Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-22 / 8. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. február 22. *■ 9 „Hogyan tovább, egyház?” Reflexiók Garádi Péter egyik cikkére Egyházunk törvényeiből ► Gyülekezeti tisztségviselőként ildomos evangélikus egyházunk törvényeinek egynémely paragrafusával tisztában lenni. Az ezeket tartalmazó dokumentum nemcsak nyomtatott formában olvasható, hanem a www.evangelikus.hu honlapon is hozzáférhető. Szerkesztőségünk mégis úgy véli, hasznos, ha időről időre lapunk presbiteri oldalán is közlünk néhány, az alapfogalmakat meghatározó vagy a gyülekezeti életet érintő paragrafust - reménység szerint ez nemcsak presbiter olvasóinknak lehet segítségükre. 1997. évi I. törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházról' A Híd evangélikus magazinban van egy rovat Hogyan tovább, egyház? címmel, amelyben igen figyelemreméltó cikkek jelennek meg számról számra Garádi Péter tollából. Számomra különösen is sokat jelentett a 2008. IV. számban a Tanulni, tanítani című írás, mivel a kérdés - bár kissé más vonatkozásban, de - már fiatalkorom óta foglalkoztat. Most az ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném közreadni. A bevezetőből idézem: „Több »kényszerítő erő« hatására (...) már úgy látom, az egyház megerősödése, jövője függ a tanítástól és tanulástól, ezek lelkiségétől és általánossá válásától.” Ezt én is így gondolom. Tizenkét éves korban a konfirmandusból „felnőtt gyülekezeti tag” válik. Ez - hacsak oktatása tovább nem folytatódik - legalább olyan életveszélyes, mintha az elméleti vizsga letétele után jogosítványt adnának a gépjármű-vezetői tanfolyamon. Ezen legalább meg lehet bukni, de hallott már valaki olyat, hogy konfirmációi vizsgán nem eresztettek át valakit? Ha valamelyik konfirmandus a konfirmáció után nem kapcsolódik be a gyülekezet életébe (ifjúsági bibliaóra), szinte biztos, hogy elveszett az egyház számára, hiszen valójában még csak „félművelt” keresztény. Garádi Péter cikkében említi, hogy vannak lehetőségek a „továbbképzésre” ha valaki igényli, de úgy érzem, hogy nem önkéntes továbbképzésre, hanem az „alapképzés" folytatására lenne szükség, így az ifjúsági bibliaórákon tudatosan kellene törekedni a fiatalok érett felnőtt kereszténnyé nevelésére. Sok mindenre meg kell tanítani még őket: többek között a nem régen kézbe kapott Biblia használatára és arra, hogyan lehet bekapcsolódni a gyülekezet életébe. Sok olyan kérdés van, amelyhez a tizenkét éves konfirmandus még éretlen, ha viszont kiesik az „alapképzésből”, akkor mikor tanulja meg? Már felnőtt voltam, amikor rádöbbentem, hogy középiskolás koromban még éretlen voltam egyes szerelmes versek megértéséhez, de ugyancsak felnőttként kellett rájönnöm arra is, hogy a gyerekkorban hittanórán tanultakat felnőtt fejjel újra át kell gondolni ahhoz, hogy a hitet erősítő biztos alapot jelenthessenek. A szenzációhajhász bulvársajtóban időről időre megjelennek olyan írások, amelyek „alapjaiban rengetik meg a keresztény vallást”. Gyerekkoromban ilyen téma volt a kumráni tekercsek tartalma, később a torinói lepel, napjainkban Júdás evangéliuma, de vannak olyan filmek (például a Krisztus utolsó megkísértése) és könyvek (például a Da Vinci-kód) is, amelyek „megzavarhatják” a felkészületlen (félművelt?) hívő lelki békéjét. Ez év elején egy egyházi levelezőrendszeren (Fraternet) kérdezte - nagyon helyesen - valaki, hogy el merjen-e olvasni egy ajándékba kapott könyvet, amelyet a címe alapján legalábbis „zavarkeltőnek” érzett. Azt a választ kapta - nagyon