogy vajon emlékeznek-e és egyáltalán kíváncsiak-e még rám - a rég nem látott barátokat-ismerősöket. Keresem - talán némi lelkiismeretfurdalással, nehogy közben valami fontos(abb)ról maradjak le - a csendes-töltekező perceket. Egy mondatban fogalmazzam meg? Azt keresem, akire/amire szükségem van... Hogy mondod?! Szerinted azt keresem, akiről/amiről úgy érzem-Hitkereső SZÓSZÓRÓ gondolom, hogy szükségem van rá...? Azt, akitől/amitől - közvetve vagy közvetlenül, együttesen vagy külön-külön, röpke pillanatra vagy hosszú távra - a(z előbbre vagy feljebb vivő) segítséget és bátorítást, a (hőn áhított) sikerélményt és győzelmet, a (vágyva vágyott) biztonságot és nyugalmat, a harmóniát és kiegyensúlyozottságot, a békességet és boldogságot remélem? A kérdés az, hogy a sok-sok keresgélés közepette az istenemet vagy Istent keresem-e... * # * Tényleg: van a mennyországnak internetes megjelenése? Domainneve? És Istennek e-mail címe? Nincs?! Ha nincs - de könyörgök, a 21. században miként lehetséges, hogy nincs?! -, akkor bármi más elérhetősége? Telefonszáma? Vagy legalább postacíme...? Azt mondod, ahhoz, hogy megkapja az üzenetemet, nincs szükség ilyen földi eszközökre?! Nem kell leírnom, beborítékolnom, felbélyegeznem, postán sorban állnom? Sem tárcsáznom, kicsörgésre várnom, „foglalt” jelzést hallgatnom? Sem pedig számítógépet bekacsolnom, világhálóra csatlakoznom, felhasználónevet és jelszót megadnom, küldés gombra kattintanom...? Értem, majd kipróbálom. De vegyük át még egyszer, ha nem bánod. Azt mondod, nincsenek szabályok?! Hogy éppúgy „szólhatok” hozzá hangtalanul és némán, csak magamban megfogalmazott szavakkal, mint hangosan és érthetően kimondottakkal? Suttogva és kiáltva? Esdeklőn és vádlón? Egyetértéssel és perlekedéssel? Kéréssel és hálaadással? Otthon, a fotel mélyén összekuporodva vagy az ágy előtt térdepelve? A templom csendjében, tekintetemet lesütve vagy épp ellenkezőleg, az ég felé emelve? A vonaton zötykölődve, az íróasztal fölé görnyedve, a futószalag mellett állva vagy a veteményest kapálva? Munka közben és a pihenés perceiben? Egy a lényeg: hogy „imára összekulcsolt lélekkel” keressem...? ■ V.J.