helyesen -, hogy ne olvassa el. Nagyon kell vigyázni ugyanis, nehogy erőnket meghaladó feladatra vállalkozzunk! Jobb, ha óvatos az ember! Ugyanakkor viszont kellene lennie az egyházban olyan „képzett” szakembergárdának, amelynek a tagjai elolvassák az ilyen könyveket is, megnézik ezeket a filmeket is, utánanéznek a bulvársajtóban említett kutatásoknak, és feldolgozzák a többiek számára, mert biztosan lesznek olyanok, akik elolvassák vagy megnézik őket felkészületlenül is. Nem kell elhamarkodottan állást foglalniuk (mint például Galilei esetében), de informálódni és informálni kell, nem elhallgatni az ilyen dolgokat! Nagyon jó volt, hogy én bibliaórán előbb hallottam a kumráni tekercsekről és a torinói lepelről, mint hogy egyházon kívüli forrásokban találkoztam volna velük. Jó lenne, ha mások is először egyházi forrásokból tájékozódhatnának - még akkor is, ha később nem értenének egyet vele: legalább azt lássák, hogy az egyháznak nincs elhallgatni-, titkolnivalója. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden napvilágot látott badarságról tanulmányokat kellene készíteni (ne mi csináljuk neki a reklámot!), de vannak olyan kérdések, amelyek a társadalom jelentős részéhez eljutnak, és foglalkoztatják is az embereket. Ilyen esetekben nem szabad késlekedni! Garádi Péter idézi egy lelkész véleményét: „A gyülekezeti tagok több mint kilencven százaléka nincs tisztában az evangélikus úrvacsora-tanítással’.’ Úgy gondolom, hogy ennél sokkal rosszabb a helyzet: általában nem vagyunk tisztában azzal, hogy az istentisztelet milyen részekből és miért éppen ezekből áll, mi történik akkor, amikor a lelkész áldást oszt, miért mondjuk el a hitvallást stb. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt a Tarzan sorozat. Bár elég hamar kinőttem belőle, egy epizód mindmáig megmaradt bennem: Tarzant elrabolják Opar város lakói, és fel akarják áldozni egy szertartás keretében. Ezek az „emberek” elindultak az evolúciós fejlődésben visszafelé, így már nem értik őseik nyelvét sem, és ezért a majmok nyelvén beszélnek. Nem értik a szertartást sem, amelynek során az áldozatot bemutatják (és amely még az ősök nyelvén folyik). A rituális mozzanatokkal (például hogy mikor kell az áldozatot az oltárra tenni) még tisztában vannak, de azt, hogy mi miért történik, már nem tudják. A jelenetet már gyerekkoromban is félelmetesnek éreztem, de később felmerült bennem a kérdés: vajon honnan merítette az ötletet az író, véletlenül nem keresztény szertartásokból? Templomokban járva gyakran van olyan érzésem, hogy sokan csak utánozzák a mozdulatokat, de fogalmuk sincs arról, hogy miért kell felállni, leülni, letérdelni vagy keresztet vetni (katolikusoknál). Többször vádoltak már azzal, hogy mindent meg akarok érteni, mindent értelemmel próbálok megközelíteni (mentségemre legyen mondva, hogy matematikus vagyok). Ez azonban csak részben igaz. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak az életben értelemmel megragadhatatlan dolgok is, de ha valami értelemmel megközelíthető, ha valami megmagyarázható, akkor a magyarázat elmulasztása - bűn. Említek erre egy példát. Az utóbbi években elterjedt gyakorlat, hogy keresztelők alkalmával a család egy gyertyát kap ajándékba, amelyet az oltáron égő gyertya lángjával gyújtanak meg. A gesztus kedves, szép, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy mi a jelentése, mi a jelentősége. Erről elfelejtik felvilágosítani a szülőket, keresztszülőket. Csak néhány kérdés, amelyet már hallottam keresztelők alkalmával (családunkban is volt már ilyen keresztelő, így tapasztalatból beszélek): Mikor lehet a gyertyát eloltani, amikor a helyünkre megyünk, vagy csak az istentisztelet végén? Mit csináljak, ha a gyertya csepeg? Mi lesz a gyertya sorsa: bekerül a porosodó emlékek közé, vagy meg kell őrizni - mondjuk konfirmációig? Hallottam, hogy valakiben rossz érzést (talán babonás félelmet?) keltett az, hogy a gyertya magától elaludt! Összefoglalva mondanivalómat úgy látom, hogy a mai körülmények között képzett és jól informált keresztényekre van szükség ahhoz, hogy az egyház egyáltalán megmaradjon, és betölthesse hivatását. A tudatlanság ma is a babonák melegágya. A „szellemi áramlatok” mai kavalkádjában tájékozódni, az értékeset a bóvlitól megkülönböztetni csak erre felkészített keresztények lesznek képesek. ■ Herényi István 1. § A Magyarországi Evangélikus Egyház az egy, szent, egyetemes, apostoli, keresztyén anyaszentegyház része, a Magyarországon élő evangélikusok jogilag szervezett közössége. Tanítása a Szentíráson, az egyetemes hitvallásokon (az Apostoli, a Niceai és az Athanasiusi Hitvallásokon) és a reformáció lutheri irányzatának hitvallásain (különösen az Ágostai Hitvalláson és a Kiskátén) alapul. 2. § A Magyarországi Evangélikus Egyház a hitvallás azonossága alapján szószék- és oltárközösségben van más országok evangélikus egyházaival, a Lutheránus Világszövetség tagegyházaival. 3. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Magyarországi Református Egyházhoz szoros kapcsolat köti, mely az évszázados történelmi hagyományokon és a Leuenbergi Konkordia együttes elfogadásán alapul. 4. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Jézus Krisztusba vetett hitbeli közösség révén testvéri kapcsolat köti össze a többi keresztyén egyházzal. Ökumenikus kapcsolatokat tart fenn a magyarországi és külföldi egyházakkal, valamint egyházi szervezetekkel, elsősorban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája tagegyházaival. 5. § A Magyarországi Evangélikus Egyház Jézus Krisztustól rendelt küldetésének tekinti, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse minden embernek, a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassa ki, és hitének gyümölcseként a szeretetet Jézus Krisztus tanítása és példája szerint gyakorolja. Ennek megvalósításáért minden egyháztag és egyházi tisztségviselő felelősséggel tartozik. 6. § A Magyarországi Evangélikus Egyház feladatának tekinti a szolgálat szervezését, a szervezett missziói és diakóniai munkát, az evangélikus szellemben való nevelést, az egyházi szolgálatra való felkészítést és tiszteletben tartja a teológia művelésének szabadságát. 7. § A Magyarországi Evangélikus Egyház felajánlja segítségét a más országban, illetve egyházban élő magyar ajkú evangélikus gyülekezetek szolgálatához. 8. § A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségekből épül fel. Az egyházközségek egyházmegyét, az egyházmegyék egyházkerületet, az egyházkerületek pedig országos egyházat alkotnak. 9. § A Magyarországi Evangélikus Egyházat önkormányzati jog illeti meg, amelyet az évszázados joggyakorlat és az állami törvények is megerősítenek. A Magyarországi Evangélikus Egyház önálló jogi személy, az egyházat érintő ügyekben - a törvény keretei között - önállóan intézkedik. 10. §2 (1) A Magyarországi Evangélikus Egyház minden egyházközsége jogi személy. (2) A Magyarországi Evangélikus Egyház minden önkormányzattal és önálló gazdálkodással rendelkező szervezeti egysége közgyűlési határozata alapján jogi személy lehet, és ezek további önálló jogi személyként működő szervezeteket és intézményeket hozhatnak létre. Mindez azonban nem bontja meg a Magyarországi Evangélikus Egyház egységét. (3) Törvény a Magyarországi Evangélikus Egyház más részének is jogi személyiséget adhat. (4) A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája nyilvántartást vezet a jogi személyiséggel rendelkező evangélikus önkormányzati egységekről és intézményekről. 11. § A Magyarországi Evangélikus Egyház - a törvényesség érvényesülése érdekében, a törvényben rögzített módon - a törvényhozást, az egyházkormányzást, a bíráskodást egymástól elválasztja. 12. § A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozásában, kormányzásában és bíráskodásában az egyházi szervek összetételénél a paritás elve, vagyis a lelkészi és nemlelkészi elem azonos mértékű befolyása érvényesül. Az egyházi élet minden területén a nők és a férfiak azonos jogokat élveznek. 13. § A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartja. 14. § Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség tagjairól nyilvántartást vezet. 15. §3 Az egyháztagság elhalálozással, illetve az egyházból való kilépéssel szűnik meg. 16. § Minden egyházközségi tag, aki az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételeknek megfelel, jogosult a Magyarországi Evangélikus Egyház közéletében és kormányzásában részt venni. Az egyházjogi hatalom az összes jogosult egyháztag közakaratán alapul. Az egyházi törvényekben megfogalmazott feltételek fennállása esetén minden egyházközségi tag egyházi tisztségre választó és választható. 17. § Egyházi tisztségre az olyan feddhetetlen életű, egyházához hűséges egyházközségi tag választható, aki a Magyarországi Evangélikus Egyház jogszabályaiban meghatározott feltételeknek megfelel. Az egyházi tisztségviselők felelősséggel tartoznak a rájuk bízott feladat elvégzéséért és az anyagi javakért. Az egyházi tisztségekre történt választás meghatározott időtartamra szól. Egyházi tisztségről érvényesen lemondani csak írásban vagy törvényben meghatározott más módon lehet.4 18. §5 Minden egyházi tisztségviselő és testület csak saját illetékességi területén, a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben jogosult hivatalosan nyilatkozni, egyéb ügyekről csak saját nevében nyilváníthat véleményt. 1 Hatályos: 1995. december í-jétől. Egységes szerkezetbe foglalta a 2000. évi XIV. törvény. Hatályos: 2001. január í-jétől. 2 Módosította a 2005. évi II. törvény 1. §-a. Hatályos: 2006. január í-jétől. 3 Módosította a 2002. évi III. törvény 1. §-a. Hatályos: 2002. március 5-től. 4 Az utolsó mondatot módosította a 2003. évi II. törvény 1. §-a. Hatályos: 2003. június 10-től. 5 Módosította a 2002. évi III. törvény 2. §-a. Hatályos: 2002. március 5-től. A törvényszöveget az eredeti helyesírással közöljük. - A szerk. HIRDETÉS Böjti evangélikus lelkigyakorlat Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, Révfülöp, 2008. március 3-5. Böjt nagy kérdései a passiótörténet alapján: ♦ „Barátom, miért jöttél?” - Mt 26,50 ♦ „Ti is el akartok menni?” - Jn 6,67 ♦ „Értitek, mit tettem veletek?” - Jn 13,12 ♦ „Van valami ennivalótok?” - Lk 24,41 Előadások - csendesség - beszélgetések - egyéni meditáció; böjti zenehallgatás - tudatos bibliaolvasás - testi-lelki regenerálódás. A lelkigyakorlatot vezeti: Ferenczy Andrea esztergomi lelkész és Hafenscher Károly lelkész, az oktatási központ igazgatója. Részvételi díj teljes ellátással: 8500 Ft. Jelentkezni lehet: 8253 Révfülöp, Füredi u. 1.; e-mail: revfulop@lutheran.hu; tel.: 87/464-107 vagy 20/770-3829 (flottás).
